Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)

1936-02-08 / 879. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1936 február 8. TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK "A. K. rovata" Amerika 1935-ben hatalmas összegű osztalékot juttatott a paraziták számára, hatalmasab­bat mint bármely más év 1929 óta és még mindig 11 és há- rompegyed millió bérrabszolga a tétlenségre kárhoztatva várja a prosperitás, az uj mesiás, a megváltó eljövetelét. Amerika a szabadság hazája, ahol a bur- zsóa demokrácia vaskarmai kö­zött élnek a bérrabszolgák mil­liói, ahol 1935-ben a jogokért, nagyobb darab kenyérért 34 bérrabszolgát végeztek ki a ki­zsákmányoló osztály bérencei. De nemcsak ebben az ország­ban van ez igy, hanem a világ minden részében, mert a profit rendszer, a hatalom, az uralom fentartása magasztosabb a bér- rabszolgák jogainál, életénél. South Amerika külömböző területein forradalomba törnek ki az elnyomott bérrabszolgák. Ázsiában a japán és kínai pro­letárok ölik egymást, mert a kapitalizmus profit vágya kí­vánja azt. Afrikában az olasz és ethiopiai fiuk gyilkolják egy­mást, a magántulajdon, a ha­za, a kizsákmányolás szent ne­vében. Európa minden országa állig fegyverkezve farkasszemet néz egymással, lesik a kellő pillanatot s tervezik a legfur­fangosabb cselszövést, hogy lángba borítsák vén Európa vértől áztatott földjét és ezt nevezik “Boldog uj esztendő­nek.” Igen boldog uj esztendő ez a Du Pontoknak, a Weisz- Manfrédoknak, a Kruppoknak, akik a proletárok, a bérrabszol­gák milliói részére gyártják a megváltás golyóját, bombáját, mérges gázait. A világ bérrabszolgáinak két féle megváltása van az élet ke­serves nyomorának szabadulá­sától, az egyik a kapitalista, a profit rendszer érdekében gyil­kolni egymást, háborúban, bé­kében. Ez a gyávák, a meg- hunyászkodók, a tudatlanok vá­lasztéka. Az osztálytudatos munkás felszabadulásának érdekében, nem gyilkoló eszközöket ragad kezébe, nem munkástársai el­len emel fegyvert, hogy annak életét vegye, mert azon a terü­leten, vagy országban, amely­ben ő mint “ellenség” áll ná­cizmus, fascizmus, fekete, sár­ga vagy vörös diktatúra ural­kodik. A bérrabszolgáknak nin­csen hazájuk, nincsen miért fegyvert ragadni, gyilkolni, a bérrabszolgák számára az egész világ felszabadítása a cél s ez a nemzetközi szolidaritás, amely­nek egyetlen kifejezője az Ipari Egy Nagy Szervezet, _amely nem ösmer el semmi néven ne­vezendő háborút, csak osztály­harcot, amely nem egy ország, hanem az egész világ bérrab­szolgáinak felszabadításáért az Ipari Demokráciáért folyik. 1936-ik esztendőben váljon tag­jává az osztály harc eme meg­alkuvást nem ösmerő szerve­zetének minden bérmunkás. A RÓMÁBAN székelő fekete inges fascista cézár kormánya jelentést adott ki az ethiopiai háborúban elesett katonák szá­máról. 1395 december 31-ig elesett 390 olasz katona, 14 el­veszett. Az útépítésnél, ame­lyen 61 ezer ember dolgozik 259-en estek el, 11 ezer 338-at tropikus betegséggel vissza szál­lítottak Olaszországba, 101 köz­legény és 6 tiszt, tropikus be­tegségben haltak meg. Ez Mus- soliniék jelentése. Ugylátszik, hogy az igazságot csak akkor adják majd ki az elesettek szá­máról, ha a háborúnak már ré­gen vége lesz. 1935 NOVEMBER havában a szövetségi kormány 116 millió dollárt kölcsönzött a külömbö­ző államoknak, hogy a szükség­ben szenvedő munkanélküli bérrabszolgákon “segítsenek.” Ugyan ezen hónapban 827 ipa­ri vállalat 401 millió 523 ezer 897 dollár tiszta hasznot vágott zsebre, csaknem a négyszeresét annak, amit több mint 22 mil­lió szükségben szenvedő egyén­nek a számára juttattak. Ezt nevezik “New Dealnek,” “Share the Wealth,” “Soak the Rich” korszakának. AZ ELMÚLT esztendőben en­nek az országnak a népe több mint 3 billió 656 millió dollárt költött orvos, kórház, gyógy­szer s általában az egészség fentartására, ami csaknem 30 dollárnak felel meg minden egyes férfi, nő és gyermek szá­mára. MA SOKKAL több darált szappant, vagy élelmiszer félé­ket pakol be 20 leány 5 gép se­gítségével mint 6 hónappal ez­előtt 24 gép és 84 leány. Kivet­te észre, hogy a szappan vagy az Oat Meal, Corn Flaks, Bran, stb. olcsóbb lett? A cukor pakolásnál száz szá­zalékos többlet termelést értek el, amit eddig két leány végzett ma egy végzi. Ma az automobilok vonalazá- sánál egy ember 4 leány segít­ségével ugyan annyit végez be, mint ezelőtt 22 ember végzett. Ez a technika fejlődése, amely­ben nincsen megállás. A ki­zsákmányoló osztálynak na­gyobb profitot a munkásosz­tálynak munkanélküliséget, nyomort jelent. AZ URALKODÓ demokraták Roosevelt elnök vezetésével 1936 január 26-án Washington­ban gyűlést tartanak, erre a gyűlésre csak azok mehetnek be, akik az 50 dollár belépő di­jat előre lefizetik. Eme csekély akadály folytán a demokraták washingtoni szavazó polgárai­nak nagy része kénytelen tá­vol maradni. AZ AMERICAN Federation of Labor tagsága közül 2 mil­lió 35 ezer 794 heti 40 órát dol­gozik, 603 ezer 989 heti 36 órát, 13 ezer 806 pedig heti 30 órát. Az AFofL 1930-ban tartott kongresszusán kimondotta a 6 órás munkanap, öt napos mun­kahét érdekében a legmesszebb menő harcot, s hogy az is csak az AFofL vezéreinek hamis ámítása, frázisai voltak misem bizonyítja jobban mint saját hivatalos lapjukból vett fenteb­bi jelentés, mely szerint öt esz­tendő múltával 13 és fél ezer azok száma akik 30 órát dolgoz­nak. GLORIA VANDERBILT 11 éves kislánynak igen rossz ka­rácsonya lehetett, mert a biró a 4 milliós örökségből csak 191 dollárt engedélyezet heti kiadá­sainak fedezésére! Az élelmiszer árainak emel­kedése 1933 április havától 1935 december végéig csekély 37 és fél százalék. BOLDOG KARÁCSONYA volt a társadalomból kitagadott százötven bérrabszolgának, akik karácsonyt követő napon az or­szág külömböző részeiben dúló nagy hidegtől megfagytak. A tizenegy és háromnegyed millió bérrabszolgára, akiknek izmaira nincsen a profitrend­szernek szüksége igen boldog uj esztendő vár, de azokra is, akik még ma a termelés terén szerzik be az élet szükségleteit, — már amennyit a kizsákmá­nyoló osztály megenged. — Boldog a PWA alkalmazásában levő három vagy három és fél millió munkás, mert a nagy és nemeslelkü igazgatósági tanács kieszközölte, hogy a munkások u.j év napjára megkapják fize­tésüket, hogy az ujesztendőt ők is teritet asztal mellett ünne­pelhessék. Chicagóban egy nemes szi- vü biró karácsony napjára sza­badon engedte azon férfiakat, akiket elvált feleségeik fogad­tak el, mert nem fizetik a tartás dijjat. Egy ezek közül másfél­hete már hajléktalanul, éhesen kóborolt az utcákon, s vissza ment “jótevő” bírája elé s kö- nyörgöt neki, hogy engedje vissza a börtönbe mert meg­fagy, vagy éhenhal. A “jóságos” biró megkönyörült rajta s hat­hónapra börtönbe küldte. Csengettek!... Irta: Dániel Riche. Georges Made, ahogy