Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-06-20 / 898. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1936 junius 20. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) _________HUNGARIAN ORGAN OF THE I, W. W.__________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ----------------- $2.00 One Year ___________ $2.00 Félévre ____________ 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy _________ 5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders _____ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, (). Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending.________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Az osztályharc nem szünetelhet (A. K.) Az Egyesült Államok kormányának egyik vizsgáló bizottsága előtt fekszik 1 jelentés amely szerint ennek az országnak acél mágnásai évente 80 millió dollárt költenek kémekre, akik a munkások szervezkedésére ügyelnek fel. A jelentés “leleplezi” az acél társaságon kívül a szövőipar, a hajóépítő, a vasút, az autó, a gumi stb. iparok mágnásait, akik száz milliókat költenek évente a bérrabszolgák ipari szervezkedésének megakadályozására. A kizsákmányoló osztály nemsokat törődik azzal, hogy a munkásosztály s azok jóakarói mily politikai pártban szervezkedik, éppen annyit törődik vele, mint hogy kinek mi a vallása vagy színe! De amikor a bérrabszolgák gazdaságilag összpontosítják erejüket, megindul a terror minden eszköze. Éppen ennek az államnak proletáriátusa tanulhatta volna meg minden kétséget kizárólag, hogy a parazita osztály a forradalmi ipari unióban szervezkedett munkásosztályt s annak szervezőit a forró szurok-tollazástól kezdve a börtön a terror minden eszközét, lincselés, akasztás, agyonlövés kiapadhatatlan tárházát tartja számukra. Csakis ez az oka, hogy léhütő politikusok a szervezkedés ártalmatlan s kényelmes oldalát választják. Osztálytudatos bérrabszolga nem a meghunyászkodásra, hanem a mindennapi harcra szervezkedik a forradalmi ipari szervezetben a tiz és száz milliókat a szervezkedés ellen a “stool pigonok- ra” költő ipari mágnások ellen, összetartás! Szervezkedés!! Győzedelmeskedni fog a kémek és gazdáik felett!!! A Porter Maible Company, Vermont államban levő telepén a munkások november óta sztrájkban állanak. A munkások sérelme, hogy heti hatvan órai nehéz munkáért 13 dollár és 30 centet kaptak. A sztrájkban levő munkások családjait — száznyolcvanhatot — kilakoltatással fenyegeti a társaság, amely a depressziós években átlagvéve évente 800 ezer dollár tiszta profitot vágott zsebre. Florida egyik-másik megyéjében fogdossák össze a néger munkásokat s hathónapi börtönre Ítélik őket s ezen idő alatt valamely földbirtokos, ültetvényes földjén kötelesek dolgozni “lakás és élelem” ellenében! így oldják meg Floridában is az állami segélyen tengődök helyzetét, amikor nincsen munka az állam havi 19 dollárt vagy annyi értékű élelmet ad egy család számára, amikor pedig a földesuraknak munkásokra van szükségük, csavargás címén hat hónapra elitélik s kotyvalékért dolgoztatják! A “mi” hős patriótáink váltig hangoztatják, hogy Lincoln felszabadította a rabszolgákat. Az akroni gumigyári munkások passzív resistenciájuk, direkt akciójuk, “sztrájk a munkán,” a gumibárók, bosszankodnak, mérgelődnek, hogy a “munkásvezérek” nem tudják mó- resra tanítani a rank and file-t. Ha azok a bérrabszolgák a forradalmi ipari union Egy Nagy Szervezetében tömörülnének, a gumibárók reményt vesztve, kétségbe esve tanácstalanul állnának eme hatalommal szemben. Az allabamai esküdtszék gyilkosság kísérlete elleni vétségért Powell és Wright néger fiukat bűnösnek találta. Egy emberi nemből kivetkőzött munkásgyülölő rendőr Powell-t fejen lőtte s a golyó jobb szemét összeroncsolta, a fiút az őrülés borzalmai környékezik. Ray Becker a centraliai vérengzés hőse szabadságának visszanyerése érdekében Washington állam felső bíróságához fordult, amely elutasította őt. Becker nem hajlandó feltételekhez kötött szabadságot elfogadni, inkább börtönben marad. Kentuckyban a szénbányász lázadásból kifolyólag hét munkástársunkat életfogytiglani börtönre Ítéltettek a bánya bárók. Négy munkástársunk kegyelmet kapott, hárman ugyan ezért a bűnért még mindig a börtönben vannak. Ezt nevezik igazságszolgáltatásnak. Cleveland, Ohioban Mike Lindway munkástársunkat újból börtönbe dobták. A srófgyár, a clevelandi Kereskedelmi Kamara, a munkáltatók szövetsége újból itélkezet. Arcátlan ösz- szeesküvés alapján huszesztendei börtön büntetést mért ki az osztályharc eme bátor harcosára, Lindway munkástársunk egyedüli bűne a szervezkedés. Az osztálytudatos munkások hatalmas táborának talpra kell állni, hogy a kizsákmányoló osztály eme vakmerőségének egyszer és mindenkorra véget vessen. Minden osztálytudatos bérrabszolga kell, hogy tudatára ébredjen a szolidaritás hatalmának az Egy Nagy Szervezetnek! EGYSÉGFRONTON Közeleg az elnökválasztás, Roosevelt minden körülmények között még másik négy esztendőt kíván a nyeregben tölteni. Három és fél esztendővel ezelőtt nagy bölcs hangon puffogtatta a frázisok halmazát, megszünteti a munkanélküliséget, az állam minden polgára részesedni fog bőségben a termelt javakból. A gazdagok megadóztatása az állami háztartás kiadásaihoz ará- nyitva stb. stb. És mit tett, illetve mit tehetett Roosevelt? Erről már igazán felesleges írni, hiszen mindenki tudja, hogy mesterségesen akadályozzák meg a termést és termelést, busásan fizetnek azért, hogy a természet áldását megsemmisítsék. Ma éppen úgy mint 1933-ban a munkanélküliek száma 12 millió 627 ezer. Roosevelt volt az, aki az WPA vagy PWA alkalmazottainak bérét havi 19—94 dollárban szabta meg. Úgy tett, mint a sanda mészáros a kapitalista osztályra nézett és a munkásosztályra vágott. Az osztálytudatos munkásságnak éber figyelemmel kell kisérni a megváltozott uj viszonyokat, résen kell lennie, hogy azok a mesiások, akik a politikai pártokban évtizedeken át vezették a hiszékeny munkásosztályt, mily szándékkal vannak az osztályharcot illetőleg. Egyik előző számunkban beszámoltunk arról, hogy a szocialista pártnak évtizedeken át “harcos” vezére, aki az Amalgamated Clothing Workers Union s a szocialista párt tagjainak vállain keresztül jutott az AFofL legmagasabb hivatalába s a közelmúltban egy kapitalista lap hasábjain leadott nyilatkozatában hátat fordít a szocialista pártnak. Az elmúlt napokban két másik vezér nyilatkozott. Louis Waldman a szocialista párt jobbszárnyának országosan ösmert vezére egy new yorki kapitalista lapban nyilatkozik s azt mondja: “Ha a szocialista pártnak elnökjelöltje nem fog megfelelni az én felfogásomnak akkor Rooseveltet fogom támogatni, egyénileg ma is Roosevelt mellett vagyok!” Igen azt a Rooseveltet támogatja, aki ennek az országnak a történetében a leghatalmasabb hadiköltséget szavaztatta meg. Azt a Rooseveltet, aki a mai társadalmi rendszer a magántulajdon a kapitalizmus védelmezője, fentartója. De nemcsak a szocialista párt mérsékelt jobboldali vezérei ülnek egy szekéren a farizeus Roosevelttel, hanem a “forradalmi” kommunista párt amerikai frakciójának központi titkára Earl Browder május második hetében megtartott American Youth Congresszuson kijelentette, hogy “a kommunista párt leghangzatosabb jelszava a következő választásoknál, keep the Hoovers, Landons and Hearts out of power.” Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Rooseveltre kell az elvtársaknak szavazni 1936- ban a kommunista párt jelszava nem az lesz, amit elvinyilatkozatában előír, hogy a munkásosztálynak harcolni kell az imperializmus ellen a politikai téren, hanem a demokrata párt megmentésére kell sietni a republikánus pártái szemben. Azt mondja Browder, hogy “a republikánus párt győzelme belesodorná az Egyesült Államokat azon nemzetek sorába, akik háborúra készülődnek.’ Bowder szemet hunyt, amikor Roosevelt kongresszusa ennek az államnak történetében a leghatalmasabb hadiköltséget szavazta meg. Vagy az nem a háborúra való készülődés jele?! Mily gyönyörű látvány! Roosevelt jobb oldalán a szocialista Waldman, bal oldalon a “forradalmár” az amerikai kommunista párt titkára Browder. A munkásosztály nevében üzérkedő fékereket pőrére kell vetkőztetni s amikor hátat fordítanak az osztályharcnak, az osztálytudatos bérrabszolgáknak csak egy ütjük van s ez a forradalmi ipari unionizmus útja. Göröngyös de büszke fővel haladhat rajta minden bérrabszolga, mert nincsen megalkuvás amig magántulajdon, kapitalizmus s bérrendszer van. “E két osztály között harcnak kell folynia amig éhség és nélkülözés található a népek milliói között.” elvinyilatkozat A munkásosztály és a műnk iltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváh áztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. . , E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibert tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belfiL
