Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)

1936-02-22 / 881. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1936 február 22. St. Lousi Hírek A munkásság nem várhat messiásokra, hanem csak a sa­ját erejében bízhat és az csak is úgy lehet ha szervezkedik iparilag az IWW-ban. Az American Federation of Laborból kikelt torzalak amit tévesen Industrial Unionizm- nak neveznek nem a helyes irány, nincsen végcélja csak a munkásságnak örökös bérrab­szolgaságban tartása ugyanaz a jelszavuk, hogy “egy jó napi munkáért egy jó napi bért,” hogy milyen az a jó napi mun­ka és milyen az a jó napi bér nincsen mondva. Az IWW tisztán és értelmesen mondja, hogy amit a munkás termel az a munkásé és le a bérrend­szerrel. Ortner Antal. Ébrednek a gumigyárak munkásai Jefferson Cityben a mi exce- lenciánk, a Governor nagyon hidegnek találta az idei telet hát utcu bereg nádas kerek Floridának a tenger partjához repült az excelencia Mo. kor­mányzója és a felesége, most a homokban hemperegnek és a napon sütkérezik a lusta, aka­rom mondani fáradt testüket. És az excelenciának a helye- tese vidáman dörzsöli a kezeit, mert most ő a big shot. Hát ez az ozark erdőségekből Jeffer­son Citybe belóditott uracs sie­tett az ő barátjainak és a Mis­souri Kansas Cityben lakó dik­tátornak egy szívességet tenni azzal, hogy felmentet egy Ma­honey nevezetű rablógyilkost aki élete hosszára volt elitélve és abból csak hat évet töltött le és aki már számtalanszor rablásért és más hasonló szép erkölcsi tulajdonságokért volt elzárva és pör alá fogva, de mindég a magasabbrangu ba­rátainak befolyása által kisik­lott mint a esik, annak a bekö­tött szemű néninek a kezei kö­zül, de most az utolsó esetnél már nem mertek a közvélemény­nyel szembe szállni és hogy a nyakát ahol ő nagyon csiklan­dós a kötéltől megmentse rök- tön bevallott mindent és élete hosszára börtönbe lett küldve. Most újból a polgárokra van uszítva. Persze a munkások, azok már más elbírálás alá es­nek. Itt az eset: A tiff bányászok Potosi e Flat River Missouriban sztrájk­ban voltak tavaly tavasszal, hogy az állatias alacsony élet­viszonyokból felszabadítsák ma­gukat, mert emberfölötti erő­feszítésük dacára sem voltak képesek többet keresni mint $2.50-et vagy 3 dollárt, de nem egy nap, hanem egy héten, amikor a nagy festő gyártulaj­donosok óriási profitot csinál­tak a feldolgozott nyers anya­gokon, persze ez nem rablás, ez busines. Ezeket a bányászokat egy Moriss nevezetű st. louisi a sztrájk alkalmával egy unió­ba szervezte. Először a bányatulajdonosok és bérenceik nevettek és va­lami jó bohózatnak vették az egész mozgalmat és abban vol­tak, hogy ezek a szegény Ozurky backwoodmenek egy pár nap múlva könyörögni fog­nak munkáért, de amikor lát­ták, hogy azok a szegény pá­riák elvannak szánva, hogy in­kább nem dolgozni és éhen hal­ni gyorsan, mint dolgozni és lassan éhen halni, megfagyott a mosoly az arcukon. Amikor a sztrájkolok a picketlinokat felállították, akkor a bossok az úgynevezett középosztályhoz folyamodtak, hogy ők már mint a középosztály, milyen nagy ve­szélyben van és hogy ha nem tesznek valamit hát egy szép reggelen a menyekben vagy a pokolban ébrednek fel, ahova ezek a rebelek majd küldik őket. És segítségért kiálltottak a sheriff, a milicia, army- navy- ért, hogy veszélyben a haza és az alkotmány. A sheriff, ami ritka ebben a szakmában nem is hederitett arra a fogvacog- tató segély ordításokra, mert ismerte a pasasokat és nem bántotta a sztráj kólókat és ter­mészetesen azok sem bántottak senkit, csak megakadályozták, hogy a bossok sztrájktörőkkel töltsék be a helyüket és hogy a felhalmozott kész anyagot el ne bírják szállítani. Amikor a független kis bá­nyatulajdonosok csatlakoztak a sztrájkolókhoz, ez kiütötte a veder fenekét és a fentebb em­lített horda injunctionért ordí­tozott. Találtak is egy bírót aki ki­adta a sztrájk tilalmat. Moriss tanácsolta a munkásoknak, hogy ne hederitsenek rá, ami­ért 50 dollárral meg lett bün­tetve. Moriss fellebezett és szabadlábra lett helyezve, de egy shadover lett utána küldve, hogy lépten-nyomon kisérje mert ezek az outsiderek lázitják fel ezt a szegény “home és peace loving” népeket. Moriss egy privát beszélgetés alkalmával valami megjegyzést tett a biró személye ellen és ezen vád alapján el lett fogva és két évi börtönre Ítélve. Per­sze ő egy veszélyes sztrájkveze­tő volt a föntebb említett csak egy ártatlan rablógyilkos. Most nézzünk csak egy kissé körül, nii a föntebb nevezett középosztály amit a Liberty Leage Al. Shmittel az élén annyira meg akar menteni most választás előtt. Azok a Grocery, Meat Market tulajdo­nosok és pékek ahol a papa, meg a mama kiszolgál vagy azok a pékek, akik a pure and simple uniókból veszik pénzért a labeleket amit a hét vagy nyolc éves kisleányaik vagy fiaik a kenyérre ragasztanak, de akik nagyon ritkán vagy 100 esetből egy alkalmaz szervezett munkást. Ezek több évi szatócs­kodás, butchereskedés, pékes- kedés után visszavonulnak és az összeharácsolt dollárokból “nyugottan” élnek és a háztu­lajdonosok akik a házbéreken kényelmesen henyélnek, ha ezt az osztályt halljuk, ők tartják föl a hazát mert ők fizetik az adót. Igen fityferészes fityfenét fizetnek ha egy dollárral több adót tesznek egy évre a házra, két dollárral emelik a házbért egy hónapra épp úgy a többi ha valami áru egy centel font­jánál megy föl nekik, nekünk öt centel fontjánál többet kell fizetni és ennek az osztálynak a fiai vanank a National Gourd- ban és a kapitalista parancsra agyonütnek vagy lőnek bennün­ket ha sztrájkba merünk lépni jobb életviszonyokért. Én ismerek egy olyan csalá­dot ahol az apa valami tiszti rangban van a milíciában és az egyetlen fiát elzavarta a ház­tól mert nem akart a milíciához csatlakozni. A fiú egy tisztes­séges szervezett munkás, az apa egy pencil pusher aki már évek óta vár for promotion de ami sohasem jön. Ez az osztály épp oly hanem nagyobb ellensége a munkásság­nak mind a tőkések osztálya. (Folyt, az 1-ső oldalról.) nyilatkozását és mikor már minden a munkásság kezében van, a profitra való termelést megszüntették, akkor ugyan­azon munkások, akik erre képe­sek, de nem rendelkeznek kellő gazdasági és társadalmi isme­retekkel, megindítják a terme­lést újra a profitolók javára, mivel nincs az Egy Nagy Szer­vezet hatalmáról semmi fogal­muk. Én e sorok írója, aki mint ennek a történésnek szem és fül- tanuja vagyok, végig harcol­tam azt. Tizennyolc órát töl­töttem bent a gyárban. Láttam a meglapult hajcsárokat, kö­nyörgő gyári rendőröket, akik kint a gyáron kívül lebunkóztak volna bennünket, de bent a gyárban, a gépek között na­gyon kockázatos az ő mester­ségük folytatása. Bent az ipar­ban ők csak kárt tudnak csinál­ni. Bent az iparban a munká­soknál van a hatalom és erő, az utcán az övéké az erő és hatalom, mert minden zsebük gyilkoló szerszámmal van meg­tömve. A helyi és vidéki polgári la­pok azon állítása, hogy a gyár superindentje zárta le a gyá­rat, hazugság. A termelést a sztrájk commitee zárta le. Hogy mit nyertek a munká­sok anyagiakban? Talán sem­mit, mert a tárgyalások még folynak, és hogy a szakszerve­zeti vezérek milyen egyezséget kötnek, hisz azt tudjuk, de nem is az ami ennek a példás meg­mozdulásnak az értéket adja, hanem az, hogy azon munkások, akikkel nem lehetett megértet­ni azt, hogy összetartásban erő rejlik, azok azt ebben a harc­ban megtanulták. Megtanulták a direkt akció alkalmazását és megtanulták, hogy a munkán való sztrájkkal több erőt tud demonstárni a munkás, mint ha kivonul az iparból és sztrájktörőkkel enge­di elfoglaltatni a gépeket. A külső picketvonalat széjjel lehet verni gázbombákkal, de bent a gázbombákkat és a füty­kösöket nem lehet akalmazni. És ha csak ennyi lesz az ered­mény, akkor is megéri az áldo­zatot százszorosán. A másik pedig, hogy a hajcsárok is ta­nultak; megtudták, hogy nem barmokkal van dolguk, hanem emberekkel. Az ostorosok úgy járnak most mint a leforrázot­tak, nem tudnak ordítani, el­vesztették a hangjukat. A fentiek elolvasása után azt fogja mindenki hinni, még pe­dig joggal, hogy ahol az össze­tartás ily nagyszerűen meg­nyilvánul ott a szakszervezeti vezéreknek nem lehetséges az árulás és leszerelés, mert eny- nyire nem fognak sülyedni. De nem azért szakszervezeti vezé­rek, hogy ehez ne értenének. Ha valaha el lett egy harc árulva, vagy leszerelve piszkos formában, úgy a Goodrich-i harcnál ez történt. Elárulták és a leszereltek közzé sorozan­dó. Ezen árulás nagyon sok szakszervezetbe'n bizó munkás­nak nyitotta ki a szemét. Lesz­nek ezekután zajos gyűlések, ahol számon lesznek kérve ezen piszkos cselekedetért. A szakma rendszer működés­ben volt a szolidaritás megbon­tására, amely bebizonyította a munkásoknak azt a hatalmat, amit az egyesülés képes kifej­teni. De a szakma rendszer ke­belébe tartozó szakszervezetek cselekvései mindig egybevá­gott a munkáltatók óhajával és szükségleteivel. Amíg a gumigyári munkáso­kat a szakma rendszer kontro­lálja nem is várhatunk mást, mint elárult és leszerelt har­cokat. A jövő számban az árulásról fogunk beszámolni részletesen, mivel a tárgyalások még foly­nak. BISCHOF. HIVATALOS JELENTÉS. Richard Carlton tagsági kár­tya szám: X229313 többet nem tagja a szervezetünknek, mivel kizáratott az alapszabály II. rész, 1. D szakasz értelmében. A jelentés közlése elrendel­ve a Newark, N. J. GRU cso­port által. Joseph P. Collins, cs. tit. FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA. Febr. 8-tól — febr. 15-ig. J. Leisz, Cleveland____ 10.00 A. Székely, Bedford....... 1.00 NEW YORKIAK FIGYELEM! Az Egyetemes Védelmi Szer­vezet new yorki 8-as számú csoportja a clevelandi Mike Lind way, a National Screw sztrájkból frame-upolt munkás közelgő tárgyalásának védelmé­re FEBRUÁR 29-ÉN, szomba­ton este 94 Fifth Ave. alatt tánccal egybekötött BAZÁRT rendez. Belépő dij 25 cent. A Bérmunkás minden olvasó­ját és azok barátait ezúton is kéri a védelmi bizottság, hogy segítsenek megjelenésükkel a védelmi alapot naggyá tenni, mert a bíróság előtt a munká­sok igazával szemben ott van a munkáltatók szövetsége kor­látlan kasszája. Ne feledje február 29-én, szombaton este 94 Fifth Ave.

Next

/
Oldalképek
Tartalom