Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-08-01 / 904. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1936 augusztus 1. Lehetséges e egységfront? VÁLASZ PIKA PÁLNAK ÉS KÖHLER SÁNDORNAK. IRTA: VINCE SÁNDOR. A Bérmunkás legutolsó számában Pika Pál az egységfrontról elmélkedve ezt írja többek között: . . . “Mert az osztálytudatos munkás tudatában van annak, hogy a kizsákmányolás csakis kizárólag a munkaszin- téren történik.” Nem felel meg a valóságnak ez az örökérvényű bölcsességnek látszó megállapítás. A munkás nem csupán mint termelő van kizsákmányolva. Fogyasztói minőségben is ez a sors éri. Ki van zsákmányolva úgyis, mint állampolgár. Úgyis, mint lakó. Úgyis, mint utazó. Úgyis, mint színházlátogató. Úgyis, mint olvasó. Minden életszükséglete kielégítése kapcsán, az élet minden megnyilatkozásában. A kapitalizmus az élet és a szükségletek kielégítésének minden területén kirabolja a tömegeket. Hogy ezt a rablási lehetőségét örökre fentarthassa intézményekkel bástyázza körül magát. Ipari és termelési területein ott állanak a trösztök. Pénzügyi frontján a bankok. Állami és városi végváraiban a törvény- hozások. A lelkek ápolására a százféle templomok. Az értelem békjóba verésére a lapok, folyóiratok, könyvek, színházak, mozik. Az esetleges lázadások fé- kentartására a bíróságok és rendőrség. Uj piacok hódítására és uj területek igázására a hadseregek. Aki tehát azt állítja, hogy a munkás csak a munkahelyén van kizsákmányolva és elnyomva, —az vagy nem tud, vagy nem akar az óránál tovább látni. “Azok az intézkedések, amelyek az iparokon kívül történnek, nem történnek kizárólag a munkásosztály érdekében és nem is orvosolják közvetlen a munkásosztály sérelmét.” — írja tovább Pika. Ezen az alapon az egész világ szociális törvényhozása, az egész történelem, a lezajlott forradalmak, általában minden, ami igen jelentős lépésekkel vitte előre a világot és ami megteremtette többek között Pika számára is annak a lehetőségét, hogy gondolatait leírhassa és ki is nyomathassa végeredményében jelentéktelen és értéktelen, mert egyrészt nem történt kizárólag a munkásosztály érdekében és mert az iparokon kívül történt. “Azon akciók, amelyek az egységfront neve alatt történnek, nem hozzák közelebb az osztályharcot a győzelmes befejezéshez, — hanem inkább az osztályharc lecsapolására irányulnak, mert nem közvetlen az osztályharc szinterén történnek és mert nem maga a megszervezett munkásosztály vívja a saját osztálya érdekében.” — folytatja Pika. Ahány szó, — annyi tévedés. Mert nem az osztályharc szinterén folyik a harc, hát lecsapolja az osztályharcot ?! Szóval csak a gyárban lehet harcolni? Hát akkor minek ir Pika színdarabot? Miért rendez az IWW tudományos előadásokat? Mi a célja az IWW szervezet könyvtárának ? Miért megy el Pika IWW tag temetésére beszédet tartani? Miért világosítja fel az IWW tagokat, hogy ne járjanak a templomba és ne olvassanak Hearst lapokat ? Mindazt az energia többletet, amit ilyen irányú tevékenységre pazarol megtakaríthatná a sztrájk idejére, amikor megütközik a gyárban a kapitalizmussal! De se Pika, se más öntudatos szervező nem takarítja meg ezt az energiát, mert tudja, hogy a harcot a gyár területén, az osztályharc igazi szinterén csak öntudatos, müveit, céljait ismerő, lelkileg felszabadult, jel- lemileg megbízható prókátorokkal lehet csupán győzelemre vinni. Szóval, hogy a harc az osztályharc igazi területén, a gyárban folytatható legyen, — elő kell azt készíteni az élet minden más területén. Szóval ami nem közvetlen az osztályharc területén történik, az még nem irányul az osztályharc lecsapolására. Nyilván nem irányul tehát az egységfront se az osztályharc lecsapolására, — annálfogva, hogy nem a gyárban történik. De hát ki állította hogy a gyárban is ne legyen egységfront. Hiszen az egységfront gondolata azért született, mert a gyárban nincsen még egységfront. Akik az egységfront ügyét előre akarják vinni, azoknak a tekintete elsősorban is a gyárra van irányítva és onnan várják az egységfront igazi erejét, gerincét, velejét, hatalmát. Az egységfront közvetlen célja a munkásosztály cselekvési egységének megteremtése a közvetlen fenyegető fasizta és háborús veszély ellen és a Szovjet Unió védelme érdekében. De e cél elérése után nem akar az egységfront felbomla- ni, mert a fontos feladatok tömege áll előtte. A fasizta és a háború veszély itt van az ajtónk előtt. Most kell cselekedni ellene. A gyárak millióinak Egy Nagy Szervezetbe való igen is szükséges egysége azonban még nincs meg! Nincs is kilátás rá, hogy hamarosan meglegyen. Védekezni kell tehát az egységfrontba kapcsolható összes megnyerhető erők felsorakoztatásával. Lehetünk akármilyen véleményen a kommunisták elvi, taktikai és gyakorlati politikájáról. De nem lehet vélemény- külömbség köztünk arról, hogy a munkásosztálynak ezt a kolosszális és az emberi nem történetében legnagyobb jelentőségű alkotását mindenkivel szemben és minden erővel meg kell védenünk. Magunkat védelmezzük ezzel. Mert jaj és ezerszer jaj volna mindannyiunk sorsa, ha a Szovjet Uniót a világ kapitalistáinak sikerülne leteri- teni. A föld ■ egyik sarkából a másikig térdig proletárvérben gázolnának a kapitalizmus mindenre kapható zsoldosai. Pika Pálnak a francia példáról irt állítása is téves. Nem igaz, hogy “a munkások direkt akciója törvényesítette az iparbárókkal szemben, amit a népfront csak — megígért!” — Ellenben az az igazság, hogy a népfront győzelme nélkül és az állítólagos direkt akció sohase tett volna szert ennyi — akárhogyan gyűlölik is vábli barátaim ezt a szót, mégis leirom — politikai bátorságra és lendületre, hogy meg merte volna kísérelni, amit a népfront kormányának biztató védelme alatt olyan fényesen véghez vitt! Miért nem direkt akcióztak a tömegek a népfront uralomra jutása előtt? Mert csak a népfront győzelme tudta őket fel- lelkesiteni és bátor lépésekre képesíteni! Csak még egy-két megjegyzést Pika Pálnak letompitott intellektuel ellenes álláspontjához és azokhoz a félig burkolt, félig nyílt gyanúsításához, hogy akik nem bérmunkások, azok csak “hiúságból vagy kedvtelésből játsszák a forradalmi szerepet.” A szocializmus és az osztály- harcok története bizonyítja, hogy nem kell okvetlenül bérmunkásnak lenni ahoz, hogy az ember megértse és becsületesen akarja az uj társadalmi rendet. Minden uj társadalmi rendnek a gondolkodó emberek — intel- lektuelek — voltak az első magvetői. Ezeknek jóhiszeműségét, még olyan feltétlenül jóhiszemű embernek sincs .joga kétségbevonni, mint Pika Pál. A becsületesség és őszinte for- radalmiság külömben se lehet se Pikának, se más a “termelésben résztvevő bérmunkásnak tulajdona.” Közös kincse ez minden ember fiának, aki hisz az emberiség nagy törekvésében és jobb jövőjében. Higyje el Pika Pál, hogy akadnak ilyen emberek az IWW tagjain kívül is. A Bérmunkásban ugyancsak Köhler Sándor is ir egy hosz- szabb cikket az “Egységfront”- ról. A cikk címében elmondja, hogy azt az én felszólításomra irta. Igaz, hogy én felszólítottam az írásra, de én arra kértem, hogy az egységfront mellett Írjon és ne ellene. Most már sajnálom, hogy az írásra felszólítottam. Köhlertől én azért kértem és vártam az egységfront melletti cikket, mert utolsó beszélgetésünkben meggyőzni véltem arról, hogy közös erővel tennünk kell valamit, hogy a munkás- mozgalmat mai stagnációjából és abból a gyűlölködő atmoszférából, amelyben 17 éve élünk, kiemeljük! Köhler nagy történelmi hátteret rajzol fel cikkében arról, hogy az egység milyen nagy eredményeket tud teremteni a munkásosztály számára. Majd egy hirtelen is indokolatlan fordulattal igy folytatja az írást: “1915-ben az egész világ proletariátusa Európa hatalmas mészárszékén a munkás politikus vak vezérek jóváhagyása és lelkesítése mellett öldökölte egymást.” Ez az állítás minden alapot nélkülöz és ellenkezik a tényekkel. Sehol ezek a “vezérek” se nem lelkesítették a proletáriá- tust a gyilkolásra, se nem hagyták jóvá a gyilkolást. Kinek volt az ő jóváhagyásukra szüksége?! Aki ilyet állít annak bizonyítani kell állítását pontos idézetekkel, mert külömben önmagát és tollát gyalázza meg az ilyen üres állításokkal. “Joe Hillt kivégezték — Írja Köhler — mert a világ pro- letáriátusának szolidaritását, egységfrontját megszégyenítették, megbecstelenitették a munkások politikus vak vezérei.” Nem értem, hogy ez a két ügy hogyan függ össze és meg vagyok róla győződve, hogy Köhler se tudja. Üres átkozó- dás ez. “A politikus munkásvezérek árulása folytán vérszemet kapott Amerika imperialista osztálya és irtó hadjáratot indított az IWW forradalmi szervezetei ellen . . Az imperialisták nem árulás folytán indítottak irtó hadjáratot, — ők nem ilyen szamarak, — hanem azért mert tudták, hogy az IWW az a szervezet, amely veszélyezteti az ő háborús céljaikat. Tudták, hogy az IWW akcióba fog lépni a háború ellen, amiben nem is csalódtak, elővették tehát a rendelkezésükre álló gazdasági, politikai és katonai erejüket és letiporták az IWW-t. Nem kellett nekik ehez az irtó művelethez se biztatás, se árulás. Tudták ők akkor is és jó kémszolgálatuk révén jól tudják ma is, hogy .hol vannak az ő ellenségeik. Ez az igazság. Minden egyéb helytelen beállítása a tényeknek és helytelen következtetés. Hogy Berger Victor hogyan foglalt állást a Tom Mooney ügyében, az nem lehet alapja egy olyan nevetséges, üres, helyt nem álló megállapításnak, hogy “szédelgő politikus vak vezérek — szégyenletesen kihasználták az amerikai munkás- osztályt.” Köhlernek ez az elevenek és holtak felett Ítélkező prepotens hangja juttatja eszembe, hogy nem Köhler, hanem Berger kapott 20 évi fegyházat állásfoglalásáért. Hogy a coloradói sztrájk áldozatainak részére történt gyűjtés összegeit valaki elsikkasztotta — az nem érv az egységfront ellen. Minden munkásszervezetben történt már sikkasztás. Talán az IWW-ban is. Kinek jutna eszébe ezért megtámadni az “Elvi nyilatkozatot?” Ugyanez áll a Sacco-Vanzetti és a harlemi sajnálatos ügyek pénzügyi részére is. A scottboroi ügyben Köhler álláspontja egyenesen reakciós. A faji üldözés ellen való sikra- szállás igenis része az osztályharcnak mert tisztázza a harc területeit és eszközeit. Azt írja Köhler, hogy 1887- től 1915-ig a munkásosztály (Folyt, a 6-ik oldalon.)
