Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-11-21 / 920. szám

1936 november 21. BÉRMUNKÁS 3 oldal HUSZONÖT ÉV TÁVLATÁBÓL (A JUBILEUMI SZÁMBÓL ELKÉSETT.) Huszonöt éve annak, hogy egy maroknyi embercsoport út­nak indította az ipari szervez­kedést hirdető lapot, a Bérmun­kást. Huszonöt év pergett le azóta, eseményekben, tanulsá­gokban, tapasztalatokban gaz­dag évek. Ma többet tudunk mint akkor. Az élet azóta ki­termelte és átvitte a gyakorlat­ba az ipari szervezkedés gon­dolatát. Sok gazdasági harc zajlott le, melyek útmutatói és tanítói lettek jövendő harcaink­nak. Az első legnagyobbszabá- su, történelmi iránymutató út­ja az ipari szervezkedés taní­tásának és gyakorlati vitelének a lawrencei, mas.-i bérharc volt. Ott mutatkozott be elő­ször a szövő iparban dolgozó munkások iparilag szervezett bérharcában egy teljesen új­szerű taktika, harmincezer ál­landóan mozgólelkeket átfogó szolidaritást hirdető csatalánc. A kapitalista osztály megré­mülve látta a munkásosztály­nak az addigi széttagoltság he­lyett egy egységbe forrasztott koncentrált erejét. Azóta sok, eseményekben és tanulságokban lefolyt harcokról tudunk, ame­lyek igazolják, hogy a mi el­gondolásunk helyes volt. A régi szakmai szervezkedés rozsdás fegyverét az idők foga marta szét. Helyett kellett adnia az uj viszonyoknak megfelelő formá­nak, az ipari szervezkedésnek. De az ipari szervezkedés nem csupán abban különbözött az addigi munkás szervezkedések­től, hogy a széttagoltság helyett egy szoros, összekapcsolt egé­szet alkotott; hanem az abból kialakult erő az osztályhelyzet felismerésére az osztályharc vitelének a fejlett kapitalista- 1 osztálynak megfelő harci for­mációját adta meg. Ma, évek múltán, nem az a kédés, hogy az IWW mennyire tudja végrehajtani a munkás- osztály történelmi feladatát. Egyáltalán nem . . . ! A kér­dés az, hogy az ipari szervez­kedés hirdetői történelmi célt szolgálnak-e az eszme propagá­lásával ? Mert jelenleg még min­dig itt tartunk. Hogy az ipari szervezkedés szükségszerű folyománya a fej­lett kapitalista termelési rend­szernek, azt hiszem minden gon­dolkodó munkáselme ma kivétel nélkül egybehangzóan elismeri. Ezért tölt be nézetem szerint fontos hivatást a Bérmunkás. Ezért kell, hogy mint a propa­gandának a fegyvere, hétről- hétre megjelenjen és kopogtas­son a magyar munkásság ajta­ján. A Bérmunkás állandó nevelő, felvilágosító és szervezői mun­kája a munkásosztály általá­nos érdekére sokkal nagyobb értéket jelent, mint az a szám, amely megszervezett tagságát alkotja. Maga az a tény, hogy az ipari szervezkedés kérdése minden késedelem dacára az amerikai munkásosztály égető feladata lett, igazolja a Bér­munkás jogosultságát. Hiszem, hogy az eljövendő évek ennek a nagyszerű propagandának gyümölcsét megfogják hozni. Hogy az amerikai munkásosz­tály az ipari szervezkedés teré­re fog lépni azzal a jelszóval, amely az IWW-nak lényegét, lelkét alkotja, amelyet ebben a pár szóban sűrített össze: LE A BÉRRENDSZERREL! Somló Sándor. CSAK TERVEZÉS Már több hónapja elmúlt annak, hogy Jay Hormel igaz­gatója a G. A. Hormel és Co.- nak nyilvánosságra hozta a munkanélküliség csökkentését szolgáló tervét, amit szerinte több gyáros pártól. A tervezet Hormel-plan név alatt ösmere- tes. A tervezet célja az volna — föltéve ha az összes iparok­ban elfogadnák —, hogy az egész országra kiterjedően be­vezessék a 36 óra heti munka­időt, 8.00 dollár heti béremelés­sel minden munkásnak, kivétel nélkül. A napi legalacsonyabb fizetés 4 dollár volna. A fenti munkaidő és bérja- vitás, kiterjedne minden egyén­re 18 és 60 év közt. A tervezet szerint, ez heti 280 millió dol­lárral emelné a kifizetett mun­kabér mennyiséget az ország­ban és 10 millió, a ma munka- nélkül lévő egyént juttatna munkához. Szép terv ez, de csak tervezet fog maradni és csak azért kí­vánkozik a papírra mert az IWW-t igazolja. Először abban, hogy ők magok bevallják, hogy rövidebb munkaidőért is tud­nak sokkal magasabb béreket fizetni, másodszor pedig, hogy a munkanélküliek munkába ju­tása csak úgy történhet meg, ha a munkaidő tetemesen csök­kentve lesz. De amig a kapita­lizmus tervezget, a munkásság meg sóhajtoz, minden marad a régi módra. Változás csak any- nyi lesz, hogy az előbbi cso­port többett fog tervezni, az utóbbi meg többet fog sóhajtoz­ni, vagyis a két csoport ver­senyre kél, hogy melyik birja tovább. J. Nyirán. NEW YORK, N. Y. November 21-én, szomba­ton este a Bérmunkás Ott­honban 1351 Third Ave a Bérmunkás 25 éves fenn­állásának évfordulóján ÜNNEPI TÁRSASVACSORÁT rendez az IWW. Az összes költségeket a munkástárs­nők fedezik, minden bevé­tel a Bérmunkás javára lesz beküldve. Hatfogásos csirkevacsora 1.00 dollár. Jegyek kaphatók min­den szerdán és péntek es­te a helyiségben. Ha a sztrájk után “szavaz” a munkásság az unió felett Harminc nappal ezelőtt je­lentettük, hogy a coraopolisi Spring gyár hetek óta sztrájk­ban álló munkásait, akik pe­dig kemény legényeknek mu­tatkoztak egy szervezet kiépí­tésének az elhatározásában, sikerült a gyárvezetőségnek a munka újbóli felvételére bírni, anélkül, hogy követelésükre megegyezést hoztak volna lét­re. Fel vették a munkát, hogy majd 30 nap után szavazást ejtenek meg a külső vagy bel­ső unionhoz való csatlakozásra. Alábbiakban coraopolisi tudósí­tónk beszámol a szavazás eredményéről, amely minden­nek mondható csak nem a munkások meggyőződésén ala­puló megnyilvánulásnak, mert ha ténylegesen az volna, úgy mi értelme volt a munkás fe­jek vérbeborulásának vagy a gyárépület ablakainak szitává való változtatásának. A mai eredményért egy órát sem kellett sztrájkolniok. A szava­zás előzményeit és annak le­folyását tudósítónk az alábbi­akban közli: CORAOPOLIS, PA. — jelen­tésemben már beszámoltam, hogy a spring gyári munká­sok a compania ajánlata sze­rint felvették a munkát, ami a részükre a legrosszabb volt amit bizonyít az október 30-án megtartott szavazás eredménye amennyiben a compania union mellett 433-an és a Lewis-féle ipari union mellett csak 193-an szavaztak. A compania kihasználta a 30 napot és mindenféle eszközt felhasznált, még Gary Ind-ból is hat embert hozatott le, va­csorákat rendezett. Elsőbben a bószok meg a foremanoknak, azután a feketéknak. Pitts- burghban a néger negyedben és a fehéreknek szintén Pitts- burghban a Fast Pitt előkelő Hotelben ahol bőven volt pálin­ka meg sör is. Ezeken a vacso­rákon csak azok vehettek részt, akik már dolgoznak, meg aki­ket levélileg meghívtak. Úgy­szintén a szavazat előtti napo­kon a gyárban osztogatták a szivarokat meg a compánia emberei a kint levő munkások egyrészét a lakásukon keresték fel ugyan azzal a módszerrel, így, meg hazug Ígérettel sike­rült a tudatlan munkásokat megnyerni. Azzal ijesztették őket, hogy ha a külső union mellett szavaznak, úgy egy tel­jes évig lezárják a gyárat, el­lenben ha ellene szavaznak egy egész évig minden nap munká­juk lesz. Amit többen elhittek. A szavazat megejtése után a compania részéről volt öröm­ünnepély. A szalonban üveg­számra rakták a pálinkát az asztalra, akkor a feketék nem voltak büdösek mert egy asz­talnál ültek a bószokkal. Sajnos a munkások megisz- szák a másik levét is ennek a győzelmi ünnepnek a miből majd megtanulhatják, hogy ha­zug ígéretekkel belettek csap­va és még megtanulnak talán józanul is gondolkozni. Tudósitó. Bacilusok a levegőben Volt idő, amikor úgyszólván valamennyi fertőző betegséget a levegőnek tulajdonították. A fertőzés utjának közelebbi is­merete azonban, a “levegőben keletkezett” betegségek számait ugyancsak csökkentette. A fer­tőző betegségek terjedésének tanulmányozásával a levegőt ért ily vádak lassanként elhal­nak. Valamikor, például, a ma­láriát a “rossz levegőnek” tu­lajdonították. Amikor rájöttek, hogy a maláriát a szúnyog terjeszti, a levegőt ért vád ösz- szeomlott. A levegő, a föld és betegség közötti öszefüggés még mindig sok orvost és lai- gust foglalkoztat, viszont az infekció terjedésének tényezőit tanulmányozva, — mint a tí­fusz és a kolera esetében — a levegő mind kisebb szerepet játszik. Senkisem tagadhatja el, hogy a levegőben betegséget okozó bacilusok lehetnek jelen, de hogy általában nagy töme­gekben vannak jelen és hogy legtöbbjük sokáig tartja fenn magát s messzi vidékeket meg­fertőz, nem tűnik valószínűnek. De az Egészségügyi Hivatal plakátjai, amelyek felhívják a közönség figyelmét, hogy “zseb­kendőbe tüsszentsen és köhög­jön” nem mond ellent a fenteb­bi álláspontnak. Az utóbbi eset­ben ugyanis, a torok és az orr­ból friss váladékok percek, vagy pillanatok alatt érik el a beteghez közel álló egyént. Ily esetekben tehát minden ok meg van rá, hogy az élő és betegsé­get okozó bacilusok egyik em­bertől egy másikhoz kerülje­nek. A betegség továbbításához — a tüsszentés, vagy köhögés mel­lett — a beszéd is elegendő, mert a beszéd folyamán a ba­cilusok az illető szájából a kö­zelállókhoz kerülhetnek. A tüsz- szentést és köhögést csak azért hangsúlyozzuk ki, mert ezek a betegség okozó bacilusok jelen­létét feltétlenül jelzik. Ilyen­kor különösen kell óvakodnunk attól, hogy olyan egyének kö­zelébe kerüljünk, akik ember­társaikra való tekintet nélkül szabadon tüsszentenek és kö­högnek. Legyünk óvatosak és figyelmesek és zsebkendővel ta­karjuk el a szánkat tüsszentés, vagy köhögés esetén. Jómagunk álljunk elő a jó példával. FLIS. HA DOLGOZIK NEFELED­JEN VÁSÁROLNI A SPANYOL MUNKÁSOK HARCÁT SEGÍ­TŐ BÉLYEGEKBŐL!

Next

/
Oldalképek
Tartalom