Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)

1936-03-14 / 884. szám

1936 március 14. BÉRMUNKÁS 7 oldal Nyílt válasz Hosszú Sándornak Sorait megkaptam, mely bár nekem szól, de a lapbizottság elé viszem. Mivel jelenleg én vagyok az egyedüli árulónak bélyegzett IWW vezér, aki munkájáért 5 dollár heti fize­tést vesz fel, igy én válaszolok nyíltan, nem mint sértet fél, hanem mint egy régi ismerőse, aki minden munkással keresi az egység frontot, bár utálom, elitélem a Lewissal, Horthyval, Mussolinival vagy a kisgazdák­kal való egység keresést. ön csak kívülről bámulja még a kommunista pártot, annak is csak az oroszországi részét mely jó messzire lévén, délibáb formájában jelenik meg ön előtt. De nincs bátorsága, hogy harcoljon azon a párton' keresz­tül, melynek bedült. Ha ön évekig tagja, harcosa lesz aKP-nek, megismerni belől- ről, mint azok a sok százak megismerték, akik ott hagyták, akkor még volna joga, aktiv osztály harcosok felett birála- tott mondani, de igy csak pa- pagály módra kiáltja azt, amit mások, önhöz hasonló, “rokon- szenvezők” mondanak. Én nem akarom az IWW árulóknak bélyegzett “vezéreit” fehérre mosni, erre nincs szük­ség, mert egyetlen IWW-ista sem követett el rulást, de a KP vezetősége, akik egység frontra léptek. 1. A bányászok gyilkossával, árulójával, diktátorával, John L. Lewissal leginkább az IWW, a kibontakozás ipari szervezet ellen, 2. Egység frontra léptek a Horthy fascistákkal a revízió­ért, hogy a megszállott terüle­teket, a magyar grófoknak, bá­róknak vissza szerezzék, 3. Meg akarják bontani a független uniók egységét, mint a Progressive bányászok, MESA és az IWW, hogy a tagságot csellel, bevigyék a reakciós AFL-be és különösen John Le­wis karmai közzé, 4. Ami önnek annyira fáj, hogy a Bérmunkás ezt megírta, de nem vette figyelembe, hogy az Előre 1936. jan. 20-iki lapszá­mában is beismerték, hogy a szovietek olajat, szenet és acélt szállítanak a gyilkos Mus­solini fascistáknak. Mik ezek, ha nem árulá­sok . . .?? Ezek és hasonlók miatt hagy­ták ott a forradalmárok, régi kipróbált harcosok a KP-ot, me­lyet belülről ismertek meg. Csak mi akarunk egység frontot, de nem Lewisel, Horthy vigécekkel és Mussolinival, a burzsoa osztállyal, papokkal, magukat intelligenciáknak ki­nevezett parazita vezérekkel. Nem akarunk egység frontot a magán tulajdont védő kisgaz­dákkal, házi urakkal a magán tulajdon védelmére. Mi meg­akarjuk szüntetni a magántu­lajdont. Eltörölni a bérrend­szert, nem megerősíteni. Én nem vendégségbe utazga­tó intellektuelektől, turisták­tól és elfogult párthivőktől ta­nulmányoztam Oroszország gaz­dasági és politikai helyzetét, hanem olyanoktól, akik éveket töltöttek ott. Teljes hittel, lel­kesedéssel vettek részt annak az építésében. Amig ők, vala­mint mi is, elismeréssel adóz­zunk Oroszország gazdasági építkezéseivel szemben, nem állhatjuk szó nélkül a politikai üldöztetéseket, elnyomatást, amelyeket a szabadság jogokat hangoztatok gyakorolnak. Sokkal fontosabb ellentétek vannak a párt “taktikázás” és az igazi, forradalmi öntudat között itt szemeink előtt, me­lyet a KP az összmunkásság de leginkább a forradalmi ipari szervezet ellen elkövet. Árulás, hogy a gyári munká­sokat is Lewis láncaira akar­ják verni, hogy ők is úgy köt­ve legyenek mint a bányászok, akik átkozzák Lewist árulásai­ért. Azt akarják itten is biz­tosítani, hogy a munkások ne mehessenek ki sztrájkra, amint a bányászokat is megkötötték