Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-12-07 / 870. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1935 december 7. TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK 'A. K. rovata1 Az Egyesült Államokban a katholikus egyház 30 ezer pappal rendelkezik. Az egyház vagyonának értéke több mint két billió dollár. Az ember butítás eme hűséges szolgáinak üzlete jól jövedelmező. Az egyháznak nincsennek szimpatájzerjei, tagjai vannak, akik minden zúgolódás, minden ellenvetés nélkül szórják a “Péter filléreket” a perselyekbe. Az osztályharcnak nagyon sok a szinpatájzerje ezért van aztán az, hogy a szervezett munkások céljaik elérésének irányába csiga lassúsággal haladnak. Az “osztályharc” szimpatájzerjei a kizsákmányoló osztály kezében tartják azt az ostort, amellyel a harcoló forradalmárokat Joe Hill, Frank Little, Vesley Everest, Sacco- Vanzetti stb. kérlelhetetlen, bátor harcosoknak életét suhanják ki. A szinpatájzerek tartják a kizsákmányoló osztály börtöneiben Tom Mooneyt, Waren K. Billingset, Jones, Hightower, s az osztályharc számtalan más elszánt harcosát. Egy bérrabszolga sem lehet szimpatáj- zer, s ha mégis az, akkor vagy gyáva, vagy kibúvásnak használja, a szervezet tagsági jogaival járó kötelezettség alól. Az Egyesült Államok összes vallásfelekezeti templomaiban 1927-ben 832 millió dollárt szedtek be tagságidij és adakozások fejében, 1935 első nyolc hónapjában 565 milliót. A vallás hatalmat képvisel. Meghajol előtte a leghatalmasabb polgári újság vállalat, a bankok szindikátusa, a hatalmas poli-i tikai pártok, a hadsereg, a kizsákmányoló osztály. A vallás hatalmát nem a szimpatájzerek- ből meríti, hanem tényleges tagjai juttatják ahoz. Majd ha az osztályharc szimpatajzerjei levetik a közömbösség, a kibúvás köpenyét s elhelyezkednek az osztályharc tagjai sorába, meggyorsított léptekkel halad a munkásosztály kitűzött célja felé. Japán népessége 1900-ban 40 millió volt, 1935-ben pedig 72 millió. Az elmúlt 35 év leforgása alatt csaknem megduplázódott. Az amerikai lapokban nagy port vert fel Hittler kormányra jutása után azon rendelete, hogy a beteghajlamu egyéneket operáció utján magtalanittatja, úgy tüntették fel az ügyet mintha az valami hóhér rendelet lett volna. Ennek az országnak tizennyolc államában már hosszú évek óta törvényes a magtala- nitás operáció s több mint 20 ezer egyén részesült ilyenfajta operációban. Egyedül California államban 1909 óta több mint 10 ezer egyént operáltak meg. met hallgatók száma 135 ezer volt a legmagasabb, ma 415 ezer. Stuart Chase egy hires statisztikai jogász egyik legújabb könyvében a “Government in Business” kimutatja, hogy az Egyesült Államok népességének 40 százaléka 51 millió részlegesen, vagy teljesen a szövetségi vagy állami támogatásból tartják fen magukat. A szövetségi kormány listáján 22 mdlió egyén szerepel, helyi segélybizottságok, templomok, szak- szervezetek stb. stb. listáján 3 millió. Az államok összes alkalmazottainak száma 6 millió, CCC 600 ezer, PWA két millió. A szövetségi kormány alkalmazottainak száma 3 millió, összesen 36 millió 600 ezer. Részleges támogatásban részesülnek az elszegényedett föld- mivesek akik családtagjaikkal egyetemben kerek 15 milliót tesznek ki, amely összesen 51 millió és 600 ezer. Ma az Egyesült Államok leghatalmasabb üzleti vállalata a Charity. Szoviet Oroszország iparizá- lódása szükségessé teszi az Írni olvasni tudást, s ez év szeptemberében 23 millió gyermeket írattak be az iskolákba. A feudailzmus korszakába a cári uralom alatt 10 millió volt a legmagasabb szám. Az egyeteAz Egyesült Államok földmi- véseinek eladósodása, amint a kapitalizmus centralizálódik oly arányban fokozódik. 