Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-02-22 / 881. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1936 február 22. St. Lousi Hírek A munkásság nem várhat messiásokra, hanem csak a saját erejében bízhat és az csak is úgy lehet ha szervezkedik iparilag az IWW-ban. Az American Federation of Laborból kikelt torzalak amit tévesen Industrial Unionizm- nak neveznek nem a helyes irány, nincsen végcélja csak a munkásságnak örökös bérrabszolgaságban tartása ugyanaz a jelszavuk, hogy “egy jó napi munkáért egy jó napi bért,” hogy milyen az a jó napi munka és milyen az a jó napi bér nincsen mondva. Az IWW tisztán és értelmesen mondja, hogy amit a munkás termel az a munkásé és le a bérrendszerrel. Ortner Antal. Ébrednek a gumigyárak munkásai Jefferson Cityben a mi exce- lenciánk, a Governor nagyon hidegnek találta az idei telet hát utcu bereg nádas kerek Floridának a tenger partjához repült az excelencia Mo. kormányzója és a felesége, most a homokban hemperegnek és a napon sütkérezik a lusta, akarom mondani fáradt testüket. És az excelenciának a helye- tese vidáman dörzsöli a kezeit, mert most ő a big shot. Hát ez az ozark erdőségekből Jefferson Citybe belóditott uracs sietett az ő barátjainak és a Missouri Kansas Cityben lakó diktátornak egy szívességet tenni azzal, hogy felmentet egy Mahoney nevezetű rablógyilkost aki élete hosszára volt elitélve és abból csak hat évet töltött le és aki már számtalanszor rablásért és más hasonló szép erkölcsi tulajdonságokért volt elzárva és pör alá fogva, de mindég a magasabbrangu barátainak befolyása által kisiklott mint a esik, annak a bekötött szemű néninek a kezei közül, de most az utolsó esetnél már nem mertek a közvéleménynyel szembe szállni és hogy a nyakát ahol ő nagyon csiklandós a kötéltől megmentse rök- tön bevallott mindent és élete hosszára börtönbe lett küldve. Most újból a polgárokra van uszítva. Persze a munkások, azok már más elbírálás alá esnek. Itt az eset: A tiff bányászok Potosi e Flat River Missouriban sztrájkban voltak tavaly tavasszal, hogy az állatias alacsony életviszonyokból felszabadítsák magukat, mert emberfölötti erőfeszítésük dacára sem voltak képesek többet keresni mint $2.50-et vagy 3 dollárt, de nem egy nap, hanem egy héten, amikor a nagy festő gyártulajdonosok óriási profitot csináltak a feldolgozott nyers anyagokon, persze ez nem rablás, ez busines. Ezeket a bányászokat egy Moriss nevezetű st. louisi a sztrájk alkalmával egy unióba szervezte. Először a bányatulajdonosok és bérenceik nevettek és valami jó bohózatnak vették az egész mozgalmat és abban voltak, hogy ezek a szegény Ozurky backwoodmenek egy pár nap múlva könyörögni fognak munkáért, de amikor látták, hogy azok a szegény páriák elvannak szánva, hogy inkább nem dolgozni és éhen halni gyorsan, mint dolgozni és lassan éhen halni, megfagyott a mosoly az arcukon. Amikor a sztrájkolok a picketlinokat felállították, akkor a bossok az úgynevezett középosztályhoz folyamodtak, hogy ők már mint a középosztály, milyen nagy veszélyben van és hogy ha nem tesznek valamit hát egy szép reggelen a menyekben vagy a pokolban ébrednek fel, ahova ezek a rebelek majd küldik őket. És segítségért kiálltottak a sheriff, a milicia, army- navy- ért, hogy veszélyben a haza és az alkotmány. A sheriff, ami ritka ebben a szakmában nem is hederitett