Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-10-24 / 916. szám
1936 október 24. BÉRMUNKÁS 5 oldal AzIWWtaktikája és harcmodora ISMERTETI. VISI ISTVÁN. OROSHÁZI LEVÉL Mivel az IWW szerződésekkel nincs lekötve időhöz, mindenkor a legjobb, legalkalmasabb időben intézhet támadást a munkáltatók zsebei ellen. Ez már maga elegendő volna ahoz, hogy az IWW sikeresen nézzen harcai elé, mert váratlan támadása, követelései éppen akkor intézhetők, amikor legkevésbbé van a gyáros arra elkészülve, vagy legkevésbbé engedhet meg hosszabb munka- beszüntetést. Magától értetődik, hogy a támadásra jól szervezetten és körültekintéssel kell indulnunk, de ezen esetben is legcélszerűbb a munkánvaló sztrájk, melyet megerősített fegyelmezett szervezettel nagyon gyorsan és simán végre lehet hajtani anélkül, hogy csak egy napot is veszítsenek a munkaidőből. Hogy milyen nagy előnye van az IWW-nak az által, hogy nem enged egyetlen csoportjának sem időhöz kötött megegyezést aláírni, felhozhatjuk példának a mindég nagyobb mértékben, időszakaszokra osztott munkát, vannak úgynevezett “bussy” és slack hónapok, amelyet részben a kereslet és kínálat és készülődést, egy két hónappal hátra vagy előre tolható; ugyan akkor a gyáros által már előre látható esés idejére köthetnek egyezséget; melyet a munkások nem látnak igy előre, amig ha időhöz nincsen kötve amint az IWW, akkor tudunk követeléssel fellépni amikor legnagyobb és leggyorsabb rendelések vannak. Másik előnye az ilyen meg- lepetésszerü támadásnak, hogy a gyáros nem tudja mikor készüljön a támadást kivédeni, nem mozgósíthat előre meg olyan erőket, melyek a sztrájk megtörésére, gyengítésére rendelkezésére áll. Most éppen szemeink előtt játszódik le egy példa azen IWW által gyakorolt taktika bizonyítására, amikor a nyugati tengerészek, rakparti munkások szerződésének lejáratára készültek a hajó tulajdonosok, tiz láb magas, erős drótkerítéssel veszik körül a rakpartot, erős kapukkal védik, előre megmozgatják a sztrájk lefújására alkalmas tisztviselőséget és a kormányembereket. így sikerült nekik a munkásságot rábírni, hogy 60 napi halasztást kapjanak, mely idő alatt még nagyobb apará- tussal, gépezettel fognak készen állni a sztrájk megakadályozására, vagy megtörésére. Ha a munkásság látja, hogy milyen hatalmas gépezettel áll szemben, már a sztrájk kezdetén, könnyű szerrel tehetnek többségi szavazatra szert a kon- zervative vezérek, akiknek érdeke a sztrájk megakadályozása még akkor is, hogy a munkásság kárára megyen is az. Ezt a taktikát mindenfele ismertetni kell és kimutatni az időhöz kötött szerződések káros voltát, az IWW ezen ügyben már t bb évtized előtt felismert állásfoglalását, melyet ma már nagyon könnyen, ezer és ezer példával lehet bebizonyítani. Az IWW nem csak nagyobb mukabérért harcol, vagy jobb munkaviszonyokért, igy a támadásnak is nem csak időszerűnek, hanem állandónak kell lenni, ezt legjobban az üzemtanácson keresztül lehet és kell folytatni. Az üzemtanácsban a legmi- litánsabb munkásokat kell beválasztani, akiknek tevékenységei közzé tartozik az üzem igazgatásának megrendeléseknek, a termelési költségeknek a megismerése. Más szóval az üzemtanácsokat már előre be kell tanítani, gyakorolni az üzem igazgatására. Az IWW nagy súlyt fektet arra, hogy mentői több munkás képes