1910-ben |a földmivesek birtokára 3 billió 320 millió 470 ezer dollár kölcsön volt adva, 1920-ban már ez az összeg 7 billió 847 millió dollárra emelkedett. 1928- ban a “prosperitás” legmagasabb évében már 9 billió 468 millió 526 ezer dollár volt. 1930 óta a kölcsön visszafizetés képtelensége folytán 1 billió 200 millió dollár értékű föld cserélt gazdát. Az American Federation of Labor taglétszáma 1935 szeptember végén 3 millió 45 ezer 350 volt. Dacára annak, hogy A szigettenger ura Irta: H. L. Middleton. Fawcett William-et a férfiak becsülték, az asszonyok csodálták. Kristálytiszta jellem, önzetlen barát és rettenthetetlen férfi volt. Még ma is visszhangzik a tetteitől és a dicséretétől a Markesas-öböl környéke. De élete minden dicső cselekedetének betetőzése utolsó kalandja és halála volt. Legjobb barátjával, Waters John-al indult el a vitorlás bárkáján a Markesas- öböltől mintegy hatszáz kilométerre fekvő elhagyott szigetre, ahol a zátonyra jutott “Albuc- erqu”-hajó kincseit rejtette el százötven év előtt a hajó kapitánya. Azután visszatért a hajóra, hogy a többi rakományt is megmentse, de amint a hajóra ért, az mindenestől elsü- lyedt. A kincset azóta sokan kutatták, de senki se találta meg. Ennek az elásott kincsnek a meséje régtől fogva izgatta Waters élénk képzelőtehetségét. Különben is kapzsi természete volt, amióta pedig a szép Hed- dába, a környék leggazdagabb halászának leányába beleszeretett, éjjel-nappal az elásott kincs járt az eszében. Ha sikerülne megtalálni, Hedda nem nézne le olyan gőgös hányave- tiséggel a szegény halászra. A szerelméről még legjobb barátjának, Fawcett-nek sem tett említést, mert vele sem akarta magát kinevettetni azért, hogy az öt sziget legszebb és leggazdagabb leányáról ábrándozik. De a kincsről addig beszélt, mig végre Fawcett beleegyezett abba, hogy vele együtt megkíséreli a felkutatását. Fawcett egyszerű, puritán jelleméből teljesen hiányzott a meggazdagodás vágya, inkább csak azért vállalkozott a kalandra, mert az utóbbi hónapok nagyon egyhangúan teltek el és változatosságra vágyott. A szigetre érve változatosság helyett nehéz és egyelőre meddő munka várt rájuk. A Fawcett vitorlásbárkáján hozott készleteiket sátorban helyezték el és nap-nap után kutattak, ástak a sziget sziklás oldalának barlangjaiban. Semmit se találtak. így telt el már két hét teljesen eredménytelenül. Egy forró délután a parton hever észtek és Waters nagyon kishitüen sopánkodott, hogy minden munkájuk meddő. Fawcett elgondolkodva pipázott. Hirtelenül felült és a barátjához fordulva igy szólt: — John, mi az oka, hogy hirtelen ilyen kincséhség fogott el téged? Sohasem vettem észre, hogy különösebben bánt a szegénység. És ekkor Waters nyelve megoldódott. Elmondotta, hogy Heddába szerelmes és vagy megtalálja a kincset és felesége lesz a szép Hedda, vagy . . . meghal. Fawcett nem felelt, de magában igy gondolkozott: “Nagyon kellemetlen, hogy ez a hülye fráter szerelmes Heddába. Eddig biztosra vettem a