arra a fogvacog- tató segély ordításokra, mert ismerte a pasasokat és nem bántotta a sztráj kólókat és természetesen azok sem bántottak senkit, csak megakadályozták, hogy a bossok sztrájktörőkkel töltsék be a helyüket és hogy a felhalmozott kész anyagot el ne bírják szállítani. Amikor a független kis bányatulajdonosok csatlakoztak a sztrájkolókhoz, ez kiütötte a veder fenekét és a fentebb említett horda injunctionért ordítozott. Találtak is egy bírót aki kiadta a sztrájk tilalmat. Moriss tanácsolta a munkásoknak, hogy ne hederitsenek rá, amiért 50 dollárral meg lett büntetve. Moriss fellebezett és szabadlábra lett helyezve, de egy shadover lett utána küldve, hogy lépten-nyomon kisérje mert ezek az outsiderek lázitják fel ezt a szegény “home és peace loving” népeket. Moriss egy privát beszélgetés alkalmával valami megjegyzést tett a biró személye ellen és ezen vád alapján el lett fogva és két évi börtönre Ítélve. Persze ő egy veszélyes sztrájkvezető volt a föntebb említett csak egy ártatlan rablógyilkos. Most nézzünk csak egy kissé körül, nii a föntebb nevezett középosztály amit a Liberty Leage Al. Shmittel az élén annyira meg akar menteni most választás előtt. Azok a Grocery, Meat Market tulajdonosok és pékek ahol a papa, meg a mama kiszolgál vagy azok a pékek, akik a pure and simple uniókból veszik pénzért a labeleket amit a hét vagy nyolc éves kisleányaik vagy fiaik a kenyérre ragasztanak, de akik nagyon ritkán vagy 100 esetből egy alkalmaz szervezett munkást. Ezek több évi szatócskodás, butchereskedés, pékes- kedés után visszavonulnak és az összeharácsolt dollárokból “nyugottan” élnek és a háztulajdonosok akik a házbéreken kényelmesen henyélnek, ha ezt az osztályt halljuk, ők tartják föl a hazát mert ők fizetik az adót. Igen fityferészes fityfenét fizetnek ha egy dollárral több adót tesznek egy évre a házra, két dollárral emelik a házbért egy hónapra épp úgy a többi ha valami áru egy centel fontjánál megy föl nekik, nekünk öt centel fontjánál többet kell fizetni és ennek az osztálynak a fiai vanank a National Gourd- ban és a kapitalista parancsra agyonütnek vagy lőnek bennünket ha sztrájkba merünk lépni jobb életviszonyokért. Én ismerek egy olyan családot ahol az apa valami tiszti rangban van a milíciában és az egyetlen fiát elzavarta a háztól mert nem akart a milíciához csatlakozni. A fiú egy tisztességes szervezett munkás, az apa egy pencil pusher aki már évek óta vár for promotion de ami sohasem jön. Ez az osztály épp oly hanem nagyobb ellensége a munkásságnak mind a tőkések osztálya. (Folyt, az 1-ső oldalról.) nyilatkozását és mikor már minden a munkásság kezében van, a profitra való termelést megszüntették, akkor ugyanazon munkások, akik erre képesek, de nem rendelkeznek kellő gazdasági és társadalmi ismeretekkel, megindítják a termelést újra a profitolók javára, mivel nincs az Egy Nagy Szervezet hatalmáról semmi fogalmuk. Én e sorok írója, aki mint ennek a történésnek szem és fül- tanuja vagyok, végig harcoltam azt. Tizennyolc órát töltöttem bent a gyárban. Láttam a meglapult hajcsárokat, könyörgő gyári rendőröket, akik kint a gyáron kívül lebunkóztak volna bennünket, de bent a gyárban, a gépek között nagyon kockázatos az ő mesterségük folytatása. Bent az iparban ők csak kárt tudnak csinálni. Bent az iparban a munkásoknál van a hatalom és erő, az utcán az övéké az erő és hatalom, mert minden zsebük gyilkoló szerszámmal van megtömve. A helyi és vidéki polgári lapok azon állítása, hogy a gyár superindentje zárta le a gyárat, hazugság. A termelést a sztrájk commitee zárta le. Hogy mit nyertek a munkások anyagiakban? Talán semmit, mert a tárgyalások még folynak, és hogy a szakszervezeti vezérek milyen egyezséget kötnek, hisz azt tudjuk, de nem is az ami ennek a példás megmozdulásnak az értéket adja, hanem az, hogy azon munkások, akikkel nem lehetett megértetni azt, hogy összetartásban erő rejlik, azok azt ebben a harcban megtanulták. Megtanulták a direkt akció alkalmazását és megtanulták, hogy a munkán való sztrájkkal több erőt tud demonstárni a munkás, mint ha kivonul az iparból és sztrájktörőkkel engedi elfoglaltatni a gépeket. A külső picketvonalat széjjel lehet verni gázbombákkal, de bent a gázbombákkat és a fütykösöket nem lehet akalmazni. És ha csak ennyi lesz az eredmény, akkor is megéri az áldozatot százszorosán. A másik pedig, hogy a hajcsárok is tanultak; megtudták, hogy nem barmokkal van dolguk, hanem emberekkel. Az ostorosok úgy járnak most mint a leforrázottak, nem tudnak ordítani, elvesztették a hangjukat. A fentiek elolvasása után azt fogja mindenki hinni, még pedig joggal, hogy ahol az összetartás ily nagyszerűen megnyilvánul ott a szakszervezeti vezéreknek nem lehetséges az árulás és leszerelés, mert eny- nyire nem fognak sülyedni. De nem azért szakszervezeti vezérek, hogy ehez ne értenének. Ha valaha el lett egy harc árulva, vagy leszerelve piszkos formában, úgy a Goodrich-i harcnál ez történt. Elárulták és a leszereltek közzé sorozandó. Ezen árulás nagyon sok szakszervezetbe'n bizó munkásnak nyitotta ki a szemét. Lesznek ezekután zajos gyűlések, ahol számon lesznek kérve ezen piszkos cselekedetért. A szakma rendszer működésben volt a szolidaritás megbontására, amely bebizonyította a munkásoknak azt a hatalmat, amit az egyesülés képes kifejteni. De a szakma rendszer kebelébe tartozó szakszervezetek cselekvései mindig egybevágott a munkáltatók óhajával és szükségleteivel. Amíg a gumigyári munkásokat a szakma rendszer kontrolálja nem is várhatunk mást, mint elárult és leszerelt harcokat. A jövő számban az árulásról fogunk beszámolni részletesen, mivel a tárgyalások még folynak. BISCHOF. HIVATALOS JELENTÉS. Richard Carlton tagsági kártya szám: X229313 többet nem tagja a szervezetünknek, mivel kizáratott az alapszabály II. rész, 1. D szakasz értelmében. A jelentés közlése elrendelve a Newark, N. J. GRU csoport által. Joseph P. Collins, cs. tit. FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA. Febr. 8-tól — febr. 15-ig. J. Leisz, Cleveland____ 10.00 A. Székely, Bedford....... 1.00 NEW YORKIAK FIGYELEM! Az Egyetemes Védelmi Szervezet new yorki 8-as számú csoportja a clevelandi Mike Lind way, a National Screw sztrájkból frame-upolt munkás közelgő tárgyalásának védelmére FEBRUÁR 29-ÉN, szombaton este 94 Fifth Ave. alatt tánccal egybekötött BAZÁRT rendez. Belépő dij 25 cent. A Bérmunkás minden olvasóját és azok barátait ezúton is kéri a védelmi bizottság, hogy segítsenek megjelenésükkel a védelmi alapot naggyá tenni, mert a bíróság előtt a munkások igazával szemben ott van a munkáltatók szövetsége korlátlan kasszája. Ne feledje február 29-én, szombaton este 94 Fifth Ave.
