Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-09-12 / 910. szám
8 oldaí BÉRMUNKÁS 1936 szeptember 12. Még mindég a munkáin • • ■ r I r nélküli kérdés A Cleveland Press vizsgálatot folytatott jobban mondva adatokat gyűjtött arra vonatkozólag, hogy mennyien is vannak munkanélkül Cleve- landban. És arra a meggyőződésre jutott az adatok alapján, hogy a munkanélkül lévők száma 100.000. Persze e sorok Írója erre rögtön ráfogja, hogy ez hazugság és hazugság azért, mert az adatokat csak a munkásnegyedben lakókról készítették. Ha az úgynevezett úri negyedekben is megpróbálnák már egyszer összeírni a munkanélküli urakat, úgy a fönt jelzett szám erősen emelkedne és ez csakis jogos volna, mert ha, a jelzett 100.000 a segélyen él, ugyan úgy az uralkodó osztály is azon él, a munkás nép tartja el őket is, igy kötelességök lett volna a nyilvánosságra hozásánál, hogy a jelzett 100.000-be csakis az úgynevezett munkás munka- nélkülek értendők és várnók az úri munkanélküliekről szóló statisztikát. Bármilyen komikusnak tetszik is a fönti megjegyzés, ténynek tény marad az a kérdés, hogy két fajta munkanélküli van és ezek egyike az uralkodó osztály. Az uralkodó osztály az ők érdekőket szolgáló gazdasági rendszerrel az okai annak, hogy munkás mun- nélküliek is vannak és lesznek mennél tovább fog fönnállani az, annál több munkás jut a munkanélküliségre. Igaz tett komoly figyelmeztető megjegyzést is a statisztika összeállítója és ez az, hogy ha a mai gazdaságai rendszer nem tud ipari téren az automobil és moviehez hasonló uj ipar ágakat felfedezni, ami a munkások nagyobb részét újólag munkához juttatná, úgy két választása lehet a mai gazdasági rendszernek, az első az, hogy az adófizetőknek muszáj, hogy azokat, akiket a mai rendszer munkanélkülivé tett eltartsák, akiknek a száma emelkedni fog mind addig, amig a mai rendszert óriási számuknál fogva megbuktatják azáltal, hogy nem bírnak róluk tovább gondoskodni. A másik az, hogy megtagadni a munka- nélküliekről gondoskodni, ami ugyancsak a mai rendszer végét jelentené irtózatos embermészárláson keresztül. Ilyen jövőt jelez egyik legnagyobb kapitalista lap a profit rendszerre épült kapitalista rendszernek, de legfőbbként a munkásosztálynak mert bármelyik utat válassza is a kapitalizmus, a munkásság borzalmas jövőnek néz elébe. Ne várjuk be azt, szervezkedjünk a cselekvésre, az IWW tanítása szerint és ne várjuk azt, hogy a kapitalizmus által választott bármelyik utón is az anarchiába a pusztulásba jussunk. A fönti két választása a mai rendszernek ma már általánosan ösmert és tárgyalt kérdés és ha még ezek után is a mesi- ást várja a munkásság ahe- lyet, hogy a cselekvés terére lépjen azáltal, hogy mint osztály megszervezkedne (nem pork chops-ért) arra, hogy a mai rendszeren túladva egy szebb jövőért, úgy akkor megérdemli a sorsát. J. Nyirán. A tudatlanság a legnagyobb veszély a munkásságra A tudás a mai társadalmi rendszerben, nagy veszélyt jelent a kapitalizmusra és éppen ezért kapálózik kézzel-lábbal, hogy az emberiséget sötétségben tartsa, elterelje figyelmét a munkásságnak, a komoly gondolkozástól. A tudatlanság azonban még sokkalta veszélyesebb az emberiségre. Millió és millió ember nyomorog és nélkülöz a tudatlanság folytán. Például a világháborúban csak azért, mert az emberiség nem tudta megérteni, hogy a háború csak azért van, mert a kapitalista osztály érdekeit kell megvédeni, ezért millió és millió ember lövöldözte egymást halomra, vállott prédájává a kapitalizmusnak. Azt megtudjuk érteni, hogy miért érdeke a kapitalizmusnak a munkásságot tudatlanságba ‘ tartani, de arra szeretnénk magyarázatot, hogy az úgynevezett kommunista párt Amerikában, szintén miért követi a kapitalizmus példáját, miért tartja szintén tudatlanságba a tagságát és követőit. Sajnos az emerikai munkásság nincsen abban a helyzetben, hogy akadályt tudna gördíteni a Spanyolországba vitorlázó fasizta országok hajói elé. A milliókat számláló szakszervezetek reakciós tagsága és vezetőségének nem célja, hogy a munkásosztály felszabadulási harcaiban részt vegyen, viszont inkább igyekszik letörni minden olyan törekvést, mely arra irányul, hogy a munkásságot felszabadítsa a bérrabszolgaságból. A kommunista párt vezérei pedig az amerkai munkásmozgalom prostutiáltjai kiknek tevékenysége csak kacérkodásból áll, leadja magát minden szervezetnek ahol pénzt lát a kasz- szába. így csak az IWW volna arra hivatva Amerikában, hogy szolidaritást vállaljon a spanyol dolgozó millióival. Mentői feszesebb a helyzet Spanyolországban, annál nagyobb érdeklődést kelt Amerika forradalmi berkeiben. Már szinte megszoktuk, ha egyik vagy másik munkásmozgalom tagjai egymással találkozik, a legelső kérdés az, no mit szól a spanyol helyzethez. Legtöbbször heves vita támad, személyeskedés és csak egy ilyen harc megvitatásánál domborodik ki aztán, hogy egyik vagy másik félnek milyen helytelen a véleménye, mennyire hiányzik a társadalmi ismeretsége és milyen tévesen ismeri a világ munkásmozgalmát. Ezt a kommunistáknál lehet tapasztalni, ha bár ehhez nagyban hozzá járul a magyar irodalom szük- körüsége is, mely társadalmi kérdésekkel nem- foglalkozik. Mikor valamilyen nagyobb győzelem van a spanyol harctérén, a kapitalista lapok kényszerülve vannak elismerni a szindi- kalisták és a spanyol anarchisták tevékenységét. De különösen akkor kerül a nevük az újságba, mikor a lefoglalt területeken a vörös bizottság a gyárakat és földeket is foglalja le a munkásság részére. A kommunista párt tagságának a szája már itten tátva maradt, nem tudja megérteni, hogy mig Spanyolországban a gyárakat foglalják le ezek a szin- dikalista és anarchista munkások, addig Oroszországban az ugyanezen szervezetekhez tartozó munkások Szibériába lettek internálva életfogytiglani börtönre, ha csak a munkásság ki nem fogja őket onnan szabadítani. Itten domborodik ki aztán a kommunista párt bárgyú, hazug nevelése a tagságával szemben. Például a kommunisták igy nyilatkoznak az anarchistákról és a szindikalistákról. A szin- dikalisták és anarchisták nem egyebek mint a kisburzsoázia fegyverrel a kezükben ott ólálkodnak a városháza előtt, várják, hogy valakit agyonlőhessenek, amire fellettek bérelve. Ez a kommunista nevelés. És ez pedig a kapitalista nevelés. Az anarchisták és a szindikalis- ták nemakarnak egyebet, mint terrort, bombával a kezükben és tőrrel meg fegyverrel pusztítanak mindent ami útjukban van. Lényegében eme két nevelés között, semmi külömbség nincsen, mert mind a kettő szánszándékosan ferdén állítja be a munkásosztálynak vagyis a munkásmozgalomnak ezen két különböző frakcióját. A kapitalizmus részéről érdek, amit meg is tudunk érteni. Ellenben a kommunisták részéről árulás, árulás a munkásosztállyal szemben, mert hazug ferde propagandával tömi meg az amúgy is gyéren gondolkozó követőjének a fejét, melynél nagyobb veszély a munkásosztályra ettől nincs. Én ipari unionista vagyok, de azért szükségesnek tartom egy rövid pár sorban ismertetni ezen két egyesületet. Elsőnek vegyük a szindikalista szervezetet mely inkább latin és skandináv országokban van jobban elterjedve. A szindikalista szervezet egy gazdasági mozgalom, mely abban különbözik az IWW-tól, hogy minden kerületben a tagságnak meg van a különálló atonomiája, vagyis minden kerület a saját belátása szerint végezheti a mozgalmi tevékenységét. Célja a kapitalizmus megdöntése, a magántulajdon megszüntetése és úgy a termelés irányítását,, mint termelt javak szétosztását kizárólagosan a munkásosztály kezébe igyekszik adni, anélkül,, hogy bármilyen politikai kormánynak, avagy politikai pártnak valamilyen köze is lenne hozzá. Az ilyen világosan érthető mozgalomnak nem lehet ellensége egy intelligens munkás sem, mert hiszen ez a célja a szocializmusnak és a kommunizmusnak is azzal a kü- lömbséggel, hogy amig a szin- dikalisták kizárólagosan a munkásosztályt helyezik előnybe a társadalom irányításánál, addig úgy a kommunista párt, mint a szocialista párt a burzsoá in- tellektueleket tolja előre, kik a munkásságnak csak árulói voltak idáig. Anarchista mozgalmak a múltban voltak különbözők. Ellenben a világháború után a legtöbb anarchista az európai országokban a szindikalista mozgalomhoz csatlakozott és azért nevezik őket Anarchó- Szindikalistáknak. Ellenben azért még mindég számos anarchista mozgalmak működnek az egész világon. Az anarchisták célja szintén csak az emberiség felszabadítása. Anarchizmus, törvény és szabálynélküliséget jelent, senki-senkinek ne legyen elárendeltje, mindenki a teljes szabadságát élvezhesse. Az egyes anarchista csoportok még mindég hívei az egyéni cselekedetnek, szerintük az intelligens munkás úgyis tudja, hogy mit kell tenni anélkül, hogy valaki diktálna neki. Ezt nem árt tudni sem a kommunistáknak, sem a szocialistáknak. Sütő. FIGYELEM NEW YORK! BAZÁRT ÉS TÁNCOT rendez szeptember 12-én, szombaton este 8 órai kezdettel a Védelmi bizottság New York 8-ik számú csoportja az idahoi lumber munkások harcának a támogatására az olasz lapunk 158 Carroll Street, Brooklyn otthonában. Belépő jegy előre váltva 25c., a pénztárnál 35 cent. ÚTIRÁNY: a 8-ik Ave. Indenpendent Subway a Carroll Streetig. Az IRT vagy BMT a Borough Halinál átszállás a Court Street- re ott Street Car viszen a Caroll Streetre. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
