Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-10-17 / 915. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1936 október 17. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ___________ $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára .............................. . 5c Single Copy _ 5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders _____ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD *@*42 Lényeges külömbség (P.) Amit sokan nem akarnak megérteni, hogy miért nem tudnak a munkásmozgalmi elemek egy táborba küzdeni. Ezt a felvetett kérdést meglehet világítani úgy, hogy a legegyszerűbb munkás is megtudja azt könnyen érteni. A munkásmozgalom széttagoltsága legnagyobb részt taktikai okokra vezethető' visz- sza, amelyhez sok esetben hozzájárul az egyéni érdek érvényesülése, kiváltkép az intellektuelek részéről — akik úgy vélik, hogy szellemileg magasan felette állanak a tényleges termelő munkások felett, amely elképzelés arra a lépésre tereli őket, hogy ők lehetnek a munkásmozgalom szellemi vezérei. Mivel legnagyobb részök a termelés színterétől teljesen távol vannak, amiért a tényleges munkásmozgalomnak nem lehetnek tagjai, ezért utat-módot találtak arra, hogy politikai szintéren érvényesüljenek. Ebben a marxi elmélet támasztja alá őket, mivel Marx maga elösmerte a politikai szükségességét. Ez igazolja azt hogy sokaknak a marxi elmélet minden egyes pontja szent írást jelent. Habár Marx is egy ember lévén és az ő elmélkedése is sok esetben a gyakorlatban keresztül vihetetlen. Ha maga Marx az ő politikai tendenciáját kizárólag arra építette volna, hogy az iparokban megszervezett munkások a szervezett gazdasági erejüknél fogva irányítsák a saját munkáspolitikájukat, akkor a munkásmozgalom is a hatalmon lévő kapitalista rendszer alaptörvényeit követte volna, mert a kapitalista rendszerben maga a tőke irányítja saját politikáját. Vagyis a politikai pártokat, mint saját osztályintézményét ő maga irányítja gazdasági érdekeinek megfelelőleg. Ugyanakkor a munkáspolitikai pártok laza összefüggésben vannak a megszerve zett gazdasági munkásmozgalommal. Különösen a fejlett ipari államokban ahol a lakosság a polgári demokrácia jogát élvezi, a “munkás” politikai pártok minden ténykedése a szavazat fogdosáson alapszik. Erre legjobb példa Angolország és az Egyesült Államok ahol az úgynevezett “munkás” pártok minden gazdasági szervezet indor- zálása nélkül veszik fel a választási harcot, éppen úgy a szocialista vagy kommunista párt is. Milyen eshetősége lehet bármely politikai pártnak programjának megvalósítására — ha gazdasági szervezett erő nem áll hátterébe annak keresztülvitelére. Volt idő amikor az Egyesült Államokban a szocialista párt egy millió szavazatot hajtott fel jelöltje érdekében, anélkül, hogy gazdasági erő lett volna hátterébe. Milyen más képet mutatott volna ez a választási kampány — ha a szocialista párt háta mögött egy millió szervezett munkás vonult volna fel? Ha a párt jelöltje el is bukott volna a szavazás terén, de megmaradt volna az egy millió szervezett munkás gazdasági ereje, amely elég erős lett volna arra, hogy az Egyesült Államokban a szocialista párt programját — vagyis reformjainak érvényjogosultságot szerzett volna. Ugyan ezt az utat követik a kommunisták is ahelyett, hogy a munkásmozgalmat igyekeznének építeni, ahelyett idejüket és energiájukat szavazat fogdosásra fecsérelik el. Milyen lehetősége lehet egy kommunista pártnak programjának keresztül vitelére, még akkor is ha a szavazó polgárok chancet adnak neki a megválasztására, ha nincsen gazdasági erő a hátuk mögött? Most amikor a választási kampány teljes erővel halad előre, amikor a kommunistáknak is