Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-12-26 / 925. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1936 december 26. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .—.................. $2.00 One Year ____ $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára .—.. Be Single Copy _________ 6c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, 0. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD at^.42 Karácsony napján Békesség legyen a földön . . . Karácsony napján felhangzik az ének és a hálálkodás a vallásos társadalom minden rétegében: dicsértessék az ur; békesség legyen a földön és jóakarat az emberek között . . . Évszázadok során megismétlődik e fohász: békesség legyen a földön . . . Kétezer esztendő óta, minden, évben karácsonyi szent ünnepét üli a társadalom, a béke és a szeretet ünnepét. Béke, szeretet, jóakarat . . . Micsoda szemforgatás és hitvány képmutatás kell ahoz, hogy a társadalom odaüljön a karácsonyfa ragyogó csillárjai alá békéről, szeretetről és jóakaratról beszélni. Azt hazudni, hogy az emberek között béke, szeretet és jóakarat van. Hazugság, szégyenletes hazugság. Az egész társadalom szégyenletes hazugságra épült: lopásra. Nincs békesség a földön, az emberek között. Harc van! Gyilkos Harc. Késhegyig menő élet-halál harc. Amely harcban az erősebb leveri a gyengét. Rátapos a gyengére. Beletapossa a sárba, hogy feine keljen ismét, csontjait is összetöri! Nincs szeretet a földön az emberek között. Hanem van irigység és gyűlölet, árulkodás és képmutatás s megvetés. Arcul csókol embertársad, amikor elad, amikor vesztedre tör: mint Judás iskáriot a Názeretit. Békesség a földön, szeretet és jóakarat — a magántulajdon rendszerében. Ahol az emberek egymás kárából hasznot húznak. Az egész társadalmi szerkezet arra szolgál, hogy egyik ember a másikat hazudja, csalja, lopja, rabolja és gyilkolja! Gyönyörűséges kapitalista rendszer ez, amiben élünk s amely társadalom arcpirulás nélkül a ragyogó karácsonyfa alá ül a békét, a szeretetet és jóakaratot dicsőíteni. Ott ül a kényelmes pompa közt a szövőipar kapitalistája csontkeményre fagyva reménykedve, hogy a téli áruja elfogyjon. Amig a munkásanyák gyermekeikkel fütetlen szobában dideregnek; vékony, rongyos kabátban, lyukas cipőben kóborolnak az utcán, a cipőgyáros reménykedve tekint ki az ablakon a csatakos utcára, abban a reményben, hogy minél tovább tart a jó lábbelit igénylő idő. Az orvos megelégedve dörzsöli a kezét a karácsonyfa fényes sugaraiban: sok beteg volt s igy hát nagy volt a profit. Mosolyogva nézi az éjféli misére siető embereket. Tudja, hogy azok közül sokan fognak meghűlni, szaporodnak a betegek, szaporodik a haszon is. A temetkezési vállalkozó fakó — arccal fogadja az uj vevőket, úgy csinál mintha részvéttel volna irántuk, s titkon magában örül, hogy végre1 megint meghalt egy ember, — újra van üzlet, újra van profit. S igy sorjában előszámlálhatjuk a társadalom minden rétegét s azok valamennyiéből kilátszik, hogy egymás bajából, kínjából, betegségéből és halálából hasznot húznak. És mintha teljesen öntudatlanul csinálnák, mintha semmit nem tudnának arról, hogy egymás megrontásából profitot sajtolnak ki — oda ülnek a szeretet karácsonyfája alá. Ha nagyon gyéren jön a profit, a társadalom rendszeres életmódja mellett, nagy tömegmészárlásokat rendeznek több profit harácsolás szempontjából. Évszázadok óta vérzik a nép az uralkodó osztályok tehetetlen kapzsisága következtében. A kereszténység jelszava mellett hajtottak embereket a vágóhidra s milliójával mészárolták le, mint oktalan állatot. Évezredek óta láncra fűzve embereket adtak el egymásnak, amint a lovat vagy kutyát eladják. A vagyonos osztály erejét arra használta fel, hogy rabszolgává tegye a vagyontalan gyenge embertársát. A magyar főurak azzal büszkélkednek, hogy nem ismerték a rabszolgatartást, csak a jobbágyságot vezették be. Nem volt rabszolga a magyar paraszt, hanem jobbágy, de akit a földesur a fülénél fogvást a portához kiszögelhetett, megcsonkíthatott, sőt agyoncsaphatott. A hűbériség véres jármát végighuzta, minden nemzetiség robotoló népe. Nem a magyar főurak honosították meg, de a magyar főurak voltak a legkegyetlenebbek. A legkeresztényibb főnemesség, a szeretet vallásának apostolai, akik azt állították magukról, hogy az isten kegyelméből uralkodnak a népen, akik pazar otthonukban összeültek minden karácsony este a szeretet gyertyácskái alatt, hirdetve az igét: békesség legyn a földön és jóakarat az emberek között ... A jobbágyok a keresztény urak jóakarata elől a pogány törökhöz menekültek, mert a pogány török jóérzése nem tűrte, hogy embereket oktalanul megcsonkítsanak, karóba húzzanak és elevenen megsüssék. A pogány török több emberséggel és jóakarattal volt, mint Krisztus vallásának hirdetői és félként szolgái. A történelem lapja a munkásosztály részére a sóhaj, a rettegés, az éhség és nyomor, a baromi robot, a kínzás és fájdalom, vér, könny és halálrettegés! Tengernyi szenvedés között eljutott a munkásosztály a modern bérrabszolgaság rendszerébe, miután végighuzta a rabszolgaság és jobbágyság súlyos igáját. A szenvedésben megedződött, mgkeményedett, elfásult — hitetlenné vált. És minden esztendőben újra kigyulnak a szeretet gyertyácskái békességet hirdetnek az emberek között. Hazudnak a szeretet gyertyácskái, nem szeretetet hirdetnek. A megelégedést, a béketürést, a szolgaságba való belenyugvást hirdetik. Azt hirdetik a szeretet karácsonyfái, hogy maradjatok szolgák, maradjatok rabok; legyetek megelégedve! Mert az uralkodóosztály érdeke ugykiván- ja. Ezt ugyan nem mondják meg nyíltan, de ott van a szónál is hangosabban a csillogó fényben, a ragyogó pompában, a pazar bőségben — amikor a másik oldalon a nyomor és szenvedés ütött tanyát. Az évezredes nyomor tanyáján született a megváltás gondolata: Krisztus. Amikor fenyegető veszéllyé vált az uralkodóosztály ellenében, az uralkodóosztály — saját vallásává tette. Hosszú küzdelmek és véres lázadások nyomán a megváltás uj gondolata született meg: a szociáldemokrácia. De az uralkodóosztály ezt a megváltót is zsíros keblére ölelte. Ez is eladta magát a vagyonosoknak. Megváltó nélkül maradtunk végre, hogy a magunk megváltói lehessünk. Hogy elpusztíthassuk ezt a rendszert, amelyikben egyik ember, a másik ember kárából örül és vigad. A szeretet napján az uralkodóosztály nagy szervezett erejére kell gondolnunk. Arra, hogy a szolgaságból szabaduljunk valamennyien, akiknek egy a sorsunk: a bérmunkások. És fáradhatatlanul mint a Nazárethi tanítványai menjünk és hirdessük az igét. De csak a bérmunkásokat szervezzük az IWW- ba, mert a munkásosztály a maga megváltója kell, hogy legyen, akkor lesz csak megváltva. És ez a megváltás napja, lesz a békesség, a szeretet és jóakarat ünnepe. Az osztályharc foglyaiért Munkásmozgalmi aktivitásból kifolyólag sok ártatlan munkástársainak vannak az Egyesült Államok különböző börtöneiben. Mi, akik kint vagyunk, egy percre sem szabad megfeledkeznünk azokról, akik a munkásosztály nagy ügyéért kénytelenk életüket az élő halottak kriptáiban eltölteni. Nekünk kötelességünk — ha erőnk még nincs is hozzá —■, hogy megnyissuk a kapitalista osztály börtöneit, de minden gondolatunk és osztályszolidaritásunk velük kell, hogy legyen. És ha nem tudjuk őket azonnal szabaddá tenni, de próbáljuk meg- enyhiteni nekik a börtön elviselhetetlenségét. Ne feledkezzünk meg róluk — ha nekünk is szűkösen van; de mutassuk meg —, hogy ne érezzék magokat mindenkitől elhagyatva — hanem érezzék, hogy a kint lévő munkások osztályszolidaritása velük van és enyhíteni próbálják az ő szenvedéseiket. Ha az a tanítás igaz, hogy karácsony a szeretett ünnepe, akkor nekünk is fel kell sorakozni a szeretteink támogatására. Ami szeretetteink elsősorban a munkásosztály nagy ügyeinek bátor harcosai, akik közül sokan a vasrácsok mögött várják a szeretett ünnepét. Soknak családja van, akik édesapjuktól nem várhatnak meleg téli ruhát vagy más szükséges élelmiszert, mert apjukat a kapitalista osztály elhurcolta tőlük. De azért ők mégis várnak, tudják, hogy a General Defense Committee minden évben segíti a bebörtönözött osztályharc foglyait és azok családjait. De a General Defense Committee is a munkások centjeiből küldhet csak segítséget. Ne legyen olyan munkás, aki nem járulna hozzá néhány centtel ahoz, hogy a börtönbe sínylődő munkástársaink helyzetén enyhítsünk és szerezzünk némi örömet a hozzátartozóik számára is. Minden adomány a General Defense Committee címére küldendő 2422 N. Halsted St. Chicago, 111. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
