Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-09-21 / 859. szám

1935 szeptember 21. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hirszolgálati irodájától Budapest. RÁKOSI Mátyás volt helyettes népbiztost a tábla is élet­fogytiglani fegyházra Ítélte 30 percnyi távolságra attól a hely­től ahol a budapesti szovjetkö­vetség székhelye van. BAKONYBA, a Pestiek humo­ra szerint újabb betyárbanda fészkelte be magát. A régi be­tyárvilág újra feléledt, minden­ki gondosan kerülje el Bakonyt, mert az arra járókat ez a szer­vezet betyárbanda kifosztja. Eddig tart a humor mely alatt a Bakonyba visszavonult és ott jelenleg “tanácskozó” Gömbös kormány tagjait k.ell érteni. MISKOLC. Már előreveti ár­nyékát a magyar nép sorsa itt is. A nyomor ebben a keres­kedelmi gócpontu városban le­írhatatlan mérveket öltött. A városházát ellepik az; éhező Mis­kolciak, közöttük olyanok akik­nek a kabátja alatt semmiféle ruha, fehérnemű nincs. Fél és háromnegyed meztelen férfiak és nők rimánkodnak segítség­ért, kérnek fedelet, Könyörög­nek egy darab kenyérért. “Ma még kér a nép . . .” Petőfi idézet jut eszünkbe, de tudjuk azt, hogy ebből követelés fog lenni . . . Eh ne vágjunk az események elé. NAGY TÖMEG tüntetés Rákosi Mátyás mellett Budapesten. Valószínűleg igy közlik a KMP lapjai külföldön azt a tömeg- megmozdulást amin junius hó 1-én hétfőn Budapesten a Mu­rányi és Elemér utca sarkon 20, (azaz húsz) főnyi csoport éltette Rákosi Mátyást és szi­dalmazta a bíróságot. E tömeg- megmozdulásra riadó autókon vagy 60 rendőr száguldott ki a helyszínre a Mosonyi utcai laktanyából és a tüntetők kö­zül négyet elfogtak. mekkel, ahogy csak az apa ját­szik saját gyermekével, John vol . . . aki most itt áll mel­lette a gárdalovasság díszes őr­nagyi egyenruhájában. A boldogtalan menyasszony szédült, a szive összeszorult . . . Neki nincs joga ehhez a fér­fihez . . . nem veheti el attól a gyermektől és attól az asz- szonytól . . . Sir John nyugodt hangján elhangzott az “igen,” és most még világosabban emlékezett a lány, hogy ez a hang volt annak a férfinak a hangja . . . A pap csodálkozó pillantást vetett a menyasszony halálosan sápadt arcára . . . Gépiesen mondta Marjorie is: “Igen.” És ugyanakkor ezt gondolta: “ . . . miért nem haltam meg én is Tómmal!” Negyedórával később Marjo­rie kábultan állt Sir John ol­dalán a fogadószoba közepén, ahol a gratulációkat fogadták. S amint az üdvözlők tömege lassan elapadt, hirtelen szálas, karcsú férfi alakja tűnt fel az ajtóban. Marjorie arról vette észre a jelenlétét, hogy John összeráncolta a homlokát és x xu áxciii va.g,yuiiiY pacifisták, rikoltotta egyik Gömbös párti képviselő közbe amikor az ellenzék támadta a légvédelmi javaslatot: Nem vagyunk pacifisták. Ezt elhisz- szük, hogy az urak nem azok, mert hisz nem az ő bőrükről van szó. Azomban 1914-ben is ezt ordították a hasonszőrű gazemberek és éppen ennek volt köszönhető, hogy Magyar- ország ide jutott ahol van terü­letileg. A magyar népképvise­lő ur, pacifista és megnyugtat­juk, hogy ha mégegyszer az ő bőrükre spekulálnak akkor, még az irmagja sem fog megmarad­ni itt a nem pocifistáknak. Na tessék tehát elkezdeni. EGER. Az egy évvel ezelőtt nyugdíjba ment polgármester részére egyszersmindenkorra 3000 pengőt szavazott meg a városi testület. Már most két­ezer aláírással tiltakoztak az ellen a miniszternél, hogy jó­váhagyását megakadályozzák. A