Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)

1936-05-30 / 895. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1936 május 30 Magyarországi Tükör Az IWW Hirszolgálati irodájától Budapest. AMIHEZ ÉRTENEK. A postai tarifát nemzetközi viszony­latban március 1-én felemelték 25 százalékkal több pengőt kell fizetni, mint az illető államnak valutáját jegyzik itt a telefon és távbeszélő díjszabásnál. A légi postai pótdijjat is Európán kívüli forgalomban 50 száza­lékkal emelték fel. Ugylátszik mégis kitünően állhat a magyar pengő külföldön? SAJTÓSZABADSÁG. A belügy­miniszter az “ÚJSÁG” c. napi­lapot 8 napra kitiltotta az utcai árusításból. Bűne ennek az egyébként legitimista lapnak mindössze annyi volt, hogy a február 20-iki számában 1867- től való “követválasztásokat” levezette a mostani “követvá­lasztásokig” és megállapította, hogy akkor és most milyen furfanggal csapták be a falusi népet . . . Most képzelhető, hogy milyen elbánásba részesí­tik itt a nem polgári sajtót. Szinte szívdöglesztően paradi­csomi állapotok ugyebár? De a proletárok, majd bebizonyítják, hogy alaposan megtanulták, ha erre rövidessen mód adódik (remélhetőleg igen) miként is kell a sajtószabadságot kezelni. AMERIKAI MOGYORÓ. Mivel a kenyér drága lassanként az emberek rátértek az u. n. ame­rikai mogyoróra. Ezt pár fillér­ért meglehetett vásárolni, olaj- tartalma volt és kellemes ize, úgy hogy sok proli 10 deka ilyen mogyorót ebédelt és a gyomrát legalább becsapta, hogy jó van lakva. Most azomban megtiltot­ták ennek behozatalát, 'valutá- ris okokból. Ugyanekkor a cse­mege üzletek tele vannak kali­forniai almával és félig narancs félig citromszerü gyümölcsei, mit természetesen nem fillérek-1 ért árusítanak. Erre pedig ész nélkül adják tovább a behoza­tali engedélyeket, valutákat stb. Talán csak nem azért, mert azt burzsoák vásárolhatják meg? A FILMCENZURA. Betiltotta Tolstoj müvéből készült “Fel­támadás” c. filmet. A belügy­miniszter, mivel elakarta ke­rülni a kulturbotrányt hatályon kívül helyezte a bemutatási ti­lalmat. A cenzúrabizottságba, csuhások, apácák és hasonló produktiv munkát végzők ülnek és végeznek ki amit csak le­het. AMIRE NINCS PÉNZ. A kor­mány megszüntet egy klini­kai tanszéket Budapesten. Ez­zel a belgyógyászati szakon 78, a szemészeti szakon szintén 78 ágy szűnik meg. Akkor amikor az országban 15.000 bejelen­tett trachomás beteg nem jut­hat gyógyuláshoz, viszont leg­alább kétszerennyi azok száma, kift nincsenek nyilvántartva. AMIRE VAN PÉNZ. A lapok hatalmas cikkekben számol­tak be Gömbös ur jelenlegi ró­mai útjáról. Többek között le­írták annak a luxus vasúti sza- linkocsinak berendezését, mely- lyel Gömbös és neje a kincstár költségén kiruccantak kebelba­rátjukhoz és Magyarország gyarmati gazdájához Mus­solinihoz. Az ember elképe- dett ennek a v direkt minisz­terelnöki luxuskocsinak beren­dezésén, ami csekély 60.000 pengőjébe került az országnak. Neki már nem felelt meg az a luxus vasúti szalonkocsi, amely­ben nagyobb kutyák is utaztak (Tisza, a király stb.) neki uj kellett. UGYANAKKOR. Megdöbbenés­sel kell konstatálni, hogy pl. Eger környékén az ekéket em­berek vonszolják a szántásnál, mert igavonó barmaik vagy el­pusztultak, vagy adóba ellett tőlük szedve és mivel a magyar