Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-07-06 / 850. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1935 julius 6. TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK A. K. rovata""..... Az NRA az “uj osztás” hir- télén halálát keserves krokodi- lus könnyekkel öntözi az amerikai szocialista párt sajtója, az AFofL s más “forradalmi” és reakciós szervezetek. Az osztályharc eme káros intézményei úgy igyekeznek beállítani a felsőbb bíróság határozatát a kormány ravasz fas- cista munkájára vonatkozólag, mintha az pótolhatatlan veszteséget jelentene az osztályharc, a munkásosztály szempontjából. A “Kék Sas” a munkásosztály részére kizárólagosan nyomort, szenvedést, lassú éhalált hozott. Mielőtt az “uj osztást” Ígérő maszlag kormány átvette az ország intézésének ügyeit egy fejetlen kormányzat uralkodott, nem csak itt az Egyesült Államokban, hanem az egész világon s ebben a fejetlenségben a kizsákmányoló osztály halálhörgése hallatszott a föld tekén át. A munkásosztály, lassú tempóban ugyan, de útjára lépett, hogy befejezze történelmi hivatását és eltörölje a mai társadalmi rendszert. Eme lassú kibontakozásában, mint a villám csapott le a “Kék Sas.” Hangzatos reformisztikus frázisok töltötték meg a levegőt s a reform “forradalmárok” megállították a forradalom utján lassan haladó munkásosztályt, amely lélekzet vissza folytva várta, hogy mi lesz. Napok, hetek, hónapok kérdésévé tették a mai társadalmi rendszer összeroppanását s leszerelték a munkásosztályt holmi “társadalmi biztosítás,” “munkanélküli segély,” “agko- ri biztosítás” stb. káros reformok érdekében. A “vörös” politikus “forradalmárok” .egymást szociál fascistázva licitálták túl a hiszékeny munkás- osztály bolonditása terén, ócska reform követeléseikkel. A legfelsőbb bíróság válaszút elé vitte Amerika népét, illetve a munkásosztályt, s ez az ut két felé vezet, az eggyik a munkás- osztály teljes leigázása, a fas- cizmus járma alá, amelyet a “Kék Sas” kormánya lassú tapintatossággal készített elő s a legfelsőbb bíróság, amelynek határozata hihetetlen rövid idő alatt nyakunkba zúdítja eme ránk nézve végzetes esetet, ha a munkásosztály nem lép a fel- szabadulás, az Ipari szabadság útjára, amelyet egy hatalmas általános sztrájkkal ma még igen könnyen elérhetne, ha az évtizedes nevelés a ravasz politikusok részéről nem az általános sztrájk elleni tanítást végezték volna. A “forradalmi” politikus vezérek ravasz sakk- huzásai, diktatórikus hajlamai sok tízezer becsületes német forradalmár életét, szabadságát pusztították el. A “Kék Sas” az “Uj osztás” az NRA, az AAA reformok egy cseppett sem változtattak a szenvedő munkásosztály helyzetén. 1933-ban, amikor a “Kék Sas” ült a bársonyszékbe Amerika ipari telepeiről 15 millió bérrabszolga volt kizárva, másik 8—10 millió két-három napokat dolgozott, s ma két év eltelte után, amikor a “Kék Sas” kormány billiókat dobál, hogy megmentse ezt a rothadt társadalmi rendszert a kormány kimutatása szerint még mindig 11 millió 600 ezer azon munkások száma, akik teljesen munka nélkül vannak, három és fél milliót a kormány alkalmaz a “busás” 19 dolláros havi fizetés mellett. A “Kék Sas,” amely az .elnöki bársonyszékben fészkel, évente 75 ezer dollár fizetést húz, lakás, fűtés, világítás, utazási költség, testőrök, autók, vasút, hajók, repülőgépek a kényelem minden faja díjtalanul áll rendelkezésére és ebben a pompában az embert leg- megszégyenitőbb ukázt küldte Amerika munkásosztályának, haVi 19 dollár baromi munkát végző napszámos munkások részére. 94 dollár havi “fizetés” ha egyetemet végzett mérnök vagy. De a napszámos és a mérnök csak akkor kapja ezt a “fizetést,” ha a kormánynak szüksége lesz munkaerejére. Ha egyenként megtagadják a munkafelvételét, akkor néhány héttel hamarabb dögölhet éhen, mintha felveszi a munkát. A kormány mint munkaadó sokkalta gyalázatosabb s a harc ellene veszedelmesebb, mint a magán kapitalizmus ellen. Azok a krokodilus könnyek, melyeket a “radikálisok,” a “szocialista forradalmárokkal” egyetemben hullatnak a “Kék Sas,” a “New Deal,” az NRA kivégzése felett, semmi egyébb, mint újabb félre vezetése, elárulása az osztályharcnak. Az NRA kizárólagosan az ipari mágnások, a pénzügyi hatalmak érdekeit szolgálta. Misem bizonyítja ezt jobban, mint a szövetségi kormány segélybizottságának jelentése, mely sz.erint 1934 év januárjában az Egyesült Államok segély listáján 11 millió 102 ezer 452 egyén szerepelt. Februárban 11 millió 621 ezer 637. Márciusban 13 millió 539 ezer 352. Ebben az esztendőben 1935-ben, amikor a “Kék Sas” kormány már billiókat dobált a kizsákmányoló osztály telhetetlen pénzes zsákjába, következőképpen fest a helyzet: 1935 január havában segély listán szerepeltek 20 millió 670 ezer 042 egyén, februárban 20 millió 523 ezer 402, márciusban 20 millió 440 ezer 705. Ezek a számok hangosabban beszélnek minden frázisnál. A forradalmi munkásosztálynak egyetlen útja van, hogy nyakát megmentse a tilló alól s ez az ut az ipari szabadság útja. A politikus handabandázó vezéreknek intő példa kell, hogy legyen a legfelsőbb bíróság hatalma. Ebből az Ítélkezésből tanulságot meríthet Amerika osztálytudatos munkássága ha elakarja kerülni a reánézve végzetes fascizmus kegyetlen uralmát, úgy ma még nem késő, az általános sztrájk. Nem veszített a munkás Az amerikai nagy po gári lapok mélységesen hallgatnak a detroiti Gapon csuhás Coughlin üzérkedéseiről, mert részben egyetértenek vele, másrészben pedig félnek a hatalmas katholikus egyház haragjától, amely Rómától kezdve az egész világon Coughlin háta mögött van. A hatalmas méretekben növekvő “National Union for Social Justice” — a fascisták gyűjtő szervezete — és .elégséges ahoz, hogy minden számításba jövő ellenséget elhallgattasson. A politikusok szintén mélyen hallgatnak, dacára annak, hogy tudják, hogy Coughlin a hatalmas husosfazék ellen irártyitja szervezetének gyülevész tagságát, amint .arra a Wall Street uraitól utasítást kap. A Wall Street egy más érdekeltségének képviselője Hugh S. Johnson megtámadta eme véres szájú csuhást. Coughlin válaszolt s Johnson hallgat, igaz, hogy ő maga sem külömb mint Coughlin a munkásosztály szempontjából ítélve. Coughlin- nak minden beszéde, minden törekvése arra vall, hogy egy adott pillanatban ura, diktátora legyen ennek az országnak. Sokan kételkedőleg veszik ezt a tényt, balga hiedelmüket azzal támasszák alá, hogy Coughlin csuhás canadai születésű s ennélfogva soha sem lehet az amerikai nép diktátora, kormányzója. Elfelejtik, hogy Hitler sem német születésű. Amikor a kizsákmányoló osztálynak szüksége van egy vaskezü diktátorra, nem nézi azt, hogy hol született, mi a vallása, sőt azért választották a kathol kus egyház eme akaratos, • erőszakos alakját mert tudják jól, hogy az egyház az egész világon támogatására siet. És aki ösmeri a katholikus egyház történelmét, erőszagosságát, uralmának fentartására, azok tisztában vannak Coughlin