ezen irányban, minden bányász­nak két dollárt fog le a mun­káltató minden napra, amig sztrájkol, ezt Lewis tette lehe­tővé nekik. Ezt akarja a gyá­ri munkásokra is kiterjeszteni. Ebben segédkeznek a KP tagok és rokonszenvezők. Nem védem Köhler és Zára bajtársaimat, de ha ön is olyan kitartással, odaadással dolgoz­na a KP-nak az érdekében, még a nagy eltérés dacára sem vol­nék szemtelen önt árulónak ki- kiálltam. De önnek még annyi bátorsága sincs, hogy meggyő­ződéséért fáradozzon, dolgoz­zon, felelősséget vállaljon. És még is ön papagály módra ki­álltja, hogy azok az árulók, akik éjjelt-nappalt össze tesz­nek és teljes odaadással dolgoz­nak a mozgalomért, melyet leg­jobbnak tartanak, hogy a belá­tásuk szerinti legjobb mozgal­mat előbbre vigyék. Ez nekem is jobban fáj, mintha azt irta volna, hogy vissza tért a párt iránti szerel­me és becsületesen osztozkodik ottan a munkával és felelőség­gel, mert mint ilyen munkást megbecsültem volna, még ak­kor is, ha ellenfél, még akkor is ha engem is megnevezett volna az IWW áruló vezérei között. ön olyan vakon követi az egység frontot, hogy azt sem vizsgálja meg, kikkel lesz az, önnek mindegy, hogy a Horthy revízióért, kisgazda pártért, az amerikai munkások legnagyobb árulójáért, Lewisért van is az. önnek könnyű, semmi munka, semmi felelősség az egység frontból kifolyólag, ön nem ismeri John L. Lewis diktatú­ráját, nem érzi a rabláncokat, amelyeket a bányász munkások­ra rakott, ön csak tapsol olyas­minek, amit nem is tett vizs­gálat tárgyává, melyért nem is hajlandó fáradozni. Hogy mennyire papagály módra utánozza elvbarátainak a mondásait, azt írja: hogy.“az IWW csak volt forradalmi.” ön most is a vastagbőrüek álmát alussza és igy nem tudja, hogy csak Clevelandon az elmúlt 12 hónap alatt 240 elfogatás, le­tartóztatásban volt részük az IWW-ért harcolóknak, hogy Mike Lindwayt e harcokból ki­folyólag 20 esztendőre tették zár alá. ön képtelen volt meg­érteni az IWW-t a múltban, be­teg lélekkel nem mérheti fel a mostani terjeszkedését sem. De azért tanácsolom: Vesse ki a szivéből ezt a vakgyülöle- tet, lépjen be a PÁRTBA ha ön helyesli a kisgazdák párt­ját, ha jónak látja Lewis hatal­mát, diktatúráját kiterjeszte­ni a gyári munkásokra is. Har­coljon meggyőződéséért, de ne igyekezzen gyűlöletet terjeszte­ni, ne legyen eszköz az ilyen gyűlöletet sugalmazó paraziták és árulóknak. Ne bélyegezzen senkit áruló­nak, csak azért mert más véle­ményen mernek lenni mint ön, amikor azért nem csak tapsol­nak, hanem becsületesen tesz­nek is. Mert még a téves akció is jobb, a meggyőződésünkért tenni meg határozottan ma­gasztos, de a semmi tevők, a gyávák, a papagályok tűnjenek el az osztályharc frontjáról. Mi éjjel-nappal tovább dolgo­zunk a forradalmi ipari union- ért, jninden papagály, minden diktátor és áruló párttaktiká­zások dacára is, amig meg nem szüntetjük a bérrendszert, hogy meg valósíthassuk az Ipari De­mokráciát. St. Visi. NEW YORKIAK FIGYELMÉBE! Szenzációs Kabaré és Tánces­tély lesz most szombaton már­cius 14-én este a Bérmunkás Otthonban 1351 Third Ave. (77 St.) a Modern Színkör és az IWW rendezésében, színpad­ra kerül: NEHÉZ BETÖRŐNEK LENNI vígjáték és A VALLOMÁS kacagtató komédia és több ki­tűnő müsorszám. Előadás után modern jazz és cigányzenekar mellett tánc hajnalig. Belépő jegy ára 35 cent. Mindenki le­gyen ott aki kellemes szórako­zással akar eltölteni egy éjsza­kát. Kezdete 8:30-kor. megköszönte a gyülésvezetőnek a megtiszteltetést és mint for­radalmároktól bocsánatot kért, hogy idáig szolidaritást nem tartott velük. Megígérem, hogy ezután helyre fogom pótolni mind azt, amit elmulasztottam, örömmel jelentem, hogy a töb­bi munkástársnőim, akik velem dolgoznak, ugyan azon a véle­ményen vannak mint én. A de­partment amelyben dolgozom 100 százalékosan meg van szer­vezve az IWW-ban és készen állunk a legmesszebbmenő harc­ra tekintettel arra, hogy ismét a fizetésünkből akarnak levág­ni mindannak dacára, hogy a gépeket felszpidolták annyira. Ezután már majdnem éppen annyival kell többet termelni mint, idáig termeltünk. Erre való tekintettel mink, női mun­kások, ahelyet, hogy engednénk a fizetésünkből levágni, még a tetejébe tizenöt százalék bér­emelést követelünk. Ugyanilyen hangulat volt a többi küldöttek részéről is és a tizenöt százalék bér javítás mellett állapodtak meg. Másnap reggel a gyár min­den munkása elfoglalta a he­lyét, ahol idáig dolgozni szokott, de nem kezdtek hozzá a mun­kához, várták a bizottságot, amely az irodában tudomására adta a gyár igazgatóságnak a fizetés javításra vonatkozó ha­tározatukat. János a bizottság nevében erősen támadta a gyárvezető­séget és kijelentette, hogy a gépek kerekei mindaddig nem fognak megmozdulni, mig kö­veteléseinket meg nem kapjuk és a harcot ezután bent a gyár­ban fogjuk folytatni, közben zsebéből kihúzta a feltételeket tartalmazó papirt és átnyújtot­ta a gyárvezetőségnek, hogy olvassák el, melyre azonnali vá­laszt kell, hogy adjanak. Mari a női munkások részé­ről emelte fel a szavát és ha­tározott elszántsággal erősítet­te meg a János elmondott sza­vait, “idáig önöknek sikerült bennünket szembe állítani a szervezettel, különböző Ígéretek alapján és mi bedőltünk az önök által felállított sztulpige- nek ugratásának, akik azt hi- resztelték a szervezett munkás­ságról, hogy azok bonbavetők, vérengzők és mink csak abban az esetben maradhatunk meg igazj amerikaiaknak, ha velük nem lépünk szolidaritásba. Azt ígérték állandóan munkánk lesz, de amikor a lefizetés ide­je jött, bennünket is úgy kidob­tak mint a többieket a munka- nélküliek táborába, a nyomor­gók és nélkülözők soraiba, ahol az önök talpnyalói céda képpen használtak ki bennünket. Tu­domásukra adom, hogy ennek az állapotnak véget szakítot­tunk és harcolni fogunk mind addig, mig célunkat el nem ér­jük. Ha már a férfiakkal egy­forma munkát végeztetnek ve­lünk ugyan azt a fizetést köve­teljük, amit nekik fizetnek,” egészítette ki Mari a munká­sok óhaját. A gyárvezetőség tagjai meg­lepődve tátották el szájukat a megnyilvánuló szolidaritás lát­tára és sietve akarták a bizott­ságot lerázni nyakukról, azzal az ígérettel, hogy vegyék fel a munkát és ők majd intézkedni fognak, mig közben a gyárve­zetőség közzül egyesek rendőr­ért kiabáltak. Azt hitték, hogy a bizottságot megfélemlítik. De mivel látták a határozott el­szántságot, hosszú tárgyalás után megadták a munkásság kö­veteléseit és kérték a bizottság tagjait, hogy adják tudomá­sukra a munkásoknak és vegyék fel ismét a munkát. Mari és János egymás mel­lett mentek ki az irodából, hogy a győzelem hirét tolmácsolják a gépek mellett ülő munkások­nak. János Mari szemébe né­zett és örömmel súgta a fülébe, egy pár ilyen győzelem után, megvalósul az emberiség sza­bad társadalma, az ipari de­mokrácia. Mari, a nyakából ki­oldott piros kendőjét lobogtat­ta örömében. Sütő Péter.

Next

/
Oldalképek
Tartalom