lányt, aki épp úgy csodál engem, mint minden nő és kívülem egyetlen férfit sem vesz komolyan ... De ha ez a fiú igazán arannyal tér vissza és megkéri a kezét? . . . Én . . . a “legendás hős,” a szép és rettenthetetlen Fawcett William, ilyen tacskóval keljek versenyre? .. . Nevetséges!” Fawcett jobban ismerte önmagát, mint az emberek . . . és jobban, mint ez a hiszékeny tacskó, aki mint mindenki, nagy jellemnek, önzetlen barátnak, szinte félistennek tartotta, ő maga tudta, hogy mielőtt erre a vidékre jött, két világrész rendőrsége kereste . . . Nagy ügyességgel tudta itt ezt a hős- költeményszerü szerepet játszani, mert vigyázott magára . . . lévén ez a korábbi gazságaitól távoleső szigettenger talán utolsó mentsvára. A két hét újra lelket emésztő úgy a Wall Street, mint a kormány támogatja, hogy az iparok bérrabszolgáit ebben a szervezetben tömörítse s mégis egy millió 25 ezer taglétszámmal hátra van az 1920- ik taglétszámhoz arányitva. Az AFofL ez évben Atlantic Cityben tartott konvencióján kimondotta, hogy szükségtelennek tartja az ipari szervezkedés formáját felvenni. Ezen határozat folytán kimondotta, hogy nem kívánja az amerikai bérrabszolgák túlnyomó részének szervezését. ALFONSO PETRINI (Folyt, az 5-ik oldalról.) kormánya Stalin József diktátor Alfonso Petrini olasz forradalmárt deportálásra ítélte és október 21-én, átszolgáltatták a feketeinges fascista hóhérok kezébe. Munkások! Forradalmárok!! A nemzetközi szolidaritás nevében követeljétek, hogy miért végzi a “proletár” diktatúra vezére Stalin József ezt a becstelen piszkos munkát!!! Aláírva : Internacional Committee for Political Prisoners, New York City. H. Havel, titkár. Magyar kommunisták! Ti akik életetek legjavát adtátok oda, áldozat készségtek által, hogy nemzetközi szolidaritást tanúsítsatok a politikai foglyok szabadságának visszanyerése érdekében, meddig tűritek még, hogy vezéreitek hályogot húzzanak szemeitekre? Meddig fogtok még az igazságtalanságnak, a proletár forradalom elnyomatásának vak eszközeként szerepelni? Vizsgáljátok az események borzalmiságát és gondolkodjatok emberekhez, forradalmárokhoz illően! meddő kutatással telt el. De egy reggel Fawcett a kialudt tűzhányó kráterébe mászott le, miközben társa a sziget túlsó részén kutatott. Egy évszázados, kihűlt lávával félig elöntött barlangban erős vaspántokkal ellátott tölgyfaládát fedezett fel. Felfeszitette . . . szédülten látta, hogy szinültig van töltve aranypénzzel. A portugál hajó kincse! Waters reggel két napi készlettel indult el kutató útjára a sziget túlsó felére és Fawcett felhasználta az időt arra, hogy a kincsesláda tartalmát egy zsákban odacipelje a sátrukhoz és ott egy üres ládába rakja. Ha Waters visszaérkezik, lelövi és azután a kinccsel elindul . . . valamerre, ahol hajóra szállhat és feljuthat Ausztráliába, ahol még nem körözik. A munkáját elvégezve lehe- veredett egy szikla mögé, ahol a trópusi nap ellen védett helyen pihenhetett. Hirtelen a parton szokatlan zörejt hallott és^ odapillantva látta, hogy egy másik bárka kötött ki és Percy, a hírhedt szempész szállt ki két hozzá hasonlóan hírhedt társával. Pár hét előtt Percy a kocsmában részegen a portugál kapitány kincséről beszélt . . . Nem lehetett kétséges, hogy őket ugyanaz a cél hozta ide, ami Fawcettet és Waterst. óvatosan, minden fedezetet felhasz-
