Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-11-14 / 919. szám

16 oldal BÉRMUNKÁS 1936 november 14. KISAJÁTÍTÁS (A Bérmunkás 1912-ben megjelent első számából.) A gazdasági fejlődés és a kö­vetkezetes agitáció folytán a munkásosztály teljes nagyság­ban tudatára ébredt annak a valóságnak, hopr a munkás­kérdés mindaddig meg nem old­ható, mig nem a dolgozók, egy­szersmind birtokosai is lesznek a termelés eszközeinek. Magasabb munkabér, rövi- debb munkaidő, a munkaviszo­nyok javulása a műhelyekben vagy bányákban feltétlenül hasznára válik a munkásosztály­nak, a kapitalista osztállyal ví­vott mindennapos harcaiban. De az IWW elvi nyilatkozata szerint nem ezek képezik a munkásosztály egyedüli célját. E két osztály között mindaddig harcnak kell folynia, mig az egész világ munkássága, mint egy osztály szervezkedik és bir­tokába veszi a földet és a ter­melés összes eszközeit s e tetté­vel megszünteti a mai bérrend­szeren alapuló társadalmi rend­szert. Másszóval: A munkás soha­sem jut a küzdelem végére sem mint egyén sem mint osztály, mígnem a termelők, mint ösz- szesség egyszersmind tulajdo­nosai is a termelés eszközeinek. Hogy sajátítjuk ki a terme­lés eszközeit? Sokféle eszköz kínálkozik a kisajátítás céljaira, kezdve a legenyhébb, birkatürelmű poli­tikai ajánlatokon, melyek sze­rint teljesen elégséges a válasz­tás napján, szavazócédulával kezükben megjelenni a válasz­tási urnánál, hogy a földet ösz- szes javaival egyetemben bir­tokunkba vegyük; egész a leg­lehetetlenebb ajánlatig, mely szerint a munkásosztály ragad­jon fegyvert és nyílt csatában mérje össze erejét a kapitalista osztály fegyelmezett hatalmá­val. ges hatalma nem is az írott tör­vényeken nyugszik. A törvé­nyek nagy részben, sőt talán egészben is a kapitalista osz­tály érdekében, a munkásosz­tály érdekei ellen vannak ugyan, de ez írott törvények önön- magukat nem tudják érvényre juttatni. Az írott törvények csak lajstromozzák az uralkodó osztály akaratát. Ez Írott törvé­nyek magukban nem szolgáltat­nak erőt és hatástalanná vál­nak. A kapitalista osztály ha­talmának legtöbb erőforrása: a munkásosztály szervezetlensége juttatja érvényre ez írott tör­vényeket. Nem a katonaság, rendőrség az, mely e törvényeknek a tény­leges erőforrását adja. Bár ezek mindig és mindenhol ott vannak, ahol a munkásosztály mindennapos harcait /vívja a kapitalista osztállyal szemben. Ezek mindig készek ugyan le­lőni a sztrájkoló munkást, hogy érvényt szerezzenek az írott törvényeknek és bírói til­tó parancsoknak a kapitalista osztály érdekében. De a katona­ság, hogy a sztrájk színhelyé­re jusson, lelövi azokat, a kik egy kevéssel nagyobb darabka kenyeret akarnak maguknak és családjuknak, nem megy gya­log, hanem kényelmesen vona­ton utazik! Kik vezetik e vona­tot ? Munkások! Legtöbbször union kártyával a zsebükben! Kik ruházzák és látják el éle­érdekében lelőni a küzdőket, kik között talán egyik-másik katona apja, fivér is ott küzd a kenyérért; kik bányásszák az ólmot, kik gyártják a fegyver e­ket, a puskaport e katonák ré­szére, hogy képesek legyenek lelőni a sztrájkoló munkáso­kat! Ezek adják a tényleges erőt az Írott törvények érvény­re jutásához. Miért teszik ezt a munkások? Mert ők nincsenek úgy szer­vezve, hogy