Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-07-11 / 901. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1936 julius 11. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ____ $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ________ 5c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ............ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Az acél ipar szervezése körül A hónapokkal ezelőtt beígért acélipari szervezkedés ugy- látszik, hogy megkezdődött. Bár ezideig csak egyes kis telepeken történnek megmozdulások, már is felvonulnak annak ellenségei. Az American Federation of Labor hivatalos vezérkara még nem jelentkezett a nyílt harctéren, ami nem jelenti azt, hogy a központ washingtoni irodájában nem folynak a tanácskozások, amelyeknek célja a kontra szervezés lenne, hogy Lewis az AFofL garabonciása ne juthasson újabb hatalomhoz az acéliparban foglalkoztatott munkások felett. minden erőszakosság ellen az egyedüli hatásos tiltakozás a munkások nevelése és forradalmi szervezetben való tömörítése lehet. Ezt a munkát végzi az IWW az ipari szervezetek építésével. A Springgyári munkások bátran állják a harcot CORAOPOLIS, PA. — A Spring gyár, amelynek a munkásai az elmúlt héten sztrájkba mentek, még ma is szünetel. Lapunk múlt számában már jelentettük, hogy a végtelen kizsákmányolás itt is a direct akció, a közvetlen cselekvés terére kényszeritette a munkásokat, akik csak most kezdték meg a szervezkedést a Lewis- féle acélipari unionban. A szolidaritás kitűnő, a picket vonalon álandóan ott vannak a Bérmunkás olvasói, akiknek nagyrésze a Spring- gyárban dolgozott. 1 Már megérkezett Washingtonból a kormány békéltetője, aki egyenlőre nem tudta a vitás kérdéseket a zöld asztalnál elintézni, ami érthető is, mert hiszen a munkások egyik legfontosabb követelése az union elismerése, amitől az acélbárók a legjobban vonakodnak. Időközönként újabb és újabb kísérletek történnek az egyezség létrehozására, de éppen az union elismerésén akadnak azok meg. Ha a munkások továbbra is ilyen szépen kitartanak a győzelmük elkerülhetetlen. Tudósitó. ÁLOM ÉS VALÓSÁG Hatalmi kérdés ez nemcsak az AFofL tisztviselői szempontjából, de magának a Federationak is az élet kérdése, mert tisztán látható, hogy Lewis győzelmével megindul a bomlás a szakszervezetek egyesületében. így csak rövid idő kérdése lehet, hogy az összetűzés a nyilvánosság előtt legyen. Annyit előre is megjósolhatunk, hogy ennek a háborúskodásnak a költségeit nem a verekedő tisztviselők és szervezők fogják fedezni, hanem mindkét oldalról a munkások. Legalább is anyagiakban erős társat kapott az AFofL az uj acélipari szervezkedés ellen az acéltársaságokban, akik már a kezdet-kezdetén felvették a keztyüt és minden anyagi áldozatot meghoznak, hogy a szervezetet csirájában megfolytsa- nak. Az acélbárók New Yorkban tartott gyűlésükön elhatározták, hogy “félmillió munkásukat megfogják védeni az unió szervezkedéstől.” Az acélbárók nem akarnak uniós, illetve külső szervezetet, ők szervezetlenül kívánják a munkásokat alkalmazni olyan feltételek mellett, amilyent ők diktálhatnak, vagy az általuk jóváhagyott company uniót, amelyet megint ők irányíthatnak. Tudott dolog, hogy ennek a “védelemnek” a hátamegett hatalmas összegek állanak, ami előre láttatja a munkásmozgalom ismerőivel a homesteadi és mckeesrocksi acélipari szervezkedési kísérletek véres harcainak a megújulását. Különösen, hogy a hivatalos washingtoni vizsgálat alapján is tudjuk, hogy a nagy vállalatok fel vannak szerelve és elvannak látva a legmodernebb háborús felszerelésekkel, fegyverekkel, lőszerekkel, könnyeztető bombákkal és gyári őrség néven szereplő, mindenre kapható gangszter söpredékkel. Az IWW tradíciója, hogy a munkás megmozdulásokat bárki azok megindítója, mig a munkásoknak valamelyes előnyt biztosit az iparokban, tőletelhetőleg támogatja. Sztrájkok közepette a munkásokat csak segíteni szabad, az esetleges bírálatot másidőkre kell alkalmazni és ezzel él is az IWW, hogy minél több az acél iparban foglalkoztatott munkás is felismerje az ipari unionizmus forradalmi célját a lagymatag Lewis-féle szervezettel szemben. Fascizmus Gadsden, Alabamában a félrevezetett tömeg megvert, majd a város elhagyására kényszeritette a gumigyári munkások szervezőit, akik az ottani Goodyear telep munkásainak az unionban való megszervezését akarták megkísérelni. Még a szomszédba sem kell menni annak, aki tudni akarja, hogy ki vagy kik voltak ennek az erőszakosságnak az értelmi szerzői, mert hiszen a gyárvezetőségének minden oka meg van arra, hogy a szervezetet távol tartsa a “békésen” dolgozó gadsdeniektől. Amikor megállapítjuk, hogy a gadsdeni eset magán viseli a fasizmus kilengéseit, meg kell látnunk azt is, hogy az csak az elnevezésében uj a munkások megmozdulásig törekvésénél. Arizona, Tulsa és más államokban évtizedek előtt alkalmazták és a gyilkosságig vitték azt az IWW szervezői és tagjaival szemben. , Sem a munkás sajtó, sem a munkás szervezetek nem látták még akkor ezekben az erőszakosságokban azt a veszélyt, amely őket is fenyegette és úgyszólván ölhetett kezekkel nézték __ talán gyönyörködtek is benne —, hogy hogyan vérzik { az IWW a munkásosztályért vívott harca közepette. I Akkor is és ma is az a meggyőződésünk, hogy az ilyen es ALSZOM . . . Bűvös álom száll szememre, A menyben vagyok, hol minden csodás, Lágy felleg, mintha felemelne, S szivembe markol egy látomás. LÁTOM . . . Munkás lányok, szép, drága szüzek, Mint hullanak polyp-karokba, — Kiket rózsás álmok űztek — S mint lesznek az utca rongya. HALLOM . . . Egy mély sírból dörög a hang, t— Zúgva tör az egekbe fel — “Nem lesz minding ur a bitang, Testvérem, ha szervezkedel!” “A mély sir ölén is szenvedek, S ha kihűlt szivem nem is dobog, De lelkem ott lesz veletek, Ha harcoltok! . . . Csak harcoljatok!” FELÉBREDEK . . . Tele sóhajjal, vágygyal, könnyel, — Bus lelkemben a gyehenna ég — Hogy kezeden testvér a bilincscsel Vajh’ meddig leszel te gyáva még? . . . EUGENE GLÜCK. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. ).z ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
