Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-07-04 / 900. szám

1936 julius 4. BÉRMUNKÁS 7 oldal MIÉRT A NAGY CSEND AKRONBAN? Ezerkilencszázharminchat, a mióta ezen évszámot Írjuk, még nem volt egy hét sem harc­tól mentes az akroni gumigyá­rakban. A vezérkar, amelynek a hivatása let volna a szakszer­vezet szabályai szerint a har­cokat kezdeményezni és vezetni, nem igen dicsekedhetik avval, hogy a sok harc közzül egyet is vezetett vagy kezdeményezett volna, ők csak a leszerelésben vettek részt kétizben, amely a munkásság óvatatlansága révén sikerült. A mint tudjuk a szak­szervezeti vezérek a harc lesze­relésekben specialisták és mégis ennek dacára a gumigyári har­cokban nem igen volt alkalmuk ezek gyakorlására. Talán ez az, ami felbőszítette őket és a sok sikertelen és meddő próbálkozás után arra kényszerültek, hogy a politikusok segítségét vegyék igénybe, hogy azon harcoknak amelyet a Goodyear munkások a terroristák ellen folytatás­képen alkalmaztak megállítsák. A harc “leülés a munkán” ezt abban az osztályban, abban a pillanatban foganatosították, amint megtudták, hogy van köztük egy szkeb vagy terroris­ta és addig ültek a munkán, mig a jómadarat einem mozdí­tották. A Goodyear gyár nagy terü­leten fekszik és sok osztálya van és ezen jómadarakat az egyikből a másikba helyezték és igy a munkások harcos része belekezdet unni a folytonos meddő harcoknak. Az egész gyárra kiterjedő ülősztrájknak a megszervezéséhez fogtak hoz­zá és itt jönnek a szakszerveze­ti vezérek, a politikusokkal egyetembe, akiket a szakszer­vezeti vezérek segítségül hív­tak a tizenkettedik órában. Mintha összebeszéltek volna a szakszervezeti vezérkar, a szkeb vezérkerrel, mert egyszerre hoz­zák nyilvánosságra a washing­toni vizsgálóbizottság kérelmét és mindegyik fél kötelezi magát arra, hogy bármilyenek legye­nek a vizsgálóbizottság hatá­rozatai, alávetik magukat. Vagyis a sztrájkolni akaró sztrájkolhat amikor jónak lát­ja, a szkeb pedig törheti a sztrájkot a sztrájkolok bosszú­ságára, nem lehet őket picketli- neon megállítani. Előre megjósolhatjuk, hogy a politikusok határozata ez lesz. A Goodyear munkásokat sikerült a várakozó álláspontra helyezni evvel a ravasz takti­kával. Hogy meddig? azt a kö­zeljövő fogja eldönteni. Csak igy és nem máskép történhetett meg az, hogy egy egész hét el­múlott harc nélkül. Ezért volt csend junius tezennegyedike dátummal kezdetű héten a Goodyear Tire és Rubber Co. akroni telepén. A Goodrich Co.-nál, a sok megmozdulásokban se igen ju­tott a vezérkar szerepléshez, úgy mint másutt, itt is voltak ülősztrájkok már minden osz­tályban, de úgy a kezdeménye­zés, mint az egyezkedés a vezér­kar kihagyásával történt. Az összes osztályok közül csak amelyben az elevator kezelők tartoznak, még nem harcoltak mint külön osztály, hanem a többi osztályokkal egyetemben, vagy pedig mindegyik elevátor- kezelő akkor, amikor az az osztály sztrájkolt, amelyben alkalmazva van, mert a terme lés szünetelése őtet is szünete lésre kényszeritette. A Good rich gyárban százhatvankét elevator kezelő van alkalmaz­va, a legtöbb vagy már tulöreg vagy pedig a munkán megsé­rült, akik más munkára alkal­matlan egyénekből áll. A legtöbb azzal a hiedelem­mel és gondolattal