Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-04-04 / 887. szám
1936 április 4. BÉRMUNKÁS 5 oldal Oroszország közgazdasága ALAPVETŐ ADATOK, RENDSZER ÉS SZELLEM. POLÁNYI MIHÁLYNAK, a manchesteri egyetem tanárának ez a tanulmánya, amelyben a legújabb adatokra támaszkodva szigorú tárgyilagossággal ismerteti Oroszország mai gazdasági helyzetét a Budapesten megjelenő “Századunk” társadalomtudományi szemlé-vel,----amelynek decemberi számából vesszük át e leírást — egyidejűleg angol nyelven is megjelent a Manchester School című tudományos folyóiratban. (Szerk.) (Befejező közlemény.) IV. Oroszország belső hajtóereje. AZ EGYÉN KILÁTÁSAI. Valahányszor a Szovjetunióban jártam, mindig mély hatással volt rám a lángoló erőfeszítés szelleme, mely a közhangulatot áthatja és amely belső hajtóerő minden külföldinek, akivel csak beszéltem, bármilyen társadalmi osztályhoz tartozott is, hasonlóképpen feltűnt, ha várható eredményeire nézve a felfogások külömbözők is. Úgy tapasztaltam, hogy ennek a hajtóerőnek két forrása van. Az első a személyes siker reménye, amely most már a nép széles rétegeiben el van hintve. Minden munkás biztos abban, hogy mindig lesz munkája és bízik benne, hogy ha keményen dolgozik és bebizonyítja ügyességét, még sokkal jobb foglalkozást kaphat. Mig az állami gazdaságokban és például a textil- és élelmiszer- iparban az átalgos havi bér 100—110 rubel, addig az aeél- kohók munkásai havonkint átlagosan 750 rubelt keresnek. Egyéneknek és csoportoknak jó munkáért külön jutalmakat ígérnek és adnak s a legjobb munkások (udarniki) értékes kiváltságokat élveznek. A tanulási lehetőségek, amelyek a munkások és gyermekeik számára megnyíltak, további lépést jelentenek az előmenetel utján. Mérnökök és magasabb- rangu tisztviselők, sikerrel dolgozó orvosok és tudósok meglehetősen kényelmes középosztályi színvonalon élnek, fizetésük 600—1000 rubelig terjed és ehhez gyakran járulnak mellékjövedelmek, amelyek magánfoglalkozásból származnak és olyan előnyök, amelyek helyzetükből adódnak, például nagyobb lakás, autó, utazás és üdülés. Mikor legutóbb Moszkvában voltam, két hatalmas és kitűnő uj szállodát építettek olyan tisztviselők részére, akik hivatalos ügyben érkeznek a vidékről. Ha figyelembe vesszük a Szovjetunió átlagos lakásviszonyait, akkor kétségtelen, hogy az ilyen kényelmi berendezkedések igen messzire meghaladják az általános színvonalat. Sok jóminősitésü embernek van fényképezőgépe, rádiója, biciklije, autója, villája, amelyet vagy maga vásárolt, vagy külön ajándékul kapott a kormánytól. Az embereket hivatalosan is biztatják arra, hogy teljes mértékben használják és élvezzék mindezeket a javakat s az élet örömeit. A tánctermek és színházak zsúfolva vannak s a jó ruha és jó táplálkozás örömeit az uj, “kulturált” élet fontos velejáróinak tekintik. Nem terjeszkedhetem ki ennek a kultúrának különféle kisérő jelenségeire. A változás egyik legjobb eredménye az, hogy a különcködő tanítási módszereket félredobták, az iskolai életet normális formákba terelték, a tanfolyamok beosztása tekintetében is a nyugati mintákhoz közeledvén. Az elő- lépés széleskörű lehetőségei természetesen elsősorban a városi lakosság részére nyíltak meg. De ha a parasztnak nehezebb is feljutni a társadalmi élet csúcsaira, viszont az ő számára ezek a csúcsok sokkal káprázatosabbak és izgatóbbak is. Gyári munkásnak lenni az ő számára annyit jelent, hogy életszínvonala legalább háromszorosára emelkedik. Az egész lakosságot pionirszellem tölti el, amelynek lényege az egyéni siker reménye és ezzel együtt azoknak a kezdetleges örömöknek lehetősége, amelyek ilyen uj, feltörekvő társadalmakra annyira jellemzőek. I SZOCIÁLIS KILÁTÁSOK. De van ennek a szellemnek egy másik és még fontosabb oldala is. Az elv az, hogy a munkások és hivatalnokok nagy tömegeitől semmi olyan munkát nem kívánnak, amelyért ne kapnának ellenértéket. Eltanácsolják, terhesnek és ártalmasnak tekintik azokat a lelkes “ellenterveket,” amelyeknél arról '.van szó, hogy a megkívánt munkánál többet kell végezni. Sztálinnak sikerült a bérrendszer elvét megerősíteni a köztudatban. A piacrendszer tovább terjed és hamarosan ez lesz a legtöbb gazdasági tevékenység mozgató ereje. Amint a jelenlegi furcsa összevisszaságból és ad hoc intézkedésekből kikristályosodik egy valódi uj gazdasági rend, ez egyértelmű lehet a kapitalizmussal. De azért túlzás lenne, ha társadalmi kérdésekben az egyértelmű dolgokat azonosaknak tekintenék. Ha a milliónyi magánüzem fölött az állam eszméje lebeg, akkor valamennyi dolgozóban egy egységes gazdasági tudat alakul ki. Ez az egyszerű és anyagi szempontból csaknem mellékes tény okozza, hogy a Szovjetunió más világ, mint a kapitalizmus. Oroszországban a felelősség elvének teljes megfordulását tapasztaljuk. Mig a kapitalista rendszerben minden jó magától terem s az államot csak akkor teszik felelősé, ha a dolgok rosszul mennek, addig itt minden hasznos dolognak forrása az állam és viszont valamennyi hibáért a nép felelős. Az államgazdaságban a mindennapi munkát közéleti hév hatja át; a diktatúra úgy irányítja ezt a lelkesedést, hogy a lojalitást az állammal szemben még katasztrófák közepeit is biztosítsa. A szovjetrendszerben tehát az egyéni és társadalmi motívumok viszonya ellenkezőre fordul. Mig a kapitalista társadalomban az ember munkálkodásának bevallott célja az, hogy saját érdekét szolgálja és társadalmi működése láthatatlan, addig a szovjet-elv az, hogy az ember nyilvánosan csakis a közjóért dolgozik és személyes ambíciói a színfalak mögött maradnak. Ezért az oroszok úgy érzik, hogy a rendszer maga célravezető akkor is, ha megnyilvánulásai nem is különösebben észszerüek és szociális akkor is, ha bizonyos egyenlőtlenségek feltűnőek is. Nem foglalkoztunk még azzal az állítással, hogy ez a diktatúra a munkások felszabadítását jelenti. Ezt azzal indokolják, hogy a gazdasági tudatosságnak ilyen egybeforrasztásá- ból a munkásságra nagyobb szellemi haszon háramlik és kevesebb veszteség, mint a közösség bármely másik csoportjára. Az állam jelvénye, amely minden cégtáblán látható és amellyel a munkások azonosítják magukat, az ő számukra ugyanannyit jelent, mint régebbi népek számára a nemzeti lobogó, amely ott lengett valamennyi feudális földesur cimere fölött. Az orosz mun(Folyt, az 1-ső oldalról.) dijat magának és a költségeit, de semmit nem csinált, az az annyit csinált, hogy akinek az ügyébe kijött a panaszt felvette, hogy majd elintézi, de arra sor nem került, mert a boss az illetőt kiüldözte a munkából. Most az utóbbi 3 évben pedig, hogy progressive van itt Dél Illinoisban álljon itt az alábbi bánásmód papa John Lewis házi szervezetéről, akik ezt a sorsot, bánásmódot sem érdemlő emberi salakok, amilyenben részök van, torkig vannak a scabeléssel és papa Jolinál és bandájával, de nem tudnak sehová fordulni. Itt Zeigleren a 2. számú bányába mig a gépeket be nem rakták, aki egy kis piszkot rakott a kocsijába, a boss másnap azt mondta neki, piszkot raktál tegnap tehát nem eresztelek le 3 vagy 4 nap a bányába büntetésből, de nézd Mike, ha dolgozni akarsz a topon 2 dollárért naponta, úgy ott dolgozhatok mivel a topi munkásoknak 4 dolláron felül volt, úgy azokat sorra haza küldték és 2 dolláros munkásokkal pótolták helyüket, az itteni local tagok prüszköltek ezért, de mit sem tehettek, nem szabad a bányában a szomszédjához menni beszélgetni, sem a bodyknak együtt beszélni majdnem minden másnap, más két embert kások semmivel sem inkább tulajdonosai a gyáraiknak, mint amennyire az angol polgár tulajdonosa az angol hajóhadnak. De ugyanennyire csakugyan tulajdonosai és mint ilyenek, Ugyanúgy büszkélkednek gyáraikkal, mint ahogy az angol ember büszke a hajóhadra. A középkori kézművesség céhrendszere és később, a “pio- nirkorok” üzleti szelleme, amikor mindenkinek volt magán- tulajdona, vagy legalább is remélte, hogy lesz, a munkások számára a gazdasági tudatosságnak különböző formáit jelentették. Ezek elmúltak; ma az állami vezetés, amelyet egy a munkásosztályhoz tartozó bürokrácia intéz, jelenti az ő számukra a gazdasági tudatosságnak uj és erőteljes kifejezését és egyúttal ebben találják meg munkájuk értelmét. Ügy látszik, az emberiség egyik tragédiája, hogy ennek a gazdasági tudatosságnak éppen legerőteljesebb formái kivétel nélkül rombolóak. Ha a rombolást el akarjuk kerülni, akkor a közösség számára a mindennapi élet értelmét másmódon kell tudatossá tenni, mint társadalmi forradalom utján. Az emberek szemléletének tisztázására más módot kell találni, mint amely abban áll, hogy szétrombolják a gépezetet, amelynek működését nem tudják megérteni. Manchester, Victoria Egyetem, 1915 augusztus. tesznek össze, rendes bodyja alig van valakinek. Gyűlést nem szabad tartani, csak ha arra felülről engedélyt kapnak. Lázongnak egymás között, de olyankor a boss és a kinevezett úgymond tisztviselőik, leintik őket, hogy “becsüld meg a munkát türelemmel, mert 10 van helyedre ott vannak, lesik az alkalmat a progressivek.” A lefogás igen sok, a konven- ciós komédia pedig még jobban növelte azt, hisz innen külön vonaton mentek az urak Washingtonba, de megérdemelik sorsukat, amig igy kihasználni engedik magukat. Levelező. MEGJELENT! RHETORIKAI KÉZI KÖNYV HOGYAN KELL Cikket Írni Olvasni Beszélni Szavalni Vitatkozni Gyűlést vezetni. Hasznos minden munkásnak, minden egyleti tagnak. A 64 oldalas könyv ára 10c. Megrendelhető: BÉRMUNKÁS 3912 Sta. S. S. Cleveland, O. Dél lllinoisban elkeseredett harcok várhatók
