Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-11-07 / 918. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1936 november 7. TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK-------------------------A. K. rovata-----------------------­AZ EGYESÜLT Államok 1929-ben egyénileg kezelt va­gyona, amely 353 billió 9 millió 804 ezer dollárt tett ki a kö­vetkezőképpen oszlott meg az össznépesség között. A népes­ség 40 százaléka ezer dollártól lefelé keresett 13 billió 174 millió 876 ezer dollárt, 41 szá­zaléka az össznépeségnek kere­sett egy és két ezer dollár kö­zött 39 billió 786 millió 564 ezer dollárt, a népeség 10 száza­lékának bevétele 2 és 3 ezer dollár összesen 49 billió 277 millió 756 ezer dollár. A népe­ség 4 és fél százalékának be­vétele 3 és 5 ezer dollár között összesen 50 billió 122 millió 647 ezer dollár. A népeség 2 és egynegyed százalékának bevéte­le 5 és 10 ezer dollár közöt volt, összesen 50 billió 38 millió 278 ezer dollár. A népeség háromnegyed szá­zalékának évi bevétele a 10 és 25 ezer dollár között volt ösz- szesen 47 billió 333 millió 115 ezer dollárt vettek be. A népesség egynegyed százalé­ka 25 és 50 ezer dolláros bevétel­lel 32 billió 533 millió 382 ezer dollárt vágtak zsebre. A népe­ség 9 tized százalékának 50 és 100 ezer dolláros évi jövedelme összesen 24 billió 382 millió 988 ezer dollárt harácsolt. A népeség 5 tized százalékának 100 és 150 ezer dolláros évi be­vétele összesen kitett 15 billió 557 millió 671 ezer dollárt. A népeség 5 tized százaléka akik 150 és 300 ezer dollár között ha­rácsoltak az 1929 -es évben. Figyelem bérrabszolgák! a népeség 5 tized százalékának 1929-ben csak másfél billió dol­lárral volt kevesebb bevétele mint az össznépség 40 százalé­kának! A népeség 5 tized szá­zalékának akik 300 és 500 ezer dollárt harácsoltak összesen 6 billió 126 millió 892 ezer dollárt. A népeség 5 tized százaléka akik 500 ezer és 1 millió dollár között harácsoltak volt 5 billió 295 millió 40 ezer dollár. Az utolsó 5 tized százaléka akik egy millió és azon felül loptak a profit szent nevében összesen 7 billió 880 millió 91 ezer dol­lárt. Az össznépség 81 százaléká­nak 1929-ben a prosperitás leg­vadabb évében vagyone volt, 52 billió 961 millió 440 ezer dollár. A népeség 19 százaléka a he- nyélők osztálya a népeség 81 százalékától, a bérrabszolgáktól elrabolt kerek 300 billió 129 mil­lió 364 ezer dollárt. Eme ha­talmas összeg az Egyesült Álla­mok össznépeségének volt a va­gyona 1929-ben. * Ma, a hat esztendős depresszió után egész bátran _ állíthatjuk, hogy az Egyesült Államok ösz- szes vagyonának 95 százaléka a népeség 10 százalékának kezé­ben van. Ezért aztán igazán érdemes, hogy munkásemberek néhány rongyos ezüstért, demokrata, vagy republikánus elveket hir­dessenek, hogy továbbra is fen- tarthassák ezt a társadalmi rendszert! Ezt a civilizációt.!! A STANDARD Oil Co. Rocke­feller intézmény Venezulában egy millió aker földet kapott amelyen az olajat s az azt ter­melő munkásokat kívánják ki­zsákmányolni. A Socony Va­cuum Oil Co. 750 ezer aker földre tette rá kezét ugyanazon szemponból. A FÖLD legrövidebb kerek­sége 22 ezer mértföld, amelyet egy amerikai nő 21 nap alatt kíván megtenni. Ez a gyorsa­ság mai hatalmánál fogva nem lehetetlen. Egy generációval ezelőtt ugyancsak egy nő, ha­jón, vasúton utazva 71 nap alatt tette meg az utat. Ma léghajó, repülőgép, automobil, gyorsvonatok, gyorshajók se­gítségével éppen egy harmad idő kell annak megvalósítására mint egy generációval ezelőtt. Ha a társadalmi fejlődés is olyan gyorsan haladna mint a technika, akkor már régen meg­szűnt volna a profit, magántu­lajdon és bérrendszer. SEMMI SEM bizonyítja job­ban, vagy világosabban, hogy a kizsákmányoló osztály az 1935 és 36-ik esztendőben mily rettenetes összegeket harácsol­tak, mint az alanti kimutatás, amelyet a szövetségi kormány adó kimutatásának jelentésé­ből vettük. Corporációk 1935-ben bevéte­leik után fizettek 527 millió 117 ezer dollárt, 1936-ban pedig 738 millió 672 ezer dollárt.. Egyes egyének fizettek jö­vedelmi adót 1935-ben 527 mil­lió 112 ezer dollárt, 1936-ban 647 millió 248 ezer dollárt. Ital fogyasztási adóból be­folyt 1935-ben 647 millió 248 ezer dollár, 1936-ban pedig 503 millió 290 ezer dollár. A szövetségi állam jövedel­me 1935-ben 2 billió 773 millió dollár volt, 1936-ban pedig 3 billió 448 millió dollár. — A szövetségi kormány háztartási éve julius 1-től másik év jú­nius 30-ig tart. AZ AMERIKAI kommunista párt 1936-os programja amely- lyel a választásokba megy, vagyis amellyel megnyerni kí­vánja a szavaó polgárok sza­vazatát, már azon államokban, amelyeken nem engedték át a demokrácia megmentése érde­kében a New Deal kormányá­nak a következő: 1. Vissza kell állítani Ame­rikát a munkaterére. — Mun­kát és megélhetést kell terem­teni. 2. Munkanélküli, társadalmi és aggkori biztosítást minden­ki számára. 3. Megmenteni az uj generá­ciót. 4. Szabaddá kell tenni a földbirtokosokat az adósságtól, elviselhetetlen adótól és az ár­veréstől. Biztosítani kell a föl­det azok számára akik azt mű­velik. 5. A gazdagok tulajdonába van az ország vagyona, fizes­senek az urak. 6. Meg kell védni és terjesz­teni a demokráciát és az egyé­ni szabadságot. Ellensúlyozni a legfelsőbb bíróság hatalmát. 7. Teljes jogot a néger nép számára. 8. Tartsuk Amerikát ki a há­borúkból az által, hogy szün­tessük meg a háborút az egész világon. Ez a “forradalmi” kommu­nista párt programja. Kell ehez komentár. Hol van ebben a mai rothadt társadalmi rendszer tőzsgyökeres megváltoztatása, hol van az iparok, a termelés és szétosztás eszközeinek társa­dalmasítása, hol van a magán- tulajdon, profit s bérrendszer eltörlése. Ezeket majd arra az átmeneti időszakra hagyják ami­kor majd ők veszik kezükbe a kormány gyeplőjét, a bársony­széket, a husosfazekat. Azokat pedig akik más véleményen lesznek a proletáriátus felsza­badulásáról, azokat Stalin mód­jára fegyverekkel győzik meg, hogy az övék a hatalom, övék a dicsőség. Hogy aztán igazolják a világ proletáriátusa előtt, hogy ők megvédelmezik prog­ramjuk 6-ik pontját. NAGYON SOKAN még a for­radalmi munkások soraiból is abban a tévhitben vannak, hogy a gépipar fejlődése nagyobb mennyiségű munkást ölel fel mint a kézműves ipar idején. Lássuk az erre vonatkozó sta­tisztikát. 1880-ban a népesség minden egyes milliójára 103 ezer 568 mezőgazdasági mun­kás esett. 1930-ban minden egyes millió lakosra 85 -'zer 294 földmunkás esett. Ami 67 ezer emberrel kevesebbet jelent minden egyes millió lakosnál. A géppel való termelés kiszo­rítja a mezőgazdasági munkást. Nézzük meg, hogy a mezőgaz­daságból kiszorított munkás hol helyezkedik el. 1850-ben minden egyes millió lélekre 5 ezer 644 cipőgyártó munkás esett. 1930-ban 2 ezer 482, tehát a gép fejlődése a cipő gyártás­nál is több mint 3 ezer munkást szorított ki minden millió lélek­nél. A kovácsok 1850-ben min­den millió lakosra 4 ezer 308 kovács esett, 1930-ban pedig 1 ezer 13. A földműveseket, cipé­szeket és kovácsokat részben felszívta a lakatos mesterség, illetve a vasmunkás ipar más ágai. 1850-ben minden millió lakosra 1 ezer 39 vasmunkás esett, 1930-ban pedig 5 ezer 215. A fehérgallérosok, az iro­dai alkalmazottak már nagyobb részét ölelték fel a gépek által kiszorított munkásoknak, amig 1850-ben minden millió lakosra 4 ezer 369 irodai alkalmazott esett addig 1930-ban 49.805. A cselédség 1850-ben minden egy millió lakosra 18 ezer 696 esett, addig 1930-ban 21 ezer 577. A vasúti alkalmazottak száma minden egyes millió la­kos után 1850-ben 298 volt, 1930-ban pedig 1 ezer 371. A szövő iparban minden millió lakos után esett 1850-ben 1 ezer 925, — 1930-ban pedig 7 ezer 796. A vas és acél gyártásánál 1850-ben minden millió egyén után esett 528 munkás, 1930- ban pedig 6 ezer 731. A vas és acél gyártásnál 1910-ben 8 ezer 52 egyén esett minden millió la­kos után. A gép 20 év alatt, csaknem másfél ezer munkást tett feleslegessé, egyedül ebben az iparban, minden millió lakos után. 1850-ben nem voltak elek- trikusok, 1930-ban minden mil­lió lakos után 2 ezer 283 elek­trikus esett. Ács munkások 1850- ben 8 ezer 509 volt minden egy millió lakos után, 1930-ban már csak 7 ezer 570. Szén és érc bá­nyász 1850-ben minden millió lakos után 3 ezer 338 volt, 1930-ban felemelkedett 6 ezer 64-re. 1850-ben nem voltak au­tó vezető alkalmazottak, 1930- ban ez az ipar felölelt minden millió lakos után 7 ezer 749 munkást. Ugyanekkor a kocsi­sok számát csökkentette min­den millió egyén után 500-al Nyomdász 1850-ben minden mil­lió lakos után 788 volt, 1930-ban már felemelkedet 2 ezer 551-re. Orvos 1850-ben minden millió lélekre esett 1 ezer 757, — 1930- ban már csak 1 ezer 253. ügy­véd 1850-ben minden millió la­kosra esett 1 ezer 32, addig 1930-ban 1 ezer 308 volt. Bor­bély és fodrász 1850-ben min­den millió lakosra esett 259, ad­dig 1930-ban már 3 ezer 49 volt. Ezek a számok nem azt je­lentik, hogy azokban felsorolt munkások alkalmazásban vol­tak, koránt sem, kivált az 1930- ik és az azt követő esztendők­ben. És nap-nap után hatalma­sabb azoknak a munkásoknak a száma, akik az állam, megye, vagy város könyöradományá- ból kell, hogy fentartsák saját magukat és családjukat. A gép­rendszer fejlődése tette lehető­vé azt a mérhetettlen kizsák­mányolást amelyben ma a világ bérrabszolgái részesülnek. De ugyancsak a géprendszer az amely rohamosan előreviszi a mai társadalmi rendszer buká­sát, éppen a fentebb vázoltak­nál fogva. Ennek elősegítésére alakult a forradalmi ipari szer­vezet. HA AZT az öszeget amelyet a munkanélküliek az elmúlt hét tsztendőben nem költhettek el, egy csomóba tennék, elegendő volna Amerika összes Corporá- cióinak megvásárlására. Tegyük fel, hogy tiz millió munkanél­küli, naponta egyenként elköl­tőt volna öt dollárt, saját és csa­ládjának fentartására, amely egy napalatt 50 millió dollárt jelent. 10 nap alatt 500 millió. Száz nap alatt 5 billiót. 300 nap alatt 15 billiót. Hét év alatt 115 billiót. Nem is volna szükség a teljes összegre a fenti vásárlás eszközlésére. FIGYELEM NEW YORK! November 7-én, szombaton este a Bérmunkás Otthon­ban 1351 Third Ave SZINIELŐADÁS és TÁNCMULASÁG lesz a Modern Színkör és az IWW által. A színdara­bot Vámos Vilmos a hírne­ves színész rendezi. Belé­pő jegy 35 cent.Elsőrendü cigányzenekar szolgáltatja a zenét. OLVASD AZ IndustrialWorkert

Next

/
Oldalképek
Tartalom