Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)

1936-04-04 / 887. szám

1936 április 4. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hirszolgálati irodájától Budapest. NEM VESZÍTETTÜNK sem­mit: Gömbösék bár éles el­lentétben vannak ‘E'urópa leg­nagyobb stilü kalandorával” gróf Bethlennel, azért igyekez­tek most őt kapacitálni, hogy Magyarországot, mint népszö­vetségi főmegbizott képvisel­je. Bethlen most a sajtó utján jelentette ki, “ilyen tisztséget nem is vállalnék . . Majd egy másik svindler fogja ezt betölteni és igy nem is nyer­tünk és veszíthettünk semmit. A FÖLDESUR. Régi módszer az, hogy az u. n. földesúri herék ha szemet vetettek egy egyszerű parasztnak a lányára azt igyekeztek meg is kapari- tani. Most hozott a “függet­len?” bíróság ítéletet egy ha­sonló esetben, amikor egy föl- desur egy 16 éves kis lányt el­jegyzési komédiával, jegygyűrű- váltással megszéditett és ami­kor ennek következtében gyer­mek született, bár az meg is halt, faképnél hagyta “jegye­sét.” A leány keresetét a bíró­ság elutasította és a földesurat felmentette, azzal az indoko­lással, “hogy házasságon kívü­li, megátalkodott erkölcstelen életet élt.” Szép indokolás ugye csak azért, hogy a földesur könnyűszerrel szabadulhasson meg kötelezettségétől. Elvégre egyik varjú a másik szemét nem szokta kivájni. Na nem igaz? A KÉT VÉGLET hatalma. Az angol király halála alkalmá­val, miként az a diplomácia kö­rében szokásos a budapesti kö­vetségek is félárbócra kitűzték országuk nemzeti lobogóját. így tett a többek között a Szovjet- oroszország budapesti konzulá­tusa is. (Elvégre egy kapita­lista uralkodó megérdemli tő­lük.) A konzulátus épületére kitűzött vörös lobogó azomban csak röpke pár óráig volt kint mert Alex Bezdazan konzul úgy látszik respektálta a Gömbösék “udvarias” közbelépését, hogy távolítsa el. Elvégre területen kívüliség ide vagy oda a kon­zulátusi palota „mégis csak az Aradi utca és a Bajza utca sar­kán van, ez pedig tipikus bur- zsuj fertály, • nem pedig Moszk­vában. A vörös zászló tehát el­tűnt. Ugyanekkor a Damjanich utca 4. szám alatti németbiro­dalmi iskola épületére kitűzött hatalmas vörös lobogó, melynek közepén a horogkereszt ékte­lenkedik igaz, hogy két odave­zényelt rendőr őrzése mellett de kivolt tűzve, sőt, hogy a vicc teljesebb legyen a fél ár- bócról egészen felvonták. Ma január 31-én, melléje került a magyar lobogó is, mintha e két rendszer édes testvér volna. Hát ami igaz az igaz, nem na­gyon mesze vannak egymástól. A járda ellenben tele van köp- dösve, mert aki ezen horogke­resztes lobogó alatt átmegy alig van közöttük olyan aki a föld­re ne köpne. Elvégre a ház első emeletére nem bírnak köp­ni. A két rendőr pedig ez ellen nem tehet semmit. Ilyen a dip­lomaták ereje itt Budapesten. MEGINT A RÉGI munkásbiz- tösitó pénztárt a munkások­tól azonképpen a kereskedelmi alkalmazottaktól az u. n. Fe­renc József biztositó pénztárt is elkommunizálták a fehérek. Ez utóbbiból lett a MABI. (Ma­gánalkalmazottak Biztositó In­tézete.) Most hatalmas gyógy- szerhamisitás pattant ki, mely szerint gyógyszerekben amit ott kiszolgáltattak a betegek­nek, minden volt csak gyógy­szer nem. A szerecsenmosda- tást már elkezdették és minden odairányul, hogy elkenjék (ehez értenek) ezt a rablást is. BORSÓD MEGYE. A tisztior- orvos és tanfelügyelő jelenti: “Az iskolás