Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-08-15 / 906. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1936 augusztus 15. Válasz Vince Sándor "egységfront77 kritikájára IRTA: KÖHLER SÁNDOR. Több mint két évtizede annak, hogy a társadalmi rendszer elleni harcról és annak fonák irányzataival lapunk hasábjain kifejezem véleményemet. Sokszor olvastam más mozgalmi lapok hasábjain véleményem elleni ostoba, éretlen kritikákat, soha sem tartottam érdemesnek egyre sem válaszolni, hogy előbbeni állításaim újból vaió megismétlését Írjam le, mindig úgy gondoltam és ma is úgy gondolom, hogy a Bérmunkás olvasó tábora van annyira intelligens s tájékozott az osztályharcok lefolyásáról, hogy annak helyes vagy helytelen taktikájáról képes véleményt alkotni. Ez alkalommal el kell, hogy térjek eme hagyományos szokástól, a lapbizotság Vince által irt cikk megjegyzésében azt írja, hogy “Bizonyos, hogy Pika és Köhler érdemileg fognak Vince Sándor írásával foglalkozni” kényszerit arra, hogy válaszoljak, amely válasz részemről egyszer és mindenkorra befejezést nyert. Pontról, pontra kívánom Vince “elvtárs” jóakaratu de téves megjegyzéseit válasz alá venni. Bírálatának első szakaszában azt írja, hogy ő engem azért szólított fel, hogy írjak az egységfrontról cikket a Bérmunkásban mert meggyőződött arról, hogy én az egységfront hive vagyok. Csodálatos, hiszen azon az estén amikor felszólított ő volt a vitának a vezetője s a vita tárgyát az egységfront és Lewis ipari szervezete képezte és a vitához kétszer szóltam hozzá és iparkodtam magam érthetően kifejezni a 20—35 főnyi hallgatóság előtt azt állítottam egyik felszólalásomban, hogy idő és energia pazarlás egységfrontról beszélni, mert a frakciók között áthidalhatatlan ür van elvi és taktikai kérdésekben. Az egyetlen egységfront, aminek én hive vagyok az a külömblöző munkásvédelmi bizottságok : mint Mooney Mol- ders Defense Committee, Non- partian Labor Defense, International Labor Defense, General Defense Committee stb. stb. munkás védelmi bizottságok egyesítése, amelynek együttes működése rövid időn belül szabaddá tenné Moneyékat, a Scottboroi fiukat s az osztályharc számtalan más áldozatát” szóról-szóra ezeket mondottam és az ilyen egyesítésnek rendületlen hive vagyok. De annak, hogy egyesítsük az amerikai magyar munkásokat a háború, fasizmus s a Szoviet Unió védelmére egy külön magyar szervezetbe — ez szerintem le- csapolása a tiszta osztályharcnak, mert az egyetlen hely ahová szerveznünk kell nemcsak a magyar de a világ bérrabszolgáit, ez a forradalmi ipari unió amelyben a világ bérrabszolgáinak szinre, fajra, nemzetiségre való tekintet nélkül helye van. Ez az a hely, ahol a világ munkássága egyesítheti erejét az imperializmus — há- poru, fasizmus és minden más kinövésének a — megdöntésére, a termelés és szétosztás eszközeinek átvételére a világ össznépességének javára. Ez az az egységfront, amelyet én vallók, amelyben én hiszek hosszú éveken át és sem Vince Sándor, sem mások előtt egyébb egységfrontról 1928 óta nem beszéltem, vagy nyilatkoztam. Igen, hosszasan foglalkoztam és mégis dióhéjban foglalva kellett bemutatnom, hogy a világ munkásságának nemzetközi kapcsolata hatalmat jelentett számára 1887-től — egészen 1915- ig. Ezen időközökben történt munkásmozgalmi eseményeket soroltam fel, amelyekben teljes győzelemre vagy megtorlásra vitte a