tiltakozó iratra a kellő meny- nyiségü bélyeget annak rendje és módja szerint már ami egy iratra szól ráragasztották. D'e a dohány nagyon kell a kincs­tárnak és most kisütötték, hogy kétszeresen kellett volna a bélyeget ráragasztani (dupla vagy semmi alapon) és most a 2000 egri polgárt fejenként 32 pengő megfizetésére kötelezték bélyegilleték címén. Ezekért egyetemlegesen fel.előssek, hogy kilegyen fizetve. így .jár­nak magyarhonba azok, akik igazságot követelnek a kincstár pedig hozzájut, hisz elviszik még a párnát is ennek fejében 64.000 pengőhöz. Ha ezek 2000-en fejenként 1.50 fillért adtak volna össze meglett vol­na a polgármester 300 pengője is és ők is megtakaríthattak volna 31.50 fillért fejenként. DE RABLÁSI lehetőség az is, hogy van egy csomó malom­ellenőr akiknek a malomba kel­lene ellenőrizni, hogy a parasz­tok a megőrölt gabonának liszt­je után lerótták-e a lisztadót. Az ellenőr urak szolgálat he­lyett már mint a firkászoknál ez szokásos, mindent csinálnak csak azt nem amiért a fizetést az államtól felszedik (sógor­koma alapon vannak kinevezve ezek a jamp.ecok.) Már most, hogy mutassák, hogy ők is valakik, megjelennek a parasz­toknál és (természetes a leg­nagyobb dologidőben) kifag­gatja az illetőt, hogy tavaly, két éve v.ett-e lisztet, őrölte- tett-e, ha igen hol, megvizsgál­ja a kamarát és követeli, hogy igazolja be az illető, hogy a nála levő lisztmennyiség után megfizette a lisztforgalmi adót. Mivel a malom és kereskedő sem adhat az illetők részére passzust mint a marhák után a lisztről, már egy sereg köz- igazgatási ítéletet hoztak “a terhelt nem tudta igazolni, hogy az adó le volt róva.” Ter­mészetes ezek az Ítéletek pénz- büntetésre szolnak. A reakció fizet tehát a parasztnak ami­ért nyakára segítette 1919- ben. ba, mert akik ez alól a szállí­tás alól kibújnak soha többé állami támogatással intézett zsirkivitelből részt nem kap­hatnak. Ugyebár az csak logi­kus, hogy akkor amikor itt ki­látás van arra, higy a tél folya­mán százával fognak felfor­dulni az éhségtől a magyarok ugyanakkor a magyar kormány állami támogatással sibolják ki az országból az élelmikészle­tek legfontosabbikját. Nem hiába germánjai származású miniszterelnöke van. ennek a szerencsétlen országnak és nép­nek. bosszús pillantást vetett a meg­késett vendég felé. Amint Mar­jorie meglátta a jövevényt, meg­állt a szívverése. Mintha John állt volna ott az ajtóban . . . Az alakja, a szőke haja, sovány, jellegzetes arca, acélszürk.e szeme . . . minden részlet cso­dásán azonos volt, csak annyi­ban különbözött a két férfi egymástól, hogy John a gárda­ezred egyenruhájában volt, a jövevény pedig szürke utcai ruhában. A megkésett vendég odalépett hozzájuk. Kissé zavar­ban volt . . . talán érezte, hogy nem szívesen látják. John hűvösen a kezét nyúj­totta feléje s igy szólt Marjo- riehoz fordulva: — Édesem, engedd meg, hogy bemutassam Henryt, az unoka- testvéremet. John sohase tudta meg, hogy jéggé dermedt felesége miért kezdett hirtelen vidáman ne­vetni és hogy miért ölelte meg őt kitörő gyöngédséggel, ami­kor egyedül maradtak. Nem sejthette, hogy Marjorie felis­merte Henryben az eredeti csa­ládi jelenetbeli “boldog atyát,” és ezzel megszabadult a lelkét nyomasztó kisértet rémétől. ROBOGNAK az élelmiszerek­kel megrakott vonatok Né­met és Olaszország felé. Ugyan­akkor a nagy és mindent ki­perzselő szárazság és aszálykár miatt a lakosság éhínség előtt áll. A minap a zsir teljesen el­tűnt a pesti piacról, mivel a kukoricatermés nem biztosítja a sertések hizlalási lehetőségét. Az addig 1.26 filléres árból 48 óra alatt 1.80 filléres ár lett. A kormány ennek dacára uta­sította az exportőröket, hogy augusztusban 40 vaggon zsír­nak kell kimennie Németország­AZ OTI-RÓL már irtunk. Most tárgyalja a 33-as bizottság a 70 millió pengővel való gaz­dálkodást és ilyeneket határo­zott pl. el. 12-ik pont a szállí­tások (beszerzések) és munká­latok, valamint építkezések (lásd albertfalvai OTI pana­mát) végrehajtására vonatkozó hatáskört, (hisz ezt akarták elérni,) az ügyvitelre ruházzák át. 1. pont. (csoport) A kere- sőképtelenségi (betegsegély) igénybevételét az eddiginél is j,óbban megszorítják, (eddig is hacsak lehetett nem adtak kivéve önmagukat, senkinek semmit.) Viszont amig a biz­tosítottak és a munkáltatók 70 millió pengőt adtak az OTI-nak tagdíj fejében, az állam az ügyvitelhez hozzájárulás címén adott évi 3.200.000 pengőről 2.400.000 pengőre szállítja le, (az igy elvont pénz ugyebár kell az elszámolási kötelezett­ség alá nem eső rendelkezési alapra, vagy sajtó alapra?) A 33-as bizottság tagjai véletle­nül az OTI-tagok és igy köny- nyü más zsebébe vájkálni. A NŐK előtt egy üres fejű ember nem annyira eltaszi- tandó, mint az üres zsebü. ATYAI “GONDOSKODÁS” Azt tartják, hogy a kormá­nyok atyai módon gondoskod­nak az alattvalókról, de leg­inkább azokról, akik hűségesen harcoltak érte. A napokban csak 500 kiszol­gált katona, háborús veterán pusztult el Floridában, a viha­rok hazájában, csak azért mert a kormány körök, akik között sok katonai mérnök van, csak laza tákolmányokba szállásolták el a háborús veteránokat, aki­ket az ország különböző ré­széről az állami munkákra éh­bér mellett összeszedtek. Akik egy évvel ezelőtt ol­vasták a lapokba, — ugyan ha olvasták, — hogy a Roosevelt kormánya a Washingtonba se­reglett és kisebb-nagyobb tá­borokba szétszórt munkanélkü­li, családnélküli veteránokat Floridába telepíti le katonatisz­tek vezetése alatt közmunkák csinálására, azok úgy gondol­ták, hogy milyen jó ezeknek ottan tanyáznak majd ahol a milliomosok szoktak. De most a hírek, utóhangok azt mondják, hogy ezt a tele­pítést, ha szánszándékosan ezeknek a munkanélküli volt katonáknak az elpusztítására csinálták volna, akkor sem tud­ták volna sikeresebben végre­hajtani. Azt ma már a gyerek is tud­ja, hogy Florida déli részében óriási viharok szoktak lenni, mely nem csak a fatákolmá­nyokat, barakokat, hanem a kő vagy tégla épületekben is nagy kárt csinál, felforgatja, de azért az okos atyai kormány a tengerparthoz közel, rozoga tákolmányokba, barakokba tele­pítette a veteránokat, igy bi­zony az első igazi vihar, csak 500-at sepert el, melyért senki sem felelős. Sőt a kormány még annyi szidalmat sem kap, mint Hoo­ver kapott, mikor Washington­ba megöltek két háborús vete­ránt. Az nyerserőszak, ez meg diplomatikus gyilkossák volt. Ugyancsak ilyen diplomati­kusan, irtja a munkanélkülie­ket a mai kormány, családos­tól, akiket elküldenek Alaská- ba telepíteni, de bizony ala­posan letelepítik őket, legna­gyobb részüket 6 lábra az anya föld alá. De azért a tömegek azt re­mélik, hogy a kormány atyai- lag fog róluk gondoskodni, mely a fenti diplomatikus formában meg is történik. Vi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom