Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-02-01 / 878. szám
1936 február 1. BÉRMUNKÁS 7 oldal AZT MONDJÁK PROSPERITÁS VAN Chicago sem maradt el a más nagy ipari városok prosperitásától az 1935-ik esztendőben. Ezt bizony it ja, hogy az elmúlt esztendő december 31-én az ösz- szes chicagói bankokban csak 137 millió dollárral volt kevesebb a betét, mint a prosperitás legmagasabb esztendejében 1928-ban, vagyis 1935 december 31-én 2 billió 806 millió 902 ezer dollár betét volt. Ha ez nem elég bizonyíték, hogy Chicagóban tényleg prosperitás van, hát akkor szolgáljon az alábbi jelentés, amely 1936 január 10-én látott napvilágot Chicago egyik legnagyobb napilapjában. “Chicago belvárosának hoteljeiben több mint 18 ezer lakás van, amelyek valamennyije bevan töltve. Több mint egy ezer kisebb- nagyobb hotel van a városban s mégis nehézségekbe ütközik azokban lakást bérelni. A legnagyobb hotel Chicagóban a Stevens 3 ezer szobával rendelkezik s már napok óta lehetetlen benne üres szobát kapni. A Morrison hotel 1700 szobával s több mint 500 előjegyzés van akik szobára várnak. A Palmer House 2 ezer 229 szobával zsúfolásig tömve, több mint 200 azok száma, akik lakásra várnak” s igy tovább. Hát nincsen prosperitás? A chicagói segély bizottság elnöke Robert Hunter jelenti, hogy 1935 december 31-én Chicagóban 158 ezer család van, akik az állam keserves alamizsnáján ünnepük az uj esztendő eljövetelét. 176 ezer azoknak a száma, akik a PWA alkalmazásában vannak havi 140 órát dolgoznak 55 dollárért. Hát nincsen Chicagóban prosperitás ? Saint Louis városának bankjai jelentik, hogy a városnak megkezdődött a fogak szívása, ami azután keserves sápitozás- sá fajult, mert a néni az ápolónő noszogatására és az orvosok tanácsára szivóséletü macskájával együtt “utókezelésre” szanatóriumba vonult. Havra- nekék a számlára gondoltak és belül vérzett a szivük. Knollék előtt fölrévült a takarékkönyv egyre sorvadó végösszege és valamennyien úgy érezték, hogy a boldog föl épülés bája a torkukat szorongatja. Kilenc hosszú hét után a szanatóriumból is kikerült végre, de az idén tavasszal azzal lepte meg drágaegészségéért aggódó rokonságát, hogy külföldi gycgyfürdőhelyre utazik. Próbálták lebeszélni, hogy a vasúti utazás nagyon ártalmas. Minden hiába való volt. A néni utrakelt és amikor elhelyezkedett a kupéban, föltűnt mellette a fehér fityula és a perro- non maradt bucsuzkodóknak a torkára forrot a szó. Két hónapig volt oda és távollétében komoly számvetés készült arról, hogy mi a helyzet. Találgatták a betét nagyságát, a ház értékét, az ékszerek árát, koptak a ceruzák és sokasodtak a teleirt papírdarabok. Azzal jött haza, hogy sotörténetében, amióta bankok vannak benne 19 millió 600 ezer dollárral több a betét 1935 december 31-én, mint valaha is volt. Az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának jelentése szerint 1936 január 3-án, — a kongresszus megnyitásának napján — a pénzállomány a következő volt 2 billió 266 millió 645 ezer 250 dollár és 10 cent. Bevétel volt január 3-án 6 millió 674 ezer 116 dollár és 31 cent. Kiadás 25 millió 213 ezer 725 dollár és 74 cent. Kereskedelmi adóból az év első három napján befolyt 1 millió 491 ezer 288 dollár és 64 cent. Bevétel julius 1-től december 31- ig 1935-ben, 1 billió 913 millió 721 ezer 187 dollár. Kiadás ugyenezen idő alatt 3 billió 820 millió 917 ezer 955 dollár. Többlet kiadás 1 billió 907 millió 205 ezer 767 dollár. A nemzeti adóság 1935 december 31-én 30 billió 559 millió 804 ezer 117 dollár. Az arany készlet 10 billió 129 millió 63 ezer 330 dollár. Hát még most sem hiszik el, hogy fenséges prosperitás van ?! Hiszen alig valamivel több mint 30 és fél billió állami adóság van. Lássuk csak a Földmivelési Minisztérum jelentését az 1935- ik évre. A Farm Credit Administration kimutatása szerint 1935-ben 100—110 százalékkal több a farmok elárverezése mint 1934-ben. Árverés, végrehajtási eljárás 1935-ben 130 százalékkal magasabb, mint 1934- ben volt. A házak és telkek árverezése 80 százalékkal magasabb 1935-ben, mint 1934-ben. 1935 első hat hónapjában 9871 földbirtok került árverés alá. hasem érezte ilyen jól magát és vidám kurszalón-történetekkel, messze vidékek pletykáival szórakoztatta őket, az egyre keservesebben előkeritett disz- ebédeken, amit tiszteletére rendeztek. Háromhetenként mindenkire rákerült a sor és Amá- lie tante legújabban csak a szárnyast szerette, meg a finom tortát, a szép sárga, mazsolás kuglófot, olyan ételeket, amelyeknek eláészitése úgy kezdő-' dik a szakácskönyvekben, hogy végy . . . Októberben meghűlt és ágynak esett. Megint orvosok, konzíliumok, újból a fehér fityula. Node most már komoly volt a baj, arca egyre sárgábbá vált, golyválya mindig kisebbé. Az inspekciós rokon három nappal ezelőtt körülnyargalta az öt családot s annak huszonhárom tagját a hírrel: “elszenderült szegény.” Ezekután drámai gyorsasággal követték egymást az események. A paplanhuzat alatt vastag, lepecsételt borítékot találtak: “Végrendeletem! Cask temetésem után bontható föl!” Drága parcella, első sor, nagy temetés, csipkés szemfödél, pap, pálma és drapéria, lószőrfogós gyászhuszár, üveEzek a földmivesek is elhiszik, hogy valóban prosperitás van. Az American Federation of Labor statisztikai hivatala a következő jelentést adja a nyilvánosság számára s ez fényesen igazolja (?) hogy tényleg prosperitás van. Az iroda felülvizsgálásának eredménye szerint az Egyesült Államokban 447 ezer ipari vállalat 1935- ben annyi profitot csinált, mint két év előtt 1900 nagy corpo- ráció. Vagyis 1933-ban 1900 corporációnak a tiszta jövedelme 1 billió 314 millió dollár volt. Ugyan ezen 1900 corporációnak 1934-ben lbillió 733 millió dollár tiszta haszna volt. 1935-ben pedig 2 billió 340 millió dollár tiszta hasznot vágtak zsebre. Az elmúlt két esztendőben a kizsákmányoló osztály 1900 corporációjának tiszta haszna 78 százalékkal emelkedett. 1935- ben a munkások termelő képessége 10 százalékkal emelkedett az 1934. évi termelés felett, mig a munkások vásárló képessége csak egy százalékkal. Kimeri azt állítani, hogy nincsen prosperitás! A 11 millió 672 ezer felesleges bérrabszolga, akik ma az Egyesült Államok munkanélküli tartalék seregét képezik, mély álmukat alusszák és várják a prosperitás eljövetelét. Nem figyelik a társadalmi eseményeket. Nem gondolkoznak — alszanak — nyitót szemmel, eltunyult aggyal várják, hogy a kizsákmányoló osztály vagy annak közsge a kohány teremtsen számukra tiszteséges megélhetést, embe- ries munka alkalmat, nem látják azt, hogy a technika fejlődése lehetetlenné teszi számukra, a bérrabszolgák számára, az iparokbani álalndó alkalmazást. ges furgon, koszorú selyemszalaggal, aranybetükkel: “Áldott jó Amálie nénénknek, hálával és kegyelettel” mind-mind ették a pénzt. “De az csak előleg!” — volt a belső biztatás. Ma azután felbontották a végrendeletet, amelyből kiderült, hogy az ingatlant még a jó Frédi bácsi könnyelmüködé- se miatt alaposan megterhelte, a kamatok, a nehéz megélhetés, a gyógykezeltetés, a szanatórium, mindent elvittek. Az ékszereket is. Csak a vastag lánc maradt meg, azt pedig a fehérfityulás ápolónőnek hagyta. “Azért remélem, hogy a bútorok és a fehémemüek árából a temetésemet ki tudjátok fizetni, ha ugyan nem voltatok pazarlók, amitől mindig óvott benneteket a mindannyitokat halála órájáig hűségesen szerető Amálie nénétek.” A kis Tercsi 12 évével úgy érezte, hogy ilyenkor illik elbőgnie magát. De az öt család huszonkét tagja mérgesen lepisszegte és mentek vissza dühös szótlansággal szegénysza- gu. lakásaikba, karjukon gyászfátyollal és zsebükben a temetésrendező fizetési felszólításával. A kizsákmányoló osztály profitja az elmúlt két esztendőben 78 százalékkal emelkedett, a bérrabszolgák átlagos keresete ugyan ezen idő alatt nem egészen nyolc százalékos emelkedést mutat. Van osztály tudatos munkás, aki figyelemmel kiséri az eseményeket, az ipari haladást és kételkedik abban, hogy egy-két éven belül méreteiben sokkal borzalmasabb pangás fogja végig söpörni a világot, mint az 1929. Amely millióknak rettenetes nyomort, szenvedést juttatott osztályrészül?! KÖHLER. Apró furcsaságok Henry Ford egy újságíró előtt megjósolta, hogy alig tiz- tizenkét éven belül oly motorjármüvei fogunk rendelkezni, amely egyúttal autó, repülőgép és motorcsónak is lesz, ezt az általános jármüvet néhány fogással autóból repülőgéppé vagy tetszésszerint motorcsónakká lehet átalakítani. TŰZÁLLÓ KESZTYŰ. Az angol légügyminiszter előtt oly újszerű kesztyűt'mutattak be, amely aszbetből készült s amellyel minden veszély nélkül 12 miliméter vastag vörösen izzó gömbvasat meg lehet fogni a nélkül, hogy a kesztyű viselője megégesse kezét. CSALÓDÁS. David Williams angolországi lakos ezelőtt 40 évvel, kétéves korában megvakult. Most megoperálták és ismét lát, azt mondotta, hogy nagyon csalódott az emberek arcát látva. Békésebb kinézésüeknek képzelte őket. SZOBOR. Crewston, Californiában a piactéren szobrot emeltek a fecskéknek. Mert a város még öt év előtt maláriaterjesztő szúnyogoktól szenvedett, de Angliából ezer fecskét importáltak s ezek teljesen kipusztitották a szúnyogokat. MUNKABÉREK. 1931-ben az Egyesült Államokban a gyárosok 41.521.147.- 000 dollárt vettek be külömbö- ző termékeikért, ebből kifizettek munkabér fejében 7.255.692.000 dollárt, tehát alig 17 százalékot. Ezek szerint tehát ha a munkabéreket minden munkásnak a kétszeresére emelnék is, csak 34 százalékot tenne ki, még mindég 66 százalék maradna nekik, anyagbeszerzésre és tisztességes haszon címén. EZ EGY PROPAGANDA. A londoni pályaudvaron lehetett a következő plakátot olvasni: Ha megismerni szeretné a világot, utazzon vonaton. Ha a halálon túli állapotott akarja megismerni, utazzon autón. M. V. Celv.
