Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-11-30 / 869. szám

1935 november 30.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

Elvtársak! Ki hazudik? írjátok meg!

Az amerikai kommunista párt vezérei, lapjai, vagy Litvinov és a moszkvai Daily News, mert e lap október 20-iki számának első oldalán a következő néhány - de sokat mondó - sor jelent meg, szőról-szóra angol szövegben:

USSR ENFORCING EMBARGO ON ARMS: “The Soviet Government has advised the Committee on sanctions that it has given the necessary instructions to the Peoples Commissariat of Foreign Trade to enforce an embargo against Italy on ARMS, AMMUNITION and other raw materials and has issued instructions to the banks and the Peoples Commissariat of Foreign Trade regarding financial sanction. The Soviet note states that under the conditions of the Soviet system these instructions are sufficient to assure the application of the said measures.”

USSR ZÁRLATOT RENDEL EL LŐSZER ÉS FEGYVEREK SZÁLLÍTÁSA ELLEN.” A Szoviet kormány biztosítja a Jóváhagyás Bizottságát — (a Genevai Nemzetek Ligájának albizottsága, amely Olaszország ellen bojkotot kimondotta,) hogy a szükséges utasításokat megadta a Népügyi Bizottság Külföldi kereskedelmet lebonyolító hivatalának, hogy azonnal rendeljen el zárlatot FEGYVEREK, LŐSZEREK és más nyers anyagok szállítása ellen, OLASZORSZÁG SZÁMÁRA és rendeletet adott ki a bankok és a külföldi Kereskedelmet lebonyolító bizottság számára is a financiális ügyeket illető' határozatukról. A Szoviet jegyzék megemlíti, hogy ily körülmények között a szoviet rendszer szerint ezen utasítás elegendő ahoz, hogy biztosítsa annak keresztül vitelét.”

Ajánlatos volna, hogy ezen gyönyörű dokumentumot minden egyes “igaz kommunista” kalapjához tűzze. Néhány hete annak, hogy Earl Browder az amerikai kommunista párt titkára visszaérkezett Oroszországból — ahol a “vörös” harmadik Internacionálé összejövetelén tett jelentést a párt amerikai aktivitásáról — és nagy hangon jelentette ki a “Daily Worker” hasábjain, hogy “mindama híresztelések, hogy Oroszország fegyvert, lőszert, vagy más egyéb muníciót szállít Olaszország számára, nem egyéb, mint ellenforradalmi, fascista híresztelés, amelyeket a Hearst lapokból szereznek be, hogy gyengítsék a proletár haza jó hírnevét.” Mit szól most Browder, Hataway, Patterson, Minor stb. hangzatos vak vezér. De mi nem is vagyunk arra kiváncsiak. Mi inkább azt szeretnénk tudni, hogy mit szólnak ehez, azok a forradalmárok, akik az IWW-t hagyták ott évekkel ezelőtt, mert “nem volt elég forradalmi, mert nem tapsolt mindenért ami Oroszországból jött.

Az amerikai kommunista párt szónokai, lapjai heccelik az elnyomott, kizsákmányolt bérrabszolgákat a háború és fas- cizmus elleni tüntetésekkel. A háborút, a fascizmust szívvel, lélekkel gyűlölő proletár véresre tapsolja tenyerét, amikor a fekete inges fascista szörnyeteg s a háború ellen uszítják szónokai, lapjai és elébe állítanak egy példát a “proltár hazát” amelyet “marxista forradalmi” alapon munkások kormányoznak, ahol a szocializmust, a kommunizmust építik.

Lássuk mit mond Litvinov Oroszország külügyminisztere, a Nemzetek Ligájának elnöke Olaszországról. A “Moszkvai Daily News” 1935 október 21- iki számának első oldalán 6-ik hasáb 5-ik bekezdésében:

“Azon állam, amelyet képviselek nem áll viszályban Olaszországgal, nincsen semmiféle ellenszenv, sem érdekellentét, azon események iránt, amely ma a szóban forgó államban lejátszódik. Olaszország a Szoviet Union egyik legjobb vásárlója. Az én államomra nézve kedvező kereskedelem áll fen Olaszországgal. Eme határozatnak az érvénybe léptetése

(szankciók) nagy anyagi veszteséget fog okozni a USSR részére, s ehez hozzá járul még a két ország között fenálló barátságos viszony megsértése. Ha alávetjük magunkat- eme határozatnak és viseljük a veszteséget, tesszük ezt azért, hogy a nemzetek érdekei, békéje és függetlenségével nemzetközi szolidaritást vállalunk.

