Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-11-30 / 869. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1935 november 30. Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. KULTURFÖLÉNY. Ezzel di­csekszik a hivatalos világ. Most iratkoztak be a hallgatók az egyetemre és a budapesti műegyetem , mezőgazdasági: szakosztályára, amig tavaly 100-an iratkoztak be, az idén ird, és mondd összesen ketten. Erre a kettő hallgatóra esik 8 rendes tanár és 20 szakelőadó. Az ifjúság tehát lassan ráfa­nyalodik annak felismerésére, hogy itt csak papolnak a nép­védelemről, de a diploma is leg­feljebb arra jó, hogy legjobb esetben erős protekcióval villa- moskalauzi vagy télen hclapá- tolói munkára jogosít. Magyar- ország agrár ország és ketten tartották érdemesnek, hogy a nagybirtok rendszer korában a mezőgazdasági egyetemre be­iratkozzanak. Kulturfölény. A DRÉHR PER során derült ki, hogy “tyukfarm” ürügy és cim alatt Vass József nagy­prépost nyomására tyuk-köl- csön címén 20.000 pengőt utal­tak és fizettek ki az állam kasszájából Corty Myra színész­nőnek, akinek nem is volt tyukfarm ja. Kölcsönképpen. Amikor a kölcsönt visszaköve­E történettel már régen adó­sa vagyok a világnak. Most fi­zetek. Bár be kell vallanom, hogy a világ soha egy szóval sem sürgetett, nem küldött fel­szólító levelet, amelyben figyel­meztetett volna, hogy könyvei átvizsgálása alkalmából sajná­lattal állapítja meg, hogy Kis Kelemen máv.-hivatalnqk szo­morú történetével még mindig adósa vagyok. Először is le kell szögeznem, hogy Kis Kelemen már régen nem máv.-hivatalnok. Húsz év­vel ezelőtt még az volt. Forgal­mi szolgálatot teljesített Ara- nyosgyéres állomáson és kortár­sai szerint szenvedélyesebb és lelkesebb vasutas alig volt ná­la valaha is a Magyar Állam­vasutaknál. Ha valami közbe nem jön, vasutasaink legjobb­jai közé emelkedik. Sajnos, ez a valami közbe­jött és Kis Kelemennek a vasu­tat — enyhén szólva — ott kel­lett hagynia. Nagyon enyhén szólva, mert az igazság, sajnos az, hogy Kis Kelement egyik napról a másikra elcsapták. Ez a tragédia húsz évvel ezelőtt történt, de hogy a vasút milyen szenvedélyes szerelmesét vesz­tette el, arra leginkább az jel­lemző, hogy Kis Kelemen még ma is csak állomások közelében szeret lakni. E szenvedély ér­tékéből semmit sem von le, hogy évek óta nincs is lakása és a pályaudvarok várótermei­ben alszik. — Miért hagyta ott a vasu­tat? — kérdeztem egyszer tő­le a kelenföldi pályaudvaron. — Nő miatt — felelte. — Szerelmes volt? — Halálosan. Ma éppen húsz telte az állam, akkor Vass Jó­zsef leveleit amelyek a színész­nő birtokában voltak 20.000 pengő ellenében szolgáltathat­ja ki, mint mondotta, hogy eb­ből adhassa vissza a tyukköl- csönt. Természetesen, hogy a botrány kitörését elkerüljék, megkapta ezt az újabb 20.000 pengőt is, mikor a hadiözve­gyeknek csak 5 pengő jut az államkasszából havonta. A GYUFAFOGYASZTÁS is csökken, mint minden. Az el­múlt évben 15.842.000 doboz gyufával fogyott kevesebb mint egy évvel előtte. A gyufa is amig békeidőben 2 doboz volt 2 fillér, ma 6 fillérbe kerül 1 doboz gyufa. De hol van a bé­kebeli