gyermekek bort “kávéznak” reggelenkint. A gyermekek nagy része napról- napra éhesen korgó gyomorral kinlódja végig a tanulási időt és több iskolában előfordult, hogy gyermekek az éhségtől összeestek. Gömbösék tehát si­keressen védelmezik agyon a magyar fajt, hogy később ide­genekkel népesítsék majd be az igy kipusztult falvakat. A PESTSZENTERZSÉBETI Jutagyári sztrájk megegye­zéssel véget ért. PÉCS. Bányakatasztrófa tör­tént Pécset azi András akná­ba. Bányafal omlás történt Do- lezsán Henrik bányász borzal­mas kínok között lelte halálát, mert bár felsőteste nem volt betemetve az állandóan omló kőzet miatt kimenteni nem si­került. A pécsi szénbánya oszt­rák állam tulajdona és elnöke Fey. A ZSOLNA féle gyárban sztrájk tört ki, munkabéremelést és egyébb sérelmek reperálását követelik a munkások. Nagy hiba és két balkezes irányítást igazol az, hogy a gyárnak csu­pán két osztályában és nem az egész gyártelepre kiterjedő sztrájkról van szó. így sorsa már előre e sztrájknak látható. MAGYARORSZÁG belföldi adósságai 33 százalékkal emelkedtek. (Van még az OTI és MABI) pénztárban valami amibe Gömbösék alkalomadtán kincstárjegyek ellenébe bele­markolva harácsolhatnak ? MINDENKIT érhet baleset. Mint jelentettük Rákosliget község főjegyzőjét aki nem csak szocialista falásáról, de hamis okmányairól és nevéről is közismertté vált a most meg­tartott tárgyaláson 7 hónapi börtönre Ítélték. Elitélték an­nak dacára, hogy Gödöllő hír­hedt főszolgabirája Dr. vitéz Endre László vallomásában ki­jelentette, hogy “a járásának legkiválóbb főjegyzője volt és a jegyzői oklevelet kitűnő ered­ménnyel szerezte meg. Nemzet- védelmi alakulatok munkájá­ból példásan vette ki a ré­szét . . .” Igen a nemzet alatt ezek az urak önmagukat értik. A MAGYAR kir. kereskedelem­ügyi miniszter megvonta a postai szállítás jogát a “Pari­ser Tagblatt” cimü laptól. Ez a párisi lap soha egy betűt nem irt Magyarországról, ellenben Hitleréket kíméletlenül osto­rozta. A kitiltás oka ebben rej­lik. Ugyanakkor egy zsidóvallá- su magyar állampolgár egy ke- resztényvallásu német nőt akit elakart venni arravaló utalás­sal, hogy az árja zsidó vegyes- házaságokat tiltó német tör­vény magyar területen is ér­vényben vannak, eltiltottak et­től. Hát a magyar idevonatkozó törvények kismiskák? Avagy és ez világosabb Magyarország teljesen német gyarmattá vált? Úgy látszik. BUDAPEST. A parlamentben január 29-én hangzott el: “A züllés utján haladunk.” Mi­re Gömbös “az a mód ahogy az interpelláló beállította a dol­gokat nem szolgál az ország javára.” A leleplezett rablások talán nem ártanak Gömbös ur? NYUGTÁZÁS. Márc. 14-től — márc. 28-ig. Előfizetéseket küldtek: A. Erdélyi, Buffalo............. 1 Mrs. Varga, Cleveland......... 2 J. Herczegh, Cleveland............ 1 L. Bertalan, Cleveland........... 3 S. Visi, Cleveland................ 1 P. Sütő, Detroit................... 1 G. Bakos, Los Angeles...... 1 J. Koren, Los Angeles..... 1 A. Pachy, Los Angeles............ 1 M. Szabó, Lobata................. 2 A. L. Szász, Chicago................ 1 G. Nagy, New York............ 1 P. Csorba, New York.......... 1 A. Kutcher, Pittsburg........... 1 J. Bodnár, Hammond........... 1 J. Herold, Bridgeport........... 1 D. Sebestyén, Canada........... 1 G. Stana, uton..........;............ 5 A. Gergely, Toledo............... 1 A. Székely, Bedford............. 1 FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA. Márc. 14-től — márc. 28-ig. M. Szabó, Lobata............. 1.00 Miss Pollák, New York.... 5.00 F Pelargus, New York..... 1.00 Mrs. Pollák, New York.... 2.00 A VÉDELEMRE ADAKOZTAK J. Siket, Sydney............ 1.00 A SZERVEZÉSI ALAPRA ADAKOZTAK. F. Pelárgus, New York ... 1.00 Alakszai, akroni csoporttól 3.00 felelt: — Nagyon szegények vagyunk, kenyérre és házbérre kell . . . A vörös ur ' elkomolyodott. Talán régi gyerekkori emlékek ütötték föl a fejüket a múlt sötét kamrájában: nyomorú­ságról, nélkülözésről . . . vagy csak az emberi irgalomnak hal­vány pislákoló mécsese gyulladt benne életre ... ki tudja? Fo­gott egy tollat, Olga kezébe nyomta és egy borítékot tolt elébe: — írd le a borítékra ennek az ívnek a felső sorát, hadd­iám, milyen az Írásod? — Ol­ga pontosan és hibátlanul meg­felelt a kívánságának. — Ez aztán szép irás! Kis-' lány, te úgy Írsz, mintha mi­niszter volnál. Rendben van. Most kapsz tőlem ezer boríté­kot, ha leszállítottad, újabbat adok. Egy forint ötvenet kapsz érte. Persze, ha németül vagy franciául tudnál, jobban járhat­nál. Két, sőt két forint ötvenet is fizetnék érte. — Tudok én annyit, amennyi ehhez kell, az iskolában már harmadik éve tanulok németül is és franciául. — Próbáljuk meg! — kapott rajta a vörös ur, nem titkolt jóakarattal. — írj! — és újabb iveket, borítékokat tolt elébe. Olga kiállta a próbát. Az egész iroda fölfigyelt erre a nem mindennapi jelenetre. És ami­kor Olga, csillogó örömkönnyek­kel a szemében, mohón kapta hóna alá a doboz borítékot és a benne lévő francia címjegyzé­ket, mindenki fejcsóválva né­zett a siető gyermek után. — Ez vagy éhenhal, vagy egészen renkivüli karriért fog megfutni lány létére is . . . Negyven esztendő pergett le az idő tempósan forgó orsóján. Olga dobogó szívvel újból ott állt a sors jegy elárusító iroda küszöbén. Reszkető inakkal igyekezett előre, az iroda hem­zsegett a munkáért reményke­dőktől. Ide-oda lökdösték. Végre a pult elé került. Irás- prcba. Megfelel . . . Mehet, a túlsó oldalon adja le a bejelen­tőlapját és megkapja a címe­ket. Holnap estig le kell szállí­tani. Ez az utolsó ezer . . . Utána egy fiatal lány került sorra. Tizennyolcévkörüli. — Sajnálom — vonta meg a vállát a tisztviselő —, nincs több mun­kánk. Majd talán legközelebb. — Olga látta, amint a fiatal lány szeméből kibuggyan a ke­serűség könnye ... a válla be­lerázkódott, amikor az ajtó fe­lé fordult . . . . . . Talán az anyja ott ül az udvarban legkisebb gyermeké­vel és könnyezik a kilakoltatás keservein ... és egy régi, már megfakult kép ködlött át szi­vén négy évtized távlatából... Utánasietett. Gyöngéden vállá­ra tette a kezét: — Itt van, fogja a doboz borítékot és ad­ja oda a saját bejelentőjét — mondta halkan a lánynak. Ami­kor az bámulva és hitetlenül né­zett rá, szomorkás mosollyal tette hozzá:-— Én már megszoktam a koplalást, hozzáedződtem. Ma­gát talán még átsegíti a legne­hezebb ütközeten ... — és gyorsan elsietett. Lenn az utcán megtorpant. Eszébe jutott, hogy háziasszo­nya a másnapot tűzte ki végső terminusul: ha legalább egy­heti lakbért nem fizeti ki, me­het! Megrándult a válla. Annyi baj legyen, legföljebb ő is ott tanyázik majd az udvar köze­pén, mint akkor régen — az anyja . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom