Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-10-03 / 913. szám
1936 október 3. BÉRMUNKÁS 7 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hirszolgálati irodájától Budapest. EGY FÉL ÉV rövid idő ugyan, de egy fél év alatt 65.100 métermázsa cukorral fogyasztott az ország lakossága kevesebbet mint a múlt év hasonló időszakában. Visszatérünk a kovához is, a gyujtófogyasztás 233.000 dobozzal volt kevesebb, mig az öngyújtó is adóalany lett. OTI. — Mint ismeretes a mun- kásbiztositó pénztárt még Vas József a panamáiról hírhedtté vált és hírek szerint nem természetes halállal kimúlt kath. nagyprépost, mint Népjóléti miniszter elkommunizálta. Azóta az államnak a kezelésében van, mely azt jelenti, hogy a munkások és munkáltatók közösen tartják fönn, az állam dirigál benne, illetőleg a mindenkori kormány. Zupás kivénhedt őrmesterek, főszolgabírók stb. munkásgyülölettől hírhedt söpredék menházává sülyesztették le azt a jobb sorsra érdemes intézményt. Ez azonban még nem elég. A munkásoknak ott összegyűlt filléreiből az államkincstár, minden hozzájárulás nélkül 23.4 millió pengőt vett igénybe, amelyre sem törlesztést, eddig sem kamatot nem fizetett. Egy szép napon majd megfizeti ezt az adósságát is, miként teszi a hadikölcsönök- kel. Hisz prolikról van csak szó, börtön pedig még van elég. Na nem igaz T. M. kir. Kormány ? BARANYA MEGYE. Úgy látszik ez a megye is meg van áldva tolvajokkal. Legalább ezt igazolja azon körülmény, hogy az elmúlt közigazgatási időszakban 3 törvényhatósági és 56 községi alkalmazott tisztviselő ellen róttak ki rendbírságot. Még folyamatban van ezen felül 22 közigazgatási ember ellen a fegyelmi eljárás. Közöttük 4 körjegyző, 1 segéd jegyző, 1 körállatorvos, 2 községi biró, 1 községi pénztáros, 5 községi szülésznő ellen indult többek között fegyelmi eljárás, közülük jórészüket felfüggesztették állásuktól. Mivel Bakony, nem Baranyában van vájjon mi történik Baranyában? A GÖMBÖS kormány az állami jövedelemnek 53.4 százalékát személyi kiadásokra fordítja. Ezért nincs pénz semmire. Kell a firkászoknak, zsan- dároknak és egyébb “produktiv” munkát nem végző léhü- tőknek. SZÉKESFEHÉRVÁR. Ha valaki véletlenül a felsővárosi római kath. plébánia templomba téved, meglepődve látja, hogy a templom egyik freskóján két, jelenleg is életben levő Ur szerepel. Ez egyike esperes plébános, akit megfosztottak a székesfehérvári törvényhatósági bizottsági tagságától, azért, mert tiz éven át bérelt a várostól szőlőt és a bérösszeget .‘elfelejtette megfizetni.” — Vele szemben áll a képen a “becsület kardját” az oltár felé nyújtva diszmagyarban a nagy krelikális Zavaros Aladár. Székesfehérvár volt polgármestere akit különböző tolvajlások- ért csekély egy és fél évi börtönre kellett elitélni. Aki tehát panamista krelikalizmust akar, még hozzá templomi freskón megörökítve látni fáradjon el Székesfehérvárra. Pedig agykor a kufárokat is korbáccsal űzték ki onnan, most pedig már a tolvajoknál tartunk? BUDAPEST. A főváros lakossága tovább építi le nyomora folytán kényszerűségből a húsfogyasztást. Az átlagos fejmellettem üldögélőt, mert egy gondolat felágaskodik bennem, — tudod-e, mi van abban? — Szurok — feleli. — Kátrány, — javítom ki. Vállatvon. — Hát aztán? — Te, tudod mit csinálhatnánk? Hallgat. — Bekenhetnénk vele a szögeket . . . A másik kettőben tüstént felcsillan a megértés. Az ilyen ötlet az ökölbe fut és ott vidáman kinyílik. És már ott termünk a döcögő üst mellett. A kátrány szipogva fortyog, apró, fekete békák ugrálnak benne. A munkások meg hallgatnak. Aztán megmerik az óriáskanalat és megtellik a konzervdoboz, amit sebtiben kutattunk elő a telepen. A sürü fekete folyadék vékony sugárban csorog a vasskatulyába. A hold kéken süt a megcsendesült utcára. Senki sincs a közelben csak mi hárman meg a kátrányos menet. Szurkos örömmel megyünk az első ezüstfej ühöz hogy betemessük szemtelen csillogását. Az olvadt feketeség lágyan rá- ömlik szétszalad rajta. így bánunk el a többi szöggel is: sorba lehunyják szemüket mintha az éjszaka jöttével álom eresz- kedet volna rá jók . . . Mi meg kacagunk rajta, hogy amint délután a mi munkáskezünktől nyíltak ki az ezüst virágok, úgy most is a mi hatalmunktól borulnak feketeségbe És érezzük, hogy a mi ujjúnkból csorog a fény meg az árnyék. Sietni kell, mert hül a kátrány s az utolsó szögeken csak nehezen kenődik. Már az ujjunkkal merjük tapogatni a langyos masszát. Én nyomogatni kezdek egy kihűlt darabot s ahogy formálom, engedelmeskedik a kezem gondolatának. így gömbemberkét sikerül csinálnom belőle. Pöffesz- kedve áll a tenyeremen. Egy faszilánkkal lábat szurok alá- ja s öntetlen emelem a hold felé. — Itt a kpcös! — kiálltom és széles jókedvünk végigfröcs- csen a gyászbaborult útjelzők felett. adag 2.43 dgr.-al csökkent. Év- ről-évre mind többen válnak kényszervegetáriusokká s mondanak le a husevésről, mert nem képesek húst vásárolni. Ugyanakor, miként a háború alatt vonatszámra hurcolják ki Németországba a sertéseket, marhákat (politikusokat is vihetnének közöttük) és borjukat. Itt pedig mindez luxus cikké vált Magyarországon a nyomor miatt. Na de vigasztalódhatunk, Németország a számlát fényképező gépekkel stb. szilárd értékkel egyenlíti ki. Szinte gyönyörködni lehetne abban, mikor az éhségtől szédelgő pesti proli germán masinával fényképezgetheti Pest nevezetességeit. Enni val neve- zeteségeink még az izét is régen elfeledte már. De az állam tulajdonába levő zálogházakban összesen 1.215.000 drb. zálogtárgyat őriztet. Tehát amint a fejadag a húsnál csökken, úgy a zálogba csapott dolgoké emelkedik. A MUNKÁSOK keresetéből, minden egy pengőből 34 és fél fillér a közhatóságoké. Hogy ez mit jelent a 10—20—30 filléres órabérek hazájában nálunk azt nem kell kommentárral kisémi. De azért hazátlan bitang a titulusunk. (Adat a Statisztikai Szemléből.) HA AZ EMBER élelmiszert vásárol (de csak ha van pénze) akkor Budapesten az élelmiszerek árából 62 százalékot, vidéken 55 százalékot fizet köz- terhekre. A liszt és kenyér árának pontossan 50 százaléka az adó. így tulajdonképpen megállapítható az, hogy a kurzus uralmat kiknek kell fentartani- uk és nyögniük minden téren. Az “igazi” forradalmárok Az SLP vissza utasítja Ak- ronban a spanyol munkások harcának támogatását. Ugyanis arról lett volna szó, hogy az akroni magyar munkásszervezetek és egyletek egy közös gyűlésen ismertessék a spanyolországi eseményeket, s egyben támogassák a spanyol munkásokat harcukban. Az SLP tagjai kibújnak ez alól azzal a megindokolással, hogy ők az egyedüli létező, működő munkásszerevezet Ak- ronban és senki más. Hát az igaz, Akron utcái büz- lenek az SLP tagjaitól oly sokan vannak, de én nem dicsekednék vele, ha az ember közelükbe kerül megcsapja a forradalmi láz oly borzasztó forradalmárok, azért is kerüli őket mindenki. Nem is tudom mit okoskodnak azok a spanyolok, ha nem értenek a forradalomhoz, miért nem kérik ki az SLP tanácsát ilyen esetben, majd ők megmutatnák milyen forradalmi pikniket tudnak ők rendezni meg forradalmi társasvacsorát, hogy a spanyolok elszégyelnék magokat, de ez még nem minden, az igazi forradalmi munka a választási kampányban tevékenykedni, akik ezt nem teszik nem csak nem lehetnek igazi forradalmárok, de azok a forradalmat scabelik, mert minden más cselekedet csak reform követelés, tehát vigyázat, aki igazi foró-dalmár, az csatlakozón az SLP választási kampányához. “Kedves elvtársak” én nem hencegnék az önök forradalmi- ságával, mert az a közmondás ugyan igaz, hogy a madarat a tolláról, a forradalmárt pedig cselekedeteiről ismerik meg. Hogy az önök cselekedetei nem forradalmiak, azt önök is tudják csak nyilvánítani nem merik, mert kizárnák önöket a pártból és ezt szégyelenék. Én részemről azt mondom legyen az Kudik vagy bárki, aki azt állítja, hogy a spanyol harc nem munkás harc, az árulója nemcsak a spanyol munkások küzdelmének, de az osztályharcnak is és nem érdemli meg, hogy munkások vele foglalkozzanak. Ha az akroni SLP magyar tagjai őszintén akartak volna nyilatkozni akkor azt mondták volna: nagyon sajnáljuk, de nekünk szükségünk van minden garasra az “A Munkás” támogatására, mert az fontosabb mint a spanyol kérdés. Akron, O. Alakszay. AZ AKRONI MAGYAR MUNKÁSOK GYÁSZA. Szeptember 20-án kisérték utolsó útjára Besenyődi Gáspárt a munkás mozgalom egyik önzetlen támogatóját. Mivel üzlet ember volt nem tevékenykedet, de anyagiakkal mindég áldozat kész volt a mozgalomért. Tetőtől-talpig szabad gondolkozó, igazság szerető egyén volt. Temetése ritkaságszámbeli volt, Akronban még nem hiszem, hogy volt hasonló magyar temetés és lehet, hogy soká lesz. A Magyar Házban volt felravatalozva, melynek elnöke volt az utolsó .két évben. A ravatalnál az Akroni Általános Dalkör és az Akroni Munkás Dalkör együttesen léptek fel, utána az Akroni Általános Dalkör vegyeskara, ezek után Dr. Jászi Oszkár egyetemi tanár mondott búcsú beszédet, majd House György az összes szervezetek és egyletek nevében búcsúzott el a halottól, majd Pongrácz Ferenc a Magyar Ház alelnöke a Magyar Ház nevében búcsúzott tőle, utána Newmark Márton mondott búcsúbeszédet, amely köny- nyeket csalt mindenki szemébe. Ezek után a gyászmenet, mely vagy 80 kocsiból állt Cle- velandba kisérte halottunkat, akit a highlandi temető Crema- tóriumában hamvasztottak el. Itt még a két dalárda énekelt a hamvasztás előtt. Hisszük Besenyődi Gáspár nemes érzései nem távoztak el vele, de ott fogjuk azt találni az utódai szivében. Tudósitó.