kereset ehez? éve. Aranyosgyéresen voltam forgalmista. — Hol van Aranyosgyéres ? —•' Erdélyben. Szép állomás. Állatetető gócpont, ha esetleg nem tudná. — Sajnos nem tudtam. — Ide figyeljen ... a va­sútnál vannak állomások, ame­lyeknek kötelességük az átmenő állatrakományokat megetetni és megitatni. Aranyosgyéres is ilyen volt. A forgalmista kö­telessége volt a vagóntételben utazó marhákat, csirkéket és disznókat megetetni és ezért a félnek öt koronát számított fel. E művelet elvégzését a vasút azzal igazolta, hogy minden egyes állatrakomány fuvarleve­lére vörös bárcát ragasztott, amely bárcán ez állott: Állatok etetése és itatása 5 korona. A dolog technikai lebonyolí­tása u.gy történt, hogy a forgal­mista gondoskodott az állatok etetéséről, e célra kivett a pénz­tárból öt koronát, amelyért be­szerezte a szükséges korpát, ku­koricát vagy moslékot, majd a kis vörös bárcát ráragasztot­ta a fuvarlevélre. A vasútnak ezt az összeget a felbárcázott fuvarlevél alapján az állatok megérkezésekor a cimzett téri­tette meg. — Na és? — kérdeztem ér­telmetlenül. — Ha a nő nincs, minden rendben ment volna. A dolog ott kezdődött, hogy eleinte csak négy koronáért etettem. Nem a nőt. Az állatokat. Később rá­jöttem, hogy három korona is elég, majd amikor észrevettem, hogy a nőnek semmi pénz sem elég, egyszerűen beszüntettem az állatok etetését. Az öt koro­nát kivettem a pénztárból, de az állatoknak nem adtam enni. Annyira elszemtelenedtem, hogy naponta sietve és kapkodva át­néztem a fuvarleveleket s ame­lyiken valami állatküldemény szerepelt, egyszerűen ráragasz­tottam a vörös kis bárcát, hogy: “Állatok etetése és itatása 5 korona,” a pénzt zsebrevágtam, de az állatoknak nem adtam enni. Néhány hónapig nagyon szépen ment a dolog. Elég sürü állatforgalom volt. Mindnyájan boldogan éltünk. Kivéve az ál­latokat. Amig végre kitört a botrány! — Rájöttek? — Nem. Az állatok nem tud­nak beszélni. — Hanem? — Uram, én egy narancshé­jon csúsztam el. Nem figyeltem eléggé. Ez volt a baj. — Feljelentették? — Nem. Egy szép napon a reggeli gyorsvonattal megér­kezett egy bizottság a központ­ból. Szigorú, aktatáskás urak. Benyitottak az irodámba és le­tettek az íróasztalomra egy fu­varlevelet. — Hát ez mi?! — mordult rám az egyik aktatáskás és a fuvarlevélre mutatott. Rosszatsejtve nyúltam a fu­varlevél után. A feladó Klein Gyula kolozsvári bádogos volt. A cimzett egy bukaresti bádo­gos. Az áru neme: egy kocsira­komány szélkakas. Ez nem lett volna baj, de a fuvarlevél sar­kában ott csillogott a kis vörös bárca, hogy: “Állatok etetése és itatása öt korona.” — Na és? — kérdeztem el- képpedve. — Nincs tovább. Egy óra múlva kirúgtak a vasúttól. — És a nő? Mi lett vele? — Másnak a felesége. Szélka­kast etettem és itattam. Igazán megérdemeltem, hogy otthagy­jon. az országot is éppen olyan igazságtalanul csonkították meg Olaszország hathatós közremű­ködésével, mint most Abesszíni­át akarja területének egy ré­szétől az erőszak jogán megra­bolni Olaszország. A magyar nép érzésvilága nem fedi az uraknak az álláspontját, hanem amint fáj neki országának meg­csonkítása ugyanúgy fáj, ha ezt egy másik országgal akarják elkövetni. A fascizmus vonala, mely Olaszország, Németország, Ausztria, Magyarország és Len­gyelországból áll, ezzel összeko- vácsolódott a demokratikus or­szágoknak frontjával szemben, hogy melyik rovására azt a kö­zeljövő eseményei igazolják majd, de már megállapíthatjuk: ma is, hogy Magyarországot két balkezes urai ismét a lej­tőre vitték Magyarországot. MAGYARORSZÁGRA külföld­ről behozott tűzifa 1.70 fil­lérbe kerül, gyanakkor a ke­reskedelemben 4.70 fillérre emelték egyik napról a másik­ra az eddigi 4 pengős árról fel a fa árát. MI EHEZ KÉPEST China? Pesterzsébeten a textilmun­kások sztrájkba léptek és béremelést követelnek. A mun­kaidő hetenkint 70 óra, mig a f‘fizetás” ugyanerre afc időre 5—6 pengő. Tessék kiszámítani, hogy a vámokkal agyonvédel­mezett textilkapitalizmus meny­nyit fizet ki óránként a textilpáriáknak. A durva bá­násmódról, hogy ne is beszél­jünk. Huszonöt százalékos bér­emelés és munkaidő megrövidí­tésért léptek sztrájkba. A NYÁRON aszályspekuláció révén drágították az élelmi­szereket. Most a megindított drágaság uj lendülethez jutott az olasz háborúra való hivatko­zással. A tojás rövid idő alatt 4.5 fillérről 12-re drágult. És hol van most az az erély? Mit tapasztalhattunk akkor amikor az épitőmunkások munkaerejük árát akarták felemelni? A KÉT BALKÉZ. Gömbös mi­niszterelnök pont a legkriti­kusabb időben, szeptember 26- án, Németországból érteküldött náci repülőgépen Hitler és Go­ring főmészároshoz repült “va­dászatra,” mint beakarták me­sélni. A KÉT BALKÉZ. A népszövet­ségi tanácsban, mint előrelát­MEGSZEREZTE-E MAR a bérmunkás naptArát? Ha nem, saját érdekében ajánljuk, hogy mielőbb vegye azt meg, mert csoportjaink, lapkezelőink és utazó megbizottaink egybehangzó jelentése arra enged következ­tetni, hogy a Bérmunkás Naptárának minden egyes pél­dánya még uj esztendő előtt a magyar munkások birto­kában lesz. A Bérmunkás Naptára ezúttal is a naptári rész mellett, tárháza a szépirodalmi elbeszéléseknek valamint tudomá­nyos, és ipari unionista ismereteknek. Pontos statisztika alapján készült ismertetés a népesség, életkor és egészségi viszonyokról úgy az Egyesült Államokban, mint más országokból. A világ legelterjedtebb ipara az autó ipar termelésének számcsoportos kimutatása, valamint az autóval kapcsolatos balesetek összegezése. Egy külön fejezetben útmutatást és gyakorlati lec­két talál arról, hogy hogyan kell helyesen Írni és olvasni, hogyan kell egy beszédet összeállítani és elmonadni, ho­gyan kell egy cikket megírni, hogyan kell egy gyűlést le­vezetni, hogy az eredményes munkát végezzen. Proletár Írók legszebb versei. Proltár művészek leg­jobb rajzai díszítik a Bérmunkás Naptárát. A Naptár ára 35 cent, de ha most előfizet egy évre két dollárt a Bérmunkásra vagy előfizetését egy évvel megújítja, a Naptárt teljesen ingyen kapja meg. nivaló volt a Gömbös rezsim bizalmiférfia, nem csalatkozott az Olaszország elleni retorzió­hoz. Ez a hivatalos világ állás­pontja. Magyarország urai úgy látszik elfeledték ott, hogy ezt Ketté tört egy karrier

Next

/
Oldalképek
Tartalom