Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-08-15 / 906. szám

/ BÉRMUNKÁS 1936 augusztus 15. 8 oldai Ml ÉS A HÁBORÚ (Folytatás.) A háború költségeit a ban­károk pénzben, a gyárosok el­veszített munkaerőben és nyers­anyagban, a kereskedők elpusz­tított áruban és elvesztett pi­acokban, a humanisták ember­életben, viszont a tőzsdék nye­reségben és veszteségben szá­mítják. Az evangélium prédi­kátorai menyei nyereségben és a háborúban szerzett erkölcsök­ben és az elpusztultak leikéi­ben, de mindeddig senki sem merészkedett felbecsülni a há­ború költségeit azon ártatlan áldozatok szemponjából, akik a legnagyobb terhet viselték. Hogy elszorul az anya szive, amidőn gyermeke elbúcsúzik tő­le és utoljára int neki üdvöz­letét! Mily nagy szomorúság szakad a feleség szivére, ami­dőn azt a bozasztó szót hallja a férjétől, hogy behívót kap­tam! és mily fájdalom járja át a menyasszony szivét arra a kérdésre: vájjon vissza fog-e térni valaha? S amidőn egy szempillantás alatt a legszebb álma foszlik szerte. Minden intelligens asszony azon gondolkozik szive mélyén, hogy vájjon elég erős lesz-e a férje, hogy csataterek rombo­ló erkölcsével meg tudjon bir­kózni, vagy pedig szellemileg vagy testileg is megrokkantan fog hazatérni? A háború, egyesek asszo­nyai részére többé-kevésbé szó­rakozást, bálozást, parádézást, bankettezést és egyébb előadá­sokat jelentett. Fiaik és fér­jeik is háborúba vonultak, de a veszélyeztetett helyektől távol tartották őket. Mert nagyobb részük nagy összegekkel van ér­dekelve a hadiszergyárakban és egyébb hasznothajtó üzletekben. Ezzel szemben a nép asszo­nyainak nagyob része, egészen más helyzetben volt, a háború alatt a legközönségesebb mun­kák elvégzésére voltak rákény­szerítve. Rábeszélték őket, hí­zelegtek nekik és megfenyeget­ték. Amidőn férjük vére a harc­téren profittá alakult át, a front megett az ő munkájuk az ő nemiségük, az ő életszükség­leteik képezték az uzsorások célját. Szakadatlanul dolgoztak a municiós üzemekben, férfi­munkát végeztek női fizetésért. Azonkívül a háborús vesz­teség emberélet pótlására tüzel­ték őket. A házasságon kívüli viszonyaikat csendesen elhall­gatták, sőt ki is mentették, mi­vel az ilyesmi velejár a hábo­rúval; a politikusok sokat Ígér­tek nekik és semmit sem ad­tak. A szegény proletár asszo­nyokat arra buzdították, hogy lássák el fiaikat meleg haris­nyával, sállal, -szveterrel és egyébb meleg ruha darabbal, de a gyapjú árát állandóan ma­gasabbra emelték. Sima nyelvű, potrohos hasú, bundás és gyé- mántos kufárok azt tanácsolták nekik, hogy ne feledkezzenek meg a hazáért és a becsületért harcoló fiaikról és küldjenek nekik cigarettát, süteményeket, csokoládét stb. és ime mitörtént, a szájuktól elspórolt centeikkel kufárkodtak és ellenben min­dennek az árát tetemesen fel­emelték s a háború végefelé már 100 százalékos áremelke­dések voltak. Nagyon sokan te­hát mindent megtettek, hogy hazafias módon, egy kevés pénzt zsebre is tegyenek. Miután a gyermekeikkel hí­ven megtették az uj jelmonda­tott, egyetek kevesebb cukrot, kevesebb sonkát! — egyszer csak látják, hogy nagy mennyi­ségek vannak belőle raktáron, de időközben az ő megkárosítá­sukra