Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-12-05 / 922. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1936 december 5. Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. TIZENHÉT ÉV UTÁN... Ezelőtt 17 évvel, mint tudjuk üldözött vadak voltak Magyar- országon mindazok, kik egy eszméért, fegyvert ragadtak és hevenyészett, szervezettlen, kiképzettlen tömegben életüket, vérüket, testi épségüket vitték egy eszme oltárára, egy jobb világ, egy jobb jövő reményében . . . Ezreit csonkították meg, bör- tönözték be, gyilkolták le és üldözik még ma is ezeknek az embereknek, akiknek egy bűnük volt csupán: önként mentek harcba . . . Emlékezzünk. Ezek az emberek kikiálltattak, csőcseléknek, rablóbandának stb. stb. Ezek a hősök nem voltak mások mint a magyar tanácsköztársaság vöröshadseregének katonái. Nem a kényszer vitte rá őket, hogy fegyvert ragadjanak, a kötelesség! De beszéljen helyettünk Stromfeld Aurél, a vöröshadsereg zseniális ezredesről, kit minden katonája bálványozott, az ellenforradalmiságáról közismert Julier ezredes. Aki ha ma elkésve és 17 év után is, bár kijelentette, hogy el kell Ítélnie az akkori rendszert és melynek elbuktatásában tevékenyen részt is vett egy a napokban megtartott előadásán a következőket mondotta többek között: Hogy Stromfeld Auról ezredes kiváló képességgel vezette a nagyrészt munkásezredek- ből álló vöröshadsereg katonai teljesítményeinek harcait. Részletesen ismertette, hogyan foglalta el annak idején ez a hadsereg sorra Miskolcot, Losoncot, Kassát, Eperjest, Gölnicbá- nyát és a Szepességet s hogyan törött meg ez a diadalmas lendület, amely a Vág völgyéből már-már Prága felé vezetett, a végzetes visszavonulási parancson amikor a tanácskormány (tehát politikusok) elkövette azt a hibát, hogy engedelmeskedett az ántánt jegyzéknek. Tisztában kell lennünk azzal — folytatta Julier ezredes, — hogy GÖMBÖS GYULA meghalt. A holtakról jót vagy semmit, mondja a példabeszéd, hát igy borítsunk mink is fátyolt arra a keserves 4 esztendőre, mit ennek az egyébbként brilliáns tehetségű népcsalónak köszönhet a magyar nép. Ellenben kell írnunk arról a hallatlanul költséges pompáról, mellyel temetése járt. Hogy ez összegszerűségében, adó alakjában, mert, hogy az adófizetők, tehát munkások is fizetnek meg, mibe került azt nem tudjuk. Majd egykor talán erre is fény derül. Ellenben tudjuk azt, hogy miképpen teremtődött az a “tömeg” mit a hivatalos urakon kívül, oda kirendeltek” hogy minnél nagyobb számban bírja fölvenni a “népség-katonaság” számát a mozihiradó stb. Szóval pompa volt rogyásig és odaparancsolt “tömeg” is statisztériának. forradalmi hadsereggel csak előnyomulni lehet, de viszavo- nulni nem. így is történt. A visszavonulási parancs megérkezett Budapestről és legelői álló harmadik hadtest engedelmeskedett. Viszavonult, de — nem kiindulási pontjára vonult vissza, hanem Magyarország mai határára. Mert ne feledkezzünk meg arról, — mondotta Julier, — hogy a csehszlovák állam akkor — volt kialakulóban és a cseh államférfiak olyan terveket és térképeket akartak a békekonferencia elé terjeszteni, amelyek szerint az uj csehszlovák állam Sátoraljaújhelyt, a salgótarjáni bányavidéket, Miskolcot is megkapta volna úgy, hogy a határ a két ország között Vácnál lett volna. Tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy Magyarországnak ezt a megcsonkítását a vörös hadsereg 1919-iki évi felvidéki hadjárata akadályozta meg. Fiatal, 30 év körüli ezredparancsnokok küzdöttek hevenyészett munkásezredeikkel francia tábornokok győzelemittas cseh légionáriusok ellen és az egész hadjárat folyamán kitűnt, hogy. a fiatal magyar tisztek (kevés kivétellel mind munkások közül kerültek ki, igy jelen sorok Írója is) és a magyar legénység a külömbb, mindvégig — mondja Julier — csaknem kivétel nélkül mi győztünk. Hogy Magyarországot még jobban nem csonkították meg Trianonban, az annak a befejezett ténynek érdeme, amelyet ez a vöröshadsereg teremtett. Julier ezredes előadásához méltán kívánkozik oda a követkéz mondat: “Melynek tagjait igyekeztek maradéktalanul kiirtani a román szuronyok segítségével uralomra került fehérterroristák.” Budapesten, 1936 november hó 1. A vöröshadsereg egyik volt századparancsnoka. UGYANEKKOR már: A halállal vívódott csöndesen, az októberi forradalom lánglelkü puritán becsületességü és a katholikus klérus egyetlen a nép pártján levő tagja Hock János, a nemzeti tanács volt elnöke. Miként működése áldást jelentett a sokszor meggyalázott, letiport és becsapott nép számára, amikor annak szolgálatába szegődve elrúgta magától a püspöki süveget és minden rangot, mert ezzel elakarták szakítani attól a néptől melyből származott, kegyes volt vele maga a halál is. Álmában alvás közben érte utói és ezen pillanatban, szinte észrevétlenül múlt ki, ez egyetlen katholikus lelkész szive, ki mindenét, tudását, erejét