Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-08-17 / 855. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1935 augusztus 17. Junior Column Name it what you will AZ ERŐSEBB JOGÁN (A magyarország Dante könyvkiadó cég kiadásában nemrég ötödik kiadását érte meg Lambrecht Kálmán “AZ ŐSEMBER” cimü természettudományu hatalmas mü, amely népszerű nyelvezettel ismerteti az ember eredetét, az ősmeber életét. E mü egy részlete alábbi ismertetésünk.) Aleck strolled toward his cabin — his and Mike’s. What a night! He’d been walking for hours along the cliffs by the water. That pungent smell of sea and age — he was fairly drunk with it; and there lay Mike, sound asleep on their first night in California. Some guys could sleep through anything. But Mike was still pretty weak after that last illness. Fortunately, by having worked day and night and Sundays too, the slave drivers had made it possible for him to take these two weeks and get away with the boy. He hoped it had been a good move. Aleck glanced at his watch. Two A. M. — pretty late. “I’ll creep in quietly and not disturb him” he thought. Second cabin from the right; he could see it trough the trees, the door ajar. Now he was at the door, pushing it gently. Nary a squeak. GOOD. He removed his shoes and went in. Mike was a shapeless mound upon the farther cot, breathing regularly. He could just discern him by light that filtered in. Tiptoe around the bags; what a break that He’d remembered where they were. Pajamas? He pawed around the foot of the bed — nothing doing — well . . . The bedside chair, so far, so good. He pulled off his clothes and slid into the empty cot. Dawn was breaking when he became conscious of a weight against his chest. “Say — how many beds do you need?” He growled, throwing off the other’s outflung arm. The next moment he drew back his hand as though he’d burned it. Barely six inches away was the prettiest girl he’d ever seen, and she was about to scream! In a flash he had her in a grip of steel, one hand pressed against her mouth. Helpless, she glared at him. “Don’t be frightened,” he whispered fiercely. “I thought I was getting into my own cabin, with my brother. He’s sick and I came in quietly so’s not to weken him. If you. yell we’ll be thrown out tonight; they won’t wait for an explanation. Try to understand. Now, if you believe me and won’t scream, nod your head twice. She did as he asked, though her eyes were green daggers. Then abruptly, he released her and ducked wildly beneath his covers. “If you’ll get into that closet,” he suggested faintly, “I’ll get out. I couldn’t find my pajamas last night.” Now the girl was sitting up, slipping on a kimona. She gave him one withering glance as she made for the closet and he dressed to the tune of her scornful laughter. Finally, stung by it: “I’ve been on my knees to you, darn you; just the same, your door WAS open.” Once outside, he looked around. There it was, three down. A natural mistake. They all looked alike. “With luck I can still make it without waking Mike.” » ••• ••• ••• ••• ••• Solf lights — sweet music, and Molly in his arms. She was a dream dancing. When she was with someone else, he stood by, content to watch and wait. He couldn’t bear to break the spell. “Let’s take a walk,” he managed finally. “You looked so funny when you scrunched down under the covers,” she said, as though continuing an unbroken conversation. “But that was a dirty chack, about my door being open.” “I thought it would stop your laughing; otherwise you’d have aroused the whole camp,” he explained. “Right, but you might have been gentler. I’m all bruised where you grabbed me.” “1811 remember that in the future,” he grinned. “You bruise easily.” Suddenly a stinging blow caught him on the left cheek. “See if you bruise easily,” she snapped, turning back. He stood there, stunned with anger. Before he could catch his breath, she was back. “I shouldn’t have done that,” she said, in a low strained voice, “You were nice about it all this morning when w.e were introduced. No wise cracks, no smirking. But I couldn’t bear bear it if you took what happened lightly. You didn’t really, did you?” “Say,” he cried, “hit me again! Of all the unmitigated asses, I’m th,e world’s champion. And I think you’re the most glorious girl in all the world.” Suddenly she was in his arms. After a time she pushed him away, and looked at him, her eyes probing. “W.e haven’t known one another very long, have we?” “All our lives,” he assured her. “Liar,” she laughed, “You were even too scared to look at me.” “Oh, was I,” he snorted. “You had on the snappiest