terveivel. Az eretnek tűzzel, vassal való irtása eltörpül ahoz, amit Coughlin “National Union of Social Justice” szervezete “az American Legion,” “The Crusaders” terveznek, ennek az országnak radikális és fórra lal- mi munkásai kiutasítására. Az American Federation of Labor, a munkásosztály eme reakciós, áruló szervezetének vezérei, mindent latba vetnek s\. detroiti Gapon csuhás serveinek keresztül vitelére, az istennek, eme alázatos szolgája, csaknem minden beszédében — dacára annak, hogy sokszor támadja a kormányt — hangoztatja, hogy Roosevelt :ga- zi s amint Roosevelt kénytelen lesz eltérni a Wall Street azon csoportjának érdekeitől, amely az “Inflationt” sürgeti, dacára annak, hogy ma még kisebbségben vannak s ez teszi szükségessé a Coughlin, Huey Long stb. népbutitók népszerűsítését. Hangzatos frázisokkal félre vezetik Amerika népét, sőt annak munkásosztályának ór ási részét. Coughlin, Long ép >en úgy mint Hitler, Mussolini forradalmi frázisokat pattogt atva aZ uralkodó osztály ellen lá- zitanak s az adott pillanatban az uralkodó osztály igaz ellenségét, a forradalmi munkásosztályt támadják meg, rettenetes pusztítást idézve elő sorainkban, ki kiáltják a diktátorsá- got és a kizsákmányoló osztály feje ágya évtizedekkel megtol- dódik s a vérengzést végrehajtó munkásosztály — amely a Coughlinnok hipnotizálása alatt, állt — gúzsba köti saját magát. Ez lesz a jutalom azért a megbocsáj thatatlan bűnért, hogy ennek a kifejlődött országnak munkásságát, holmi éhség marsolásokra, társadalmi biztosítás, stb. apró-cseprő káros reformokra nevelik, a helyett, hogy a tényleges osztályharcra, a fascizmus leghatalmasabb ellenszerére az általános sztrájkra nevelnék, hogy egy adott pillanatban az általános sztrájk hatalmas fegyverével lehetetlenné tegye a fas- cista diktátorok uralomra jutását. * A fascizmus vas markai Amerika forradalmi munkás- osztályának nyakán van s ezt a “munkásosztály” politikus vezérei emelték oda. Nagyon rövid az idő, hogy ez a vas marok össze szorul és kivégzi a forradalmárok legjavát s brutális csizmájával, térdig vérbe taposva megsemmisíti azt a csaknem egy évszázados munkát, amelyet a munkásosztály bérrabszolgaságon keresztül épített, s lerombolja fel- szabadulásának egyetlen alapkövét a szervezkedést. Szervezkedhet majd az AFofL szervezetébe, mint állami szervezetbe, amely már ma is állami szubvención van. S ha l,eáz idejük azoknak a “forradalmároknak,” akiket a “New Deal” hamis- frázisai ösztökéltek tagjainak sorába, akik keservesen keresett dollárjaikat örömmel rakták a fascizmus .eme megtestesítő szervezetének oltárára, hogy majd gyümölcsöztetni fogják azt saját javukra, a csalódás eszükbe kell, hogy juttassa, hogy súlyos tévedést követtek el saját osztályuk a forradalmi munkásosztály ellen. Gapon csuhás Coughlin és a hasonszőrű szervezetek ellen egyetlen egy ut van, hogy a munkásosztály a fascizmustól szabaduljon, ez az ipari szabadság útja. Minden osztálytudatos munkásnak pártkülönbség nélkül, akikben csak ,egy szik- rányi érzék is van az osztályharc iránt, haladéktalanul propagálni kell az általános sztrájk hatalmas fegyverét. Ma még- nem késő, egy évszázados múltját mentheti meg a munkásosztály azonnali cselekvése. FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA Jun. 23-tól — jun. 29-ig. J. Weigh, Buffalo........... —.25 Akroni közös mulatság—. 5.00 J. Schwindt, Akron....... 5.00 IWW cs. Clev. W. S........ 15.00 P. Pika, Chicago............. 1.00»