haladéktalanul le­tegyék a munkaszerszámot, mi­helyt katonai beavatkozás ké­szül a munkásosztály harcban álló tagjai ellen. De nemcsak a sztrájkesete­ket lehet példaként felhozni arra, hogy a kapitalista osztály miként tarthatja meg a munka gyümölcsét a munkásosztály szervezetlensége révén. Hogy képes a kapitalista osztály, az emberiség elenyészőleg csekély hányada, a termelésnek 83 szá­zalékát a saját részére megtar­tani ? Mi kényszeríti a munkásosz­tályt, — ámbár nagy többség­ben van — arra, hogy sztráj­kok, boycottok és alkudozások révén jusson magasabb munka­bérhez vagy rövidebb munka­időhöz ? Mert a munkásság munka- és kenyérnélküli iar- talékcsapata bármikor kész el­foglalni a dolgozók helyeit. És mert más munkások, ugyan­azon iparban, gyakran ugyan­azon kapitalistánál, de külön unionban szervezve, szentnek tártott, időhöz kötött szerző­déssel, 'munkába maradnak, holott saját társaik sztrájkban vannak. Mindezek a tökélet­lenségek a helytelen és hiányos lemmel e katonaságot, melynek lenségek a helytelen és hiány hivatása a kapitalista osztály1 szervezkedés káros kinövései. Üdvözlet a Bérmunkáshoz Határozottan időfecsérlés vol­na ez elméletek bármelyikével is foglalkozni; sőt káros is. Mi haladunk egyenesen a megkez­dett utón a munkásosztály ipa­ri szervezésével s e szervezés eredményeként a dolgozók ki­sajátítják a termelés eszközeit s maguknak tartják meg a munka teljes gyümölcsét, me­lyet ma a kapitalista osztály tőlük elrabol. Ha egyszer a munkásosztály iparilag megszervezett, nincs többé szükség arra, hogy a munkásosztály fegyvert ragad­jon, vagy megalkuvás ármány- kodó mezejére lépjen. Sőt az ipari szervezkedés megvalósítá­sával egyidejűleg fog véghez vitetni a termelőeszközök va­lóságos birtokba vétele is, az iparilag szervezkedett munkás- osztály által. Ha valaki komolyan megkér­dezi önmagát, hogy tulajdon­képpen hol is van a kapitalista osztály hatalmának erőforrása, világos választ talál a kérdésre a munkásosztály szervezetlen­ségében. A kapitalista osztály tényle-1 Üdvözlöm azt a Bérmunkást a 25 éves jubileuma alkalmából amely az évek leforgása alatt, csak igazságot hirdetett. Igaz mondásáért a tőkésosztály több esetbe elakarta némitani. Tervük nem sikerült mert a “Bérmunkás” ma is bátran ha­lad azon az utón, amelyen 25 évvel ezelőtt elindult. A “Bérmunkás” méltó 25 éves múltjának ünneplésére és megérdemli, hogy a munkásság a jövőben is a legmesszebbme­nő támogatásba részesítse. Az üldözések nem térítették el a “Bérmunkást” az osztály­harc útjáról. Nem volt soha megalkovó. Mindig a munkás­ság igaz ügyét szolgálta. Ha­sábjait soha áruba nem bocsáj- totta üzleti hirdetések elhelye­zésére vagy más olyan dolgok­ra amely a munkásosztály érde­kei ellen voltak. A “Bérmunkás” nevelte és tanította a munkásokat és az IWW lefektetett elvei szerint mutatta az utat a munkásosz­tály felszabadulásához. Nincs még egy másik magyar nyel­ven megjelenő lap amely kizá­rólag ezt a célt szolgálná. Ezért e lap megérdemli, hogy minden munkásember pártolja. Ebből a lapból minden munkás­ember megtanulhatja a helyes szervezkedés módját. A “Bérmunkás”-t minden magyar munkásnak ajánlom, hogy legyen olvasója. Azt a két dollárt amelyet a lapért évente fizet soha jobb célra