fajt annyira agy on védték, hogy a 8 millió lakos közül immár 5 milliónak nincs meg a rendes napi táplálkozási lehetősége (koldusokká váltak), lovakat, barmokat sem eltartani (a poli­tikusokat kivéve) sem vásárol­ni egyrészt nem tudnak, más­részt mivel azokat ismét elszed­nék tőlük nem is akarnak. In­kább a férfiak, asszonyok, gye­rekek helyettesítik őket az eke elé fogva. ADÓNÁL. Az adónál érvényesül legteljesebben a falánk ét­vágya a kurzusuralomnak. Vi­szont mivel ennek kulcsa kiis­merhetetlen valami amiben egy egyszerűbb ember egyáltalán nem ismeri ki magát a legegy­szerűbb megoldást választja. Sok á2 adó, tehát lehetőleg nem fizet még keveset sem. A penz- ügyigazgatóság, most jelentet­te, hogy Budapesten az együt- tessen kezelt adóknál már 36.842.735 pengő az adóhátra­lék. Vigasztaljuk az adóhivata­lokat lesz ez a hátralék még nagyobb is remélhetőleg. CSINADRATTA bum, bum. Miként a városi komédiások, csepiirágók stb. kóklerek szédí­tik a naiv publikumot, úgy pró­bálja szédíteni a magyar mun­kásságot is a szakszervezeti ve­zérkar. Most a változatosság kedvéért a könyvkötők szak- szervezetében tartottak “segéd­avató” ünnepélyt. Nyolcvanöt if­júmunkást avattak segéddé. Nyolcvanöt szakmunkás egy iparban, mint növekedés gyász­keretbe kellene, hogy foglalva legyen a szakszervezeti moz­galom kihalásának igazolása számára. Ehelyett rendeznek nagy cécót, becsapnak ezzel csa- pot-papot és mindezt elnevezik TALÁLKOZÁS Nem volt túl hideg, de azt sem lehetett mondani, hogy az ember egy ültő helyében meg- izadt, inkább olyan középes, ha bár a szél észak felől fújt, de nagyon enyhén és éppen csak, hogy észre lehetett venni, a felettem levő hatalmas de már öregedő nyárfa levelein, néha- néha egy levél leesett a föld­re megsárgulva, ami persze vissza bekeveredik a földbe, is­mét oda ahova a nyárfának hatalmas gyökerei ágaznak szét. Én a nyárfa alá úgy ke­rültem, hogy alatta volt egy pad, mivel utam éppen arra vitt, igy lekivánkoztam ülni. Nem volt ez sétatér, sem liget vagy park, inkább proletár ut­ca, elhagyatva, közvetlen. A kormos és füstös külsejű la­kások közzül egysem úgy né­zet ki, mintha a tulajdonosa lakna benne, inkább ingyen la­kók, akik minden pillanatban várják az állam embereit, hogy kirakják a még meglévő be­tyár bútornak vázait az utcá­ra. Amint ottan üldögéltem s egy polgári újság előttem ki­terítve mint egy szétnyuzott lepedő hevert, fejeimé már le­volt tépve, de azért rálehetett ismerni, hogy itten Detroitban készült és az emberi butításon kívül még csak egy célt szol­gál, hogy a tulajdonosa meg­éljen belőle. Ez a papirroncs úgy került a kezembe, hogy a szél éppen hozzám fújta, pedig nem is volt valami nagy ereje és éppen az tett kiváncsivá, hogy felvegyem mert tudni akartam, hogyan lehet egy pa­pír ilyen könnyű, a szél nem is fuj és mégis mérföld sebesség­gel gurul a földön. Nem kel­lett sokat gondolkodni felette, könnyen rájöttem: a tudás hi­ányzott belőle és azért volt olyan könnyen gurítható. Ezt az ártatlan papirt tartottam a kezembe, melyre hatalmas gé­pekkel erőszakkal nyomatták rá azt a sok ostobaságot és ép­pen ezen tépelődtem, észre sem vettem, hogy valaki mellém ült és kíváncsian hajtotta fejét a kezemben levő ujságroncs fe­lé. Csak akkor vettem észre, hogy női személy, midőn mér­gesen ránéztem, mert a karo­mat kezdte simogatni, én azt hittem, hogy zsebmetszővel van dolgom és még annak is a legalacsonyabb fajtájával, kik attól akarnak lopni akiknek úgy sincs. Látta, hogy nem szívesen veszem a közzeledést, igy megszólalt, maga magyar? Hirtelen a nálam levő újság- roncsra néztem mert tudtam hogy ez árult el és mérgesen összegöngyöltem és odavágtam a földhöz mint aki áruló, a szerkesztőjével együtt, elárul:a kilétemet. A nő hangjában nem volt ke- csegtetés, egy picike kis nyá­jasságon kívül csak a keserű­ség árját lehetett észre venni. Én ismerem magát, volt a má­sik szava, többet is akart mon­dani de vissza folytotta, észre lehetett hangjából venni, ezzel persze többet mondott, mintha kimondta volna azt, amit akar. Feléje fordultam megtudni ki­hez van szerencsém. Nehezen tudtam ráismerni, az életviha­rától megtépáltan ült mellet­tem, szemei beesve, arca rán­cosodott, amit az olcsó kozme­tika tönkre tett. Fogai sárgák voltak a nikotintól, szemét fe­kete karika gyűrűk vették kö­“osztályharcos” marxista szak- szervezeti mozgalomnak. Hát ez a humbug egy cseppet sem ma­rad el a kóklerok szemfényvesz­tései mögött annyi bizonyos. A BÁNYÁSZOK. Igyekeznek magukat “kidolgozni” a mun­kából. A magyar szénbányákban amíg 1932-ben 68.260.778 mé­termázsa szenet bányásztak, addig 1935-ben már 75.404.978 métermázsát. A szénbányák, mivel külföldi szén behozatala tilos, több mint egyszázmillió pengőt kerestek, egy-egy bánya­munkás keresete pedig évi 1000 pengőt sem ér el. Nem beszél­ve, hogy a bányákban ma a munkáslétszám jóval kevesebb, mint 1932-ben volt. SZENTES. Február havában 56 volt a születések száma, mig 67-en haltak el. A város lakossága 11 fővel fogyott 28 nap alatt. Valahogy, mintha fülünkbe csengene Ady egyik versének pár sora, mikor azt írja: “Úgy elfogy a magyar mintha nem lett volna.” Igen ezt az utat járja a magyar fa­lusi és városi lakosság is a ke­reszt jegyében pusztító uralom alatt immár évek óta. MEGJELENT! RHETORIKAI KÉZI KÖNYV mmm kell Cikket írni Olvasni Beszélni Szavalni Vitatkozni Gyűlést vezetni. Hasznos minden munkásnak, minden egyleti tagnak. A 64 oldalas könyv ára 10c. Megrendelhető: BÉRMUNKÁS 3912 Sta. S. S. Cleveland, O. rül, amit rám meresztett, ami­ből az élet csalódásán kívül mást kiolvasni nem lehetett. Teste meggörbülve és reszkető kezével ismét megakart si­mogatni de kezét férre toltam, nem engedtem, hogy rám te­gye, azt hittem, hogy ő akar énrajtam sajnálkozni, ő akivel egyszer egy utón haladtunk, de ő letért mert a kecsegtető Ígé­retek megtévesztették, igy ke­rült aztán a mocsár fenekére, ahol mindenét áruba bocsátot­ta, testileg, szellemileg lezül- lött és az öröm leánya lett a társadalom legalacsonyabb em­beri rétegének, gyűjtő tára az emberi betegség különböző ba- cillusainak. Ezt nem kellett, hogy el­mondjam neki, talán az arcom­ról leolvasta, mig szemeimmel végig mértem és ezek a gon­dolatok forogtak az agyamban. Megelőzött a beszéddel. — Hallgasson meg, valamit mon­dani akarok, már régen akar­tam találkozni magával, több­ször láttam is, de szégyeltem a szeme elé kerülni, mivel tud­ták, hogy az ut, melyet vá­lasztottam a mocsárba veze­tett. Én nem tudtam, a barát-

Next

/
Oldalképek
Tartalom