Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-12-21 / 872. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 december 21. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ........ $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months ...... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy _________ 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. _____________________TELEPHONE: GArfield 7114._____________________ Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly bv the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Karácsonyra Néhány nap és a naptárszerint beköszönt a karácsony ha ugyan szabad nekünk ezt a kifejezést használni. Mert immár hatodik esztendeje, hogy a karácsony legendás fogalmának Amerika több mint húszmillió munkása, akik murtkátlanságuk- ban feltételek minden értékesithető ruhadarabbjukat, akik otthonuk pénzé tehető' ingóságát rég megették, még mesével sem biztathatják övéiket, hogy a szeretet ünnepe, a karácsony a munkásokhoz is beköszöntene. Pedig alig van munkás lakás, ahol a szó legtágasabb értelmében ma nem a legszívesebben látnák a karácsonyi szeretet megnyilatkozásául a lerongyolódott ruháknak újakkal való kicserélését, az elkopott és összekötözött bútor daraboknak a felváltását, hogy a szemnek és gyomornak tetszetős vacsoráról ne is beszéljünk. Milliók vannak ezeknek a szükségletében és ha tudjuk azt, hogy mindezek halomszámra fekszenek a raktárakban, mert nincs aki megtudja azokat vásárolni, hogy az élelmi cikkek vag- gon számra a szemétre kerülnek, mert vásárló hiányában elromlik, joggal azt kérdezhetjük, hogy egyéb sorsot érdemel-e az a munkásosztály, amely inkább a pusztulásra kárhoztatja önmagát és családját, mint sem hogy egyszer önmagáért is az akció, a cselekvés terére lépne. Mert amióta világ a világ, mindég a szegény népet használták ki. A munkás le megy a föld mélyébe, hogy onnan minden értéket felhozzon. Mit kap, mit tarthat meg ebből? Egyik bányász olvasónk hozzánk küldött fizetési borítékja szerint, két hétben csak annyit dolgozhatott, hogy az amerikai élet standardnak nevezett megállapításnak megfelelően kettő napig élhet abból. Hogy a többi tiz napon mi történik vele, ahoz a mai rendszer urainak nincs gondja, mert hiszen szabad emberekké tették a népet, akinek oka-módja van önmagáról gondoskodni. Azért állítjuk, hogy nem érdemel más sort a ma munkás népe, mert gerinctelen, gyáva arra, hogy egyszer önmagáért is harcba szálna csak azzal az elszántsággal, csak azzal az elhatározással és céllal, amilyennel évezredek óta másokért, a vagyonos osztályért ontja még vérét is. Egyetlen megmozdulása a népnek önmagáért nemcsak a karácsonyt tehetné a hagyományos szeretet ünnepévé, de boldogságot és megelégedést teremtene a munkások otthonába az esztendő többi napjaiban is. Ez az egységes megmozdulás csak az ipari szervezetben tömörült munkások akciója lehet, ahogyan azt az IWW tanítja és ezért a krisztusi szeretetet kizárólag a munkások társadalma az ipari demokrácia valósíthatja meg. Ne álljunk meg a fél útnál örvendetes hirt viszünk a magyar munkások otthonába. Az Egyetemes Védelmi bizottságnak sikerült a Kentucky ban négy és félesztendővel ezelőtt hamis vád alapján életfogytiglan elitéit hét bányász közül hármat kiszabadítani. Ugyan ott még négy munkás van börtönben, akik ugyan úgy nem bűnösök, mint a most szabadlábra helyezettek. A kegyelmet eszközlő kormányzó azt mondta, hogy ő többet nem tehet, a többiek ügyét intézze az utána következő uj kormányzó. Az Egyetemes Védelmi bizottság ott kíván lenni a kormányzósági palota ajtajában, hogy az uj kormányzó első feladatául tegye Kentucky és az egész ország öntudatos munkásságának azon óhaját, hogy a négy bányász munkástársunk mielőtt követhesse otthonukba a most kiszabadult testvéreiket. Tom Mooneynak 19 esztendei börtönbe tartása ellen is most folyik a tárgyalás és a védőügyvédek mellett az ősz munkás vezér is kihasználja a nyilvánosságot, hogy az ellene leisorakoztatott hamis tanúskodásokat lerombolja. California tőkéséi súlyosan érzik a Mooney ügyön keresztül áruik elleni országos boykott hatását, ennek dacára a Kereskedelmi Kamara, most is meg teszen mindent, hogy Mooney szabadlábra helyezeset elgáncsolja. . . . Úgy ezeket az eseteket, mint az osztalyharc többi fogjainak a kiszabadításáért