stb. annak a népnek adta kitől kapta. A hatalom, a krélus üldözte. Az öreg, beteg töpörödött embert börtönbe dobták hazatérésekor és bár semmit sem tudtak ellene bizonyítani egy évre ítélték. Börtönéből, ahol büntetésének háromnegyed részét letöltötte és ahol gyomorrákja elhatalmosodott rajta, miként jó viseletű rabot azon szabályok szerint helyezték szabadlábra. Temetése, melyet a hivatalos világ, mely pár nappal ezelőtt hallatlan pompával temette el Gömböst csendben észrevétlenül szeretett volna elhantoltatni, csalódott. Dacára az erős rendőri készültségnek a temetőnél 18.000 ember 90 százalékban proletár, kívánt búcsút venni Hock Jánostól a nép szolgájától. A rendőrség, bár brutalitásban nem fukarkodott, még sem bírta megakadályozni azt, hogy ez a tömeg a temető falain belül ne kerülhessen, (kordont vontak és senkit nem akartak beengedni.) így vett búcsút Budapest proletársága Hock Jánostól. Ahol nem maradt könny nélkül szem amikor az öreg harcos fáradt testét magába fogadhatta az a föld, melynek népéért élt, szenvedett és amely nép mindennek dacára mellette állott. Vagyonaként, egyszáz pengő maradt utána, semmi más anyagi vagyon sem. íme ez volt egy ember ... \ NOVEMBER 1. — Megoldottak a koldus kérdést, itt ahol hivatalos bevallás szerint 3 millió ember éhezik a 8 millió közül. November elsejétől tilos a koldulás. Kibővítették a tolonchá- zat, (budapesti Bastille.) Akit kéregetésen elfognak oda zárnak, stb. Leragasztották tehát a fekélyt egy szép illatos flastrommal, juttatnak majd pár fillért a begyűjtött pénzekből, már akinek. A többi, lassan a tél folyamán felfordul, mert mindenkinek nem adnak aki rászorul, viszont mindenkit a to- loncházba sem zárhatnak. És igy a kecske is jól lakik meg a káposzta is megmarad. Viszont telekürtölhetik a világot, hogy Magyarországon nincsen koldus, mindenki jól él . . . már aki! SZEGED: — A magisztrátusi hivatal leleményesebb, mint a pesti. A szegedi magukkal tehetetlen embereket, kikről senki sem gondoskodik és igy koldulásból éltek, egyszerűen deportálták a tanyákra. Ott nincs orvos és a 60—80 éves kifáradt nők és férfiak igen hamar hátat fordítanak ennek a világnak. Eszünkbe jut Rotschild egyik állítólagos mondása, mikor hitsorsosát az ablakból meglátta toprongyosan palotájához közeledni, szólt: dobjátok ki, mert megszakad a szivem. Gyakorlatban ime itt is igy oldják meg a “koldus kérdést . . .” BUDAPEST: — A rendőrség egy főúri titkos találkahelyet leplezett le a város szivében, ahol 128 “társaságbeli” uriasz- szonynak cim és fény kép jegytartalmazó albumot találtak. A polgári sajtóban nagy orditás van az erkölcs ilyetén romlásán. A taksa elég olcsó volt egy-egy légyott 15 pengő. A rendőrség nagy diszkrécióval kezeli az ügyet, hogyne, hisz ismételjük “uriasszonyokról” van szó, nem munkásnőkről. Minden Cleveland West Sídéi Bérmunkás olvasó, vasárnap este a Turn Hallban legyen az Éjjeli Menedékhely előadásán Vasárnap este szinielőadás keretében ünnepük Cleveland West Side magyar ipari unionis- tái és a Bérmunkás olvasói lapjuknak a Bérmunkásnak 25-ik évi fennállását és hogy ez idő alatt törhetetlenül, megmaradt azon az utón, amelyet célül kitűzött a magyar nyelvű munkások közt az ipari szervezkedés eszmélyének az ismertetését. Cleveland magyar ipari unio- nistái, magyar munkásai nemcsak a tömeges tapsaikkal, de komoly harcaikkal is részesei voltak ennek a huszonöt esztendőnek, amelynek ma Cleve- landban is eredményei vannak az ipari szervezet megerősödésében. A Bérmunkás 25 esztendős múltjához méltó lesz a vasárnap esti szinelőadás is, mert Maxim Gorkij 4 felvonásos társadalmi színmüve az ÉJJELI MENEDÉKHELY kerül bemutatásra, amelynek meséje, színpadi alakjai egy-egy darab a nincstelen munkások életéből, a társadalom ferdeségeiből. A Gorkij embereit, asszonyait figyelmesen meghallgatva, uj erőt nyerünk a társadalmi rendszer tökéletesebbé való csinálás munkájához. A Bérmunkás 25 esztendős fáradhatatlan munkásságát jutalmazzák meg az olvasók és azok barátai, ha a Turn Hall ezúttal is szűknek fog bizonyulni a közönség befogadására. Az előadás, amelyet Tomási Károly munkástárs rendez, pont 8 órakor kezdődik és ezúton is kérjük az olvasóinkat, hogy pontosan legyenek ott. Belépő jegy előre váltva 50c., este a pénztárnál 60c. Jegyek kaphatók a Dalkör helyiségében 3930 Lorain Ave. és a csoport tagjainál. CLEVELAND BÉRMUNKÁS ÜNNEPÉLYEI December 6-án, vasárnap este fél 8 órai kezdettel 3919 Lorain Avenuen levő TURN HALL-ban színre kerül Maxim Gorkij világhírű orosz iró 4 felvonásos társadalmi színmüve az ÉJJELI MENEDÉKHELY Jegyek előre váltva 50., a pénztárnál 60c. December 13-án, vasárnap délután fél három órai kezdettel 11123 Buckeye Roadon levő Munkás Otthon nagytermében ugyan ez a színdarab lesz bemutatva. Este tánc Prager zenkara mellett. Belépő jegy előre váltva 40., a pénztárnál 50c.
