Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-05-23 / 894. szám
1936 május 23. BÉRMUNKÁS 5 oldal AZEGYSEGFRONTKÖRÜL IRTA: KARL KAUTSKY. Különösen az amerikai munkások között sokat hangoztatják az “Egységfront” kifejezést olyan minőségben, mint a pillanatnyi lelkesedés kiváltását. A munkásosztály helyzetével komolyan foglalkozók mélyebb értelmet és magasz- tosabb eszközt látnak az “Egységfront” kifejezésben és ennek ad kifejezést az európai munkásmozgalom régi harcosa Kautsky Károly a Budapesten megjelenő “Szocializmus” társadalom tudományi folyóirat 1936 febr. és márc. számaiban, amelyet itt folytatásokban leközlünk. Szerk. (Folytatás.) Ha Kreml urai most ilyesmit csinálnak, valóban nem szükséges, hogy ebben a világ képének alapvető megváltozását lássuk. Sem az uralkodók brutális önkénye, sem az alattvalók rabszolgasága nem változott meg e müvek következtében. Pedig a gazdasági újításoknak ez az emberi, nem pedig a technikai oldala a döntő. És éppen ezt méltatja nagyobb figyelemre Souvarine, mint valaha. Bauer látja a gyárak és kolchozok létesítését, de nem látja az uj arisztokrácia keletkezését, amely az uj termelő- eszközök felett rendelkezik és ezeket a maga számára kizsákmányolja. Ezt a folyamatot viszont Souvarine-nél igen jól megfigyelhetjük. Több mint százmillió rabszolgává lett egzisztencia fölött hivatalnoki nemesség keletkezik. Efölött ismét a kommunista párt tagjaiból álló sokkal kisebbszámu arisztokrácia van. Mindezek fölött lebeg a politikai rendőrség arisztokráciája, amelytől retteg a hivatalnok csakúgy, mint a párttag. Mindezen arisztokrata, különös előjogokkal felruházott testület azonban az állam legfőbb központi irányításának kiválasztásából keletkezik. A legfőbb irányitó e percben Sztálin. Azt emeli ki, akit akar és azt taszítja a semmibe, akit akar. Az azelőtti örökletes' nemesség mihelyt meggyökeresedett, nem a királytól vagy a cártól kapta birtokát. Időnkint ellenzékiesked- hetett is. Az ilyesmi a modern diktatúrákban lehetetlen. Az ő arisztokráciájuk az önállótla- nok és lakájok választékából alakul ki. És a kiváltságosak ismét temérdek rétegre oszlanak. Ez nem véletlen. A kisebbségnek a túlnyomó többség fölötti uralma megtartásához nemcsak terrorra, hanem a népesség megosztására is szüksége van. A proletárokba beoltották az uralkodó osztály érzését azzal, hogy előnyben részesítették őket a parasztok fölött és a munkásosztályon felül különlegesen alázatos és buzgó min- tafiucskák különleges kiváltságokat kapnak. így keletkezik a régi osztályok megsemmisítése után egy uj osztálytagozódás, uj hierarchia, amelynem csúcsán a diktátor áll. Ezt nézi Otto Bauer osztálynélküli társadalom keletkezésének. Aki csak a technikát nézi és nem az embert, könnyen gondolhatja azt, hogy a kapitalizmust csak gépei jellemzik. Aki bevezeti a gépet, megteremti a szocializmus feltételeit. Marx azonban tudta, hogy a társadalom számára az ember a döntő és technikai segédeszközei csak annyiban, amennyiben az ember lényét befolyásolják. Nem a kapitalista nagyipar gépeitől várta Marx a szocializmus eljövetelét, hanem a proletároktól. De nem minden proletártól, hanem csak attól, aki bizonyos körülmények között él és dolgozik. Szovjetorosz körökben az első ötéves tervet gyakran nevezik a tőke kezdeti akkumulációja egy darabjának. Elfelejtik (Marx megállapítását, hogy a tőkeakkumuláció annak idején kíméletlen vandalizmussal és a legaljasabb, legpiszkosabb, kicsinyesen gyűlölködő szenvedélyek hatása alatt játszódott le. A parasztok kifosztása, az ipari munkásoknak a városokban való összezsufolása a legször- nyübb szenvedéseket hozta úgy az egyikre, mint a másikra és erkölcsileg teljesen tönkretette őket. Csakúgy, mint az ókor rabszolgái, vagy a kelet fellahjai és kulijai, ezek a munkaerők is minden ellenállóképesség, minden tudás nélküliek voltak. Képtelenek voltak arra, hogy magukon segítsenek. Ebből a helyzetből keletkezett az utó- pizmus, amely azt követelte, hogy egy nagytehetségü, sok lehetőséggel rendelkező személyiség a maga erejéből termet- sen olyan termelőmódot, amelyben megszűnik minden nyomorúság és a munkások szabad, boldog, erős emberekké lesznek. Csak Marx gyűrte le ezt a gondolkodásmódot. Látta a pro- letáriátus züllötségét. De ezt a züllöttséget nem szüntetheti meg egy, erkölcsileg csakúgy, mint anyagilag jeles személy, egy milliomos, vagy diktátor. Marx a fölszabadulás eszközét az osztályharcban látta, a szabad munkások munkásmozgalmában, az olyan államban, ahol a szükséges mozgási szabadságot megszerezték a maguk számára. E szabadság megszerzése, a munkásmozgalomnak minden eszközzel való támogatása — ez Marx szerint a szocialisták gyakorlati főfeladata. Ez a tétel magátólértődővé lett minden marxista számára és mégis ugylátszik, hogy a bolsevista gondolkozásmód hatása alatt elfeledték, különben nem tehetné Bauer az első ötéves tervet a világ megváltozásának. Joggal állapítja meg Souvarine, hogy ezek az évek Ugyanúgy hatottak, mint az ipari forradalomban a kezdeti tőkeakkumuláció. Magukkal hozták az orosz proletár és orosz paraszt rettenetes zuhanását. Otto Bauemek magának is meg kell vallania, hogy undor fogja el, amikor “azt a méltatlan istenitést látja, amelyet Sztálin udvaroncai urukkal müveinek.” De Sztálin nemcsak, hogy eltűri ezt az istenitést, hanem rosszul, járna az, aki arra a bátorságra vetemednék, hogy ezt az istenitést Oroszországban bírálja. Szolgalelkü lakájok ököl-istenitése minden diktatúra szükségképpeni következménye. Marx kijelentette, hogy a szocializmust csak a munkás- osztály maga teremtheti meg. Csak ott és csak akkor várta, ahol a munkásosztálynak megvan a szükséges ereje és képzettsége. És ennek előfeltételéül egyfelől a magas gazdasági fejlettséget, másfelől a nagy politikai szabadságot, a munkásmozgalom erőteljes virágzását tekintette. Egészen másként nyilatkozik most Otto Bauer. Számára a szabadság nem a szocializmus feltétele, hanem annak csak célja: “A szocializmus megengedi az átmenet idejére a terrorista diktatúrát, mint eszközt, hogy az osztályokat megszüntesse és ezzel olyan társadalmi rendet létesítsen, amely a teljes és tartós szabadságot valóban lehetővé teszi.” Otto Bauernek e felfogása szerint a szocializmus nem a munkásmozgalomból születik meg — nem követeli előfeltételül a munkás bizonyosmértékü mozgási szabadságát —, hanem terrorista jellegű kényszerből, amelyet egy mindenható ur a maga feltétlen engedelmes eszközei révén a néptömegre kifejt, olyan tömegre, amely egy túlerejű rendőrség évtizedes elnyomása következtében minden öntudatát, minden önálló gondolatát, szabadszervezetekben való minden cselekvőképességét elfelejtette. Bauernek ez a föltevése visz- szaesés a marxelőtti utópiz- musba. Sőt felfogása visszanyulik az utópizmuselőtti időbe. Mert az utópizmus az elnyomo- rodott proletárok szocialista társadalmi lénnyé való emelkedését intellektuálisan és erkölcsileg magasrendü személyek tevékenységétől várta. Bauer ezzel szemben fölismeri, hogy a terrorista diktatúra szükségszerűen egy erkölcsileg és intellektuálisan jelentéktelen ember mindenhatóságához vezet és mégis tőle várja, hogy ő emelje a mélyresüllyedt tömeget a társadalom ma elképzelhető legmagasabb fokára. Ugyan miért tűzzön ki a diktátor és az ő lakáj hada maga elé komolyan ilyen célt ? Milyen érdek kényszeríti erre? Legnagyobb fájdalmamra ebben a kérdésben áthidalhatatlan a szakadék nemcsak az én személyes felfogásom között, hanem ama felfogás közt is, amely 1917 novemberéig, a bolsevisták államcsínyjéig minden marxista egyértelmű véleménye volt, beleértve Lenint is. Nem uj fölismerések, hanem csak a többi szocialisták és a néptömegelleni hatalmi politikájuk logikája kény szeritette azóta a bolsevistákat és mindazokat, akik velük rokonszenveznek, erre az oly végzetes felfogásra, amely mostanáig, akárhol is jelentkezett, a munkás- mozgalom számára csak bajt és veszedelmet hozott. (Folytatjuk;.) NEWARK, N. J. A newarki Juniorok első mulatságukat rendezik 294 Market St. alatt e hó 31-én, vasárnap 3 órai kezdettel. Jó zene mellett ételek és italok lesznek felszolgálva. Kérjük a Newark és környéke munkásság támogatását. Belépti dij 15 cent. GRU newarki osztálya minden kedden este gyülésezik 294 Market St. 8 órakor. JLos Angelesi levél Ha valahol szüksége van a dolgozóknak arra, hogy május elseje jelentőségét megértse, úgy az California, ahol 19 esztendeje a martiromság rabságába van kényszerítve Tom Mooney a munkásosztály legbátrabb harcosa. Talán ettől a felismeréstől áthatva 30 különböző testület tagsága és rokonszenvezőik sereglettek május elsején össze Los Angeles egyik legnagyobb termébe a Trinity Auditóriumba. A szónokok egymás után sorakoztak fel, hogy ismertessék az 1886 chicagói Hay Maket-i esetet, amikor ártatlan munkások vérével kellett adózni a tőkésosztály oltárán, hogy megfélemlítsék azt a munkásosztályt, amely zászlót bontott a kizsákmányolás egyik legintenzívebb eszköze meggátlásánák a hosszú, határtalan munkaidőnek. A rövidebb munkaidő szükségessége jegyében született meg a május elseje mint munkás ünnep az egész világ gondolkodói részéről, és ma, ötven esztendővel később is az egyetlen eszköznek mutatkozik arra, hogy a munkásokat a technika fejlődése dacára is munkához és igy keresethez juttassa. De, mint azt a szónokok is kifejtették a rövidebb munkaidő alkalmas a munkások szolidaritásának a kifejlesztésére is és ez igen fontos a harcokban. Rámutattak Tom Mooney esetére, akit semmi féle kérvénye- zés, papiroson történő tiltakozás nem szabadit ki a börtönéből, de egy néhány órás általános munkabeszüntetés csak ebben az országban, szabaddá tudná tenni. Ez a szolidaritás hiányzik még az amerikai munkások részéről. Ennek a szolidaritásnak leghangosabb szószólója, hirdetője és gyakorlója az IWW. Csatlakoz a munkások igazi ipari szervezetéhez. G. Bakos.
