Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-11-14 / 919. szám
16 oldal BÉRMUNKÁS 1936 november 14. KISAJÁTÍTÁS (A Bérmunkás 1912-ben megjelent első számából.) A gazdasági fejlődés és a következetes agitáció folytán a munkásosztály teljes nagyságban tudatára ébredt annak a valóságnak, hopr a munkáskérdés mindaddig meg nem oldható, mig nem a dolgozók, egyszersmind birtokosai is lesznek a termelés eszközeinek. Magasabb munkabér, rövi- debb munkaidő, a munkaviszonyok javulása a műhelyekben vagy bányákban feltétlenül hasznára válik a munkásosztálynak, a kapitalista osztállyal vívott mindennapos harcaiban. De az IWW elvi nyilatkozata szerint nem ezek képezik a munkásosztály egyedüli célját. E két osztály között mindaddig harcnak kell folynia, mig az egész világ munkássága, mint egy osztály szervezkedik és birtokába veszi a földet és a termelés összes eszközeit s e tettével megszünteti a mai bérrendszeren alapuló társadalmi rendszert. Másszóval: A munkás sohasem jut a küzdelem végére sem mint egyén sem mint osztály, mígnem a termelők, mint ösz- szesség egyszersmind tulajdonosai is a termelés eszközeinek. Hogy sajátítjuk ki a termelés eszközeit? Sokféle eszköz kínálkozik a kisajátítás céljaira, kezdve a legenyhébb, birkatürelmű politikai ajánlatokon, melyek szerint teljesen elégséges a választás napján, szavazócédulával kezükben megjelenni a választási urnánál, hogy a földet ösz- szes javaival egyetemben birtokunkba vegyük; egész a leglehetetlenebb ajánlatig, mely szerint a munkásosztály ragadjon fegyvert és nyílt csatában mérje össze erejét a kapitalista osztály fegyelmezett hatalmával. ges hatalma nem is az írott törvényeken nyugszik. A törvények nagy részben, sőt talán egészben is a kapitalista osztály érdekében, a munkásosztály érdekei ellen vannak ugyan, de ez írott törvények önön- magukat nem tudják érvényre juttatni. Az írott törvények csak lajstromozzák az uralkodó osztály akaratát. Ez Írott törvények magukban nem szolgáltatnak erőt és hatástalanná válnak. A kapitalista osztály hatalmának legtöbb erőforrása: a munkásosztály szervezetlensége juttatja érvényre ez írott törvényeket. Nem a katonaság, rendőrség az, mely e törvényeknek a tényleges erőforrását adja. Bár ezek mindig és mindenhol ott vannak, ahol a munkásosztály mindennapos harcait /vívja a kapitalista osztállyal szemben. Ezek mindig készek ugyan lelőni a sztrájkoló munkást, hogy érvényt szerezzenek az írott törvényeknek és bírói tiltó parancsoknak a kapitalista osztály érdekében. De a katonaság, hogy a sztrájk színhelyére jusson, lelövi azokat, a kik egy kevéssel nagyobb darabka kenyeret akarnak maguknak és családjuknak, nem megy gyalog, hanem kényelmesen vonaton utazik! Kik vezetik e vonatot ? Munkások! Legtöbbször union kártyával a zsebükben! Kik ruházzák és látják el éleérdekében lelőni a küzdőket, kik között talán egyik-másik katona apja, fivér is ott küzd a kenyérért; kik bányásszák az ólmot, kik gyártják a fegyver eket, a puskaport e katonák részére, hogy képesek legyenek lelőni a sztrájkoló munkásokat! Ezek adják a tényleges erőt az Írott törvények érvényre jutásához. Miért teszik ezt a munkások? Mert ők nincsenek úgy szervezve, hogy haladéktalanul letegyék a munkaszerszámot, mihelyt katonai beavatkozás készül a munkásosztály harcban álló tagjai ellen. De nemcsak a sztrájkeseteket lehet példaként felhozni arra, hogy a kapitalista osztály miként tarthatja meg a munka gyümölcsét a munkásosztály szervezetlensége révén. Hogy képes a kapitalista osztály, az emberiség elenyészőleg csekély hányada, a termelésnek 83 százalékát a saját részére megtartani ? Mi kényszeríti a munkásosztályt, — ámbár nagy többségben van — arra, hogy sztrájkok, boycottok és alkudozások révén jusson magasabb munkabérhez vagy rövidebb munkaidőhöz ? Mert a munkásság munka- és kenyérnélküli iar- talékcsapata bármikor kész elfoglalni a dolgozók helyeit. És mert más munkások, ugyanazon iparban, gyakran ugyanazon kapitalistánál, de külön unionban szervezve, szentnek tártott, időhöz kötött szerződéssel, 'munkába maradnak, holott saját társaik sztrájkban vannak. Mindezek a tökéletlenségek a helytelen és hiányos lemmel e katonaságot, melynek lenségek a helytelen és hiány hivatása a kapitalista osztály1 szervezkedés káros kinövései. Üdvözlet a Bérmunkáshoz Határozottan időfecsérlés volna ez elméletek bármelyikével is foglalkozni; sőt káros is. Mi haladunk egyenesen a megkezdett utón a munkásosztály ipari szervezésével s e szervezés eredményeként a dolgozók kisajátítják a termelés eszközeit s maguknak tartják meg a munka teljes gyümölcsét, melyet ma a kapitalista osztály tőlük elrabol. Ha egyszer a munkásosztály iparilag megszervezett, nincs többé szükség arra, hogy a munkásosztály fegyvert ragadjon, vagy megalkuvás ármány- kodó mezejére lépjen. Sőt az ipari szervezkedés megvalósításával egyidejűleg fog véghez vitetni a termelőeszközök valóságos birtokba vétele is, az iparilag szervezkedett munkás- osztály által. Ha valaki komolyan megkérdezi önmagát, hogy tulajdonképpen hol is van a kapitalista osztály hatalmának erőforrása, világos választ talál a kérdésre a munkásosztály szervezetlenségében. A kapitalista osztály tényle-1 Üdvözlöm azt a Bérmunkást a 25 éves jubileuma alkalmából amely az évek leforgása alatt, csak igazságot hirdetett. Igaz mondásáért a tőkésosztály több esetbe elakarta némitani. Tervük nem sikerült mert a “Bérmunkás” ma is bátran halad azon az utón, amelyen 25 évvel ezelőtt elindult. A “Bérmunkás” méltó 25 éves múltjának ünneplésére és megérdemli, hogy a munkásság a jövőben is a legmesszebbmenő támogatásba részesítse. Az üldözések nem térítették el a “Bérmunkást” az osztályharc útjáról. Nem volt soha megalkovó. Mindig a munkásság igaz ügyét szolgálta. Hasábjait soha áruba nem bocsáj- totta üzleti hirdetések elhelyezésére vagy más olyan dolgokra amely a munkásosztály érdekei ellen voltak. A “Bérmunkás” nevelte és tanította a munkásokat és az IWW lefektetett elvei szerint mutatta az utat a munkásosztály felszabadulásához. Nincs még egy másik magyar nyelven megjelenő lap amely kizárólag ezt a célt szolgálná. Ezért e lap megérdemli, hogy minden munkásember pártolja. Ebből a lapból minden munkásember megtanulhatja a helyes szervezkedés módját. A “Bérmunkás”-t minden magyar munkásnak ajánlom, hogy legyen olvasója. Azt a két dollárt amelyet a lapért évente fizet soha jobb célra nem adhatja egy munkás sem. Üdvözlöm még a “Bérmunkás” azon önfeláldozó Írógárdáját, akik napi munkájuk elvégzése után önzetlenül és díjmentesen hosszú éveken keresztül megírták a lapot. Félelmét nem ismerő hangon ostorozták a mai rendszert és rámutattak arra a sok igazságtalanságra amiben az uralkodó osztály részesített bennünket. Köteleségem vélem teljesíteni amikor ezen soraim irom; mert elismerést érdemelnek azok; akik a munkásosztály felszabadításának úttörő munkáját hosz- szu éveken keresztül önzetlenül végzik. A. L. Szász. Tömörüljenek csak a munkások egy nagy szervezetben, egyszerre sztrájkba lehet szólítani a munkások összességét s igy természetszerűleg sokkal nagyobb eredményt lehet elérni bármikor, mint a szerződéses szakma szervezetekkel. E nagy szervezetben tömörülve, melynek alosztályai megfelel a különböző iparoknak és meg van a tökéletes ellenőrzésük az egyes iparok felett, a kapitalistáknak nem áll többé módjában a munkásság ügyeibe avatkozni. Nem tudja többé betölteni a sztrájkolok helyét, mert a kik ezelőtt e célt szolgálták, iparilag szervezettek. Nem küldhet főbbé katonaságot a munkásosztály egyik része ellen sem, mert az iparilag szervezett munkásság megtagadja a katonaság szállítását, ruházását és élelemmel való ellátását. A munkásosztály tökéletes szervezkedése magától lehetővé teszi az iparok teljes ellenőrzését. Most már csak egy lépés választja el a munkásosztályt a termelőeszközök kisajátításától. A kapitalista talán még mindig oltalmazni, őrizni fogja birtokjogi papírjait és kötvényeit tüzmentes páncélszekrényekben. A munkásosztály többé nem törődik vele. E birtokjogi papírok és kötvények csak a teleirott papirok értékével bírnak. A kapitalista osztály talán valóban állítani fogja, hogy még mindig bir tulajdonjoggal, de az állítás többé nem valóság. A munkásosztály szervezett hatalma kivívja az iparok teljes ellenőrzését; a dolgozóknak a termelés eszközeit. Ez az IWW elvi álláspontja. Egy lövéssel két verebet lete- riteni. Szervezni a munkásosztályt a mindennapos küzdelem leghatékonyabb módja szerint a kapitalista osztály ellen, magasabb munkabérért, rövidebb munkaidőért és általában jobb létfeltételekért. Vizsla szemekkel őrködni a munkásosztály helyzetének közvetlen javítása érdekében minden kínálkozó alkalomra, szem előtt tartva azt a valóságot, hogy a munkásosztály itt él és éhezik a jelenben, nem pedig valahol a beláthatatlan jövőbe. Követeljük és vívjunk ki valamit most és ez a valami értékes, ha azt biztosítani lehet a munkásosztály előnyére. Az az, minden olyan eszközt alkalmazni, mely a munkásosztály közvetlen, sikeres előmenetelét biztosítja. Egyszersmind szervezni a munka hadseregét, hogy átvegye és megtartsa a termelés eszközeit, midőn szervezettségének erejével megdöntötte a kapitalista társadalmat. Szigorúan lépést tartva a gazdasági fejlődéssel', minden felesleges erőpazarlás nélkül. Ez egyik titka az iparilag szervezett munkásosztály gyorsan növekedő hatalmának. Amint azt az IWW elvi nyilatkozata mondja: “iparilag szervezkedve, az uj társadalom struktúráját építjük a régi társadalom keretein belül.” Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