alaposan felemelték az árakat. Aki ellene mert szól­ni, azt árulónak minősítették és börtönnel sőt halállal büntették, de senkit sem büntettek meg, akasztottak fel vagy lőttek agyon azokon a családokon és embereken elkövetett árulás miatt, akik szivük vérét áldoz­ták és a poklok tüzén is keresz­tül harcolták magokat, hogy megérleljék a világot a demok­ráciára, amely szokás mondás a háborús uszítok jelszava volt. Fel lehet becsülni a megöltek és megsebesültek mennyiségét, ruházatok élelmezésök, fegyver­zetük, s a lerombolt városok, felperzselt mezők és elpusztult hajók, vonatok értékét is. — De ki tudja megmérni az asz- szonyok és gyermekek szenve­dését, akiknek otthonát felper­zselték, akik a benyomoló sere­gek előtt remegve, bedőlt fa­lak és rombadölt házak megé húzódtak, hulladékból, gyöke­rekből és rothadásnak indult húsból éltek, éheztek és szom- juhoztak anékül hogy egy gyor­san rohanó golyó, vagy egy eltévedt srapnel megváltotta volna őket a szenvedéstől. Egy nagy hírnevű orvos, aki életének utóbbi 10 esztendejét a háború idejének és utóhatá­sainak tanulmányozására szen­telte, mondotta egy alkalomkor, “ha egy szempillantás alatt ki tudnám törölni az életből az 1914 után született gyermekek háromnegyed részét, — azt hiszem — ezzel nagyon jó szol­gálatot tennék a világnak.” Mtársaim, mit szóltok egy asszonynak azon fájdalmához, amit csendben elvisel, amidőn arra eszmél rá, hogy ártatlanul egy gyalázatos betegség fertőz­te meg gyermekeivel együtt élete végéig? Tehetetlen, belső felindulását még csak fokozza ama szomorú tudat, hogy a fér­je, vagy a fia, vagy testvére, a mammon megcsalt eszköze vit­te át reá a kimondhatatlan szenvedést, szegénységet és be­tegséget . . . A háború fundamentuma, tol­vaj erkölcs, vandál és tolvajelv. Szolgáló lányai, a képmutatás, a rablás, a közönségesség, a csalás, hazugság és az asszo­nyok meggyalázása és az iste­ni parancs megrontása. A világháború alatt az Án- tat-hatalmaknál Mark Twain, iró szerint, a hadi lelki- pásztorok a győzelemért a kö­vetkező képpen imádkoztak. Ó Urunk! Mi Atyánk! Ifjú patriótáink, szivünk büszkesé­gei, csatába vonulnak. Légy ve­lük! Légy közel hozzájuk lé­lekben! Mi is eltávozunk meg­hitt otthonunkból és velük me­gyünk, hogy az ellenséget le­verjük. Mi Urunk Istenünk! segics nekünk, hogy az ő ellenségei­ket srapneleinkkel véres dara­bokra szaggassuk, légy segítsé­gül, hogy virágos mezőiket ha­lott patroitáik holttetemeivel borítsuk el, légy segítségül, hogy az ágyuk dörgésével tud­juk elfojtani az ő sebesültjeik halálkiáltásait, légy segítségül, hogy az ő házaikat és viskóikat felperzselhessük, ártatlan özve­gyeik szivét sajgó fájdalommal elborítsuk! Légy segítségül, hogy földönfutókká tegyük őket gyermekeikkel együtt, hogy öröm nélkül vándoroljanak, ron­gyokba öltözve, étien és szom- jan, a nap hevében az elpusz­tított területeken, a fagyos té­li szélben megtört lélekkel és fáradtan, tehozzád könyörögve és menedéket keresve a halál­ban, de nem találva megnyug­vást. — Töröld el Uram, az ő reménységöket miérettünk ren­düljön meg az életük, hosszab­bítsd meg szenvedéseiket bo­rítsd el könnyhullatással a sze­meiket és az ő piros vérök fes­se meg a havas mezőket. Ezért esedezünk hozzád, sze­retet lelke, örök menedék, a gyászolók hü barátja, alázatos megtört szívvel kérjük a te segítségedet. Hallgasd meg a mi kérésünket, Uram és legyen tiéd a dicsőség és a tisztelet most és mindörökké Amen. Tehát a másik félnél is ehez hasonlóan imádkoztak a győ­zelemért. Győzelem! Valóban győzelem volt az acél, a szén és a pénzmágnások részére! De hol maradt a győzelem a tömegek részére? M. Vékás. (Folytatjuk.) FERDESEGEK (Folyt, a 7-ik oldalról.) sa, dacára a silány adagnak, még abból is tudott takarítani, a saját testétől megvonta és sok minden szükségletről le­mondott és az igy megtakarított pénzt ki a bankba helyezte, ki a házba fektette. Az összeom­láskor kisemmizve az utcára lökve és ma a legtöbbje a jó­tékony intézmények keserű le­vesén tengeti az életét és igy könnyű martaléka lett beteg­ségnek, nyavajának. Amíg a fenti események le­játszódtak, nem volt tiltakozás, a történések felett behunyták a szemüket a társadalmi intéz­mények vezetői és ellene nem volt propaganda, nem alakul­tak clubok, nem vonultatták föl a rendőrséget és a deputy kát a rablás és a fosztogatás meg­akadályozására. Folyt a tő­ke, amelyet az akroni gumi gyárakban alkalmazott munká­soktól kisajtoltak, nemcsak más városokba vagy államok­ba, hanem más világrészekbe. Ez nem volt hátrányára a hely­beli üzleti életnek ? Ennél; a meggátlására a kereskedelmi kamara nem folyamodott a kormányhoz segítségért, nem kérték a nemzetőrség kirende­lését, mert itt a gumi gyárosok gazdasági érdeke előmozdításá­ról volt szó. Az áruk árának az emelésével nem vesztették el a vásárlókat és a bérek leszorí­tásával nem tették vásárlókép­telenné a dolgozókat, minden helyénvalónak találtatott mert a gumi gyári részvények ezt úgy kívánták. Itt nem sírtak az egyház fe­jei se a városatyák mert ezen cselekvésnek nem volt rombo­ló hatása a társadalmi életünk kiilömböző megnyilvánulására. Ma még a szakszervezetben szervezkedve és még némileg a vezérekre támaszkodva viv- ja harcait a munkásság a szak­mai harcok balsikerein és ve­reségein okulva. Holnap ipari szervezetbe fog tömörülni és harcot fog indítani nemcsak a rövidebb munkaidőért és maga­sabb fizetésért, hanem a bér­rendszer megszüntetéséért. El fogja törülni a föld színéről ezt az átkozott rendszert, ahol csak a gazdasági ferdeségek ápolói és a rendszer haszonél­vezői részére gyöngy az élet. BISCHOF. NEWARK ÉS KÖRNYÉKE FIGYELEM! A newarki GRU branch au­gusztus 30-án, vasárnap 10 órai kezdettel, Windsor Pl. Nutley-ban, N. J. KERÜLETI PIKNIKET rendez, Lindway kiszabadításá­nak a javára. A legjobb szakácsok által készített gulyás és Spagetti lesz felszolgálva és kitűnő frissítők­ről gondoskodva lesz. A közönség szórakoztatására jó zenéről és játékokról nem feledkezünk meg. Belépti dij 25 cent. Esős idő esetén a Piknik a helyszínen lévő zárt nagyte­remben lesz megtartva. ÚTIRÁNY: Vegye Newarkon a Broad Streeten a 28-as szá­mú Bust. Sommer Ave. East Passaic Ave. Nutley felirattal, egészen Kingsland Rd. és Wind­sor Pl. sarkáig. Onnan egy block gyaloglás a piknik helyiség­hez. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
Oldalképek
Tartalom