való harcot csak akkor tudja a Védelmi bizottság sikeressé tenni, ha maga mellett tudja az öntudatos munkások anyagi támogatását. Ezért szükséges, hogy az elmúlt na- nokban kiküldött gyűjtő-ivek mielőbb a munkások anyagi támogatásával vissza kerüljenek a Védelem titkárságához 2422 N. Halsted St. Chicago, Ül. Mi van a munkásnak belőle? (A. K.) Soha a világ történétében nem volt olyan könnyű az emberiség szükségleteinek előállítása, mint ma amikor a villanyosság, a gőzerő, felváltották az izom erőt. Ma egy áramfejlesztő turbina, amelyet a viz esése tart forgásban több áram erőt fejleszt ki, mint Washington hadseregének összes lovai. Két ember egy gőzmozdonnyal több terhet képes elhúzni, mint Napoleon hadseregének összes állatai, Washington idejében egy tonna gyapotnak a szállítása Philadelphiából, Erie, Pa.-ba 249 dollárba került. A lovas kocsi használatának kezdetén 6 tonnát 40 dollárért szállítottak, ma egy olcsó fuvaros ugyan azt öt dollárért elszállítja. Ma egy Mergentha- ler szedőgépen egy szedő és két-három ember (gépmester, berakó, hajtogató) a mai modern gépeken több könyvet képesek nyomtatni, mint a szerzetesbarátok a középkor teljes ideje alatt. Ma egy 12 éves leány több vásznat fon a modern szövőgépeken mint Washington idejében az összes fonók egy teljes esztendő leforgása alatt. Ma egy tizennégy éves fiú egy modern aratógéppel több gabonát arat, csépel, teljesen őrlésre készen, mint dédapja volt képes aratni az egész aratás ideje alatt. Távirat, telefon, rádió a hírszolgálat terén megsemmisítették az időt a távolságot. A repülőgépek ma hatalmasabb . távolságot tesznek meg egy óra alatt, mint Washington idejében a fedett kocsik heteken át. Mily hatalmas fejlődésen ment keresztül a társadalom, a technika Róma virágzásának ideje óta, vagy Athén, Perikies idejében avagy Egyiptom és a Pháraók uralkodása óta? Ami abban az időben csak királyok, pápák, hercegek és főpapoknak jutott élvezetül, ma a modern államok bér rabszolgáinak is rendelkezésére áll. Olcsó könyvek ma lehetővé teszik a mai kor legnagyobb gondolkodóinak írásait tanulmányozni. Beszélőgép és rádió az ezüst hangú melódiák mestereinek hangját a legtávoleső és elmaradott házakban is élvezhetik. Ma hatalmas gépekkel szántanak, vetnek, aratnak s a természet meghódol a technika vívmányai előtt s busás termést ad. A bányák mélyéből a gépek segélyével rettenetes mennyiségű tüzelőtt hoznak felszínre. A hatalmas fonógépek naponta százezrek részére szőnek ruhának való posztót, vásznat. A fürészmalmak, a tégla és vasgyárak gépei rettenetes gyorsasággal állítják elő az ember hajlékhoz szükséges anyagot. Ma a modern világ bérrabszolgáinak jó része — amikor munkája van — automobilon jár dolgozni. Az ókorban a királyok, fejedelmek, főpapok, lóháton, emberek, vagy lovak által húzott fogatokon utaztak. És mégis a mai bérrabszolgák az elnyomatás, a kizsákmányolás legmagasabb fokán állanak. A mai technika fejlettsége, túlhaladja a társadalom fejlődését. A társadalom fejlődése messze a középkorban van, annak szokásait rejtegeti magában. A magántulajdon, az elnyomatás, a kizsákmányolás, az egyének és tömegek feletti uralkodás, mind az ősidők sötét korszakának maradványai. És ennek védelmére a modern, a civilizált ember fegyvert ragad, hogy eme barbár, őskorszakból szabadulni vágyó munkástársát lelője, megsemmisítse. Sajátságos, hogy ugyan az az ember ha valaki azt beszélné előtte, hogy visszajön a forgalomba a nagy városok utcáin az ökrös szekér, a fedett lovas kocsi s a postát az ország egyik részéből a másikba lóháton szállítják s a földet kézi szerszámokkal fogják művelni, hasát fogná, könnyei csu-« rognának nevettében, kezével legyintene egyet és azt mondaná, szegény bolond! A technika vívmánya csodálatos fejlődésen ment át és mégis amerre az emberi szem tekint, a létért való küzdelem, a munkáért folyó harc, a magántulajdon a magasabb profit, amelynek érdekében ágyutöltelékként használják fel a nincstelen bérrabszolgák millióit. A középkorban, a papok uralma alatt a felszabadulni kívánók harcát, a szellemek az “ördög és az angyal” harcának nevezték. A mai rendszer hívei: “harc a létért.” Az Ipari Demokrácia hívei osztályharcnak nevezik. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis oJykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL