Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-09-14 / 858. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 szeptember 14. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ........ $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months ......... 1-00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy ......... 5c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ........... 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114. Szerkesztőség és kiadóhivatal: S622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to _______________________Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD H. R. 2827 (P.) Ezt a szerencsétlen számot adták annak a törvény- javaslatnak amit Lundeen képviselő terjesztett be, a társadalmi biztosításra vonatkozóan, amely javaslat még a kommunisták tömegnyomása dacára is verességet szenvedett. A mai haldokló termelési rendszerbe mindig akadnak olyanok, akik látszólag a nincstelenek jövőjét próbálják előtérbe hozni, de végeredményében minden ténykedésük a mai rendszer életbemaradására irányul. Maga a társadalmi biztositás nem más mint az ipari fejlődés és az ebből fakadó munka meggyorsítása révén munkátlanná vált munkásoknak állami segélyezése, hogy a rendszer továbbra is fenmaradhasson. A jelenlegi termelési rendszer amely a magántulajdonon alapszik, ahol a bérért dolgozók a társadalom fenntartói a munkájukért csak annyit kapnak munkájuk után bér fejében, hogy életüket egyik napról a másikra tengessék. Az ipari fejlődés gyors motívuma lehetővé tette, hogy a munkásosztály többet tud ma termelni mint amennyit az árurendszerben képes fogyasztani, mivel saját bérével nem képes visszavásárolni a megtermelt szükségleti cikkeket. így azután áru felhalmozódás jön létre, ami sok termelő munkaerőt tesz feleslegessé. A mai kapitalista, termelési rendszerben feleslegessé vált munkaerőknek életbentar- tásáról van hivatva gondoskodni a társadalmi biztositás. Ez a folyamat amellyel magát a mai termelési rendszert próbálják meghosszabbítani azok, akik a társadalmi biztosításért küzdenek, ezek között a mai rendszer védői között találjuk a kommunista jelzővel ellátott gyülekezetei. Nyíltan és világosan ezen cselekedetükkel — nem a mai termelési rendszer megszüntetéséért, hanem annak további fenmaradása mellett küzdenek. Nem akarják beismerni, hogy ezen reform támogatásával a társadalmi forradalmárok küzdelmét gátolják meg és elterelik a munkásosztályt a tényleges harc megvívásától, amely a termelési rendszer megváltoztatásáért folyik. A “kommunisták” a polgári elemekkel karöltve küzdenek a mai rendszer fenmaradása érdekében. Forradalmat kiáltoznak, de reformjukkal tényleg a forradalom kerékkötői. A Lundin- féle törvényjavaslat esetleges életbeléptetése még nagyobb terheket róna, — még a munkán lévő termelő bérmunkásokra akik a tényleges fenntartói a rendszernek. A tőkések megadóztatása nem jelent társadalmi változást, csak a termelő munkásoknak még nagyobb fokú kizsákmányolását, — mert a kapitalista osztály a felhalmozott felesleget a munkások kizsákmányolása révén tudja létrehozni. A végletekig kizsákmányolt munkásosztályt nem szabad megtéveszteni és tévtanokkal a forradalmat lecsapolni, — pláne kommunista szempontból. A Lundeen-féle H. R. 2827 törvényjavaslatnak életbeléptetése — a munkások szétválasztására való törekvés, ami szembehelyezi a munkán lévő termelőket a munkanélküliek parazita tömegével, akik örökre elvesztik forradal- miságukat, még akkor is, ha forradalmat hangoztatnak. A kommunisták megmozdulása az H. R. 2827 törvényjavaslat megvalósítása érdekében arculcsapása a forradalmi munkásoknak, akik nem foltozgatni, — sem pedig meghosszabbítani akarják a mai rendszer további fennmaradását, hanem magát a termelési rendszert akarják megváltoztatni. A politikai pártoknál nem is a termelési rendszer megváltoztatása a fő cél, — hanem csak a párturalom megvalósítása. Lehet, hogy a kommunisták részéről az H. R. 2827 és a törvényjavaslat életbeléptetése csak taktika, még pedig arra vonatkozóan, hogy a pártnak hívőket szerezzenek, éppen úgy mint a múltban tették a kisháztulajdonosok megmentésével. De legyen ez taktika vagy bármi más, de forradalmi szempontból a munkások félrevezetésére és a forradalom lecsapolására irányul. A forradalmi munkások nem azonosíthatják magukat a megalkuvó reformistákkal még akkor sem, ha azok kommunista nevet viselnek a tömegek megtévesztésére mivel a forradalmárok győzelmi zászlajára ez van felírva, “Le a Bérrendszerrel.” A gondolkozó munkásoktól függ, hogy a forradalmat ordítozó, de reformokért küzdő kommunisták táborához csatlakozik — vagy pedig az IWW színtiszta forradalmi zászlaja alá szervezkedik, amelyre minden megalkuvás nélkül ez a jelszó van felírva. “LE A BÉRRENDSZERREL.” Az IWW a maga valóságában; Nem amilyennek hiresztelik Angolból fordította: Vlasits Márton. (Folytatás.) Érezték a kereskedelmi bukásokat, nyugtalanították őket a munkanélküliek és a bérlő farmerek állandóan szaporodó tömege. Az északról a délre özönlő csaló kereskedők (Carpetbagger) működése hátráltatta az észak és a dél közötti megbé- külést. Nehéz volt az együttműködés az Egyesült Államok két részében. Az eredmény gazdasági és politikai veszteség volt mindkét részről. Ebben a korszakban az Egyesült Államok lényegtelen politikai tényező volt a nemzetközi politikai és gazdasági életben.” A VÁLTOZÁS. “Azóta ezek a viszonyol teljesen megváltoztak. Az ország lakosságának a száma megháromszorozódott. A dél gazdaságilag kiheverve bajait a sectionalizmus, az elszakadási hajlam megszűnt, az észak gazdasági ereje óriási mértékben növekedett. Az Egyesült Államok gazdasági értéke fölülmúlta öt más idegen államnak a vagyonát. Hitelt nyújtható hatalma a legerősebb a földön. Éhez még hozzájárul, hogy nyersanyag forrása még közel sincs kimerítve, úgy hogy az Egyesült Államok ma a világ leghatalmasabb gazdasági egysége, ennélfogva a legbefolyásosabb is.” Tanúja voltam, — folytatja a szenátor, — mindezeknek a változásoknak és részt vettem bennök. Szemlélve ezeket, láttam dolgokat, melyek félelemmel töltöttek el. Tanúja voltam az Egyesült Államok kormányának trustokkal, a bankokkal és a vasút egységekkel való tülekedésének, és mindig azt tapasztaltam, hogy az üzleti érdekek voltak a győztesek. Láttam a köztársasági kormányforma züllését, amelyet éppen azok az elemek okoztak, akik hivatva lettek volna támogatni. Tanúja voltam az üzleti birodalom számtalan fosztogatásának úgy a kormány keretein belül, mint kívül. Figyeltem a gazdasági és üzleti befolyások fölülemelkedését az általános érdekekkel szemben.” “Azok legtöbbje, akik ezt figyelték nem léptek a politikai térre, hanem ahelyett az ipari és kereskedelmi téren igyekeztek érvényt és vagyont szerezni, és igy a kormány politikai hatalma lassan Washingtonból a Wall Streetre vándorolt át. Ezzel bekövetkezett az, hogy eltűntek a politikából azok, akik hivatva lettek volna az emberi jogot oltalmazni. A kormány hatalma az egyes személyek vezetése alól az ipari és kereskedelmi egyesülések vezetésébe került. Az ország ügyét az ő meg- bizottaikkal intéztették és biráikkal szentesítették. Tapasztaltam, hogy ezek a dolgok a rendszerben vannak és az üzleti érdekek a leglényegesebbek a politikai életben.” “Ezeket vizsgálva csodálat, majd undor fogott el és húsz év óta az Egyesült Államok kormányzatát megértő szemmel nézem. Sokáig szemléltem azt, hogy mikép mennek a politika utjai. Ma már tudom, hogy miért mennek úgy.” “Ha visszatekintek félszázados közéleti szereplésemre, alig tudom felfogni, hogy ez-e az az Amerika amilyennek én mint ifjú ember láttam, és amelyben hittem. Bár tudom, hogy megváltozott, de nehezemre esik mint valóságot elfogadni. Az Egyesült Államoknak sok a közéletben szereplő és munkálkodó embere megírta a megfigyeléseit és benyomásait az utóbbi időben. Benton, Blaire, Grant és Sherman tárgyalták a múlt század közéletét. Azonkívül sokan írtak emlékiratokat és önéletrajzokat. Többet ezek közül olvastam is, és rájöttem arra, hogy a könyvek irói nem látják meg a dolgok valóságát, bár tanulmányozzák azt. Ez először azért van, mert ha politikáról Írnak, nem figyelik meg a gazdasági rugókat, amelyek azt formálják. Másodszor azért mert szeretik azt megírni, amivel megegyeznek, mig amit nem szeretnek, azt elhallgatják. Harmadszor mert azt írják meg aminek meg kellett volna történni, ahelyett, ami tényleg megtörtént és negyedszer és a legfontosabb azért, mert mint az- uralkodó osztály tagjai írták, szeretve saját magukat, megelégedve azzal amit az uralkodó osztály teljesített, szerintük a legtökéletesebbet a közösség érdekében. Ezek a könyvek olyanok mint a bíróságok döntései, inkább eseményeken, mint tényeken alapulna] .” AZ IPARI SZERVEZKEDÉS. AZ ÉLETERŐ. Az ipari termelés változása és fejlődése segíti elő a társadalmi élet létezését és a társadalom intézményei attól függnek. A táradalomban csak az az elem szükséges, amelynek működése a létező termelést f öntart ja. A jelenben a bérmunkás osztályból áll ez az elem. A bérmunkás osztály nélkül a mai társadalom nem állhatna főn. Kevés megfontolás szükséges ahoz, hogy a legelőitéletesebb egyén is belássa azt, miszerint ha a munkás nem termelne, ez a termelési rendszer elpusztulna, ami a civilizáció megszűnését vonná maga után. Nem viselhetnénk ruhát, nem ehetnénk ételt, nem lakhatnánk házban, nem közlekedhetnénk sem szárazon, sem vizei sem a levegőben, ha a munkások nem termelnék meg ezeket a közösség, a társadalom részére. (Folytatjuk.)
