Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-12-07 / 870. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 december 7. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ....................... $2.00 Félévre ......................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Subscription Rates: One Year ................... $2.00 Six Months .......—- 1.00 Single Copy ________ 5c Bundle Orders ......_... 3c Subscription Payable to; “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to _______________________Cleveland, Ohio pending.________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Az osztályharc rabjaiért Mult lapszámunkban jelentettük, hogy országos akció van folyamatban abból a célból, hogy a kentuckyi bányászok, akik frame up folytán életfogytiglani börtönbüntetést kaptak, szabadlábra helyeztessenek, még mielőtt Lafoon kormányzó hivatali működése lejárna. Mike Lindway, akit a clevelandi National Screw gyári sztrájkból kifolyólag egytől-huszesztendeig terjedő börtönre Ítéltek, ugyancsak a már jól ismert frame-up-on keresztül, akinek az ügyét az Egyetemes Védelmi bizottságnak sikerült uj tárgyalás elé vinni, ahol a bomba készítés vádját elejtették, de az ügyész újabb tárgyalásért folyamodott és csak természetes, hogy azt meg is kapta, amely még ebben az esztendőben kerül tárgyalásra. Az ország számos más börtönében sínylődnek ipari forradalmárok, akiknek szintén egyedüli bűnök, hogy munkástársaikkal, a munkásosztályért harcoltak a kizsákmánvolási rendszer ellen. Ezekért is állandóan működésben van a Védelmi bizottság, hogy kiszabadíthassuk őket, hogy mielőbb vissza kerülhessenek családjukhoz, hozzátartozóikhoz és az ipari unionizmus- ért harcoló munkások táborába. A kentuckyi bányászok valamint Mike Lindway ügyének megnyerése attól függ, hogy anyagiakkal tudja-e a Védelmi bizottság ellátni a közbenjáró fórumokat. Egyetlen ipari forradalmár, a munkásmozgalom egyetlen rokonszenvezője sem veheti magára azt az érzést, hogy talán éppen az ő hozzájárulása elmaradásán múljon az, hogy a kentuckyi bányászoknak egész életükön keresztül a sötét és nyirkos börtönök levegőjében, családjuktól elszakítva kelljen elsorvadni. Vagy, hogy a fiatal Mike Lindwaynak huszesztendőt kelljen a colum- buszi f egy házban eltölteni. Az Egyetemes Védelmi bizottság felhívást intéz az 1WW minden tagjához, a Bérmunkás minden olvasójához, amelyben azonnali segítséget kér az ügyek sikeres intézéséhez. Ugyan akkor egy-egy gyüjtőivet is mellékel a bizottság, hogy minden lapolvasónak módjában legyen nemcsak a maga centjeivel ahoz hozzájárulni, de munkatársai és ismerősei között is gyüjthes- senek. Ezúton is arra kérjük olvasóinkat, hogy a kapott gyűjtő- iveket mielőbb juttassák vissza, mert a befolyó összegekből a Védelmi bizottság a szokásos karácsonyi támogatást is eszközli az osztályharc rabjai részére. Az Egyetemes Védelmi bizottság nemcsak a beküldött ösz- szegeket mindenkinek külön-külön nyugtázza, de az összegek hováfordításáról is pontos kimutatást ad ki, amelyből mindenki meggyőződhetik, hogy minden cent a' kért ügyekre és célokra lett fordítva. Szankciók a gyakorlatban Mi munkásmozgalmi emberek megszoktuk, hogy a szak- szervezeti mozgalmakban hosszú hónapokat, sőt esztendőket adnak a munkások vezetői a munkaadóknak, hogy kellőképen felkészülhessenek a munkások esetleges bér vagy más követelése mozgalmával szemben, hogy ne csak a felszaporodott tőkéjükkel bírják a harcot tovább mint a munkások, de az üzletmenet se érezze a munkabeszüntetést, módjuk és alkalmuk legyen a raktárakat is jól megtömni áruval, amelyet talán még magasabb árban is vihetik a piacra a munkabeszüntetés ürügye alatt. Ezt a folyamatot látjuk a Nemzetek Ligája áltál világszerte hangoztatott szankciók alkalmazásánál az Olasz-Abesszin háborúval kapcsolatosan. Hetekig tárgyalták és halasztották a kereskedelmi zárlat idejét, ugyannyira, hogy minden allamnak módot adtak arra, hogy áruját elhelyezhesse az olasz vagy abesszin földön a zárlat kimondása előtt. Ennek igazolásául csak néhány számot mutatunk be. amelyet az Egyesült Államok statisztikai hivatala most adott ki az Olaszországgal való kereskedelmi kapcsolatról. E szerint 1934 első tiz hónapjában Olaszország 50 millió 865 ezer és 70 dollár ára kelléket vásárolt ebben az országban, mig 1935 első tiz hónapjában 55 millió 100 ezer 615 dollárt költött itt Olaszország. A szankciók tárgyalása alatt, vagyis az elmúlt hónapban amerikai gyárosok és kereskedők 6 millió 812 ezer 366 dollár értéket adtak el és szállítottak olasz földre. Hogy mennyi volt az export más országokba, amelyek szintén Olaszországba kerültek arról nincs kimutatás, de bizonyos, hogy a fenti összeget meghaladják. I Most azután, amikor a világ legnagyobb érdekeltségeknek üzletéről, az olajtermékekről van szó, valamennyien féltik a piacot, hát egyszerűen elhatározzák, hogy olaj tilalom nincs és továbbra is szállítják az olajat, amely nélkül egy ipari állam, mint milyen Olaszország is képtelen lenne magát fentartani. A munkásosztálynak meg kell látnia ebből is azt, hogy a kapitalista rendszerben nem a népek, nem az emberiség jólété a fontos, de az üzlet és minden annak az érdekében történik. A munkásokért egyedü a munkások cselekedhetnek szervezett erejükkel úgy, amint azt az IWW tanítja az Egy Nagy Szervezet kiépítésével. Az American Federation of Labor újabb árulása (Folyt, az 1-ső oldalról.) mindenfele, ahol ez a racketeer banda éket verhet a munkásság sorai közzé. így verték le a Murray Body munkások bérharcát 1934 októberében, amikor az IWW vezetése alatt egységesen kijöttek a MESA-veli rokonsztrájkba. Akkor is az AFofL az egész városból összeszedte tagjait, beküldte éket sztrájktörőknek és saját tagjait akik közzül volt vagy 150, visszaparancsolta scabbelni. Igaz, hogy akkor azzal dicsekedtek a komik, hogy Collins- ot, kizsuppoltatták Detroit ból, igen, 9 ezer dollár helyett 12 ezer dolláros pozícióba marták be Collinst, jött helyette egy másik olyan kaliberű féker, Dillon. Ugye szép győzelem? Az ilyen árulásokat nem emlegetik a komik, ha meg is említi valamelyik gondolkozó munkás, azzal mentegetődznek, hogy majd ők kidobatják a tisztviselőséget és akkor majd ők mennek oda és másképen lesz, amint volt Collins és Dillon kicserélésénél is. Meddig tűri a munkásság, hogy ilyen áruló banda, racketeer ek, uralják a munkásmozgalmakat, meddig lesznek elvakult, magukat forradalmi munkásoknak nevező emberek, akik ezt a bandát segítik, hogy egynéhány a vezéreik közzül ott eltudjon helyezkedni. Hogy ezeket az árulásokat veres mázzal tudják bevonni. Ezek a megtévesztett munkások, akik az IWW elleni vak gyűlöletükben annyira mennek, hogy az IWW megnevesse a lábát az iparokban hogy véget vethessen ezen piszkos áruló banda garázdálkodásának. A komik megcsinálták az united frontot Greenékkel, John Lewissal. A fekete élő istennel, csak az IWW-t akarják kiirtani, csak az IWW-istákat akarják felakasztani. John Lewishez, talán azért szegődtek el mindenesnek, mert megtette nekik azt a szívességet, hogy a Trotzkiisták vezetése alatt levő progresszív bányász uniót, amely Dél Illinois- ban a munkásságot megszervezte, harcba vitte, szintén agyon scabbeltette azon a vidéken. Ez az a John Lewis aki büszkén jelentette az AFofL konvención, hogy sikerült neki a vörösöket kiirtani az UMW- ból, a bányászok közzül, mégis most a komik gyűlésein csinálnak neki propagandát. Harry Bridge, a nagyon behirdetett kommunista vezér nem volt, annyira veszélyes a reakciós AFofL korrupt vezérei ellen, mint az IWW-ista Arthur G. Ross. Az utóbbit meggyilkolták . . . ELV1NY1LATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem leket béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis oJykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL
