Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-08-17 / 855. szám

1935 augusztus 17. BÉRMUNKÁS 5 oldal A Vörös Internationale a polgári demokráciáért Amint előző lapszámunkban bejelentettük, hogy a hónapo­kon át vesztegelt kommunista küldöttek Moszkvában augusz­tus elején összeültek, hogy feltámasszák a világ osztály­tudatos forradalmárainak ru- tul cserbehagyott árulóját a kommunista Internacionálét. Megírtuk, hogy — azon eset­ben ha a vörösök pápája Sta­lin kényszerítve lesz az Inter- nacionálé 'összeülését engedé­lyezni — határozatuk nem lesz más mint “Béke és test­véries egyesülés a burzsoa osz­tály kormányaival és irtóhábo- ru a nemzetközi munkásmozga­lom ellen ha azok a kommunis­ta Internacionálé határozatai­nak magukat alá nem vetik.” És ime az első napok határoza­tai fényesen igazolják eme “vakmerőnek” vélt állításun­kat. A kongresszus jól fizetet küldöttei Stalin ügynökei hely­ben hagyták állításainkat, ami­kor minden arcpirulás nélkül elhatározták, hogy “minden or­szág kommunistáinak talpra kell állni és megvédelmezni a haldokló burzsoa demokráciát a fascizmussal szemben-” Ez a világ nemzetközi kommunista kongresszus egyik határozata. “Védelmezni a burzsoa demok­ráciát.” Ez volt Stalinék szem­telen munkája, amikor fegyver­barátságra léptek Franciaor­szág és Csehoszlovákia “hal­dokló burzsoa demokráciát” képviselő kormányaival. Ezért volt bátor Stalin, Láváit a Francia külügyminisztert biz­tosítani, hogy “nem lesz több esztelenség a világforradalom érdekében vagy kommunista felkelés Franciaország terüle­tén. Figyelemre méltó, hogy a kongresszus negyedik napjá­nak zártáig egyetlen fancia kommunista küldött nem szó­lalt fel. Ugyanígy viselkednek a lengyel és csehszlovák kül­döttek. És ha már felszólaltak, vagy csak ezután fognak, több mint bizonyos, hogy a világ csak azt tudja meg, amit Sta­linék megengednek hirül adni. Ez összeegyezhető lesz azzal a demokráciával, amelyet a comitern határozott védelmez­ni. A kommunista Internacioná- lé gyűlése zárt ajtók mögött folyik. Szégyenletükben elzár­kóznak a nyilvánosság elől. Szükség van a zárt ajtókra, DETROITBAN az ipari szervezet rende­zésében nagy NEMZETKÖZI PIKNIK augusztus 18-án, a LUNA PARK-ban, mely a 13 Mile Rd. és Reid High­way között van, közel az Utica Blvd-hoz. Ingyen szállítás a Gratiot Ave. villamos végállomástól. Gratiot és 8 Mile Rd.nál. Belépő jegy 10c., mely­re egy Radio is kilesz sorsolva. hogy ä világ osztálvtudatos munkássága ne értesüljön azon kritikák felől, amelyben kérdő­re vonják a “proltár haza” komiszárjait, a nemzetközi kongresszus összehívásának 8 éven keresztül való szabotálá- sáért a francia és csehszlovák fegyverbarátság paktumáért sok nagyon sok bünük van a komiszároknak, s hogy annak szapulását ne tudja meg a vi­lág, zárt ajtókra van szükség. Kíváncsian várjuk, hogy akad-e egy kommunista küldött, aki felemeli tiltakozó szavát, a sok tiz és százezer internált és bebörtönözött kommufnista, szindikalista, szocialista és anarchista forradalmárok érde­kében, akik a “proletár haza” szent ügyéért áldozták minden percüket. Nem hisszük, nem ezt bizonyítják az eddigi fel­szólalók. A kongresszus meg­nyitó beszédét a német kom­munista párt legnagyobb féke­re Wilhelm Pierk tartotta. Ennek a fékernek óriási köze van ahoz, hogy ma Németor­szágban fascizmus van, hogy Hitler uralomra jutott. Ami­kor a német kommunista kép­viselők vezére volt, számtalan esetben a német szocialisták és a szakszervezetek képviselői el­len szavaztak Hitlerékkel egye­sülten, ő volt az, aki számta­lanszor hangsúlyozta mint a kommunizmus szószólója, hogy “először a szocialista pártot és a szakszervezeteket a szin- dikalistákkal egyetemben tönk­re kell tenni, hogy a német proletáriátus győzelemre jus­son.” ő volt az. aki számtalan beszédében kijelentette, hogy “a német proletáriátusnak nincs mit félnie a fascizmustól, mert azt a kommunizmus fog­ja követni,” ezrek-tizezrek, be­csületes forradalmárok szabad­ságukkal, életükkel fizettek Wilhelm Pierk áruló taktikájá­nak, amelyeket moszkvai ko­miszárok utasítására hajtott végre. És ez a Pierk a kommu­nista Internationálé kongresz- szusa előtt tartott megnyitó beszédében minden arcpirulás nélkül ezeket mondotta: “Ott ahol fascista diktatúra van a proletáriátus meg van fosztva osztályérdekeinek legszüksége­sebb jogainak védelmezésétől és ennélfogva mi kommunisták szívvel, lélekkel harcolunk minden csöp szabadságért, azokkal egyetemben, akiknek van még bizalmuk a burzsoa demokráciában. Mi, készen ál­lunk a harcra, védelmezni a parlamentárizmus maradványa­it mindazokkal egyetemben akik a burzsoa demokrácia hivei és a fascizmus ellenségei. Ha a német fascizmus megtá­madja valamely nemzet önálló­ságát Európában, ezen államok burzsoázia háborúja jogos, amelyben a proletáriátus a kommunisták részt kell, hogy vegyenek.” Kell-e ehez kommentár ? Kommunisták, akik a vüág for­radalom érdekében beszéltek, ma háborúra uszítanak. Meg­védeni a burzsoa demokráciát a fascizmussal szemben. 1918-tól kezdve a világ kommunista pártjai Oroszországgal az élén hirdették, hogy kapitalista ál­lamok demokráciája csak esz­köz a munkásosztály leigázásá­ra. Tizenhét esztendőn keresz­tül majmolták, hogy csak a kapitalista demokrácia legyő­zése, megismertetése után jut­hatunk csak az uj társadalom­ba.. Ma ennek a burzsoa de­mokráciának a követőivel lép­nek közös házasságra. Wilhelm Pierk megnyitó beszédében a világ munkásságának alapul fektette le a burzsoa demokrá­cia védelmét. Elvoltunk rá készülve, hogy a vörös kommunista Interna- cionálé hátba támadja a világ forradalmi munkásosztályát és mégis meglepett bennünket, hogy a világ “forradalmi kom­munistáinak” a burzsoa demok­rácia védelmére kell fegyvert fognia. A “Pravda” az orosz kom­munista párt hivatalos lapja a következőképpen ir a kö­rn item újabb állásfoglalásáról: “A világ kommunistáinak leg­fontosabb jelszava volt és ma­rad, “harc a szoviet uralomért.” De a kommunisták nem lehet­nek közömbösek azon szabályok­kal szemben amellyel a bur­zsoázia tartja fen uralmát. Ennélfogva mi kommunisták teljesen önzetlenül harcolunk, hogy megmentsük a burzsoa demokrácia maradványait a fascizmussal szemben. Hová lett Lenin és Trotzky tanítása, a fegyveres felkelés a hamis burzsoa demokrácia ellen Hová lett a kommunisták hangzatos frázisa: “Erőszak, fegyveres lázadás a kommu­nista diktatúra felállítása ér­dekében a burzsoa demokrá­ciával szemben.” A komitern határozata behatolni a mun­kásszervezetekbe és azokat át- gyurni, (megfúrni) a kom­munizmus érdekében, ennek el­érésére minden eszközt fel kell használni, hogy érvényre jus­son. Az amerikai küldöttek jelen­tése, amelyet Earl Browder és Sámuel Darcy tettek meg, vá­zolják azt a mesebeli haladást amelyet a kommunista párt Amerikában elért. Maguknak tulajdonítják a tengerészek sztrájkját, a san franciscoi ál­talános sztrájkot s az ország minden számot tevő munkás megmozdulást. Browder jelentésének egyik szakaszával mi is egyet értünk és ez az a rész, amelyben büsz­kén bejelenti, hogy “a kom­munista párt tagjai elégedet­lenséget vittek be a szocialista párt, a szakszervezetek sorai­ba. Több ellenséges szocial fas­cista szervezetet mint az IWW, a kommunista párt rohamos haladása elsöpörte az útból. Igen elismerjük, hogy jó ré­sze van az amerikai kommu­nista pártnak a forradalmi munkásosztály tömör sorainak megbontásában. Elösmerjük, hogy a világ egyetlen forra­dalmi szervezete az IWW el­len elkeseredettebb harcot vív­tak mint a kizsákmányoló osz­tály ellen. Azt is elösmerjük, hogy ezért kell fegyvert fog­ni a burzsoa demokrácia ma­radványainak védelmére, hogy annak segítségével minden be­csületes forradalmi munkás- mozgalmat hátba támadjanak. Az IWW állja a sarat a bur­zsoa demokrácia védelmezőivel szemben is. A. K. (Folytatjuk.) CSALÁDI KIRÁNDULÁST rendez az IWW Cleveland W. S. magyar csoportja MOST VASÁRNAP au­gusztus 18-án, Berea-ba egy szép farmon. Belépő dij nincs. Bus indul reggel 9 kor a Lorain Ave és 41-ik Utcától. ÚTIRÁNY: A Lorain Avenuen a Rocki River Rd.-ig balra, amely a 237-es Road Berean ke­resztül az Albion Roadig balra a Green Housig ahon­nan balra van a farm. ELVINY1LATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir- ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom