Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-12-19 / 924. szám

1936 december 19. BÉRMUNKÁS 7 oldal TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK-------------------------A. K. rovata------------------------­A FEKETELELKÜ detroiti csuhást a novemberi választá­sok eredménye a szégyenletes visszavonulásra késztette. Ez az iskáriot judást is megszégyení­tő csuhás szövetkezve az isten egy más hitének szolgájával a Louisiannai Shmith-el s e két judás szövetkezett Hearst uta­sítására Lemkével és megszer­vezték a Union Partyt. A szer­vezés kezdeténél nagy hangon ordították, hogy Lemke győzel­me biztos, később már megelé­gedtek 10 millió szavazattal, aztán 13 állambani győzelem­mel, mig végre aztán ezekkel a judásokkal szemben megnyi­latkozott az amerikai nép aka­rata s alig félmillió szavazattal hagyta őket cserben, Father Coughlin habár sajnos nem csi­nált úgy mint iskáriot judás, hogy bánatában felakasztotta magát, hanem jóéjszakát mon­dott a rádió hallgatóinak s amig kiheveri e csapást, amíg újabb cselszövéseket kinem fundál, addig Smith, Lemke, Townsend latrokon, keresztül folytatja ádáz munkáját a fa­sizmus érdekében. A MUNKAÜGYI minisztéri­um jelentése szerint 1936 au­gusztus havában a gumi ipar­ban 115 ezer 100 bérrabszolga volt alkalmazva. A gumi cipók, csizmák gyártásánál alkalma­zott munkások átlagos hetibére 20 dollár 13 cent volt, 38 és félórai munkaidő fejében. A Szélcsend a hajó­in unkások sztrájk­jában gumi kerék és légcső gyártás­nál alkalmazott munkások át­lagos hetibére 31 dollár 36 cent, heti 36 órai munkáért. A vegyes gumi áruk termelésénél az átlagos hetibér 20 dollár 81 cent, a munkaidő 39 óra. A WORLD Almanac 1932-ik éves kiadásában beszámol az Egyesült Államok számot tevő iparaiban termelt áruk értéké­ről. Az 1929-es évről a követ­kezőképpen számol be: 210 ezer 959 ipari vállalatban 8 millió 838 ezer 742 egyén volt alkal­mazva, akiknek egész évi fize­tésük 11 billió 620 millió 970 ezer dollárt tett ki. Az áruk előállításához szükséges anyag­ért kifizettek 38 billió 549 mil­lió 580 ezer dollárt. Az előállí­tott áruk piaci értékét 70 billió 434 millió 868 ezer dollárba ál­lapították meg. Ennélfogva a kizsákmányoló osztály 31 billió 922 millió 985 ezer dollár tisz­ta haszonhoz jutott. A bérrab­szolgák akik előállították az árukat, valamivel több mint egy harmadát kapták annak, amit a kizsákmányoló osztály profitként vágott zsebre. A géprendszer fejlődése folytán a kizsákmányoló osztály horibilis profithoz jutott. Például az au­tomobil dugantyuinak hajtóten- rom ember ma ugyanannyit vé- gelyét gépek segítségével há- gez el napi 8 órai munkaidő mellett mint 15 évvel ezelőtt 500 ember végzett el. Csak ezen egy termelési gyorsítással min­den három gép után 497 embert dobtak a bérrabszolgák tarta­lék seregébe. Ma gépek segítsé­gével óránként egy mértföld hosszú úttestet raknak le, a gép­kezeléséhez 50 emberre van szükség, hogy azok a szükséges anyagot a géprészére előkészít­sék. Csákány és lapáttal ugyan ezen hoszuságu ut lefektetésé­hez 9 ezer emberre volna szük­ség, hogy óránként ugyanannyit végezzenek mint a gép 50 em­berrel. A hatalmas nyugati föl­deken olyan szántó és arató gé­peket alkalmaznak, amely órán­ként annyi földet müvei, vagy arat le, amelynek a kéziszer­számokkal való előállításához 3 ezer órára volna szükség. Az acéltelepeken ma gépek segít­ségével 125 ember annyit ter­Detroit vidékén a Tool és Die makereknek slack időszak van, sok szaktárs az utcát jár­ja — ezek között a sorok Írója is — és megtörtént esetekkel tudom illusztrálni a fenti kér­dést. Egy kis gyárban kaptam munkát, összesen 18 ember dol­gozott mikor felvettek, kérdez­ték milyen gépen tudok dol­gozni, elsoroltam és azt is kér­dezték, hogy mennyit kaptam más helyeken, mondtam 90 centet, amire nagy nehezen megígért 85 centett. Három napra a felvételem után vagy hatvan ember jelentkezik a gyárnál, ezekből felvettek hár­mat 75 centjével. A fizetés előtti napon hozzám jön a fore­man és azt mondja, csak 80 centet fizet mert még 60-ért is kaphat embert erre a munká­ra. Minden nap benéz 18—20 munkás, ezzel mindegyikkel be­szél a foreman, minden nap vesznek fel és fizetnek le. Négy hét alatt 14 embert vettek fel és fizettek le, az utolsókat csak 70 centjével szedik fel. A Federal munkaközvetítőtől küldenek ki egy kis gyárhoz. Miután elsoroltatták, hogy mi­lyen gépeken tudok dolgozni, azt mondják, “éppen ilyen em­ber kell a Scientific Instrument Co.”-hoz. Sietek, remélve ez mel mint egy évvel ezelőtt 4 ezer 500 ember. Ezek az indító okai annak, hogy a munkanél­küliséget, a mai társadalmi rendszert tőzsgyökerestül kell megváltoztatni, s ezt lehetet­lenség idejét múlta, ósdi parla­mentáris eszközökkel elérni. Az ipari termelés, a gép fejlődése sokkalta gyorsabban szorítja ki a bérrabszolgák millióit a termelés színteréről, mint a honatyák a törvények gyártá­sát, amely ellensúlyozza azt. már jó munka lesz, jól hangzik. Itten újból el kell sorolni mi­lyen gépeken, milyen munkát tudok csinálni, hol dolgoztam az utóbbi tiz évben stb. Végre a kérdést én intézem, mennyit fizetnének? Erre viszont ő kér­dezi mennyit kaptam az utolsó helyemen, mondom 90 centet. Szívja a fogát, gondolkozik és azt mondja, az sok, itten nem fizethetünk annyit, de ez állan­dó munka. Kérdem ismét mennyit fizet­tek, a válasz helyett azt ma­gyarázza, hogy milyen könnyű munka van itt és milyen állan­dó, de ők nem is akarnak olyan embert, aki nem volna megelé­gedve az ilyen jó munkával. Többszörös kérdésre kimond­ja, hogy csak 65 centet fizetnek. Persze én megkérdeztem, hogy képzeled el, hogy megvolnék elégedve hatvanöt centtel, ami­kor egy pár hónap múlva ismét 90, vagy 95 centet kaphatok? Erre mérges lesz és azt mond­ja, engem még 65 centért sem vészén fel, mert nekik olyan munkás kell, aki nem vándorol egyik gyárból a másikba, ha­nem állandó és jó munkát akar, kitart majd mellettünk. A szaktársak, akikkel találko­zók mind ilyen esetekről szá­molnak be. Vi. Hogyan törik le a munkabéreket (Folyt, az 1-ső oldalról.) friscoi hajóstársaságok már el­fogadnak szállítmányokat ja­nuárra, mely azt látszik jelen­teni, hogy a jövő hónapban szándékuk van megindítani a szállítást. E jelek szerint a ha­jóstársaságok nem adják be a derekukat minden harc nélkül. E bizonytalanság dacára a sztrájkoló munkások nyugodtan figyelik a fejleményeket és ké­szen vannak mindenre. Figyelő. SZILVESZTERI MULATSÁG NEW YORKBAN. Az IWW és a Modern Szín­kör a szokásos évzáró mulatsá­gát december 31-én, csütörtö­kön este 8 órai kezdettel NAGY SZILVESZTERI MURI kertében tartja meg a Bérmun­kás Otthonban 1351 Third Ave. Reggelig tartó tánc nagy ci­gányzenekar mellett! Hatfogásos disznótoros va­csora! Jegy ára 1 dollár 25c. Előjegyzéseket minden este a helyiségben elfogadunk, vagy levélbeni bejelentés utján is helyet fentartunk. A rendező bizottság. .Az Egyesült Államokban az elmúlt novemberi választást megelőző korteskedések az ural­mon levő demokraták részéről is a háború ellen, a népek bé­kéje mellett szólt. Ezt hangoztatta Roosevelt el­nök az elmúlt napokban tar­tott délamerikai tanácskozáson is és ezen “béke” szózatot nem­csak valamennyi amerikai lap közölte és az unalomig kom­mentálta, de a külföld is napok­ig azon rágódott. Ugyan akkor, amikor a nagy világ a béke apostolaként em­legeti és ünnepli az uralmon levő pártot és Amerikát a had­ügyminisztérium a képünkön látható könnyű járatú repülő­gépekből SZÁZHÚSZ darabra adott amerikai repülőgép gyá­raknak sürgős rendelést. Ezek a gépek a jelentés szerint nem kereskedelmi célt fognak szol­gálni, hanem felderítő és bom­bavető szolgálatra valók. A hadügyminisztérium jelen­téséből megismerve ennek a 120 repülőgépnek a hivatását, szin­te önkéntelenül is előtérbe nyo­mul a kérdés, hogy hol van az a nagy béke politika amelyet az állandó fegyverkezéssel kí­vánnak biztosítani. A nagy han­gú kijelentések ellenére is, ha a tőke érdeke megkívánja a nép ifjúságát a harctérre hur­colják, ahol ezek a gépek ont­ják majd a halált, a pusztulást. AHOL A NÉPEK BÉKÉJÉÉRT DICSHIMNUSZOKAT ZENGENEK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom