Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-07-20 / 851. szám
4 oldal 1935 julius 20. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ....................... $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months .................. 1-00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy .......... 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ............. 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. ________________ TELEPHONE: GArfield 7114. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to ________________________Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Ipari Demokrácia (P.) A munkásmozgalom különböző irányzata sok különféle programmal és mindegyik különböző taktikával próbálkozik a munkások harcát irányítani. A munkásmozgalomba résztvevők nagy része nem ismeri a saját szervezetének programját és harci eszközeit. így azután a szervezet irányítóitól várják a parancsot minden megmozdulásuk alkalmával. A munkásoknak ez a csoportja nem osztálytudatos és mint ilyenek nem is alkalmasak az osztályharc megvívására. Sok esetben nem a munkások hibája, hogy nem ismerik saját szervezeteik programját, mert a szervezeteik vezetői úgy gondolják, hogy hatalmukat úgy tudják megtartani, — ha a tagjaik minden utasítást elfogadnak tőlük. A politikai pártok meg napról-napra változtatják programjukat és taktikájukat úgy, hogy a tagság sok esetben nem tud olyan gyorsan gondolkozni, amilyen gyorsan a vezérek taktikát változtatnak, igy azután kénytelenek mindig a legújabb utasítást végrehajtani. Sok esetben megtörténik, hogy a vezérek is más országból kapják az utasítást. Ezt teszik a kommunisták. Ezeknek a mozgalmaknak nincsen önálló programjuk, csak tapogatóznak rendesen a munkások kárára. Azok a munkásmozgalmak, amelyeknek kidolgozott programjuk nincsen, a munkásokat csak zűrzavaros állapotokba zavarják. A forradalmi munkásmozgalomnak végcélja nem lehet más, — mint a termelési rendszert megváltoztatni. Az igazi munkásmozgalom főtörekvése csak az lehet, hogy megösmertesse a munkásokkal saját osztályhelyzetüket, aminek megösmerése után a munkások osztálytudatra ébrednek és képesek saját harcukat győzelemre vinni. Azok a mozgalmak, amelyek másért mint az ipari demokráciáért küzdenek, késleltetik a munkásosztálynak végleges felszabadítását. Akik a munkásmozgalmat és annak végcélját nem ismerik, abban a téves felfogásban élnek, hogy egy politikai párt diktatúrája kell, hogy legyen az, amiért a munkásoknak küzdeni kell. Nem tudják és nem is akarják megérteni, hogy minden diktatúra a bürokráciához vezet még akkor is, ha annak irányítását a kommunista politikusok végzik. Mivel párturalom vagy diktatúra nem változtathat a termelési rendszeren, csak az állam gépezetet cserélték ki és a legjobb esetben állami kapitalizmust tudnak életbe léptetni. Itten különböznek a munkásmozgalmak taktikában és végcélban. Azok akik diktatúráért küzdenek, — párt uralom a törekvésük célja, amely semmi körülmények között nem jelenti a munkásosztály felszabadítását. Ez a küzdelem nem hozza meg a munkásosztály reményét. Az oroszországi tizennyolc éves diktatúra bizonyíték arra, hogy az orosz proletárok, még mindig az államkapitalizmus bérrendszere alatt vannak kizsákmányolva, még a legelfogultabb vélemény szerint sem lehet másnak, mint párturalomnak nevezni, — vagyis az ő diktatúrájuk, hatalom a munkások felett. Itten igazolódik be az az állítás, hogy azok a mozgalmak, ahol a tagság minden kétely nélkül elhiszi a vezérek jelszavát, akik mindig másra hivatkozva próbálnak másokat utánozni, nem képezhetik az osztálytudatos munkások táborát. Az osztálytudatos munkás nem próbál másokat magafelé helyezni, hanem igyekszik az osztálytudatos munkások táborát építeni azzal a tudattal, hogy az osztályharcot győzelemre vigye a teljes társadalmi átalakulás érdekébe a nélkül, hogy diktatúrára csak gondolna is. Ilyen mozgalom az IWW, amelyet nem a vezérek irányítanak és kidolgozott programja az ipari köztársaság megvalósítása. Az ipari demokrácia sem osztály, sem párturalmat nem jelent, hanem osztályok teljes megszűnését, amikor automatikusan a bérrendszer megszűnik és a munkás köztársaság foglalja el a helyét, amikor magok a termelésben résztvevők, választják meg az ipari szervezeteiken keresztül az ipari adminisztrációt, — akik a termelők utasítása szerint kell, hogy a termelt javak szétosztását eszközöljék úgy, hogy mindenki megkapja munkájának teljes értékét. Ez az ipari demokrácia. A lumber munkások picketelnek a katonai megszállás ellenére is (Folyt, az 1-ső oldalról.) más városokból verbuváltak a sztrájktörőket közvetítő agen- tok. Nem lehet azon csodálkozni, hogy az AFofL vezérek és az úgynevezett sztrájkbizottság között felmerült harc azzal biztatta a munkáltatókat, hogy ennek folyamán sikerül megtörni a sztrájkot. Ha ezen viszály folytatódni fog, aminek természetes következménye a munkások között uralkodó szolidaritás megsemmisítése és ennek eredményeként a sztrájk elbukása, letagadhatatlan biNYILATKOZAT Az “Uj Előre” 7945 (Friday July 5, 1935) számában egy súlyos vádakat tartalmazó cikk jelent meg “Sztrájktörő IWW Vezetők” címmel, melyben ezen nyilatkozat aláíróit i— munkás embert érhető legszégyenletesebb bűnnel — vádolja meg “Egy többgyermekes özvegyasszony.” E nyilatkozat keretében nem kívánunk válaszolni az elhangzott vádakra, csupán azt kívánjuk bejelenteni e lap olvasóinak, hogy mi az ügyet egy pártatlan munkás emberekből álló esküdtszék elé visszük, mely nyilvános tárgyalás keretében fogja meghallgatni a vádló bizonyítékait (ha hajlandó erre) valamint a vádlottak védekezését és az ügy részletes ismertetését. A tárgyalás idejéről valamint annak kimeneteléről annak idején a bizottság fog értesítéssel szolgálni, illetve beszámolni. Ezen nyilatkozat meg lett küldve az “Uj Előre” cimü lapnak, mely a vádakat közölte, mint az IWW magyar nyelvű hivatalos lapjának, a “Bérmunkásnak.” Kelt Chicago, 1935 julius 8-án. Bokor Pál, Zára Lajos, vádlottak. zonyitékát szolgáltatnak arra, hogy a sztrájkolok törik meg a saját harcukat. Bármennyire igazoltnak látszik is a sztrájk- bizottság aktivitása, végeredményben a sztrájk teljes lerombolását eredményezi. A helytelen szervezkedési formának a kiigazítását a sztrájk kitörése előtt kellett volna kiharcolni. Amikor a harc folyamatba van, minden osztálytudatos munkásnak az IWW példáját kell követni — a munkások között a szolidaritást ápolni és amikor a sztrájk befejezést nyer, akkor lépni akcióba a viszonyoknak megfelelő szervezeti formáért, melyhez az utat az IWW mutatja. X73821. A CHICAGÓI ÁLTALÁNOS MUNKÁS DALÁRDA 1935 julius 28-án, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel a Paradise Gar- den-ben 7305 Pershing Road nagyszabású PIKNIKET rendez, melyre önt, b. családját és ismerőseit tisztelettel meghívja a rendezőség. A közönség szórakozását társas játékok fogják kielégíteni. Tánc jó zene mel* lett. — Hűsítők. Ebédre jó gulyás lesz felszolgálva. Vacsorára pedig Ízletes la- ci pecsenye. Beléptidij előre váltva 25 cent, a pénztárnál 35 cent. Minden belépő jegy érvényes egy tárgy kisorsolására. ÚTIRÁNY: Bármely villamosról átszállva a Cicero villamosra (4800 West) azzal Southra a 22-ig, a Western Electric-nél a Lyons Buss veendő Ogden és Harlem Av.enueig, onnan egy block Southra. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkálható osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő' eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül. BÉRMUNKz
