Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-06-20 / 898. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1936 junius 20. Felhívás a detroiti forradalmárokhoz és Bérmunkás olvasókhoz Tisztelt munkástársak: — Ti akik olvasói, valamint rendíthetetlen követői vagytok annak a mozgalomnak, melyet lapunk a Bérmunkás már évtizedeken keresztül hirdet, tihozzátok szólunk, kik intelligenciában az átlagos munkásembert jóval felül múljátok, megtudjátok érteni, hogy a Bérmunkásra milyen nagy szükség van Amerikában, hogy a Forradalmi Ipari Unionizmust hirdesse, mely eszme lehet csak az amerikai dolgozók millióinak reménye. Tihozzátok szólunk, akik már idáig is fáradoztatok az emberiség felszabadulásának nemes ügyéért és tudjuk, hogy a jövőben is hajlandók vagytok hasonló áldozatkészségre, mely nem egyébb mint, hogy egy pár percnyi időt szenteljetek mozgalmunk, lapunk terjesztésében. Az IWW magyar tagjai Amerika szerte, kerületi értekezleteken gyűltek össze az ország különböző városaiban, hogy megbeszéljék az amerikai magyar dolgozók szervezkedésének ügyét. Az IWW mozgalom az egyedüli Amerikában, mely cselekszik is az emberiség ügyéért, a munkásság helyzetének megjavításáért. Detroitban közel 27.000 magyar van, kiknek 99 százaléka bérmunkás és az automobil iparban van foglalkoztatva. Az idő közeledik, amidőn ez a 27.000 bérmunkás be fog kapcsolódni a munkás- mozgalomba és harcolni fog az elnyomatás ellen. Csak természetes tehát, hogy a munkásságnak már jóelőre tanulni kell, hogy intelligenciában felülmúlja az elnyomóit és tudja, hogy mit kell tenni neki a harc közepette, ne hogy a szívtelen politikusok áldozata legyen, vagy a szakszervezeti basáké. A detroiti magyar munkásság nevelési szempontjából egy Bérmunkás kampányt rendezünk, mely kampány kezdetét vette ennek a hónapnak 15-én. Ennek a kampánynak az a célja, hogy Detroitban a Bérmunkást, száz meg száz magyar munkás kezébe adjuk, előfizettessünk vele a lapra, hogy legyen alkalma megtanulni az osztályharcot, hogy intelligens szervezett munkássá nevelődjön a Bérmunkáson keresztül. Erre az előfizetési akcióra szólítjuk fel önt is. Minden Bérmunkás olvasó szerezzen két uj olvasót a Bérmunkás részére. önnek bizonyára van ismerőse és jóbarátja, aki szeretné olvasni a Bérmunkást és talán ismeri is, de ha esetleg nem ismerné, úgy ismertesse meg vele. Erre kérünk fel minden Bérmunkás olvasót, hogy hozza meg ezt a csekély áldozatot a saját osztálya érdekében, segítsen ezzel is közelebb hozni a munkásosztály felszabadulását. Azon reményben, hogy az ön segítségére is számíthatunk, vagyunk munkástársi üdvözlettel a Munkásosztály Felszabadulásáért a kerületi szervező bizottság deroiti tagjai. FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA. Jun. 6-tól jun. 12-ig. St. Heszler, Flushing..... 1.00 J. Roskovits, New York.... 1.00 Pittsburgh kér. sorsolás.. 12.50 Clev. kerületi értekezlet.. 20.20 ALÁBBI KÖNYVEK VANNAK KÉZNÉL A BÉRMUNKÁSNÁL Ady: Ki látott engem.......................................................... 75c. Ady: Uj versek................................................................. 75c. Ady: így is történhetik..................................................... 1.00 Franknói: Martinovits élete............................................. 1.00 Dr. Totis: Szerelem és szaporodás................................. 1.00 Gogoly: Holt lelkek........................................................... 1.00 Fábián: Ezer ember asszony nélkül................................. 1.00 Fábián: Hat ló negyven ember...................................... 1.00 Zola: A Rougon család..................................................... 75c. Zola: Paskal orvos............................................................. 1.00 Zola: A föld......................................................................... 1.00 Barbusse: Erő..................................................................... 75c. New York regénye, 2 kötet............................................. 1.50 Jack London: Mélység......................................................... 75c. Jack London: Az alakszai dianna...................................... 75c. Jack London: ősök istene..................................................... 75c. Chehov: A koldus............................................................... 75c. Glass worth: Testvériség....................................................... 75c. Lubbeck: Az élet örömei..................................................... 75c. Gorkij: A besúgó.................................................. 75c. J. Smidth: Krisztus istensége................... 40c Ameringer: Osztályharcok Amerikában.............................. 50c. Bauer: A szocializmus útja.................................................. 50c. Gorkij: Kispolgár*............................................................... 25. Justus: Amerika ipari fejlődése........................................... 75c. Junior Column “The sacrifice” The line of straggly men moved ahead slowly. The chill breeze that blew portended snow. But those derelicts, every vestige of hope gone from their pinched, sullen faces, shuffled along silently, their tattered, filthy clothes pulled tighter in a vain attempt at warmth. Over a block long was this line, reaching to the dimly lighted building housing the destitutes. The exterior of soot-blackened bricks wore the same haunted look as the beaten men begging for its shelter. Sleek, shiny limousines purred by. Homeward bound stenographers and weary clerks all passed without a second glance, a second thought. John Staub, standing for over two hours, was cold. Hungry. His third night on this line, he remembered bitterly. The depths to which a man would go to have a warm place to sleep and slops to appease the fierce, gnawing pangs of hunger! He shuddered as he loked at his companions. Like living ghouls they stod, waiting, uncomplaining. Broken and crushed. It took courage in a man to face this. Took strength to resist the temptation of an easier way out. In his blackest moments, he had never anticipated this. John Staub who had always had the best of clothes, the finest foods. At first, it would only be a matter of days until he would find employment ágain. Then weeks. Months. And now a year, and here he stood. Thankful to be near the head of the line, assured of admittance to this foul hole. One day the fates were with him. He was. closeted in the inner of inners — the private sanctuary of a possible employer. He was waiting for the termination of interviews with the other seventy, some odd, applicants. John was keenly disappointed when another man joined him, bu.t he had confidence in his own abilities, felt that he would get the job. The other’s face was fine, but drawn looking. He twisted a( handkerchief with nejrvous fingers, fumbled in his pockets and trimbling, dropped a photograph to the floor. He looked at it fondly. “This is a picture of my little daughter,” he said shyly, “isn’t she beautiful" She told me to carry it for good luck.” John took the photograph. Big, appealing eyes in a thin, wistful face met his gaze. “How long have you been out of work?” he asked the father of the babe. “Eight months,” the other replied. “But, Anne, that’s my wife, says ’it doesn't pay to get discouraged’.” John was still looking at the picture. He chastised himself, mentally, the man and his family meant nothing to him. Mr. Adams, rubbing together the dry palms of his fine, soft, hands, entered the room. “Well, Mr. Staub, you’re hired. I believe you’re the best man.” John returned the photograph — the baby eyes seemed to beseech him. “Oh, a moment, Mr. Aadams, how much will the job pay?” (Just as though I wouldn’t grab at anything now, he thought!) Surprisedly Mr. Adams answered, “Why $25.00 a week.” To this John Staub replied, “With my education, my experience, to a man of my ability you offer that! To h . . . with your job.” It had been a trying day. John walked back to his pile of straws for a bed and slops to appease his hunger. He was feeling lighter in spirit, however. The baby’s father would get the job, the $25.00 a week. And hadn’t, Anne, the baby’s mother said, “It doesn’t pay to get discouraged!” He would tray again . . . tomorrow! A. Zsamar. COMMENT: IT DOESN’T PAY TO GET DISCOURAGED!!! Don’t you, my Fellow Juniors, think that a good motto to adopt? When you take pen and ink, a bright, new idea, and start article off to the column — suddenly you are “stuck” — the words do not some — and you decide to put it off. Think then, and say the words of that brave, little wife and mother, “It doesn’t pay to get discouraged!” Try it! It helps! Honestly! Jr. Ed. KOPLALÓ BUDAPEST. Egy néhány tucat herét leszámítva ez a név méltán megilleti Európa “legszebb fővárosát,” miként az itt járó duzzadt er- szényü sliferek hangoztatják. Nekik valóban az. De, hogy mi a benszülöttek számára azt megállapíthatjuk abból, ha a statisztikát nézzük (burzsoá statisztikai adat,) mely kénytelen beismerni, hogy a főváros lakossága 7 százalékkal kevesebb élelmiszert fogyasztott, ez év első negyedében, mint múlt év hasonló időszakában. Ezzel szemben hiába minden halandzsa. A számok szinte ordítják a lakosság lassú éhenhalását. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
