Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-08-10 / 854. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1935 augusztus 10. New Yorki Hírek (Folyt, a 4-ik oldalról.) látni szeretnénk ilyen eseteknél felelősek akik mint közönséges is annak gyakorlását azért azok A N.ew York Central vasút társaság arról tesz jelentést, hogy a 70 éven felüli munkásait mind nyugdijba helyezte, akik az életük további során, a társaság jóvoltából, nyugodtan élhetnek tovább. Az első helyen számolnak erről be az összes kapitalista lapok mintha csak azt mondanák, hogy a tisztességes munkának ime meg van a gyümölcse. Nem akarjuk a New York Central könyveit felülvizsgálni és megállapítani azt, hogy hányán vannak a társaság főrészvényesei között olyanok, akik még soha sem végeztek egy napi tisztességes munkát sem és még a harminc esztendőt sem érték el, már is nyugdijba vannak helyezve. Persze nem a 70 éves kor utáni éhbér nyugdíjazás mellett, hanem a részvényeik után járó zsíros osztalékot élvezik. A nyugdijba helyezett munkások mindegyike 30—40 esztendőt robotolt a New York Central igájában és a hosszú idő alatt, nagy összegeket vontak le silány fizetésükből a nyugdíjalapra, amit most a nagylelkű társaság apró részletekben fizet nekik vissza, nehogy a kapitalista rendszer szégyenére, ilyen hosszú hűséges munka után éhenhaljanak, vagy a segélylistára kerüljenek. Valóságos tündérmesébe illik ez a mai rendszer, annyira törődik a munkásemberek sorsápolitikai kalandorok, az egyik vereségből a másik vereségbe uszítják, a munkások tudatlan tömegeit. val. A 80 esztendőt meg sem várja egész fiatalon, már 70 éves korban nyugdijat kap a vasúti munkás. És ezt a rendszert védelmezik a munkásmilliók, akiktől nagyon sokszor hallani lehet, nem merünk szervezkedni, mert elveszítjük munkánkat. Hát ezt féltik annyira, ha annyira kivételes szerencsébe részesülnek, hogy a munkán megérik a 70 esztendőt, nyugdijat és kórházat kapnak. Ezért kell annyira rettegni a szervezkedéstől, mely a nyugdíj helyett életet biztosítana a munkásmilliók számára. Hetve nesztendő után a nyugdíj csak annyit ér mint eső után a köpenyeg. Különösen olyan munkások részére, akik 40 esztendőt egyhuzamban robotoltak. A munkásosztály céljait sem a nyugdíj, sem pedig a segélyezés nem oldja meg. Az élethez való jogaink a munka gyümölcsében vannak felhalmozva, és addig, mig annak legnagyobb százalékát mások veszik el tőlünk, hiába a nyugdíj, hiába a segély, csak nélkülözés az osztályrészünk. Ne reagáljunk hát az ural- odó osztály jószívűségére, sem nyugdij vagy segély formájában és ne várjuk tétlenül a 70 éves kor elérését, amit nagyobb részünk úgy sem ér el soha, hanem addig mig van munkaerőnk, legyen .erős akaratunk azt egy táborba összegyűjteni és egy szebb, jobb, igazságosabb társadalmi rendszer érdekében harcba vetni. Szervezkedéssel és állandó harccal óvakodjunk attól, nehogy bennünket is a kapitalista rendszer 70 éves korunk után nyugdijba helyezzen. Felhívás a chicagói magyarsághoz! Az “Uj Előre” 1935 julius 5-iki (vidéki) számában “Sztrájktörő IWW vezetők” címmel egy közlemény jelent meg, melyben az IWW két tagját a legpiszkosabb vádakkal illetik. Mint már előzőleg nyilatkoztak a vádlottak, az ügy tisztázására Nyilvános Néptárgyalást rendeznek, melyre levélben hívták meg Chicago magyar egyesületeinek tagságát, a “Bérmunkás” olvasóit pedig ezúton szólítjuk fel. A Nyilvános Néptárgyalás 1935 augusztus 13-án, kedden este 8 órai kezdettel lesz a Bérmunkás Otthonban, 1604 N. California Ave. Nem ez az első eset, hogy az “Uj Előre” durván gázolt bele munkás emberek becsületébe, eddig azonban az érdekeltek vagy nem vették komolyan az elhangzott rágalmakat, vagy túl kényelmesek voltak követelni azok bizonyítását, napirendre tértek azok felett. Minthogy ez igy volt a múltban, vérszemet kaptak az “Uj Előre” gyászvitézei és tovább kovácsolták a rágalmakat. Különös előszeretettél terjesztenek ilyeneket az IWW tagjairól, azon célból, hogy ezzel ártsanak a szervezetnek. Ez érthető okból történik. Az IWW talán az egyetlen számottevő szervezet, amely szembe tud szállni a kommunistákkal, lerántja a leplet piszkos üzelmeikről és nem egy esetben hiúsította meg aljas szándékaik keresztülvitelét. Amig a kommunisták a sötétség leple alatt támadják hátba a munkásság érdekeit, addig az IWW bevilágít a sötét helyekre, ami éppen oly kellemetlen nekik, mint a halott rablóknak a napvilág. Innen ered az a mérhetetlen gyűlölet, mely- lyel az IWW iránt viseltetnek. Az igazság kiderítése megköveteli, hogy a Nyilvános Néptárgyalásról egyetlen igazság szerető ember sem hiányozzon. A tárgyalás vezetője és az esküdtszék tagjai a helyszínen lesznek megválasztva a megjelenő elfogulatlanul bírálni tudó férfiak és nőkből. Akik nem vesznek részt az esküdtszékben, azok részére is fontos tanulságot tartalmaz ezen Néptárgyalás. Hallgassuk azt végig tömegesen és a hallottakból Ítéljünk. Nemcsak lapunk olvasóit, hanem a chicagói magyarságot általában meghívjuk ezen tárgyalásra. A tárgyalást előkészítő bizottság. OLASZ és SPANYOL lapjaink javára MOST VASÁRNAP, augusztus 11-én, reggel 9 órai kezdettel NAGY PICNIC lesz a Staten Islandi HARMONY PARKBAN. Belépőjegy 50c., amely érvényes egy 10 és egy 5 dolláros tárgy kisorsolására. ÚTIRÁNY: A Staten Islandi Ferry-n átkelve a vasút veendő Grasmere állomásig, amelynek közelében van a Harmony Park. SZEGÉNY NYUGDÍJASOK. Egy család sikerei ELBESZÉLÉS. Irta: Yisi István. Mike azon hűséges munkások közzé tartozott, akiknek a vállát sokszor megveregette a boss, mert minden percet hűségesen dolgozot, egy napot soha nem mulasztott, még ha betegnek érezte is magát bement a bányába, miv.el bányász volt Mike, nehogy a boss azt gondolja, hogy otthol lustálkodik. Még unióba sem akart Mike tartozni, a legnagyobb érve a union ellen az volt, hogy minek fizesse oda azt a keservesen megkeresett centeket, de titkon azzal érvelt a maga megnyugtatására, hogy a boss akkor jobban fogja őt szeretni ha ellent áll ezeknek a rendbontóknak. Egyedüli reménye abból állt, hogy Jimit, az egyetlen fiát kitanitotja, majd abban illetve annak a sikereiben fog öregségére gyönyörködni, mert nem akarta volna, hogy Jimi is olyan egyszerű bányász legyen mint ő volt, nagyon jól érezte, hogy ez nem emberi, hanem inkább állati sors melyet ő él. De egyszer baj esett a számításban, ugyan is a túlbuzgó munkálkodása közepette nem vette észre Mike, hogy a tető meglazult a feje felett, pedig már kisebb kődarabok estek le, egyszer csak lezuhant egy pár tonna kő és Mike-ot maga alá temette. De még idejében kikaparták, a kórhába szállították munkástársai akiket megvetett és nem is akart velük társalogni, sőt még a beszélgetést is kerülte velük, mert félt, hogy az unióba való beállásra fogják serkenteni, ha megáll velük beszélgetni. No meg az is, hogy már ő beképzelte, hogy a Jimi fia a bányaigazgató, hát neki úgy kell viselkedni, nem szabad összevegyülni a többi egyszerű bányászokkal. Mikor magához tért csodálkozva látta, hogy szép fehér ágyon egy tágas szellős és világos szobába van, nem tudta, hogy milyen megerőltetett és életveszélyes munkával mentették meg munkástársai a kőhalmaz alól, de hamar észre jött, hogy bajok vannak, mert rém fájdalmas oldalszurások jelentkeztek és a bal lábát nem bírta mozdítani. Mikor az ápolók észrevették, hogy észnél van, kezdték neki magyarázni, hogy milyen szerencsés ember ő, hogy nem egészen ütötte agyon a kő, és hogy a többi munkásnak sikerült idejében kiásni, nem fulladt meg a kőhalmaz alatt, de mikor az operációs asztalra tették és kezdték az orvosok összeszedni a törött oldalborda darabokat és a lábszár csontot, akkor bizony nem bánta volna, ha nem is lett volna olyan szerencsés, hogy megmentették. Minden törés beforr ha elég idő van neki adva, igy Mike is kikerült a kórházból hat hónap múlva, sőt már otthol sem akart sokáig maradni, mert akkor a Jimi fia részére nem tudja megszerezni a szükséges összeget a tanuláshoz. így még egy pár hónap otthol való ül- dögélés után, mely neki nagy kin volt, szépen visszament dolgozni. De a régi érdemeire való tekintettel és mivel láttak, hogy bizony Mike már nem képes masinázni, vagy lapátolni, igy adtak neki egy öszvért, hogy a rakott kocsikat vontassa ki vele. Mike megint boldog volt, mert gyűlt a dollár melyet a hosszabb betegsége és kórházi költségek elfogyasztottak, igy megint bányaigazgató apjának érezte magát, sokszor leült a keskeny sínpár mellett, anol várni kellett neki a telt kocsikat, melyet lefele a saját súlya következtében ereszgettek le, Imivel magasabban feküdt az a része, ahol azokat megrakták. Ilyen álmodozás közben egy kicsit jobban .elgondolkozott Mike és nem vette észre, hogy az egyik kocsi melyet leengedtek éppen ott ugrott ki a sínről ahol ő álmodozott és úgy a falhoz nyomta, hogy ismét széjjel tört egy pár oldalbordája a mellett, hogy feje is na- gyan megsérült. Ezt már nem tudták az orvosok megoperálni, igy egy pár heti szenvedés után Mike elment a másvilágra, hogy hűséges munkálkodásáért ottan a jutalmat átvegye. Jimi már tizenhét esztendős volt, neki kivételesen nem kellett még a bányába lemenni dolgozni, mint a többi játszótársainak, már a középiskolába járt, igy a mamája szépen megmagyarázta neki, hogy az apja bár nagyon jó munkás volt, de nem azért dolgozott olyan hűségesen, mert nagyon szeretett dolgozni amint hitték róla, hanem azért mert Jimit akarta kitanittatni, melyre még a sok baleset mellett is, részben a haláleseti biztosításból megmaradt 400 dollár,, de bizony Jiminek nagyon jól kell tanulni, hogy ebből a kevés pénzből kitanuljon. így a Jimi fiú bekerült a kereskedelmi iskolába, megtanulta a könyvezetést, és két
