Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-08-03 / 853. szám
1935 augusztus 3. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. BUDAPESTEN 24.850 ágyjáró van és ezek közül 3.396 csak éjszakára bérli az ágyat, 1.179 olyan lakószoba van, amelyben szobánként 9—9 “lakó” zsúfolódik össze, 618 olyan szoba van, amelyekben szobánként 10 “lakó,” 767 olyan szoba, amelyekben szobánként 11 “lakó,” 207 olyan szoba, amelyekben szobánként 12 “lakó” és vannak olyan szobák, amelyekben 13—16 “lakó” “élvezi a Gömbös miniszerium pénzügyminisztere szerint kielégítő lakásviszonyokat.” Ugyanakkor az ideérkező kenti hercegnek és feleségének a Margitszigeten átépítéssel készül, lila, kék, zöld stb. terem horibilis költséggel. HÁROMSZÁZHATVAN jugo- szláviából menekült vagy kitoloncolt családról “megfeledkeztek,” mert most kilakoltatják őket, a fehérsastéri iskolából, amelyet lebontanak. Hogy hová lett a rengeteg pénz, mit számukra a magyar nép összeadott, az rejtély. Ugylátszik, arról is “megfeledkeztek” a belügyminisztériumba rendelkezésükre bocsájtani? Elszámolás még nem történt meg, vagy ez is rendelkezési alap, amelyről nem kell elszámolni? HIVATALOS statisztikai adatok szerint, (nem teljes) Magyarországon az elmúlt évben 3.136 férfi és 2.802 nő, összesen tehát 5.938 egyén követett el öngyilkosságot. Az öngyilkosok közül 73.5 százaléka munkás volt. Mivel e tejjel mézzel folyó Kánaánból más ut a kimenekülésre nincs, igy a halált válaszszák a menekülni szándékozók. Ezt nevezik reformkorszaknak, Gömbösék ? JANUS arcuság jellemzi Gömböst és kormányát. Soha még a monarchia idején sem volt magyar kormányelnök vagy talra helyezte a magával hozott iratokat. Ezalatt Anyi a konyhában sietve rendet teremtett. A libát, a tollal együtt, rémgyor- san a kamrába rejtette s a kulcsot kétszer is megfordította a zárban. Jutka ámult-bámult, nem tudta megérteni Anyi cselekedeteit. — Dehát, Anyi, miért? Talán nem csinálod meg a libát? — kérdezte kíváncsian. — Csitt! — tette a mutatóujját keresztbe a száján Anyi. — Most ne kérdezz semmit, maradj csöndben! . . . Inkább a tollat szedd fel a földről. Jutka engedelmeskedett; a térdén csuszkáit a hideg kövön . . . * A hivatalos ember, mielőtt távozott volna, mégegyszer körülnézett a konyhában: — Hát hová tűnt a liba? — fordult Anyihoz. Anyi zavarba jött, Api vö- rösödött, mig a hivatalos ember könnyedén, fölényesen mosolygott. — A liba? ... Izé . . . A kormány, amelyik olyan puha gerinccel rendelkezett volna, mint a mostani: Nem beszélve arról, hogy szinte talpnyalásig menő udvariassággal fogadták Gőringet, a német nép hóhérát, de most e héten újból vendégül látnak itt 400 horogkeresztes vasutast és 400 horogkeresztes jogászt. Akkor amikor itt Magyarországon éhezik a nép, pusztul az élet virága, mert csecsemő és gyermekvédelemre nincs pénz, akkor amikor a mai ifjúságról saját orvosaik jelentik ki, hogy fizikai munkára alig pár százalék alkalmas, akkor amikor a vidéken (Hódmezővásárhely stb.) az aratómunkásokat, az arattatók- nak 3—4 hétig jól kell tartani mint a barmokat, hogy bírják az aratást, mert annyira kivannak éhezve, hogy kihull a kasza a kezükből és képtelenek aratni, akkor amikor tucatjával dobják el az életet maguktól a fővárosban emberek, az éhség miatt, akkor itt 800 horogkeresztest ünnepélyes fogadtatásba részesitenek, ezeket akkor amikor a liget padjai és szemetes ládái telve vannak hajléktalanokkal, akkor amikor a legdrágább Hotelekben, (Brittannia stb.) helyezik el, a piacokon a hulladékokat százával bányásszák ki, a rothadásnak induló szemétből és nyersen eszik meg az éhezők, 800 horogker.esztest ezekben a Hotelekben viszont telezabáltat- ják a pobbnál-jobb ételekkel. Akkor amikor nem beszélve a munkanélküliekről, a dolgozók is órákat gyalogolnak lakásuktól a munkahelyig és vissza, mert villamosjegyre nem telik a népnek, 800 horogkeresztest, a MARTA autótaxi vállalat kocsijain sétáltatni naphosszat a városban. Arculcsapása a magyar gerinctelenségnek.. Nevezhetjük ezt hazaárulásnak is. Bár az uralkodó osztálynál ez liba . . Hát a liba nem is volt a miénk, másnak tisztítottuk és az előbb hazavittük! — vágta ki diadalmasan Anyi. De a hivatalos ember magasra feltartott orrán meglátszott, hogy nem hiszi. Egyébként legyintett is. * Egy hónap múlva Anyi még mindig veszekedett Apival. Nagykabátban ültek a szobában, a lehelletük idomtalan ködalakokat formált az esteledő levegőben s Jutka a jégvirágokat kapirgálta le az ablaküvegről. — Mindennek az az átkozott liba volt az oka! — mondta sirósan, keserűen Anyi. — Máskülönben most dolgozhatnál... — Nem, hanem ez az átkozott fotöj! — csapott Api a bőrszék támlájára. — Hogy mért nem adtuk el már ezt is, mint a többit? . . . Nem értem, hogy mért ragaszkodói hozzá ? Ezen aztán elvitatkoztak: de soha nem tudták meg, hogy a liba vagy a fotöj « volt-e az ok . . . nem újság, de talán ennyire kihívóan még Gömbösön kivül senki nem merészelte tenni. Itt azután ne beszéljünk arról, hogy a hivatalosan kirendelt MÁV zenekar a Hort Wesselt játszotta, mikor a nácik a kü- lönvonaton megérkeztek, és ne beszéljünk arról sem, amit ugyanekkor a Kaenigsbergben tartott külföldön élő németek egyesületének gyűlésén az itt járt Rust horogkeresztes miniszter is beszélt. Ez alkalommal kiragasztott plakátjuk többek között ezt tartalmazza: “Mi németek százmilliós nemzet vagyunk, Németország nemcsak az az állam, hanem terület, ahol németek laknak, ahol németül beszélnek, németül gondolkoznak. Van-e jugoszláv, cseh, magyar nemzet? Vannak országok, amelyek ezt a nevet viselik, de ilyen nemzetek nincsenek. Az idegenben élő német * * (Folytatás.) Egy-egy kivénhedt orrszarvú, vagy olykor-olykor egy tulokbor ju hosszabb időre ellátta őket hússal, ha pedig elfogyott, erdei gyümölcsökön meg gyökereken rágódtak. Általában békés, csöndes, félénk nép volt ez, mely az elkövetkezendő megpróbáltatások tudta nélkül, hosszú nemzedékeken át zavartalan kezdetlegességben tengette igénytelen, majdnem állatias életét. * Történetünk kezdetén az őstelep lakossága a gyerekekkel és asszonyokkal együtt tizenöt főből állt. Vezetőjük a törzs véne, egy megszámlálhatatlan tavaszt látott, önmagával is tehetetlen aggastyán volt. Háta meggörnyedt, inai elernyed- tek, hajdan éles tekintete ré- veteggé vált és csak akkor élénkült fel kissé, ha a fiatalok ennivalót dugtak vásott fogai közé. Egy reggel két laposhomloku siheder, akik pitymallatkor a vadtulkok közelébe lopóztak, nagy izgalommal rohant vissza a tanyára és élénk taglejtésekkel kisért makogással adta a törzs tudtára, hogy a csordában egy sérült lábú tehenet látott, mely biztos prédának Ígérkezik. Alig hogy megértették a két hírnököt, talpra ugrott a többi négy vadász is és elrohantak a zsákmány után. Otthon csak az agg törzsfő, az asszonyok és gyermekek maradtak, akik — az öreg kivételével — nagy sürgés-forgás közepette készülődtek a biztosnak látszó lakomára. Az apróságok száraz ágakat hordtak össze, nyársat faragtak, az asszonyok tüzet élesztettek és a régebbi lakomák maradványait félreha- jigálták. Ezalatt pedig a cserkelők már messze jártak. A vadtulkok valamitől megriadtak s az ingoványos nádason átgázolva nem külföldi, hanem német marad, bárhol éljen is. “Éhez azt hisszük felesleges kommentárt fűzni, elég ha a két esetet .egymással szembeállítjuk. Magyar- országnak sajnos germán eredetű miniszterelnöke van és igy érthető, hogy s.egit a magyarságot pusztítani. VALAMIKOR a felsőház, (főrendiház) volt kerékkötője a fejlődésnek. Ma meglepődve tapasztaljuk, hogy amig a parlamentben a nép “csáklyásai, élharcosai) gőzerővel segítik Gömböst a magyarirtásban, addig a felsőházban olyan éles kritikát gyakorolnak Gömbösék ténykedése fölött, amit a képviselőházban nem tapasztalhatunk. Az arisztokrácia úgy látszik érzi a közelgő vihart és bátran áll ki a népnyuzás elé, hogy ő igazolva legyen, hisz a nép javát akarták ők is, de Gömbös miatt nem lehetett. a túlsó parton vonultak lassan dél felé. A sánta tehén leghátul bicegett és csakhamar elmaradt a csordától. Ez éppen kapóra jött a vadembereknek. Mint vért szimatoló farkasok, úgy fogták körül a beteg vadat és lépésről lépésre követték a nyomát. Az állat azonban szives volt és sérült lábával is fáradhatatlanul sántikált a társai után. órák teltek el, a nap már régen túl volt a delelőn s a vad még mindig nem tartott pihenőt. Még jó darabon kellett menniök, mig végre az állat megállt, keservesen elbő- dült, majd lehevert. Ezt a pillanatot várták az ősemberek. Fától fához lopakodva, árnyékként kúsztak a fáradtan lihegő vad közelébe s adott jelr.e hat oldalról rohantak rá. Mielőtt a tulok magához térhetett volna meglepetéséből, egymásután hat dorong sújtott a homlokára s az áldozat hörögve lehanyatlott. A gyáva fickók első pillanatban felugrottak, de azután látva, hogy müvük sikerült, tovább csépelték prédájukat, mig végre utolsót vonaglott. A nagytestű vad feldarabolása és az üldözésben kiéhezett ősemberek lakomája ugyancsak hosszú időt vett igénybe és bizony késő este lett, mire mindennel elkészültek. Tanyájuktól félnapi járóföldre lévén, elhatározták, hogy a zsákmány megmaradt részével másnap korán reggel indulnak hazafelé. Védelemül a farkasok ellen tüzet rakva, leheveredtek és csakhamar álomtalan, mély álomba merültek. (Folytatjuk.) OLVASD AZ IndustrialWorkert AZ ERŐSEBB JOGÁN (A magyarországi Dante könyvkiadó cég kiadásában nemrég ötödik kiadását érte meg Lambrecht Kálmán “AZ ŐSEMBER” című t.ermészettudományu hatalmas mü, amely népszerű nyelvezettel ismerteti az ember eredetét, az ősmeber életét. E mü egy részlete alábbi ismertetésünk.)