van elnökjelöltje és ugyanabban az időben a kommunisták két irányba működnek, az egyik irány a szavazat fogdosás a párt jelöltje részére, a másik irány pedig a munkások felhajtása a Lewis-féle “ipari” (?) táborba. Ugyan annak a Lewisnak malmára hajtják a vizet, aki szervezetével egyetemben indorzálta a demokrata párt jelöltjeit. Ez egy olyan összekeveredett politika, amit a kommunisták sem tudnak megérteni, de még kevésbé kimagyarázni. Itten van a munkásmozgalomban az a lényeges külömbség, amit a józanul gondolkodó munkásnak meg kell érteni. A forradalmi munkásmozgalom célja az iparok irányítása és ehez kell az erőt gyűjteni, mert a kizsákmányolt munkásosztály csak olyan mértékbe tud érvényesülni és életszínvonalát emelni, amilyen mértékben szervezkedik és szervezete révén gazdasági előnyöket tud-e biztosítani. Akik az IWW-t lényegében nem ismerik, politika ellenes szervezetnek tartják — habár az IWW politikája — az egyedüli igaz munkás politika. Amikor az iparokban megszervezett munkások a szervezet gyűlésén bármilyen munkáskérdésre vonatkozó határozatot fogadnak el, ami nagyon is politika, de ezzel a határozattal nem a kapitalisták által felállított szavazó bódéhoz mennek, hanem megszervezett gazdasági erejökkel szereznél, érvényt saját politikájuknak. EZ A LÉNYEGES KÜLÖMBSÉG VAN A MUNKÁS POLITIKA ÉS A PÁRT POLITIKA KÖZÖTT. Minden józanul gondolkodó munkásnak meg kell tudni érteni, hogy nem követhetünk olyan irányzatot, amely eltereli a munkásokat a tényleges osztályharctól. Az úgynevezett “munkás” (?) pártok végeredménjben katasztrófába viszik a munkás milliókat, aminek magok a munkások fizetik meg drágán az árát. A felületes “munkás” politika, amely csak a szavazatok lényegén alapszik — amelynek hátterébe nincsen legalább olyan megszervezett gazdasági erő, amely a szavazatokkal egyenlő arányba — nem csak a kapitalista osztályintézmény meghódítására képes hanem egyidejűleg magát a kapitalista osztályt mint gazdasági erőtényezőt legyen képes érvénytelenné tenni. Ha a munkásosztály ezt az irányt követte volna, úgy a fasizmus uralma nem volna manapság az emberiség leigázó átka. Még nincsen késő a jövőre. A munkásosztálynak fel lehet készüni a biztos győzelem sikerének érdekébe anélkül, — hogy legjobbjainkat áldoznánk fel a küzdelmes és eredménynélküli harcokban. A munkásságnak tanulni kell a megtörtént eseményekből a szó-harcok és párt politika helyett a termelő hadsereget kell megszervezni a termelő eszközök átvételére. Ha ezt megtettük, akkor azután minden háborgatás nélkül szervezhetjük meg osztályintézményeinket, az uj gazdasági rendszernek megfelelőleg. VOLT EGY ÁLMOM... Volt egy álmom, hajnaltájon, Daloltak a csalogányok, Boldogság volt a világon, S nem voltak már proletárok. Csodás hangú édes zene S lelkem édes délibábja Volt az álmom kísérője, Szállt bányába, szállt a gyárba. * * * Felébredtem ezernyi jajban, Szomorú, csendes nyomor tanyán; Üres gyomorral, kínzó pokolban, Tündérvilágom hajnalán. S hallgattam némán, hogy szállt felém, Mint szomorú, bus temetési ének, A napnak kora reggelén Nyögése gyáva ifiu-vénnek. * * * Lázadj fel! Ne legyél rabláncon! Inogjon sarkában e korhadt világ! Fényes nappalon, rémes éjszakákon Szálljanak vérgőzös, hős melódiák. S ha elhullnak a sóhajok, könnyek, Mik szenvedésből láttak napvilágot, S a szabadság napjai eljönnek: Nem lesznek többé urak, proletárok! Glück Jenő. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak,_ amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály erdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. .... E maradi jelszó helyett: “Tisztesseges napibert tisztesseges napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belük