táplálkozik, hogy a társulat kegyelemből tartja a munkán, ami nem meg­ütközni való, ha a fentieket te­kintetbe vesszük. Ezt használ­ta fel a vezérkar a polcra való felkapaszkodásra. Követelé­seket állított fel a gyárvezető­ségnél az elevátorkezelők ne­vében, számítva arra ezen tet­tükkel a vezérkedésen esett csorbát sikerül kiköszörülni és egyúttal a makacs tagságnál, akik eddig mellőztek, hogy ezekután igénybe vegyék. A A kisfiú rövid idő múlva megint ott guggolt a párkány­nál és bátran, meleg hangon beszólott: — Gyere ki. Uj játékom van. Megmutatom. — Nem szabad! — Miért? — A kis testvéremre vigyá­zok. — Hol a papád. — Dolgozik. — A mamád főz? — Nem. Az is dolgozik. Csak este főz. — Miért köhögsz mindig? — Muszáj. — Mindig muszáj? — Mindig. — Fáj? — Nagyon. A hátam. — Sohasem szabad kijönnöd játszani? — Csak ha a mama beteg. — Akkor miért? — Mert mellette fekszik a kicsi. — Mikor lesz beteg a ma­mád? — Nemsokára. — Honnan tudod? — Reggel nagyon köhögött. A vödörbe. Pirosat. — Akkor itthonmarad. — Igen. Sir és itthonmarad. — Akkor jössz holnap? — Igen. — Jó lesz? örülsz neki? — Nagyon jó lesz. — Hogy hívnak? A kisleány kezét beteg mel­lére szorította és úgy köhögött, hogy más hang nem fért ki a torkán, csak a kapkodó léleg­zet hörgő sóhaja. Az arcán azonban ott erőlködött a mo­soly és megsimogatta a gon­dolat : — Holnap játszani fogok . . . A fiú megint érezte a penész szagát, a köhögéstől is megijedt és hazaszaladt, ahol várta az uzsonna, az — emeleten. követelést benyújtották és a harcot beígérték a gyárvezető­ségnek, de a beígért harcot egyik napról a másikra halasz­tották. A követelések egy ré­szét teljesítette a gyárvezető­ség, de nem azért mert félt a vezérkar fenyegetésétől, hanem attól, hogy a többi munkások segítségére lesznek az elevátor kezelőknek, a harcukban és ezt kerülte el a gyárvezetősége a követelések egyrészének a meg­adásával. A vezérkar megegye­zet a gyárvezetőséggel, de az érdekelteknek még érdemesnek se tartotta, hogy azt tudomá­sul adja. A fenti harcnak kez­dete junius tizennyolcadika es­te hat órára volt kitűzve, hogy miért nem tört ki, azt a gyár­vezetősége és a local elnöke tud­ná megmondani. A fentieknek az ilyformáju elintézésének tudható be, hogy a Goodrich Co.-nál is csend uralkodik. Minden esetben, ami­kor a szakszervezetben szer­vezett munkásság, a vezérekben bízva intézteti az ügyeit, árulás a kimenetele. Mig az akroni munkásság saját maga kezde­ményezte és intézte a saját harcát, mentesek voltak úgy az árulástól, mint a leszerelés­től. Az akroni munkások ha még egészen nem tudják azt, majd megtanulják, hogy a szakszer­vezeti vezérkarnak nem a hoz­zájuk tartozó tagság sérelme az első, hogy orvoslást kapjanak, hanem a havi járulékoknak a bekollektálása a főfeladat. Ha nem tudják még majd azt is megtanulják, hogy a politikai pártoskodás a célszerű csele­kedetett akadályozza. Úgy a szakszervezeti szabályoknak a betartása, mint a politikai szó- szátyárkodók követése, nincs előnyére akkor, amikor a ki­zsákmányolást akarja csökken­teni vagy a munkahelyen a vi­szonyokat általában javítani. Ahoz egy ipari szervezet szük­séges mint az IWW amelyben a munkásság nincs szabályokhoz kötve, vagy vezérek parancs teljesítésére kényszerítve. Itt meg van a mozgási szabadsága a harcainak az intézésében és kezdeményezésében. Csatlakoz­zunk a 430. számú gumimunká­sok ipari szervezetéhez. BISCHOF. Gyönyörű egy látvány (P—y—) Gyönyörű látvány jelent meg a minap egyik los angelesi polgári lapban, igaz, ez itt nem szokatlan esemény, mert itt mást sem látunk nap­nap után mint szép kinézetű, férfiszemet izgató, nagyrabe- csült urinőket és a Movie csil­lagokat, minden mozdulatuk ezen szükségtelen, sőt káros osztálynak napvilágot lát a pol­gári sajtóban. Elválás, eljegy­zés, szivbalzsam követelők és nap-nap után gyakoribb a fe­leség gyilkosság, persze csak olyan esetben ha a feleség jó életbiztosítást hagy maga után vagy a feleség fürdőkádba való folytása már itt ebben a gyö­nyörű örök napsütéses meny­országban nem is szenzáció, vagy egy feleséget alkohollal elkábitani és csörgőkigyóval megharaptatni. Kérem ez csak napi esemény mindezek után mi vagyunk az egyedüli és csakis az egyedüli legboldogab­bak itt Californiában és mind­ezen itt elsoroltak után a mi­nap közölt egy a leggyönyörűbb fényképet ezen fentemlitett lap, 50 bérmunkás fényképe jelent meg amelynek talán egytől- egyig amerikai benszülöttek és talán polgárok is, de mégis ösz- szeütközésbe kerültek ezzel a nagyon demokratikus Califor- niával, amely jelszavában min­denkit befogad (erről ugyan már irtunk a múltban) ezen 50 bérmunkás bűne az, hogy bemertek ebbe az államba jön­ni pénz nélkül, vagyis kerülő utón, de a kozákok nyakon csíp­ték őket, feldeportálták őket felső Californiába a cukorrépa földekre, ahol mexicoi és hindu munkások szoktak csak dolgoz­ni, több okoknál fogva —, hogy a fehérbőrű ember nem bírja a hőséget és a tulalacsony bé­reket, tulmagas megélhetési cikkek ára mellett — mindezen küzdelmekhez járul a szunyogok- kali küzdelem, ők is úgy mint a háborús katonák, akik nappal a németekkel és éjjel a fér­gekkel küzdöttek. Munkástársak mint magam is három és fél évig vándor munkás voltam, ezen répamun­kások helyzetét ismerem, ez megszégyenít minden más ipar­ban foglalkoztatott munkás munkaviszonyát, ezen páriák kényszerítve vannak ott dolgoz­ni, a fizetés 50—75c. holdan­ként irtás és kapálás, egy jól begyakorolt hindu, képes 1 és fél vagy 2 holdat megmunkálni naponta, (ehez nem kell kom­mentár.) Ez, és ehez, hasonló a mun­kás helyzete ebben a demokra­tikus Californiában, ezért őrzik és dédelgetik a kriminal sindical törvényt. És mit tesz a mun­kásosztály a saját érdekében? semmit, csiga lassúsággal a sötétben botorkál, reményke­dik és vár egy uj Mózest, pedig még az öreget sem látta és nemhogy nem hisz, de nem is akar a szervezkedéshez nyúlni, azt mint kivihetetlen és lehe­tetlen valamit érti. Hej pedig ha egyszer tudatára ébred a munkásosztály saját erejének, hogy mily nagy fontossággal bir az ipari szervezkedés a mun­kásosztály sorai közt, amely öntudatot, erőt, hatalmat bizto­sit, amely előtt az ilyen min­denféle tákolmány összedől és fölemelt fővel, győztesen meg­nyugodva fogja a munkásság élvezni munkája teljes gyümöl­csét. Fel a munkára. A clevelandi kerület szervező- bizottság titkára: BAKOS MI­HÁLY, 2196 Junction Rd. Cle­veland, O. Minden kerületi ügy ide küldendő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom