Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-09-05 / 909. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1936 szeptember 5. A Verhovay Segély Egylet és az acélipari szervezet Az a jó magyar közmondás, hogy madarat tolláról és embert barátjáról ismernek meg, nagyon sokszor beigazolódott már, úgy a közéletben, mint a társadalmi életben. Olvasom az újságból, hogy Daragó József és John L. Lewis kezet fogtak és megegyeztek abban, hogy a magyar munkásságot is betereljék aLe- wisék áruló ipari szervezetébe. Az már nagyon sokszor meglett írva és igy csak ismétlés lene, hogy Lewis mennyire tartja gúzsba kötve a bányászokat Amerikában, abban a bánya iparban melynél több százezer dollár áru részvénnyel rendelkezik ő is. A bányaipar, ahogyan a háború befejeződött nagyon visz- sza esett, igy természetesen nem olyan nagyon jövedelmező, mint volt a háború előtt, avagy a háború alatt amikor két-há- romszáz %-kos profitot húztak a bányászok leigázásából. És csak ez lehet az egyik indító oka annak, hogy Lewis Amerika összmunkásságát egy kalap alá vegye, nem szakmák és nem is kerületek szerint, hanem egyszerre tudja őket a kapitalizmus szolgálatába állítani, jobban mondva eladni. Mi tudjuk nagyon jól, hogy Daragó ur nem tegnap jött Amerikába, mint Garbai, aki szintén szívesen vállalkozna egy ilyen vásárra. így jogosan kérdezzük Daragó úrtól, hogy ezen hosszú évek Amerikában való tartózkodása után, miért éppen most jutott eszébe, hogy a Verhovay tagságnak még szervezkedni is kellene és miért éppen Daragó ur lett kinevezve szervezőnek, hogy felkeresse a Verhovay osztályokat és a más magyar egyesületeket? Az ön részéről egy merész állítás az, amidőn azt írja: “Oda kell hatnunk, hogy a hatalmas munkás tábor, melyet az acélipar rendszere függőségben tartott, eljusson odáig, hogy kereseti és munkaviszonyainak meghatározásába beleszólhasson.” Ennél vakmerőbb állítás nem létezik, mert idáig sem az AFofL sem UMW szervezetbe, melynek Lewis az elnöke, nem szólhatot bele. Daragó ur, ön nem volt tagja talán soha a bányász uniónak és ön nem tudja azt, hogy a bérskálára vonatkozó szerződéseket, nem a tagság szokta megcsinálni, hanem John L. MÉG NINCS MEGEGYEZÉS A CORAOPOLISI STANDARD STEEL SPRING HARCÁBAN. (Tudósítónk jelentése.) Az itteni Standard Steel Spring Co. munkásai sztrájkja változatlanul tart. A munkások szolidaritását nem tudta megtörni az a céltudatosan terjesztett hir, hogy a telep kiköltözik a városból, ha a sztrájkot a munkások fentartják. A hirt minden hatás nélkül vették a munkások és továbbra is picket alatt tartják a gyárat. A picket vonalban számos Bérmunkás olvasó teljesít szolgálatot. Lewis. Nem egyszer történt meg az, hogy a kinevezett bizottság a munkások részéről, jobban mondva az unió részéről megegyezett a munkáltatókkal és J. L. Lewis közbelépett és 5—10 centtel olcsóbban adta el a bányászokat, mint előzőleg a bizottság megegyezett. Annak az ipari szervezetnek a megszervezése melyet J. L. Lewis és Amerika többi féker- jei és árulói tűztek ki célul, inkább politikai érdeket szolgál, mint gazdasági érdeket és koránt sem fogja szolgálni a munkásosztály felszabadulásának nemes ügyét. Éppen úgy nem fogja mint a Verhovay Egylet nem szolgálja a munkás tagságának érdekeit. Azt tudjuk, hogy a Verhovay egylet jobban mondva az irányitói, a magyar fascista kormánynak az ügynökei Amerikában. És éppen itten van a kutya elásva. Ennél a sarkalatosságnál találkozott' Daragó és Lewis. Mint minden egyesületnek, van egy baloldali tábora is, úgy az AFofL-nek is van és volt egy baloldali tábora, kik munkájuknál fogvást tartoznak ebbe a szervezetbe. Ezen elemek között egyébként vannak olyanok, kik látják a szakmai szervezet tehetetlenségét, melynek helyébe ipari szervezetet óhajtottak. John L. Lewis, aki mint régi munkásféker látva azt, ki egyébként az AFofL-re, igy az ipari szervezeten keresztül igyekszik ezt a veszélyt lecsapolni, nehogy csődött mondjon az a klik, melyen keresztül zsákba tartják a munkásokat. Az AFofL reakciós vezérei természetesen nem szívesen nézik Lewisnek ezen politikáját, mert az AFofL központi bizottságának egész más a politikai érdeke. Hogy csak egyet említsek meg a központi bizottság tagjai közzül Mr. Hutcheson, aki a carpenter uniónak az elnöke és egyúttal tagja a szervezet központi bizottságnak is. Erről a Hitchesonról be van bizonyítva, hogy a Gyárosok Nemzeti Szövetségének az embere és legnagyobb ellensége minden munkás megmozdulásnak. Ugyancsak ez a Hutcheson a Republikánus párt Landon elnökjelölt nemzeti bizottságának kampány elnöke a munkások részéről. Lewis politikája éppen ellenkező. Akik figyelemmel kisérik az újságot, láthatják, vagyis olvashatják, hogy Lewis teljesen a Roosevelt kormány szolgálatában van. Éppen ezért inkább politikai érdek van a háta megett, sőt kizárólagosan politikai érdek és nem a munkásság gazdasági érdeke és még kevésbbé a munkásosztály felszabadulásának érdeke a bérrabszolgaságból mert ha ez volna bizonyára Daragó ur sem volna, bizonyára Daragó ur sem rókát irom Lewisék 1500 lokálnak küldtek meghívót csak tisztán Pennsylvania államban egy konvencióra augusztus 22—23-ra Harrisburgba, hogy megkezdjék a politkai kain-. pányt Roosevelt meegválaszta- sának érdekében. Az újságok állítása szerint, már 350.000 munkás csatlakozott a felhíváshoz. Ha ennél több ok nem volna, énnek is elégnek kellene lenni arra, hogy a munkásság hátat fordítson egy ilyen szervezetnek, ahol csak eszközként használják fel. Ez az ipari unió nem egyébb, mint egy újfajta korteskedése a fékereknek a politikai választásoknál és egy eszköz Lewis kezében, hogy ne kerületek szerint kelljen ezután eladni a munkásságot, hanem egyszerre. Roosevelt- nek ismerjük a politikáját mely jóval előbbre látó mint az összes politikai ellenfeleié. Roosevelt tudja, hogy Amerikában is várható lesz a jövőben egy munkásmegmozdulás, éppen úgy mint az európai országokban, tehát igyekszik azt lecsapolni. Viszont Lewis is tudja, hogy ez a munkásmegmozdulás, az amerikai munkás- fékerek végzetével fog járni és az a szervezet, melyet ő ajánl a munkásoknak, csak addig tud funkcionálni békében az ő részére, mig a kapitalista kormányok léteznek és ő azt hitetheti el a munkásokkal, hogy a munkaadónak és a munkásoknak közös érdekeik vanak. (A spanyol fasizták már ezt nem hiszik, mert a munkásokat halomszámra gyilkolják le. Viszont a munkásság sem hiszi, mert igyekszik megmenekulni a Daragó és Lewis fajta magyarázóktól, kik a kapitalizmus szolgálatában állanak.) De menjünk csak tovább, hogy mit is mond az a felülvizsgáló bizottság, mely a szenátus részéről a muníció gyárosokat vizsgálták felül. “A munkásoktól elvenni minden jogot abban a pillanatban, mihelyt Amerika háborúba megy és felállítani a fasizmust a munkások felé.” Ezt a határozatét fogadta el Amerika hadügyi osztálya, melyet abban a pillanatban végre is fog hajtani, mihelyst Amerika belemegy a háborúba. Erre figyelmezteti Rose M. Stein az amerikai munkásokat, aki a szenátus felülvizsgáló tagja volt. “Ipari mobilizáló terv” név alatt ismerik ezt az akciót melyet a hadügyi department dolgozott ki. Az ipari munkásságot akkor mobilizálhatják, mikor ők akarják úgy a termelésre, mint a hadsereg részére. Ezen tervet, a hadügyi department, Amerika legnagyobb ipari báróival egyetemben dolgozták ki, hogy háború esetén a termelést minden fennakadás nélkül végezhessék. Ne legyen a munkásságnak semmi beleszóllási joguk sem a termelésbe, sem a fizetésbe. Egy ilyen iparizálási terv alapján, a munkásokat is számon tarthatják, könyen meglehet tudni ki a radikális, akiket ezen esetben a frontra fognak küldeni, ahol haditörvényszék alapján a puskacső elé állítják. Szintén csak ezen iparizáló- dási terv alapján az újságokat, rádiót és a színházakat is kezükbe fogják tudni venni, mely megfogja könnyíteni a cenzúrát részükre. Az amerikai munkáságnak szembe kell nézni a tényekkel, mondja Miss Stein. Ha Amerika bele megy egy másik háborúba, ezen időalatt a fasizmus fogja kormányozni az országot. De kitudja azt megmondani, ha már a fasizmus egyszer életbe lépett, fel-e fogja adni a hatalmat önönmagától. Viszont mi tudjuk azt, hogy sem Daragó ur, sem Lewis nem fogják magukat feláldozni egy fasizta elleni küzdelemben. Ellenben a múltak azt bizonyítják, hogy úgy Daragó ur, mint Lewis annak a rendszernek mely a fasizmus csiráját magában hordja, hü követői voltak idáig. Éppen ezért figyelmeztetjük az amerikai munkásságot, ne engedjék magukat oda dobni a fékerek karmai közzé mint eszközt csak azért, hogy ők szívességet tegyenek az amerikai kapitalizmusnak, a kapott judás pénzért. Az amerikai munkásmozgalomban közép ut éppen úgy nincsen, mint ahogy forradalmi ipari szervezet az IWW-n kívül nincs. Aki nincsen velünk az ellenünk van, ellensége a munkás- osztálynak nemcsak Amerikában, hanem az egész világon. Sütő. Befejezést nyert az idahoi nagy sztrájk (Folyt, az 1-ső oldalról.) gektől, hogy követeléseik nagyobb részét megkapják. Te- kintetnélkül a vállalat azon nyakasságának, hogy a követelések többi részét is teljesítse, a sztrájkolok tudatában vannak annak, hogy a munkára való visszatérésük mint szervezett tömeg biztosítja a részükre a jelentékeny bér javítást, rövidebb munkaidőt és a munkaviszonyok javulását. A sztrájknak ily huzamos időn át kedvező fentartását a külső anyagi támogatás és kooperáció tette lehetővé a sztráj- kolóknak, melyben úgy az AFofL-hez tartozó, mint független szervezetek, valamint az IWW csoportok kivették részüket. Megörökítésre érdemes elismerést vívtak ki a sztrájk által érintett területen lakó polgárok és sok üzletember Pierce és Orofinoban, akik a sztrájkot anyagilag és erkölcsileg az utolsó óráig támogatták és nem ültek fel azon hazug híreszteléseknek, melyeket a munkáltatók terjesztettek ellenük. Kooperációjuk nagymértékben hozzájárult, hogy sikerült a rendet fenntartani sorainkban még a civil és katonai hatóságok törvénytelen akciói dacára is. A legőszintébb elismerésünket nyilvánítjuk az összes szervezetek és egyéneknek akik segítettek ebben a harcban. A sztrájk bizottság.
