Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-07-25 / 903. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1936 julius 25. A GÉP, A MUNKA ÉS AZ EMBER Talán mióta gondolkodó em­ber él a földön annyit nem be­széltek a munkáról vagy a mun­kaalkalomról mint a jelen kor­szakban, tehát a munka a je­lenkor legfontosabb feladata, de azért nem szabad megfeled­keznünk arról, hogy a munka tulajdonképpen nem öncél. A munka nem azért van, hogy csak legyen, hanem bizonyos szükségleti cikkek termeléséből folyik. Ahol a szükségleti cik­kekből nagy feleslegek vannak raktáron, semmi képpen sem az képezi a legfontosabb feladatot, hogy ily cikkeket korlátlan mértékben gyártsanak tovább is. Ebben az esetben elsőhorban azoknak felhasználása, az el­osztása a fontos, hogy igy az ujabbi termelésnek helyett ké­szítsenek. Gazdasági nyelven ezt úgy hívják, hogy eladás, vagy felvásárlás. Aki tehát a munkanélküliséget megszüntet­ni akarja, elsősorban vásárló­képességet kell létesíteni. Aki a szükségleti cikkeket az em­berek között terjeszteni akarja annak az embereket vásárlóké­pessé kell tenie. Aki a társada­MEG JELENT! RHETORIKAI KÉZI KÖNYV HOGYAN KELL Cikket írni Olvasni Beszélni Szavalni Vitatkozni Gyűlést vezetni. Hasznos minden munkásnak, minden egyleti tagnak. A 64 oldalas könyv ára 10c. Megrendelhető: BÉRMUNKÁS 3912 Sta. S. S. Cleveland, O. lomnak segíteni akar a mun­kanélküliség megszüntetésében, azt kell lehetővé tennie, hogy a termelt javakat, (nem a gyil­koló muníciót értve, azt csak osszák el egymás közt azok, akik az árát zsebre vágják,) az arra rászorulók, a fogyasztó közönség, meg is tudja venni. A fogyasztónak oly eszközöket kell a kezébe adni amelyek ut­ján szükségleteit beszerezni tudja. Hogyan lehetséges ez? Eddig a munkát tartották a szükséglet beszerzésének esz­közéül. A monda szerint aki nem dolgozik ne is egyék. A munkás a munkája után fize­tést kap, amivel beszerezheti magának azon árut, amire szük­sége van, abban van tehát az ő vásárló ereje. Ez az elv azon­ban már idejét múlta, mivel a munkát nagyobbrészt a gép végzi. Ez a korábbi viszonyok­hoz képest alapvető változást jelent. Mialatt régebben a mun­kát teljesítő ember munkájá­ért szükségleti cikkeket kapott ellenértékűi, most ez a kiegyen­lítődés a gépek miatt elmarad. Ha a gépek folytán az em­beri munka feleslegessé válik, de a szükséglet mégis fokozódik, ezzel az bizonyul be, hogy vala­hol alapvető hibának kell len­ni. A szükséglet tehát, a fo­gyasztó szükséglete az első, vagy a lényegesebb, a munka az csak másodlagos, vagy utó­következmény és nem megfor­dítva. Tehát most felvetődne az a kérdés, mit csináljunk a mun­kánk gyümölcsével a gépekkel? Elpusztítsuk ? Nagy balgaság volna ez, hiszen a gép tanít meg bennünket, hogy ez igy van. Mielőtt értelme lenne va­lamely árut termelni, meg kell kérdezni, hogy van-e arra szük­ség, illetve, a kinek arra szük­sége van, annak oly helyzetbe is kell lennie, hogy azt mégis tudja venni. Most munkával nem veheti meg, mivel nincsen munkája, s mivel a gép által végzett munkából neki semmi haszna nincsen. Az országnak tehát elsősor­ban arra kell a legfőbb súlyt feketetnie, hogy kellő mennyi­ségű szükségleti cikket szerez­zen be s a fogyasztókat azoknak átvételéhez segítse. így csele­kedtek a háború alatt az okosok, amidőn a szükség kényszer- helyzetet teremtett. Most a helyzet ismét rendkí­vüli intézkedésekre kényszerit, nem csak a haszonharácsolókat, hanem az elnyomott bérmunkás milliókat is. Most tehát elér­keztünk ahoz az időponthoz, hogy minden elnyomott bér­munkás, szervezkedjen az Egy Nagy Szervezet zászlaja alá. A felraktározott készleteket minden körümények közöt', a fogyasztókhoz kell juttatni, hogy igy ut nyíljon meg a to­vábbi munka, vagy termelés számára. Az Egy Nagy Szerve­zetbe való tömörülés nagy lehe­tőség arra, hogy raktáron levő javak használatba kerüljenek át, mert hiszen nagy mérték­ben szükséglet is van azokra. Ezzel a fogyasztó közönség ha­tározottan egyett is ért velünk idáig, csak a szervezkedést nem akarja megérteni. Pedig igy a felraktározott munkát, a ter­melt cikkeket elfogyasztanák és uj munkakereslet indulna meg. A modern gépeket ne kárhoz­tassuk, sőt inkább örvendeznünk kellene azon, hogy a gép oly sok munkától kiméi meg ben­nünket. Vájjon tehetnénk-e at­tól jobbat, mint lehetőleg mi­nél több munkát hárítsunk át a gépekre, hogy igy mi ismét érintkezésbe kerülhessünk a termőfölddel, hogy termeljünk a köz javára mindent? De ezt csak az Egy Nagy igazi Ipari Szervezetbe való tömörülés ál­tal érhetjük el. V—s. CHICAGO ÉS KÖRNYÉKE FIGYELMÉBE! Az IWW chicagói magyar tagjai 1936 julius 26-án, vasár­nap délelőtt 10 órai kezdetei a gyönyörű Berman Groveban 6400 N. Pulasky Rd. (Crawford Ave.) és Devon sarok mely Chi­cago egyik legszebb kiránduló helye nagyszabású NYÁRI MULATSÁGOT rendeznek. Elsőrendű cigány- ene. Szórakoztató társasjátékok és versenyek. Az ízletes gulyás már ebédre készen várja a ven­dégeket. Belépti jegy előre váltva 30c., a pénztárnál 40c. Töltsön egy kellemes napot ve­lünk és többi ismerőseivel. ÚTIRÁNY: Bármely irány­ból átszállva a Pulasky Rd. (Crawford) villamosra északra a végállomásig, onnan pár block gyaloglás, vagy vegye az ott várakozó -autót, mely a hely­színre viszi díjmentesen. A Munkás Betegsegélyző Szövetség A 30 esztendős Munkás Betegsegélyző Szövetségért az egész ország területén levő osztályokban megindult az akció JUBILE­UMI ÜNNEPÉLYEK érdekében valamint, hogy ezzel kapcsola­tosán mindenütt uj tagokkal szaporítsák a létszámot. JULIUS 25-én, a 79, 80, 89 és 99-ik osztályok közös nyári ünnepélye a Paw-Paw Gardenben JULIUS 26-ÁN, vasárnap Powhaton Point, O. a 174-ik osztály piknik keretében tartja jubileumi ünnepélyét. A szállodában Irta: Csehow Antal. Fordiotta: V—ts. Dühtől kipirult arccal, mind­két kezével élénken hadonász­va állott a 47-es számú szoba lakója, Nastarin ezredesné a szállodatulajdonos előtt. Hallja vendéglős ur! vagy ad nekem egy másik szobát, vagy kiköltözöm. Hisz ez egy valóságos lebuj. Kérem nekem nagy lányaim vannak és itt szüntelenül csak szemtelenségeket hall az em­ber. Micsoda dolog ez? Éjjel nappal! Olyan dolgokat beszél ez az ember, hogy iga­zán be kell dugnom a füleimet. Akárcsak egy kocsis! Még jó, hogy szegény lányaim nem ér­tik meg az ő komisz vicceit, különben kénytelen lennék az utcára menni. Hallgassa csak!! Most megint belekezd egy ilyan szemtelen adomába! Most leg­alább a saját fülével hallhatja. Annál különbet mondok bará­tom, hallatszott egy mély bor­ízű hang a szomszéd szobából. Emlékszel Druskow főhadnagy­ra? Nos, hát ez a Druskow egy alkalommal, úgy karambolozás közben, mint ahogy szokása volt, fölemeli a jobb lábát és rrrr ... azt hittük, hogy a billiárd posztó repedt el. Amint odanézünk, képzeld el barátom a bitang oly magasra emelte a lábát, hogy a varrás a nadrág­ján végigrepedt ha-ha-ha-ha. A dolog kellemetlen volt, mert hölgyek is voltak a társaság­ban, többek között Okurin had­nagy ur felesége. Okurin per­sze dühbe gurult . . . hogy mer hölgyek jelenlétében ily szem­telenül viselkedni és természe­tesen elküldte hozzá segédeit. De ez a huncut Druskow tudod, hogy mit üzent vissza Okurin- nak? Azt üzente, hogy ne őtet, hanem a szabóját hívja ki pár­bajra, miért nem varrta meg jobban a nadrágját, ha-ha-ha. Silja és Mila az ezredesné két leánya az ablaknál ülve pufok arcukat kezükbe támasztva szégyellősen elpirultak. Hallotta ezt vendéglős ur? folytatta Nasturin ezredesné és ez önnek csekélység? Je­gyezze meg magának, hogy én Nasturin ezredesné vagyok. Uriasszony! Igenis uram! A férjem kerületi parancsnok! Nem tűröm, hogy az én fü­lem hallatára vagy a jelenlé­temben úgy beszéljen akárki mint egy targoncás. De méltóságos asszonyom az illető nem targoncás, hanem egy úriember. Százados! A neve Kikin és előkelő nemes családból szárma­zik! Ha annyira megfeledkezik az előkelőségről, úgy annál inkáb megvetni való. Kérem ne be­széljen, hanem tegye meg a szükséges intézkedéseket. De mit tehetek méltóságos asszonyom! Azt hiszi, hogy csak méltóságod panaszkodik miatta? Mindenki panaszkodik! Tehetetlen vagyok vele szem­ben! Több Ízben felmentem hoz­zá és kérve-kértem, Hanibál Ivánovics Kikin, mondottam neki, hogy viselkedhet igy egy úriember? Igazán szégyen! És mi volt az eredmény! Az öklét rázta az orrom élőt és rám or­dított ; Akarod, hogy kipofoz­zalak? Hát tehetek én valamit? Ha reggel fölkel, (bocsánat a kifejezésért) teljes pongyolában járkál a folyosón. Ha pedig ré­szeg, revolvert vesz elő és min­den ok nélkül lövöldöz a vak­világba. Nem képzeli el méltó­ságod, hogy mennyi pálinkát iszik ez az ember. Egész éjjele­ken át kártyázik. A kártyázás­nak rendesen verekedés a vé­ge. Higyje úgy szégyelem ma­gam a többi vendégek előtt. De miért nem mond föl ennek a neveletlen fickónak? Óh kérem nem lehet ezt in­nen még kifüstölni sem! Há­rom hónapi házbérrel tartozik, de szívesen elengedném a tar­tozását csak menjen ki. A ren- dőrbirc elitélte, hogy ki kell neki költözni. Föllebbezett a kerületi bírósághoz. Amikor ott is elitélték, a semmitőszék- hez vitette ügyvéd által és igy elodázza a dolgot. Igazán bor­zasztó, nem tudom mitévő le­gyek. Pedig tessék elhinni, más­különben igen kedves ember. Fiatal, csinos és okos. Ha nincs berúgva, nem létezik nálánál jobb ember. Már jó múltkor tör­tént, józan volt és egész nap levelet irt a szüleinek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom