Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-08-24 / 856. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1935 augusztus 24. SZILÁNKOK Amerika munkásvilága forrong. A kapitalisták vesztüket érzik, nem túlzottak ezek a megállapítások. Azok a munkások, kik éber figyelemmel kisérik az eseményeket, látják ezt. A kapitalisták pedig, kiknek zsebéről, gazdasági fen- sőbbségről van szó, látják — sajnos — jobban, mint az átlag munkás. Az átlag munkás csak akkor veszi észre az említett forrongást, mikor ennek hullámai közvetlen a napi munka helyénél érinti valamelyes sérelem orvoslásánál, vagy bérmozgalomnál. Nem igy a kapitalistánál. Náluk az osztálytudatosság jobban ki van fejlődve; ők a munkás megmozdulások által élénkebbé tett gazdasági ütőeret nagyon figyelik s a legkis- sebb rendellenességre reagálnak. Az “Uj Deal” égisze alatt lovagolva feltolt zseniket me- nesztenek, újakat ültetnek a kívánt ‘‘ipari béke” trónjára. Ritchberget, minden kikent képességei dacára a feledés kuckójába küldték. Johnsont kiütötték a főkolompos nyergéből, úgy látszik nem véglegesen, most alárendelt szerepben végzi továbbra is az “Uj Deal” piszkos munkáját. Verekszik a new yorki milliós tömeggel. A legújabb “béke angyal,” felsarkantyuzott munkásnyuzó vagy bárminek hívjuk is (valódi nevét piszkos pályafutásának hullái és áldozatai fogják megadni.) —: M’Grady. Egy épületes kép áll előttünk egy polgári lapból. Ezúttal érdekesebb a Japán talyigás karikatúránál. Amaz mosolyt keltett, emez mar. Bele tép a munkás gondolat sejtjébe. A kép nagyszerű alakjai: 1. M’Grady, a washingtoni csa- hos, 2. Dalton és Lenehan az AFofL clevelandi csoportjainak elnöke és titkára, 3. Frulong a Cleveland és környéki gyárosok kimondott sztrájktörő szállítója, 4. és végül a helybeli Gyáros és Kereskedő Szövetség elnöke. Külön-külön és együttvéve meg van az érdemük a munkásélet keserűvé tételében. Külön- külön és együttvéve, kiki a saját körzetében hivatkozhat hevert munkásfejekre, az éj sötétjében mitsem sejtő munkás otthonábani betörésre, sortüzek, mérges gáz használatra és sok másra. Mindarra, amit a tőkés profitéhség védelme kiválthat belőlük. No és, ez a díszes társaság nyilatkozatot tesz közzé, melyben fogadást tesznek az “ipari béke” helyreállítására és fentartására. Az itt lezajlott IWW sztrájkok után szélcsend állt be. Ők, a kapitalisták éber házőrző kutyái tudják azonban legjobban, hogy az IWW clevelandi harcai, annak hatása nem tiszavirág életűek. Érzik és tudják, hogy a szélcsend csak megelőzője a minden pillanatban kitörhető viharoknak. Nem csupán az IWW által kontrolált gyárakban, de az AFofL és más szervezetekbe beszervezett gyá| raknál is. Az IWW-nak hagyományos tanítása, mely a köztagság dominálását tartja szükségszerűnek, lassankint behatol a konzervatív szervezetek kínai falain, szót kérnek saját sorsuk intézésében, kikényszerítik a harcot ott, ahol a Dal- tonok, Frulongok és a többi keselyük édes lakomák között szokták elintézni” a munkáskérdéseket. A kormány közegek idefutkosása, kuliszák mögött paktálása “munkás” vezérekkel, a kutyaszövetség hírhedt sztrájktörő huligánjaival mind azt bizonyítja, hogy az alacsony béreiről és szervezetlenségéről hires Cleveland és környéke nagy gondot okoz a pénzügyi érdekeltségeknek. Az IWW szüntelen tanítása, lefolytatott harcai előkészítették a környék munkásságát eddig még alig remélt közvetlen cselekvésre, a köztagság által dominált bérharcokra, amely mögött és testén átszőve kirí a munkás “mindent a termelőnek, semmit a dologtalan parazitának” óhaja. Ez pedig csak úgy köznyelven mondva is: forradalmi. Ezért a megértő élősdik csoportosulása és tanácskozása. És ezért — ha másért nem is — az ipari union megértői kétszerezett erővel folytatják megkezdett munkáj ukat, hogy a szélcsendet előbb-utóbb követő vihar felkészülve, megerősödve és harcra készen találjon bennünket. M’Gardy és a fentebb említett urak egy “ipari tanács,” amolyan csősz-féle társaságot terveznek. E csősz társaság 0. K.-ja nélkül a munkásnak tilos lesz nagyobb darab kenyérre gondolni, még kevésbbé követelni. Ennek bevezetéséül elfojtják a hónapok óta folyó szövő sztrájkot, a pékek sztrájkját, a Thompson autorész készítők sztrájkját (ez utóbbinál épp tegnap remekelt a “vadember” és frulong nénány betört fejjel, büzgázzal és rendőrbottal) s nem lehetetlen, hogy a sörszállitók ügye, mely igen kirívóan gyalázatos dolog, hol hosszú évek óta szervezett embereket kergettek el munkájukról ugyancsak az AFofL-be tartozó szervezetek vezéri parancsra, — még talán ez is “elintézést” nyer. M’Gardy nem úgy utazik, mint a mi szervezőink, ő repül. Mig e sorok készülnek, halljuk szárnyai suhogását, mely a Hitler-féle “vasasok” drákói szigorát próbálja velünk szembeállítani. Előre jelezhetjük, hogy az ő szárnyai és torzszü- löttj.e a “kék sas” sorsára van ítélve minden pereputtyával együtt. A modern gépek fejlesztette munkásöntudat ássa a sírját és hantozza el. Sirdomb- jának díszét faragják az ipari szervezet ideájának követői. Ott lesz a vasizmu munkás kitárt karja, pozdorjává törve rabláncait, lábai alatt a haszontalan élősdiek teteme. S—n. Hogyan létesülnek az egységfrontok Európában és az U. S.-ben i. A világháború uj alakulatokat, ideológiákat és uj irányokat fejlesztett a munkásmozgalomban is. A gazdasági alap, melyen a kapitalista termelési módszer nyugodott, teljesen megingott. Már a háború kitörésekor felbomlottak az akkor létezett szocialista pártok és az általuk megszervezett és jobbára szakszerüleg szervezett gazdasági szervezetek. A 2-ik Internacionálé 1914 augusztus havában a háború megüzenésével csődbe jutott, a különböző Országos Szocialista pártok — részben mert számottevő tulajdonra tettek szert, részben heterogén összetételüknél fogva, mint nemzetközi kapcsolatai az 1889-ben létesült 2-ik Internacionálénak — a bennük rég fenálló ideológiai ellentéteknek felfogásoknak — csődbe és bomlásba jutottak. Már a világháború kellős közepében 1915 Kienthalban és később 1916-ban Zimmerwald- .an megtartott nemzetközi kongresszusokon uj alapokon, a forradalmi politikai akció alapján kialakult a 3-ik Inter- nacionálé előfutár ja az úgynevezett “balszárny mozgalom,” amint ismeretes ez a mozgalom a fenálló Szocialista Pártok keretein belül toborozta híveit, az újonnan lerakott elvek érvényre juttatására. Az uj irány hívei a régen elégedetlenkedő német Szocialista Párt forradalmi elemeit, az Egyesült Államok SP balra tolodó elemeit és az Oroszországban már 1903-ban létesült és a maximális néven ismert később az orosz kifejezés szerint nevezett bolseviki pártot, eredményezte. A cári rendszer megdöntése és az ezután 1917 nov. havában lejátszódott úgynevezett 2-ik forradalom, ami a bolsevik párt uralomra jutását eredményezi, — népszerűvé tette, magával ragadta a két kontinens forradalmi munkásságát. 1917 március havában megindult az emigrált, a két kontinens különböző országaiban széjjel szórva élő orosz szocialisták táborában, az uj Oroszországba való visszavándorlás. A visszavándorlás mellett élénk agitáció vette kezdetét az uj a rohamosan terjedő bai- szárny mozgalom serkentve az Egyesült Államokban élő orosz forradalmi menekültek által, terjeszkedése. De nemcsak az orosz, hanem a német-alföldi (Holland) a Roland Holst, Panneckök hívei és egyébb Európából ide bevándorolt és a szoc. propagandával rég foglalatoskodó agitátorok által is terjesztett bolsevik eszmék térfoglalása. A forradalom láza fokozódott. A német és a nyugat európai országok szocialista mozgalmak csődje az orosz munkásosztály győzelme uj erőt, bizalmat, lelkesedést váltott ki nemcsak a pesszimizmusban szenvedő szocialisták soraiban, hanem az indifferens bevándorolt orosz, lett, litván, lengyel, német, egyébb szláv, magyar és latin nyelveket beszélő munkás tömegek között. Élet jött a forradalmi mozgalmakba, soha nem látott hatalmas népgyülé- sek. Soha addig nem tapasztalt áldozatkészség anyagi és erkölcsi téren. Ez még fokozódott 1918-ban és 1919-ben mikor a magyar tanácsköztársaság létesült a szervezkedési láz az áldozatkészség tetőfokát érte el Amerikában. Igaz és tény az is, hogy a világháború és különösen az Egyesült Államok beavatkozása az Entente oldalán a háborúba, soha addig nem tapasztalt gazdasági konjunktúrát hozott létre. Az itt leirt és csekélységem által megfigyelt helyzet, igazolja azt. Igazolja Marx ama megdönthetetlen megállapítását, hogy az embert a gazdasági viszonyok és az azokkal létesült környezet befolyásolja. De igazolja azt is, hogy az ember jó. Azt is, hogy ha az emberek rothadó lealjasodólag ható társadalmi rendszer alatt kényszerülnek élni a létező gazdasági helyzet ráüti bélyegét és a rothadási folyamatnak hatása látható az egész emberiségen. A gazdasági lezül- lés, mely nagyrészben a világháború utóhatása és a világháborúban keletkezett racionális termelés a társadalom teljes mechanizálása következménye, teljesen átformálta rövid hat esztendő lefolyása után az amerikai munkásosztály nagy többségét. Ha a háborúval beállt jobb gazdasági konjunktúra emelő hatással birt a munkás- osztály nagyobb rétegeire, úgy a hatéves és krónikussá lett gazdasági vállság degenerálodó- lag hat a munkásosztály nagy táborára. Erről kötetekre terjedő könyveket lehetne Írnunk. De e sorokban mint a cikk fel- zete is igazol a fenti megkezdett gondolat menetet kell papírra vetnem. Az 1919 tavaszán megindult és akkor már a 3ik, a kommunista Internationálé zászlaja alatt folyó uj pártok, uj irányt, uj ideológiát, általunk eddig nem ismert és a forradalmi munkásmozgalomban sohase tapasztalt — úgynevezett vonalakat, téziseket, szorosan a világháborúban a hadseregekben fenálló fegyelmet a kutyahüséget (a felülről teremtett) a vezérek akaratát rákényszeritő parancs követést kényszeríti a rank and fiiere. A gerinctelenség, a szolgaság sajátos állapotát eredményezte. A marxi elmélet, a munkásmozgalom demokratizáló folyamatát tételezi fel. Ez a vonal és marxismusnak gúnyolt tákolmány a bürokrácia, egy uj, soha a mozgalmakban nem ismert pöfeszkedő, pökhendi és a nagy többségben burzsoá ideológiával, kispolgári szatócs politikus, pályavesztett, a burzsoáziában már fölösszámu la-
