Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-03-27 / 938. szám

8 oldal

BÉRMUNKÁS

1937 március 27.

HARC A TERMÉSZETBEN

Küzdelem az árvíz veszedelemmel szembeni

(Folytatás.)

Ezekkel az eszközökkel emelkedett az ember mai állapotára, s amióta az emberi rangot elérte, különböző fajtákra oszlott. Az emberi fajok közül némelyik, például a néger és az európai, annyira különböznek egymástól, hogy ha valamelyik természettudós minden további tájékozódás és ismeret nélkül vizsgálná meg, kétségtelenül egészen külön fajoknak tekintené őket. De számos jelentéktelen szervezeti részre nézve valamennyi emberi fajta megegyezik egymással, úgy, hogy ezt csak egy közös törzsszülőtől való örökléssel lehet megmagyarázni.

Nem szabad azt gondolni, hogy minden egyes fajtának és valamennyinek egy közös törzstől való eltérése egyetlen törzsszülőpárra volna visszavezethető. Azok az egyének, akik az életviszonyokhoz képest a legalkalmasabb szervezettel bírtak, nagyobb számban maradtak fenn, mint a kevésbbé alkalmasak. Ez a folyamat ahoz lehet hasonló, mikor az ember az állatok közül a legjobbakat válogatja ki s azokat tovább tenyészti, a többit pedig elhanyagolja.

Ha az ember magzatkorbeli szerkezetét és az elsőbbrangu állatokhoz való hasonlóságát vizsgáljuk, részben visszaidézhetjük képzeletünkbe ős törzsszülőink korábbi állapotát. A vizsgálatból megtudjuk, hogy az ember valami szőrös, farkkal ellátott, négylábú, valószinüleg a fán tartózkodó és az ó-világ- ban lakó lénytől származik. Ez a lény, ha a természetudós egész szervezeti alkotását megvizsgálná, a négykezüek közé volna sorolandó és pedig mint az ó- és újvilág majmainak eddig legrégibb törzsszülője. A négykezüek és valamennyi maga- sabbrangu emlős valószinüleg valami régi erszényes lénytől származtak, ezek pedig valamely kétéltütől, a kétéltűek pedig valamely halfélétől. Az emuit idők homályának ködén át láthatjuk, hogy valamennyi emlősnek az ősi törzsszülője vizi állat volt, amely kopoltyuk- kal lélegzett, amelynek mindegyik egyedében együtt volt meg a két nem s az állati test legfontosabb szervei, mint az agyvelő és a szív, csak tökéletlenül vagy egyáltalában nem voltak kifejlődve.

Értelmi tehetségeink és erkölcsi állapotunk magas foka adja a legnagyobb nehézséget az ember származására vonatkozó eddigi következtetéseink ellen. De mindenki kénytelen elismerni, ha a fejlődés törvényét elismeri, hogy a magasabb rangú állatok szellemi tehetségei, amelyek csak fokra nézve különböznek az ember szellemi tehetségétől, de • lényegükben ugyanazok, — szintén képesek a fejlődésre. így például végtelen nagy távolság van

egy magasabbrendü majom és egy hal szellemi képessége között, de kifejlődésük mégis minden nagyobb nehézség nélkül lehetséges; mert például a mi házi állatainknál a szellemi tehetségek bizonyára változók és ezek a változások örökölhetők. Bizonyos, hogy a szellemi képesség igen nagy fontosságú az állatokra nézve, midőn azok természetes állapotban élnek. Ezért a körülmények a természetes kiválogatás utján való kifejlődésükre kedvezők. Ugyanígy van az embernél is. Az értelem az emberre nézve is rendkívüli fontosságú, lehetett, még pedig már a legrégibb korban, mert az értelem tette képessé a beszéd feltalálására és használatára, fegyverek és olyan eszközök készítésére, amelyek segítségével már régóta a leghatalmasabb minden élő lény között.

Az értelem kifejlődése nagy lépést tett előre, mihelyt félig a művészeti, félig az ösztön segítségével a beszédet használni kezdte az ember. A beszéd folytonos használata nagy hatással volt az agyvelőre és átörökölhető hatást hozott létre, és pedig viszont a beszéd tökéletesítésére volt nagy hatással. Mint megállapították, az ember agy velejének nagysága testéhez képest, az alsóbbrendű állatokkal összehasonlítva, elsősorban valamely egyszerű formájú beszéd használatának a következménye, amely valamennyi tárgyat és sajátságot jelekkel lát el. Az ember magasabb szellemi képességei: a megfontolás és az öntudat valószinüleg a többi szellemi tehetségek állandó tökéletesítésének és gyakorlásának a következményei.

Az erkölcsi tulajdonságok kifejlődésének kérdése még érdekesebb. Az erkölcsi tulajdonságok alapja a társadalmi ösztönben van, a mihez hozzátartozik a családi ragaszkodás is. Ezek az ösztönök rendkívül bonyolult természetűek, amelyek az alsóbbrendű állatoknál bizonyos, meghatározott cselekvéshez különös hajlandóságot idéznek elő. Ránk nézve azonban fontosabb a szeretet és a ro- konszenv érzése. Társadalmi ösztönökkel felruházott állatok másoknak a társaságán örömöt éreznek, egymást védik és a veszedelmekre figyelmeztetik s egymásnak minden módon segítségére vannak. Ezek az ösztönök azonban nem terjednek ki a faj minden egyes egyedére, hanem csak bizonyos közösségekre. Minthogy a társadalmi ösztönök a fajra nézve rendkívül jó hatással vannak, valószínű, hogy a természetes ki- válogatódás utján keletkeztek.

Erkölcsi lény az, amely cselekedeteit és ezek indító okait meg tudja gondolni, s cselekedeteinek egynémelyikét helyesli, a másikat pedig rosszalja. Az a körülmény, hogy erkölcsi lénynek ebben a tekintetben

A fékevesztett Ohio folyam rettenetes pusztítása ismét felrázta az országot, hogy végre elejét vegyék a rendezetlen folyamok további áradásainak. A néhány hét előtti borzalmas méretű áradás ismét rengeteg emberéletet követelt és óriási anyagi károkat okozott. Roosevelt elnök külön üzenetében hat éves munkaprogram elfogadását sürgette, ami lehetetlenné tenné, hogy az Ohio és Mississippi folyamok a jövőben ismét óriási területeket elönthessenek. A folyam rendszabályozás e hatalmas tervezete felül 1,700,000,000 dollár befektetését igényelné.

Mérnöki szaktekintélyek véleménye szerint nem sok remény van rá, hogy az amerikai folyókat tökéletesen ármente- sitsék. Amerikában számbs nagy árvíz pusztított még jóval a fehér ember letelepedése előtt. Amikor 1684-ben La Salle elérte a Mississippit, óriási árvíz tárult a szeme elé. Amidőn a Mississippi francia terület lett, ingyenföldet csak azon feltétellel adományoztak, ha a farmer védelmi gátakat emelt a folyó part mentén. 1850-ben a Kongresszus átlátta, hogy az árvíz veszedelem országos probléma és nagyobb összegeket folyósít- tatott a Mississippi árvizmérési munkálataira. A gátakat évről- évre nagyobb területeken felemelték, oly annyira, hogy 1927-ben 100 mértföldre kiterjedő gátak húzódtak a Mississippi folyam mentén s mégis az említett esztendőben a folyam áttörte a gátakat és elöntötte a völgyet. Mintegy 300,- 000,000 dollár költséggel újabb gátakat és medencéket emeltek — amikbe a felesleges vizet lecsapolják — és ennek koszi >n- hető, hogy a folyó menti városokat az idén az árviz elkerülte. A Mississippit az idén az “Old Man River” legnagyobb mellékága: az Ohio folyó helyettesítette, amennyiben egész tömeg várost és falvat sodort el és öntött el romboló útjában.

Más amerikai folyók sem maradtak mindig “veszteg.” A johnstowni áradás 1889-ben 2200 emberéletet követelt. Az

1900-as galvestoni áradás 6200 embert ölt meg. Épp igy igen sok emberéletet és anyagi károkat követeltek a megáradt Miami, Merrimac, Allegheny és Monogahela folyók is.

Ha tökéletes árvizmentesit és- ről nem is beszélhetünk, megfelelő folyamrendezéssel, gátak és zsilipek, valamint medencék emelésével az árviz erejét a minimumra lehet csökkenteni. E munkálatokkal nemcsak az ár- vizveszedelmet kerüljük el, de

csak az embert tekinthetjük, a legnagyobb különbség az ember és az állatok között.

(Folytatjuk.)

megóvjuk az értékes talajukat a pusztító vizsodortól.

Ezidőszerint a Kongresszus tanulmányozás alá vett egy tervezetet, amelyet a National Resources Committee nyújtott be a folyamok rendszabályozása és a talaj megóvása érdekében.

Ezen tervezet figyelembe veszi ama tényt, hogy az ember által végzett földrajzi változtatások és rendkívüli esőzések nagy mértékben járultak az amerikai folyók megáradásá- hoz.

Vegyük például az Ohio folyamot. A fehér telepesek akik az Alleghenien átvándoroltak, a folyót, mint legfőbb viziutat használták és telepeiket a viz mentén emelték. Városaik felépítése idején a viz eredeti helyén hatalmas erdőségeket pusztítottak ki, anélkül, hogy a kivágott fákat újabb csemetékkel pótolták volna. Ugyanakkor mélyen beleszántottak a lankás domboldalakon, a föld erejét a végletekig kihasználták és nem gondoltak arra, hogy az értékes talajhumuszt megőrizzék, így azután minden esztendőben a viz sok százezer tonna meny- nyiségü értékes humuszt sodort magával. FLIS.

Ez is Amerika

Több mint 500 iskolás gyermek lelte halálát az iskola épület felrobbanásánál.

Minden munkás családban megdöbbenést keltett az elmúlt hét csütörtökén annak a Texas állam, New London-i iskola robbanásának hire, amely egyike a legtöbb ember életet követelő esemény az ország történetében.

Néhány percei az iskola órák előtt történt a detornáció, amelynek több mint 500 gyermek esett áldozatul. Az áldozatok nagyobb részben munkás szülők gyermekei, akik az olaj és petróleum kutaknál és tisztításoknál vannak alkalmazva.

Hat nap után a szörnyű katasztrófának csak 400 halottat tudtak eltemetni, több mint száz gyermeket nem tudnak feltalálni, mert a robbanás ezeket apró foszlányokra tépte.

A helyzettel ismerősök szerint bűnös mulasztás terheli úgy az építkezést végzőket, mint az iskolaszéket, akiknek tudomásuk volt arról, hogy az iskola épület alatt robbanásra alkalmas gáz gyülemlik fel.

Apák, anyák és testvérek tömegei az őrüléshez közeli állapotban keresik hozzátartozóikat a romokban, hogy a legkisebb ismertetőt találjanak.

Proletár gyermekek százairól van itt szó és igy hamar napirendre fog felettük térni a polgári társadalom pontot téve az ügyre, hogy baleset volt az egész.

Olvasás után adja lapunkat szomszédjának