munkásosztályt a nemzetközi szolidaritás hatalma. Ilyen eset volt Moyer, Haywood, Pettibone, Ettor, Gio- vanitti, McKeesrocks stb. stb. amelyek 1914-ig vagyis a világháború kitöréséig zajlottak le. A világháború kitörése óta a mai napig a nemzetközi munkásmozgalom ereje, hatalma teljesen levan zülve és eme szomorú lezülléshez — higgye el Vince “elvtárs,” hogy — a politikus vak vezérek intellektuel részének óriási köze van. Ön még ma sem ösmeri be, hogy a világháború mészárszékén a szocialista pártok és képviselők vak vezéreinek jóváhagyása és lelkesítése mellett öldösték egymást a bérrabszolgák milliói. Ön éppen olyan jól tudja mint én — sőt még jobban, mert közelebbi szemlélője, résztvevője volt az eseményeknek, — hogy 1914 szeptember havában a Belga parlamentben Vandervelde “elvtárs” drámaiasan jelentette ki, hogy “kész hazáját fegyverrel kezében megvédeni.” Ki ez a Vandervelde egy intellektuel és még ma is szocialista képviselő sőt másod elnöki hivatalt tölt be a Belga parlamentben. 1914-ben a német képviselőházban csaknem száz szocialista képviselő foglalt helyett Carl Libkneckt és alig féltucat forradalmár kivételével megszavazták a katonát, a hadikölcsönt. Ravasz fogásul használták fel azt a lelkesítő érvet a német munkásság háborúba való uszítására, hogy “meg kell mentenünk a német munkásság kultúrintézményeit a barbár orosz hordákkal szemben.” Hol volt ön Vince “elvtárs” amikor ezek történtek? Talán hosszú álmát aludta!? Nem üres állítás ez “elvtárs” ezek letagadhatatlan tények!!! Éppen úgy mint az a tény, hogy a német parlament szocialista képviselői jó részben intellektuelek- ből, doktorok, ügyvédek, tanárok, kivetkőzött papok és hivatásos munkásvezérekből állott, akik virágos nyelvezetükkel magukkal ragadták az általuk befolyásolt német munkásosztályt. Ilyen és sok más hasonló megalkuvásért gyűlölöm, sőt még a szagát sem tűröm az intellek- tueleknek a munkásmozgalomban az osztályharcban. Joe Hill IWW költő ki végeztetése nem “üres átkozódás.” Igyekeztem érthetően kimutatni előző cikkeimben, hogy 1887- től 1915-ig vagyis Joe Hill meggyilkolásáig a munkásosztály nemzetközi szolidaritása folytán képes volt megakadályozni a kizsákmányoló osztályt abban, hogy legbátrabb harcosait kivégeztesse vagy bebörtönözze. 1914-től máig a fentebb leirt okoknál fogva megrendült, megszűnt a munkásosztály nemzetközi kapcsolata és ezért volt bátor Utah 'állam kapitalista osztálya agyonlövetni Joe Hillt. Ahogy 1915-ig képes volt a munkásosztály nemzetközi szolidaritása megmenteni Moyer, Haywood, Pettinbone, Ettor, Gio- vanitti stb. forradalmárokat megmenthette volna Joe Hill, Sacco-Vanzetti és az osztályharc ma egyik legkimagaslóbb áldozatát Tom Mooneyt. Igenis a munkás politikus vak vezérek árulásai folytán kapott vérszemet az amerikai kapitalista osztály. Európában és Amerikában is a szocialisták — tisztelet a kivételnek. Debs akit csaknem kizártak a pártból háború ellenes állásfoglalása folytán — SP — SLP megalkudtak az uralkodó osztállyal, szemet hunytak az egeket rázó igazságtalanságok, az embermészárlás borzalmas látványai előtt. Az IWW egyedül maradva az amerikai osztályharcban, folytatta elszánt harcát a ki- szákmányoló osztály és annak érdekében folyó háború ellen és a fenti szocialista szervezetek árulása cserben hagyása az osztályharcnak, felbátorította a kapitalista osztály uszály hordozóit az IWW kiirtására. Az SLP tulbozgóságában any- nyira ment, hogy az IWW fog- vatartott tagjai ellen adatokat szolgáltatott a szövetségi kormánynak. — Egy Corn nevű SLP szervező személyében testesedet meg az a judás — sem a szocialista párt sem a szocialista Labor Párt szervezeteit, szónokait, vezéreit nem üldözte a kormány, lapjaikat a kedvezményes postai szállítás jogán továbbította az Egyesült Államok postája — ez volt az ellenszolgálat azért az iskáriát judás szerepért amelyet a szocializmus nevében a fent nevezett marxisták elkövettek. Az IWW magyar lapja hat különböző név alatt,' Bérmunkás, Küzdelem, Védelem, Ipari Munkás, Felszabadulás és újból Bérmunkás név alatt jelent meg, a háború alatt. Igen “20 évi börtönre Ítélték Berger Victort és nem Kohlért.” De önnek mielőtt ilyen megállapítást leír tudnia kellene azt is, hogy Berger nem húsz évet, de húsz percet sem ült a börtönben ebből az Ítéletből, illetve a háborús aktivitásából kifolyólag, ellenben Köhler — nemszeretek a magam ügyével foglalkozni de belekényszeritett — 7 ízben volt a háború alatt vizsgálati fogságban, 4 Ízben tartottak nálam házkutatást, amely alkalmakkor részemre súlyos károkat okoztak, egy Ízben vád alá voltam helyezve a chicagói posta robbantás elkövetésével. 1919 tavaszán Kansas Cityben a szövetségi kormány igazságszolgáltatás épületének csarnokában az American Legion tagjai eszméletlenül vérbe fagyva hagytak Reisz és Cascaden munkástársakkal egyetemben, évek hosszú során szenvedtem, amig legyűrtem a fájdalmakat s az egyik fülem hallását semmisítették meg ott örökre. Nem dicsekvés ez “elvtárs.” A mai napig nagyon kevesen hallottak a fenti esetekről. Berger, Hillquit, Spargo, Thomas és a szocialista párt összes intellektuel vezérei együttvéve nem szenvedtek annyi anyagi és testi sérelmeket, mint az ön álltai oly köny- nyedén fanatikusnak, reakciósnak nevezett forradalmárok. Nem csak én magam vagyok akiknek anyagi károkon kívül súlyos testi sérelmeket okozott a kizsákmányoló osztály. Az ön által megtámadott másik fél Pika munkástárs hónapokig ült Cook County börtönében “hazaárulás” vádja alapján vizsgálati fogságban, ahol súlyos betegségbe esett, amelyet éveken keresztül küzdött csak le. Az IWW bármely harcos tagját kezdi ön ki többé-kevésbbé ugyan ezt fogja találni, harcra edzett mindenre kész elszánt forradalmárok ők, megbélyegezve a kizsákmányoló osztály és annak bérencei által. Az osztályharc tüzében edződtek meg. Ne bántsa ezeket az embereket “elvtárs” nem fánatikusak, nem reakciósak, hanem tiszta s őszinte forradalmárok, akik harcolnak a társadalmi rendszer a magántulajdon, a profit s bérrendszer megdöntéséért s ez több mint az összes szocialista vagy munkás politikai pártok által a bérrabszolgák javára kifejezett programjuk. Azt is tudnia kellene önnek, hogy Bergert nem a háború alatt ítélték el, hanem mikor annak már régen vége volt. Amikor már az orosz proletár forradalom jól előre haladt, amikor a szocialista vezérek kezdték árulásaikat megbánni. Berger is menteni igyekezett a szocialista pártot, mert abban az időben az egész világ forradalmi lázban volt. Berger is forradalmi frázisokat puffogta- tott s ezért névleg 20 évi börtön büntetést kapott. Megnyugtathatom önt, hogy az IWW-ban olyan sikasztá- sok, mint amilyenekkel én vádolom a kommunista párt vezetőségét nem történtek. Ebben (Folyt, az 5-ik oldalon.)