legyen úgy az üzemtanács, mint az union szervezési munkálatokat elvégezni, igy nagyobb fokú tanítást ad tagjainak mint bármelyik más szervezet, nem csak a sajtóján keresztül, hanem minden létező tudományos könyvek, technikai ismereteknek, de különösen a társadalmi tudomány megismerésére serkenti tagjait. Mivel nem dogmatikus, igy a legjobb Íróknak, technikusoknak, tanulmányait ajánlja, ezzel is előkészítjük a tanulni vágyó tagságunkat, a végső nagy támadásra, ahol az üzemtanácsokon keresztül fogjuk folytatni a termelést, nem na- szonra, hanem közhasználatra. Csak ilyen állandó támadásokkal, harcokkal lehet a munkásságot begyakorolni, hogy támadásai sikeresek legyenek, hogy legyen gyakorlata az osztályharcban, tudjon győzni és győzelmei esetén bizalmat, gyakorlatot szerezzen, az iparok lefoglalására, nemcsak nagyobb munkabért, jobb viszonyokat, hanem mindent eltudjon venni a bitorlók kezeiből. Ne feledjük el egy percre sem, ha kisebb támadásokat nem tudunk győzelemre vinni, nem bizhatunk a végső támadás sikerében, ha kisebb javításokat nem tudunk megcsinálni, keresztül vinni, nem foghatunk az újjáépítéshez sem. “Gyakorlat teszi az embert,” mennyire sokkal jobban áll ez szervezeti harcokra, a társadalmi osztály harcra? A Cleveland Kerületi Szervező Bizottság sürgősen kéri azt a csoportot, amelynek birtokában van az OLCSÓ ÉLET cimü bányász színdarab, hogy azt küldje el a titkár címére: M. Bakos, 2196 Junction Rd. Cleveland, O. KEDVES BARÁTOM, már több mint egy hónapja, hogy itthon “nyaralok” Orosházán és eddig még nem írtam neked. Valószínűleg neheztelsz rám, de tudod, akkor sem tud írni az ember, ha a mondanivalók túlságosan fölzsu- folódnak benne. A nagy élmények megbénítják a cselekvő- képességet, mint a hirtelen ijedtség is megakasztja a lélegzést. És nekem súlyos élményeim voltak az egy hónap alatt. Ne gondold: nem szerelmi csalódás családomból sem halt meg senki egy ember sem fordult föl éhen a szemem előtt, anya nem irtotta ki a családját, mióta itthon vagyok: Szóval: semmi tragikus eset nem történt. De most láttam meg, hogy nem is a “tragédiák” az igazi tragédiák. Láttam, átéltem dolgokat, amit egyik szenzációt hajszoló lap sem hozna ordító betűkkel az első oldalon, amik színpadi tragédiákban sem szerepelnek a drámai kifejlés alapmotívumaiként — és én mégis mélyen megrendültem tőlük. Konkrét dolgokat akarsz, ugy-e? Ha visszaemlékszel még az iskolában tanultakra, földrajzkönyvünkben ilyesféle mondatok álltak szülőfalunkról: “Orosháza gazdag földművelő nagyközség. Határában terem a legacélosabb búza. Piacairól hires. Vasúti csomópont.” Már akkor is sokmindent meséltem még neked róla, amit földrajzkönyvünk nem tartott ugyan említésre méltónak, — de amik mégis ott voltak. Most néhány újabb vonással kiegészíthetem az akkor fölvázolt képet. Meghallgattam a községi képviselőtestület egyik legutóbbi gyűlését. A föl olvasott jelentésekből és a vitákból nagyon érdekes dolgokat tudtam meg. Többek között azt is, hogy “gazdag nagyközségünkben” a tavasz-nyári hónapokban is több mint ötszáz család szorult hatósági támogatásra, de — amint az előadó mondotta — ez a szám a téli hónapokra előreláthatólag meg fog majd négyszereződni. Sötét színekkel ecsetelte a szegény nép nyomorát (ugy-e, igy szokták mondani?), — ez azonban nem akadályozta meg, hogy a tárgysorozat következő pontjaként indítványozza: 1. Szavazzon meg a képviselő- testület a főjegyzői lakás rendbehozására 2000 pengőt. 2 szavazzon meg a képviselő- testület főjegyzői fizetéspótlékként havi 150 pengőt. 3. határozza el a képviselő- testület, hogy az elhunyt főjegyző özvegyétől megvásárolja a fürdőszobaberendezést az uj főjegyző számára 500 pengőért. Az engedelmes többség természetesen mindezt megszavazta. Szülőfalum piacai csakugyan híresek. Rengeteg baromfit szednek itt össze, külföldi szállításra. De a baromfi- és állatvásárok mellett van még egy másik, de legtöbbször elhallgatott érdekessége is: az “emberpiac.” Ebben a gazdag nagyközségben ugyanis rengetg földnélküli földmunkás él, akik, egyebük nem lévén, munkaerejüket bocsátják áruba. Az “emberpiac” ott van a főtéren. Nem mondom, a barmfipiac is nagyon kedves, érdekes dolog, var- tyogó tyúkjaival, hápogó kacsáival, gágogó ludjaival, mér- geskedő pulykáival, kiabáló kofáival, de engem mégis jobban érdekelt az “emberpiac.” Aratás kezdetén kimentem, hogy megnézzem az összesereglett “árut.” Hatalmasra duzzadt embertömeg szorongott a szobor környékén. Közéjük furakodtam és hallgattam az itt-ott megindult alkudozást. Lanyha volt az irányzat és elkeseredettek az emberek, mert keveset Ígértek a vevők. Megpillantottam egy rongyos, sovány emberkét, ahogy ott üldögélt a szobor tövében és kenyeret evett vöröshagymával. Odamentem hozzá és megszólítottam : — Van-e már aratni való? — Nincs. Keveset ígérnek a gazdák, 40—45 kilót holdanként. Ha nem tudnád, ez ennyit jelent: egy hold learatásához két ember egynapi munkája szükséges, 16—18 órai munkaidővel. Keresnek tehát fejenként 20—22 kiló búzát. »A kosztot természetesen maguk adják. — Pedig muszáj valamit fogni — beszélt kérdezés nélkül. — Kovácsházáról jöttünk gyalog, húszán. — Hiszen az 25 kilométer! Este indultunk. Arra mindent elvert a jég. Ha itt nem kapunk munkát, megyünk tovább. Hattagú családot hagytam otthon, minden nélkül. Mondtam is az egyik gazdának, amikor sokal- lotta amit kértem, hogy ne fizessen nekem semmit, csak gondoskodjon a családomról, én mindent elvégzek neki: így bizony, kedves barátom: Krisztus után 1936 esztendővel itt a rabszolgaságba vágyódnak vissza az emberek. Azután láttam ott jócsomó “silány árut:” kiéhezett, elgyengült embereket, akik még mozogni is csak nehesen tudtak. Természetesen senki nem alkudott rájuk, hiszen biztos, hogy már az első nap kidőlnének a nagy melegtől, fáradtságtól. Különben is volt bőséges választék. “Békés megyében a földmunkások 30 százaléka maradt nyári munka nélkül” — állapította meg a vármegyei kisgyülés. Ez azt jelenti, hogy ennek a 30 százaléknak kenyér nélkül kell elvergődni a következő nyárig. Hogyan? — kédezed. — Nem tudom. És ők se tudják. De legalább az a 70 százalék — sóhajt föl az ember, hogy megnyugtassa háborgó lelkiismeretét. Erről a 70 százalékról is tudok beszélni, mert hozzájuk tartozik két bátyám is. Végigdolgozták az egész nyarat: arattak, csépeltek és kerestek fejenként 5 és fél mázsa búzát. Ez pontosan egy ember évi kenyérszükséglete. Hol van akkor a többi? A ruha, a zsir, a tej, só, cukor, petróleum? És mit eszik az asszony és a 4—5 gyerek? És miből lesz ezeknek ruha, cipő? És még az (Folyt, a 8-ik oldalon.) TÁMADÁS