pink pajamas . . . but you might have been gentlr” mockingly, I’m black and blue where you socked me (kiss it and (Befejező közlemény.) Nem tudják, kivel kerültek szembe, nem sejtik, hány ellenséges kar szegül ellenük, csak rohannak vakon; a létért küzdelem állati dühe serkenti őket. És máris lecsapnak a visító asszonyok, gyerekek közé, husángjuk halált halálra oszt s az előbb még békés telep földjét csakhamar pirosra festi az ártatlan áldozatok vére. A barlang belsejéből pedig üvegesedő szemében vad gyűlölettel fölemelkedik egy csontvázszerü rém és utolsó erejét összeszedve, bizonytalan léptekkel közeledik a gyilkosok felé. Eszelős tekintete elől babonás félelemmel hátrálnak a támadók, de az agg törzsfő egy ugrással ráveti magát egyikükre és merevedő csontujjaival torkon ragadja. A horda felocsúdik és a szorongatott segitségére siet, hét bunkó emelkedik az aggastyán feje fölé, ámde mielőtt egy is lesújthatna rá, a vén törzsfő holtan lehanyatlik s áldozatát magával rántja. A halott ujjak mindig görcsösebben szorítják a torkát, fuldoklik, hörög, de kiszabadítani e rettentő kapocsból már nem lehet. A törzs tehetetlen véne halálával állt bosszút az egyik gyilkoson. De mit használ ez? Tiz hulla hever az orvtámadás helyén és ebből csak egy van a támadók közül . . . És most, a szörnyű vérfürdő után, hogy a vad bosszú kielégülést nyert s a telep a kezükbe került, a bestiális támadóknak eszébe jut, hogy napok óta nem ettek mást, mint erdei gyökeret. Vad ugyan biztosan volna lenn a völgyben, de minek azzal vesződni, amikor fáradtak és előttük annyi hús fekszik. Ember vagy állat, az nekik most mindegy, csak hús legyen. És kezdetét veszi minden borzalmak legrettenete- sebbje: az első kanibáli lakoma, mióta az ember megjelent a földön! A hullákat feldarabolják, a csontokat feltörik s azon a tűzön, melyhez a gályákat a legyilkolt gyermekek hordták össze, s melyet a percekkel előbb még jókedvű asszonyok élesztgettek, nemsokára make it well) and while we’re about it, how soon could we be married? I’m not a capitalist — but we could be happy. “Silly, wait till we’re acquainted.” “We’ve two weeks here, haven’t we? And all eternity after that. Goodness, it hurts where you — m-m-mm that’s better.” A. Zs. az ő húsúk pirul s az ő csontjaik pattognak. A nap elborul, hogy ne lássa ezt a szörnyűséget, a győztesek azonban minden lelkiis- meretfurdalás nélkül, nyugodtan és jóízűen lakmároznak áldozataik húsából. Az ősember a maga tudatlan vadságában, elsőnek követte el a legszörnyebb bűnt, mely- lyel félvad utódai sok-sok évezreddel később is lázba ejtették és felháboritották jobbér- zésü embertársaikat. Az emberevés állati vonás, mely mint látjuk — mélyen a múltban gyökerezik. ♦ Másnap a hat békés vadász zsákmánnyal megrakodva közeledett a telep felé. Máskor az asszonyok és gyerekek mesz- sze elébük mentek, hogy segítségükre legyenek. Mit jelent ez, hogy ezúttal senki sem jön? Valami megfoghatatlan balsejtelem vesz erőt rajtuk, valami rettentő szerencsétlenség elő- érzete. Megállnak, tanakodnak s végre úgy határoznak, hogy ketten előre mennek kémlelni. A küldöttek óvatos macska- lépt.ekkel lopakodnak a barlang tetejére s amikor sziklapárkány széléről letekintenek, szörnyű látvány tárul a szemük elé. Lakóhelyük szétdulva, vér- és hulladarabok mindenütt és tűzhelyük mellett idegen, marcona férfiak, akiknek hatalmas izom- zata döbbenettel tölti el őket... Borzadva, minden pocikájuk- ban reszketve térnek vissza baj társaikhoz és rémülten adják tudtukra a szomorú valóságot. Soha nem sejtett iszonyat lesz úrrá egyszerű lelkükön. Hát lehetséges ez? Hát vannak más emberek is? És azok ilyen gonoszak ? És ilyen erősek ? Tanakodnak újból. Mit csináljanak? Vegyék fel velük a harcot? Hiszen őket is legyilkolják! Nem. Inkább engednek és elvonulnak tovább dél felé. Az erősebb elől jobb kitérni . . . Megfordulnak és szomorúan ballagnak visszafelé, hogy uj hazát és békét keressenek. Az erdő nagy és nyomuk vész. * Az erős pedig uralkodik a gyengén tovább. FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA. Jul. 29-től — aug. 10-ig. IWW cs. Detroit............... 20.00 J. Nehéz, Cleveland......... 1.00 MBSz 23. cs.......... 3.00 Coroapolis Piknik............ 20.00 B. Varga, Pittsburgh__ 3.00 MBSz East Pittsburgh.... 64.13--------------------------------------------------------------------------------—................................................................................................................................................................ ----------------------------------■ ** “fW-mru—uvi Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