az elő­szobából kilépett, látta, hogy a csengő körtealaku gombja a vashuzalról leszakadva a föl­dön fekszik. Lehajolt és vissza- erősitette a helyére. Ósdi csen­gő volt, mint maga a szűk la­kás, a ház, az egész utca. A lakást annakidején feleségének szülei lakták, majd a fiatal párral együtt húzódtak meg benne. Most Made maga lakta feleségével és kislányával. Ez a sok rángatástcl megkopott csen­gő .. . mennyi jó és rossz hír­nek beharangozója! . . . Felrázta magát. Most nincs idő az elmélázásra. Sietni kell, furcsa volna, ha a bankban pénztárnyitáskor a pénztáros nem volna a helyén. Ma külö­nösen sok munka volt, mint ilyenkor hónap elején mindig. Délutáni két óráig folyton szá­molt, kiadott, bevett, végül, mi­kor záráskor megcsinálta a szo­kásos számadást, rémülten lát­ta, hogy tizenkilencezer frank hiányzik a pénztárból. Térdei megroggyantak, homlokán hideg verejtékcseppek gyöngyöztek, sietett az igazgatóhoz a hiányt, vagyis a lopást jelenteni. Az igazgató maga is elsápadt, ösz- szeráncolta a homlokát s az el­ső megdöbbenés után szárazon felelte: — Tudomásul vettem, hogy az ön pénztárából tizenkilenc­ezer frank hiányzik. Ha esti zárásig a pénz nem kerül elő, kénytelen leszek panaszt emel­ni. Made visszatántorgott a pénztárba. Mit csináljon? . . . pillanatig átfutott a fején, hogy sorra járja a rokonságot, barátokat, de tudta, hogy ez puszta illúzió. Még ha akarnák, se tudnák a hiányt pótolni. Va­lamennyi magafajta szegény ördög. Este hat órakor, anélkül, hogy az igazgatónál jelentke­zett volna, szédült fejjel ment haza. Mikor Marguerite, a fe­lesége, meglátta a holtsápadtan bétámolygót, ijedten kiálltojtta: — Mi bajod? ... — s mikor Georges tikkadt szájjal, röviden eldadogta a szörnyűséget, az asszony felzokogott: — mit fogsz most csinálni? — Megölöm magam, — fe­lelte tompán a férj, elhárítva a térdére mászó hároméves kis­lányt. — Ezt nem mondhattad ko­molyan ... ez gyávaság vol­na! Itt hagynál engem Paulet- te-el, minden támasz nélkül, a nyomorban! Georges bágyadtan legyin­tett. Mindent meggondolt. A halott özvegye és árvája több támogatásban fog részesülni, mint egy megbecstelenitett ne­vű fegyenc hozzátartozói. Azok­kal aztán a kutya se törőd­ne! . . . mig igy majd csak megmozdul a szivük ... Fel­állt és hirtelen elhatározással átment a hálóba. Az asszony követte. A kicsi a nappaliban maradt a földön játszadozva. — Az igazgató, ha most zá­rás után látja, hogy hiába vár, egyenest a rendőrségre megy. Abban a pillanatban, mikor a csengetés a rendőrség érkezé­sét jelzi, végzek magammal. Isten veled! Kituszkolta a görcsös zoko­gástól egész testében vonagló asszonyt s magára zárta az aj­tót. Marguerite rázta a kilin­cset, dörömbölt, végül fárad­tan összecsuklott, akár egy frissen hantolt sir mellett. Szegény kábult fejében egyre ott zúgtak a végzetes szavak: “Ha csengetnek . . . végzek magammal . . .” Nem, ez nem lehet! . . . ezt nem engedheti a jó Isten! . . . — Georges . . . édes, drá­ga Georges, hallod? . . . nem szabad ... A lelkiismereted tiszta, senki sem bánthat . . . Georges! Csend . . . semmi válasz. Georges benn ült a karosszék­ben, jobbkezében görcsösen szorongatva revolverét, üveges tekintettel meredve maga elé. Talán nem is hallotta felesége zokogó könyörgését. Minden idegszálával feszülten figyelt... a csengetésre. Nem! . . . sen­ki sem fog abban a látványban

Next

/
Oldalképek
Tartalom