Eme határozatunk (Olaszország bojkotálása) a liga minden egyes tagjára egyformán kötelező. Nem tudom, hogy azon államok, amelyek eme határozat alóli felmentésüket kérik, menynyiben veszélyeztetik eme határozat által remélt eredményeket. Kötelességemnek tartom, hangsúlyozva kijelenteni, hogy ha a felmentést kérő államok veszélyeztetik a határozat érvényét, úgy FENTARTOM SAJÁT ÁLLAMOM RÉSZÉRE AMA JOGOT, HOGY EME HATÁROZATOT SEMMISNEK, JOGTALANNAK NYILVÁNÍTSA, REMÉLEM. HOGY ERRE NEM LESZÜNK KÉNYSZERÍTVE.”

A fenti sorok Litvinov Oroszország külügyi komiszárja a Nemzetek Ligájának október 20-án tartott gyűlésén elhangzott beszédének kivonata.

Gyönyörű egy beszéd! Szinte hihetetlennek hangzik, hogy ezeket a szavakat ugyan az a Litvinov mondja, aki mielőtt a Nemzetek Ligájának tagja, elnöke lett, csaknem minden beszédével, amelyet a lefegyvere- zés és a háború ellen tartott, magával ragadta a világ osztálytudatos munkásságát. Ma szégyenpir önti el az arcát minden önérzetes forradalmárnak, sőt még a reformerek tiltakozását is maga után vonja. Litvinov külügyi komiszár utóbbi hónapokban tartott beszédei fényes világot vetnek, hogy az orosz proletár forradalom elárulása bekövetkezett valóság, letagadhatatlan tény!

Mit szóltok ti ehez! ti, akik az IWW-t hagytátok ott, ti akiket a háborút követő forradalmi láz, a szabadság iránti vagy fogott el. Ti, akik nem vizsgáltátok meg kellőleg az imperialista osztály hatalmas ellentálló képességét s ebben az országban is azonnali forradalmat akartatok, a szervezetlen milliók tanítása, nevelése, szervezése nélkül?

Az IWW osztályharcot, társadalmi helyzetet ösmerő és vívó tagsága nem állt kötélnek s a politikai pártok, a “kommunista” párt vezéreivel az élén, torkuk szakadtából harsogták, hogy “az IWW elárulta a forradalmat, reakciós, ellenforradalmi, szociál fascista, sárga szervezett.” Felfigyeltetek s azt véltétek, hogy hátha igaza van és hátat fordítottatok az IWW szervezetének.

Tiz, tizenöt esztendő múlt el amióta a forradalmi láz s a vezérek hamis tanai kiszakítottak egynéhány lelkes, áldozatkész, becsületes forradalmárt az IWW kebeléből. Ezekhez a forradalmárokhoz szólunk s csak egy-két kérdést kívánunk hozzájuk intézni, s ezek egyike az, hogy a fenti sorokat, az orosz kormány és Maxim Litvinov nyilatkozatát vizsgáljátok meg forradalmárokhoz illően és nyilatkozzatok, hogy érdemes volt-e felcserélni az IWW forradalmi eszmélyét, tanítását az . ipari demokráciáért folyó harcot, Stalin, Litvinov, Dimitroff, Foster, Minor, Hataway, Pet- terson politikus vak vezérek tanításával, amellyel MA KÍVÁNJÁK MEGDÖNTENI AZ IMPERIALISTA OSZTÁLY HATALMÁT!?

Azoktól várjuk a választ, akik őszintén, becsületesen harcoltak és harcolnak az osztályharc göröngyös utjain, és nem azoktól, akik az IWW mozgalmát, lapját anyagilag károsították meg, ezekhez az iskáriát judásokhoz nincsen szavunk, s figyelmeztetjük azokat, akik ilyen viperákat ölelnek keblükre, hogy vigyázzanak, mert akinek egyszer kezéhez tapadt a bérrabsáolgák keservesen ösz- szeadott centjei az olyan Ézsau szőrös kezekhez hozzá ragad minden adott alkalommal a proletárok garasai is. Ezekkel mi annak idején egyszer és mindenkorra végeztünk.

Lapunk a “Bérmunkás” hasábjai, rendelkezésére áll minden egyes becsületes munkásnak, hogy véleményét, észrevételeit úgy a kommunista pártra mint az IWW-ra szabadon nyilváníthatja. Halljuk kinek van bátorsága nyilvánítani miért hagyta ott az IWW-t!? Miért lett kommunista!?

A SZERVEZÉSI ALAPRA ADAKOZTAK.

M. Holló, Cleveland......... 1.00

Cleveland E. S. csoport.... 19.16 J. Jakab, Cleveland........... 1.00

Azt mindenki elismeri, hogy négy több mint egy, mégis tagadják az egyesülésbe rejlő erőt, ha nem is szóval, de annál rosszabb — cselekedetELVINYILATKOZAT

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A RfrR- RENDSZERREL!”

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL