Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)

1936-04-11 / 888. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1936 április 11. Jegyzőkönyv Felvétetett Pittsburgh és kör­nyéke IWW magyar ajkú tagjai kerületi értekezletén 1936 már­cius 29-én, 805 James St. N. S. Pittsburgh, Pa. Kucher mtárs a kerület tit­kárja délelőtt ll:15-kor meg­nyitja az értekezletet, egy gyü- lésvezető és jegyző megválasz­tását kéri. Megválasztatott gyülésvezető- nek Matis mtárs, jegyzőnek Kucher mtárs. Matis mtárs megköszönve a beléje helyezett bizalmat remé­li, hogy az értekezlet értékes munkát fog végezni úgy a la­punk, mint általában az IWW érdekében. Egyben kéri a meg­jelent mtársak igazolását. Je­len vannak: Pittsburghból: A. Kucher, P. Matis, J. Kutasy, L. Kristófik, B. Varga, F. Klekner, J. Gatnarek, A. Keresztesy. Hazelwood: F. Takács. Ambrid- ge: L. Pall. Coraopolis: L. Sza­kács, A. Bálint. Központi szer­vező és lapbizottság részéről: Visi István. A napirend megállapítása után a központi szervező és lap­bizottság jelentése lett elsőnek felolvasva, melyett az értekez­let tudomásul vétel után a tár­gyalásokhoz utalta. Ezek után következtek a je­lentések : Kucher mtárs részletesen te­szi meg jelentését a mozgalom­ról. Sikeresnek jelenti a Nap­tár agitációt, úgyszintén “Kik a Bűnösök” szinelőadását, de a Bérmunkás terjesztése nagyobb aktivitást követel, amit az el­múlt hónapokban elmulasztot­tunk. Reméli a mai értekezlet ezt fontolóra veszi és a mulasz­tást állandó agitációval pótol­ni fogja. Coraopolisról: Szakács és Bá­lint mtársak jelentenek. Ambridge: Pali mtárs. Hazelwood: Takács mtárs. Pittsburgh: Matis, Kutasy, Varga mtársak tesznek jelen­tést a végzett munkákról. Visi mtárs a lapunk és moz­galmunk jelenlegi helyzetéről tett jelentést, rámutat az állan­dó munkálkodások szükségessé­gére. A jelentések tárgyalásánál egyhangú véleménnyel voltak a mtársak, hogy csakis fokozott aktivitással tudjuk ellensúlyoz­ni a munkásosztály tunyaságát a szervezkedést illetőleg, erre pedig a sajtónk van hivatva a nagy munka elvégzésére. Uj ügyek és indítványok: 1. Ajánlva és elfogadva kerü­leti Bérmunkás kampány meg­indítása április és május hóna­pokban. Minden egyéves előfi­zető kap egy Retorikai zseb­könyvecskét és két IWW füze­tet. Féléves előfizető kap egy Retorikai zsebkönyvecskét és egy Technoracia cimü füzetet. 2. Ajánlva és elfogadva egy kerületi sorsolás megejtése a Bérmunkás és a helyi mozga. lom támagatására. 3. Ajánlva és elfogadva ke­rületi picknik megtartása a nyár folyamán. 4. Ajánlva és elfogadva a Bér­munkás 25 éves fennállásának a megünneplése az ősz folya­mán. 5. Ajánlva és elfogadva -az 1934-es és 1935-ös bekötött Bérmunkásnak a megrendelése a kerület részére. 6. Ajánlva és elfogadva angol IWW népgyülések szervezése az egész kerületben. 7. Ajánlva és elfogadva szer­vezeti gyűlések összehívása a kerület városaiban havonta leg­alább egyszer, ezen gyűléseken a kerületi titkár is legyen je­len. 8. Ajánlva és elfogadva a ke­rület tartsa kötelességének a Bérmunkás részére ipari híre­ket szolgáltatni. 9. Ajánlva és elfogadva az európai ipari unionisták által irt füzet kinyomása, amelynek nyomdai költségéhez a kerület is hozzájárul. 10. Ajánlva és elfogadva a Bérmunkás olvasói legyenek felszólítva az IWW propaganda szervezetébe való belépésre. A jóléti ügyeknél valameny­nyien igéretett tettünk, hogy a megtárgyalt ajánlatoknak ele­get fogunk tenni. A megjelent mtársak 5 dollárt adtak össze a Bérmunkás javára. OTI (az elkommunizált munkás- biztositó pénztár.) Hafalmas tartalékát, melyből az arra jo­gosult munkások segélyezésé­re kellene félretenni, ebek har­mincad jára szorítja Gömbös és társai. Ebből a nagy tartalé­kokból, melyeket a munkások fizetnek be kényszerből az OTI-nak, tilos munkásházakat építeni, Gömbösék nem enge­dik, ellenben az OTI-t kénysze­rítik, hogy 1.140.000 pengőt ad­jon kölcsön címén hoteloknak renoválás stb. céljára. Igen ez nem a hét legkoserabb vicce, de szomorú, valóság. Erre van pénze az OTI-nak, annak az OTI-nak, mely lehúzza a bőrt úgy a munkás mint munkálta­tókról. Viszont mindent elkö­vet, hogy még az igény jogo­sultság esetén is kinullázza a Taeteg munkást. Erre nincs pénz. Ezen felül az OTI mint fiók állampénztár. mindenkor belemarkolás lehetőséget nyújt az államnak, ha pénzre van szüksége. Erre fedezetül állam­papírt adnak71ásd a hadikölcsö- nök sorsát, mit ér. Ez talán még annyit sem ér, lévén az egész rendszer futóhomokra épülve fel. Ezen felül minden kurzusfióka ott lebzsel élőskö- dik az egyébként lenézett, álta­luk gyűlölt munkások nyakán. Ezekkel vannak a hivatali szo­bák zsúfolva. Munkájuk elte­kintve, hogy hatökrök a szo­ciálpolitikához, csupán a fizeté­süket képesek felszedni, ellen­ben munkájuk inkább káros, mint hasznos az intézményre és tagokra. És ebbe a korcs­szülöttbe, ebbe az intézmény­ben, melyet u.gy a munkás, mint a munkáltató gyűlölettel néz és emleget és adott eset­ben, miként Bastilleot fog le­rombolni, akarták fejőstehenek­nek megnyerni a külföldre ül­Matis mtárs lelkes szavakkal 5:30-kor a gyűlést befejezetnek nyilvánítja. P. Matis, A. Kucher, gyülésvezető. jegyző. dözött magyar munkásságot is, hogy centjeikkel, stb. váljanak tagjaivá. Ezt az alapot elher­dálják, és jól tette a külföldön élő magyar munkásság, hogy nem ugrott be ennek a pali fo­gásnak. Jellemző, hogy egy 13 pengős' betegségéinek admi­nisztrációs költsége amig ki­utalják 17 pengőt emészt fel. Ennyit zabái fel a bürokrácia. BUDAPEST novemberre: 2476- an lettek öngyilkosok, 1276 nő szült az utcán. A szakszer­vezeti tagok közül 14.976 a munkanélküli. (Hivatalos mun­kanélküli statisztika ismeret­len valami ezen kívül.) A MAGYAR fajvédelem na­gyobb dicsőségére 1936. év­ben az első újszülött budapesti proletárcsemete a Károlyi utca 14. számú ház előtt. A pesti ut­ca flaszterán pillantotta meg ezt a keserves világot. A HITELVÉDŐ egylet jelenté­se szerint az 1934. évhez vi­szonyítva az 1935. évben 20 százalékkal emelkedett a fize­tésképtelenség száma. KISPEST. A Popper textilgyár munkásai (1000) sztrájkba lépett. A sztrájk oka munka­bér csökkentés és munkaidő felemelés. GYŐR. A Hellasz-féle harisnya­gyár munkásai sztrájkban állanak, hasonló okból. SZÉKESFEHÉRVÁR. Bilkei Ferenc esperesplébános 55 évig panamázta el az általa ha­szonbérbe bérelt földnek bér­összegét a várostól. Az újság­írót aki ezt leleplezte 40 pengő pénzbüntetésre Ítélték. Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. AZ ÁRVERES örüulök, hogy már ezen is túl estem, jegyezte meg János buz- gólkodva, amidőn már az utolsó bútor darabot is feltette a sze­kérre, melynek tetején a komá­ja azokat rakosgatta szét óva­tosan, nehogy összetörjenek a hosszú utazásban. János fejéről kalapját levette és megtörülte homlokát, mig szemeivel végigtekintett a lát­határon, hogy egy utolsó pil­lantással, utoljára búcsút ve­gyen egyszer és mindenkorra a város zajától, a füstöl megfer­tőzött levegőtől és a zsúfolt ut­cától, ahol lakott éveken ke­resztül. Végül a kis házikón akadt meg a szeme, melyen meglátszottak az évek és az idő­járás viszontagságai. A desz­kákból már csak imitt-amott lógott egy-egy rajta, rendes kö­rülmények között a legszegé­nyebb ember is örül, ha kiköl­tözhet belőle. János lelki isme­retét sem éppen a házból való kihurcolkodás bántotta annyira, ha bár abban a viskóban ette meg kenyerének legnagyobb részét. Hanem inkább az bán­totta, hogy életének minden keresetét abba a házikóba te­mette bele. Mentői többett tör­lesztett és mennél tovább tör­lesztette, annál kevesebb remé­nye lehetett, hogy valamikor még háza is lesz. Valahányszor fizetett bele, annyiszor vette észre, hogy egy- egy deszka hiányzik belőle, el- rodhadt, amit kikellene cserél­ni ha tehetsége megengedné. Az utóbbi időben a munkavi­szonyok is elég rosszak voltak, igy néha-néha, nagyon ritkán, ha valamit dolgozott is termé­szetesen, hogy a házravaló tör­lesztés még ritkábban fordult elő, nemtudta gondját viselni, igy a ház egyik oldalát már ki is cserélhette volna. Valószínű már azt sejtette is, mire kifi­zeti a tartozását, az épületnek már csak a roncsai maradnak meg, ezért bizony nem érdemes tovább törleszteni. Költözését tehát az idézte elő, hogy már nem dolgozott és tisztában volt vele, hogy a gyár­ban többé munkát nem kap. Ez okozta aztán, hogy a komája rátudta beszélni, menjenek ki a vidékre farmát venni és te­gyék függetlenné magukat a gyári munka rabszolgaságától, így lett aztán Jánosból mint csizmadiából, amerikai farmer amire évekkel azelőtt még gon­dolni sem mert volna. De kü­lönösen akkor, még mikor a csizmadiákat is mester urnák szólították és a feleségét pedig, kezeit csókolom nagyságának. Ez persze még Magyarországon volt, ahol János tanulta a csiz­madia mesterséget és mint ser­dülő legényke tele reményekkel, halvány sejtelme sem volt ar­ról, hogy valamikor ő belőle is földművelő lesz, sőt már akkor egy kis gyárosnak képzelte el magát. Ezek a gondolatok, mint pil­lanatnyi villám csapás szalad­tak végig János agyán. Mig végre teljesen elvégezték a pa­kolást és mindannyian a kocsi­ban helyet foglaltak, ki hol tu­dott. Nekivágtak az országúi­nak, látták mindenfelé útköz­ben, amint szét nézegelődtek, hogy a természet hogyan áldja a farmer dolgos kezeket. Imit- amott szép őszi vetéseket pil­lantottak meg, melyet a szép tavaszi napsütés szemlátomást emelt ki a földből és az enyhe szellő éppen velük szembe haj- litgatta. János egyenesen azt hitte, hogy a hajlongás az ő fo­gadtatásukat jelenti, amennyi­ben az anyaföldhöz térnek ők is vissza, a természet ölébe, amit az isten azért teremtett, hogy az ember menedéket ta­láljon ottan, amidőn már min­den másban reményt vesztett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom