Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-12-26 / 925. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1936 december 26. Akinek vaj van a fején, ne menjen a napra A nyugati kikötők sztrájkolni tartós harcra készülnek (Folyt, az 1-ső oldalról.) Holman újabban egy “uni- ont” alakított, melyet “Maritime Workers and Servicemens Union of the Pacific Coast” névre keresztelt el és nyilvánvaló, hogy ez a féreg és szervezete ily módon fogja megkísérelni a harcot megtörni. A sztrájk ellenes propaganda éle — ha következetes marad a múltban kifejtett aktivitásához — oda irányulna, hogy sztrájktörésre bírja a “100 percentes amerikaiakat” a vörös és amerikaiatlan radikális sztrájkolok ellen. Az irodája és helyisége ezen sztrájktörő ügynökségnek a hajózási kerület szivében van és állandóan rendőri fedezet alatt. Már gyűlést is tartottak, melyen “összeállították a követeléseket átnyuj- tásra a hajóstársaságoknak.” Eltekintve ezen fejleményektől a rendőrségi gorilák állandóan cirkálják a rakpartokat és az autó osztagok több oldalról jövő jelentés szerint réz boxerekkel és más hasonló ütő fegyverekkel vannak felszerelve. Több esetben megtörtént, hogy ezen osztagok megfenyegették a picketeket és félreesel helyeken le is ütötték. Ezen fejlemények tudatában a Maritime Federation intenzív sajtó kampányt indított, hogy a közvéleményt kellő időben informálja a készülő támadásról. A munkásmozgalom nyugati része már eddig is teljes szolidaritást vállalt a sztrájkolókkal tekintélyes anyagi támogatás got” vegyük tolhegyre. A “Szabadságot” viselkedéséért, majd saját olvasói intézik el. A kioktatás rossz helyről jött és azért csak azt ajánljuk, hogy akinek vaj van a fején, ne menjen a napra. Zára. formájában és kilátásba helyezték a fizikai segítséget, ha a körülmények megkívánják. A sztrájk kiszéletsitése szempontjából a nyugati munkások oly lépésre szánták magukat, melynek nagy kihatása lehet. Az ILA nyugati kerülete egy bizottságot küld a keletre, melynek hivatása rábírni a keleti rakodó munkások tagságát, hogy tagadják meg a nyugati hajók rakományának kiürítését. A sztájk kitörése előtt Harry Bridges konferenciát tartott J. P. Ryan, az ILA elnökével, aki határozott ígéretet tett, hogy sztrájk esetén a keleti munkások bojkottálni fogják a nyugati hajókat. Ryan azonban megszegte Ígéretét és a sztrájkolok az áruló vezérek megkerülésével egyenesen a tagsághoz fordulnak szolidaritásért. Az ILA ezen fontos ügyet képviselő bizottsága Harry Bridges vezetése mellett tömeg- gyűléseken fogja tolmácsolni a keleti munkásoknak nyugati társaik óhaját. Nyílt gyűlések lesznek New York, Philadelphia, Boston és Baltimoreban. A bizottság amellett, hogy felszólítja a keleti munkásokat a nyugati hajók kiürítésének megtagadására, arra is felszólítja, hogy általános szimpátia sztrájkot proklamáljanak, ha a nyugati harc dec. 20-ig be nem fejeződik. A keleti és gulf ha- j ómunkások ezt a lépést már megtették és most a rakparti munkásokon a sor. A harc eddigi folyamát vizsgálva és figyelembe véve a megteendő lépéseket, melyek ha sikerrel járnak felmérhetetlen előnyt biztosítanak a sztrájkotoknak. Mnden akadály dacára jó kilátásaik vannak a harc győzelmes befejezésére. A Clevelandban megjelenő “Az Újság” cimü lap egyik késői számában erkölcsi oktatást ad a magyar IWW-istáknak, amiért azok a “Szabadság” “fa- sizta tendenciájával nem szállnak szembe.” Nem szoktunk foglalkozni méltatlan erkölcsi prédikátorok megjegyzéseivel, ez alkalommal azonban annyira szembetűnő a csalfaság, hogy nem hagyhatjuk szó nélkül. Hogy az “Az Újság” mennyire jogtalan a “Bérmunkás” erkölcsi kioktatására, szolgáljon bizonyítékul az alábbi idézet, melyet a nevezett lap ugyan azon oldalán megjelent tudósításból veszünk, amely eseményről az “Az Újság” nagyon rokonszenves tudósítást ir: “. . . Ahogy beszédének második mondatában Nagybányai Horthy Miklós kormányzó nevét ejti ki, a közönség hatalmas tapsviharral és lelkes élj enne! tüntet Magyarország kormányzója mellett. Clevelandban még ilyen ünneplésben nem részesült Magyarország kormány- zo.ia . . . Hogy a dolgot megértsék olvasóink, körülményesebben elmondjuk. Arról van szó, hogy a Clevelandban megjelenő “Szabadság” hasábjain a spanyol munkásságot gyilkoló fasizták mellett foglal állást és a spanyol nép ellen. Hogy a mi szempontunkból ez elitélendő, az csak természetes. De, hogy ez miért keltsen feltűnést, az érthetetlen. Mikor foglalt el a “Szabadság” más álláspontot? Mikor hallatott anti-fasizta hangokat? Tudtunkkal soha. Ha a “Szabadság” fasizta tendenciájú cikkeivel akarnánk foglalkozni, akkor a “Bérmunkás” hasábjait csak ezzel tölthet- nénk meg. Ha eddig liberális irányt követett volna a “SzaÚJÉVI AJÁNDÉK Lina néni váratlanul állított be a házba. A villamosmegállónál talált egy sihedert, aki megragadta hatalmas, disznóbőrből készült bőröndjét. A házban először arra lettek figyelmesek, hogy az előszoba ajtaja előtt fölcsattant Lina néni hangja: — Hát csöngessen már, hisz majd összeesem a fáradtságtól. Amikor a háznépe túljutott a rokoni csókok áradatán. Lina néni kék selyem anyagból készült, macskafejesnyelü pa- rapléjával hadonászva megkezdte a vezénylést: — Adjatok valamit ennek a léhütőnek. Aztán végleg átvette a kommandót. Gyors szemlét tartott a lakásban. Erősen kifogásolta, hogy az ablakok között nincsen léghuzatot védő párna és kijelentette: — Minden rendes háziaszony félreteszi a megkopasztott libák tollát az ilyen célokra. A huzat öl. Nagyon keveselte a spájzban badság” és most a fasizmus felé fordult volna, akkor megütköznénk rajta. Amerikának két magyar napilapja és egy csomó heti lapja szimpatizál a fasiz- tákkal, nem emelitve a hatalmas angol sajtókat, melyek annyira félnek a “vörös veszélytől” mint az ördög a tömjén füsttől. Ha ezekkel foglalkozni kívánnánk legalább egy hatalmas napilapra volna szükségünk. A “Szabadság” állásfoglalásában semmi újat nem vettünk észre és ezért nem is foglalkoztunk vele. A “Bérmunkás” és az IWW összes lapjai minden számukban részletesen ismertetik a spanyol munkásság hősies harcát és azon írásokból mindenki megértheti, hogy az IWW-isták milyen álláspontot foglalnak el a fasizmussal szemben. Éppen ezért semmi erkölcsi alapja nincs az “Az Ujság”-nak bennünket kioktatni. Mi azonban több joggal kérdezzük, hogy mi a külömbség a spanyol és magyar fasizmus között? Mert Horthy Miklós éppen oly képviselője Magyarországon a fasizmusnak, mint Franco Spanyolországban, Mussolini olasz és Hitler Németországban. És amig az “Az Újság” elitéli a “Szabadságot” mert a spanyol fasizták mellett foglal állást, ugyanakkor örömmel konstatálja, hogy milyen ovációban részesítették Horthyt azon a bizonyos banketten, ahol egy clevelandi magyar embernek a Horthy kitüntetést nyújtották át. A “Bérmunkás” és más fasizta ellenes lapoknak igen is van bátorságuk a fasizmus és annak éltető ereje a kapitalizmussal szembe szállni, de a sokkal hatalmasabb tényezők mellett semmi okot nem látunk arra, hogy éppen a “Szabadsáföllelhető paradicsomos- és be- főttesüvegek számát, súlyos szemrehányást tett a háziasz- szonynak, hogy nincsen elég gyümölcsíz meg savanyúság, aztán betelepedett a szobába és afelől rendelkezett, hogy rakjanak még a kályhára, mert mesélni akar. Maga elé parancsolta a hatéves kislányt, akit még nem látót és a köréje gyűlő családtagok jelentős hunyorgásai közben kijelentette: — Na, hoztam neked, aranyos gyémántom, gyönyörű galambom valami szép újévi ajándékot. Meglátod majd, kis bogaram, hogy szerencsét hoz neked. A továbbiakban elmesélte, hogy milyen tűrhetetlenül drága a vasút, hogy megint elmúlhat néhány év, amig ő Budapestre utazik és meghozza azt az áldozatot, hogy rokonait meglátogassa. Dicsérte a nyugalmas falusi életet, majd beszéde lassan akadozni kezdett és végül, bizonyára a tultömött kályha közelsége miatt, elaludt. Nagy szaladgálás kezdődött a konyhán, a legnagyobb erőfeszítéssel iparkodtak a házbeliek összeszedni a diszebédhez szükséges pengőket, uzsonnáról is gondoskodtak és valósággal megbüvölve szemlélték a hasas bőröndöt, találgatva Lina néni ajándékozó kedvének tárgyát. Az ebédre viszanyerte testi erejét, fürgeségét és korát, tö- rődöttségét meghazudtoló étvággyal kebelezte be a jobbnal- jobb falatokat. A családtagok között általánossá vált a hit, hogy valami ritka meglepetésben részesíti őket és az elfogyasztott ételek mennyiségének arányában növelte meg a képzelet az ismeretlen tárgy szépségét és értékét. Ebéd után újabb szendergés következett, majd az uzsonna. Végre is bekövetkezett a történelmi pillanat. Lina néni fölállt, a morzsákat nagy gondosan lepöckölte régimódi ruháinak fodrai közül, nyakán a gyöngyökkel ékesített bársonyszalagot megigazította, mint a parlamenti szónok a gallérját a nagy beszéd előtt, maga elé parancsolta a kislányt. Az izgalom fojtott csöndjében kinyitotta kézitáskáját és abból előkotort egy egészen apró valamit. Selyempapirba volt burkolva. A háznépe nagyban mereszt- gette a szemét. Már látni vélték a kis aranygyűrű szikrázó briliánskövét, vagy a függők gyémántját, amikor Lina néni egy apró, hoszukás sárga csontdarabot nyomott az ámuldozó kislány kezébe. — Nesze, tubicám. Szilveszter este malacpecsenyét ettem. Az első fogát kitörtem és elhoztam neked újévi ajándékba, hogy szerencséd legyen egész életedben. Jól vigyázz rá, kicsikém. Ti meg — fordult a zavarodottan köhécselő rokonokhoz — hozassatok egy taxit, mert lekésem a vonatot. Vásároltam egyet mást, tele van a bőröndöm, jó lesz, ha a sofőrt fölkülditek, mert nagyon nehéz. Amikor Lina néni hangja már a lépcsőházból hangzott, az ünnepi abroszon, amelyen látszottak a drága ebéd nyomai, ott zizegett a selyempapir, amint a kislány babrálta, tanácstalanul nézegetve az apró hosszúkás, sárga malacfogat, Lina néni újévi ajándékát. (-i.)