nem adhatja egy munkás sem. Üdvözlöm még a “Bérmun­kás” azon önfeláldozó Írógárdá­ját, akik napi munkájuk elvég­zése után önzetlenül és díjmen­tesen hosszú éveken keresztül megírták a lapot. Félelmét nem ismerő hangon ostorozták a mai rendszert és rámutattak arra a sok igazságtalanságra ami­ben az uralkodó osztály része­sített bennünket. Köteleségem vélem teljesíteni amikor ezen soraim irom; mert elismerést érdemelnek azok; akik a munkásosztály felszaba­dításának úttörő munkáját hosz- szu éveken keresztül önzetlenül végzik. A. L. Szász. Tömörüljenek csak a munká­sok egy nagy szervezetben, egy­szerre sztrájkba lehet szólítani a munkások összességét s igy természetszerűleg sokkal na­gyobb eredményt lehet elérni bármikor, mint a szerződéses szakma szervezetekkel. E nagy szervezetben tömö­rülve, melynek alosztályai meg­felel a különböző iparoknak és meg van a tökéletes ellenőrzé­sük az egyes iparok felett, a kapitalistáknak nem áll többé módjában a munkásság ügyei­be avatkozni. Nem tudja többé betölteni a sztrájkolok helyét, mert a kik ezelőtt e célt szol­gálták, iparilag szervezettek. Nem küldhet főbbé katonaságot a munkásosztály egyik része ellen sem, mert az iparilag szervezett munkásság megta­gadja a katonaság szállítását, ruházását és élelemmel való el­látását. A munkásosztály töké­letes szervezkedése magától le­hetővé teszi az iparok teljes ellenőrzését. Most már csak egy lépés választja el a mun­kásosztályt a termelőeszközök kisajátításától. A kapitalista talán még min­dig oltalmazni, őrizni fogja birtokjogi papírjait és kötvé­nyeit tüzmentes páncélszekré­nyekben. A munkásosztály töb­bé nem törődik vele. E birtok­jogi papírok és kötvények csak a teleirott papirok értékével bírnak. A kapitalista osztály talán valóban állítani fogja, hogy még mindig bir tulajdon­joggal, de az állítás többé nem valóság. A munkásosztály szervezett hatalma kivívja az iparok tel­jes ellenőrzését; a dolgozóknak a termelés eszközeit. Ez az IWW elvi álláspontja. Egy lövéssel két verebet lete- riteni. Szervezni a munkásosz­tályt a mindennapos küzdelem leghatékonyabb módja szerint a kapitalista osztály ellen, ma­gasabb munkabérért, rövidebb munkaidőért és általában jobb létfeltételekért. Vizsla sze­mekkel őrködni a munkásosz­tály helyzetének közvetlen ja­vítása érdekében minden kínál­kozó alkalomra, szem előtt tartva azt a valóságot, hogy a munkásosztály itt él és éhezik a jelenben, nem pedig valahol a beláthatatlan jövőbe. Követel­jük és vívjunk ki valamit most és ez a valami értékes, ha azt biztosítani lehet a munkásosz­tály előnyére. Az az, minden olyan eszközt alkalmazni, mely a munkásosztály közvetlen, si­keres előmenetelét biztosítja. Egyszersmind szervezni a mun­ka hadseregét, hogy átvegye és megtartsa a termelés eszkö­zeit, midőn szervezettségének erejével megdöntötte a kapita­lista társadalmat. Szigorúan lépést tartva a gazdasági fejlő­déssel', minden felesleges erő­pazarlás nélkül. Ez egyik tit­ka az iparilag szervezett mun­kásosztály gyorsan növekedő hatalmának. Amint azt az IWW elvi nyilat­kozata mondja: “iparilag szer­vezkedve, az uj társadalom struktúráját építjük a régi tár­sadalom keretein belül.” Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
Oldalképek
Tartalom