Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-11-23 / 868. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 november 23. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) _________HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W, W.__________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................... $2.00 One Year ..................... $2.00 Félévre ....................... 1.00 Six Months .......—- 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ________ 5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ........... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, Ü. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending.________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD XXIV. évfolyamunk A Bérmunkás, a magyar nyelvű ipari unionisták lapja XXIV-ik évfolyamába lépett. 1912 novemberét irtuk, amikor út­nak indítottuk a havonta kétszer megjelenő Bérmunkást, hogy a magyar munkások között hirdesse és tanítsa az IWW eszmé­jét, az Egy Nagy Szervezet szükségességét. Magyar munkás lap nem talált még ebben az országban olyan szives fogadtatásra a dolgozók között, mint a Bérmunkás, amelynek hathét alatt több mint ezer előfizetője volt. IN agy veszélyt látott ebben az Előre akkori vezetősége és gyerekes ésszel úgy akarta a lap térhódítását megakadályozni, hogy a Bérmunkás készítését (a nyomdájukban) minden indokolás nélkül megtagadta. De sem az elvtársak, sem pedig a hatalom, amely több Íz­ben megfolytani akarta, nem tudták az ipari unionisták ma­gyar nyelvű lapját megölni, mert minden esztendővel jobban és jobban lett az a munkásmozgalom szükségletévé. A Bérmun­kás nemcsak tanított, de az elkeseredett munkás megmozdulá­sokban lelkesített és harcolt a munkásokért a munkásokkal. Éppen ilyen megalkuvás nélkül küzdött a világmészárlás ellen, amiért huszesztendei börtönnel sulytotta a chicagói bíróság akkori szerkesztőnket Rothfisher Károlyt. De börtönbe vetette az egész lapbizottságot is. A Bérmunkás lapbizottsága volt ma is az első munkás in­tézmény, amely felszólította a magyar dolgozókat, hogy tagad­janak meg minden olyan munkát, amely háborúban álló orszá­goknak szólna. A Bérmunkás minden időkben, minden betűjével a Mun­kások ügyét szolgálja és az IWW építése mellett egy széleskörű írógárdát fejlesztett ki maga mellé, akiknek munkája es a ma­gyar munkások egyre fokozódó támogatása biztosítja a lap 0 vábbi megjelenését. 6 órás munkanap a gyakorlatban Az ipari fejlődés hazájában, Amerikában, ahol — mint múlt heti lapunkban kimutattuk, hogy a nemzet vagyona csak egy pár kivételek kezében van, mig a nép nagyobb részé csa máról-holnapra tengeti az életét — találkozhatunk ipari mág­násokkal, akik éppen anyagi függetlenségüknél fogva a min­denható gyárosok szövetségétől függetlenül, a maguk tervem szerint bonyolítják le üzemüket. így az egyik etelnemueket forgalomba hozó nagy gyár ezelőtt öt esztendővel bevezette a hat órás munkanapot. A gyár részéről most kiadott jelentés azt mondja, hogy a munkaidő levágásával a cél az volt, hogy minél több mun­kást tudjanak foglalkoztatni. A hat órás munkanap nem azt jelentette, hogy az alkalmazottak annyit kerestek, mint az­előtt nyolc órai munkáért, de a cél az volt, hogy a gyár or- nyékén lakó családok között arányosan oszoljon meg a mun­ka lehetősége. Ezt a célt a gyár tökéletesen elerte. De többet is elértek — mondja a jelentés — azt, hogy a hatórás munka­nap nagyszerű morális hatást gyakorolt az alkalmazottakra. A munkaképességük emelkedett, a balesetek és betegségek száma csökkent. Magát a gyártási alapköltséget annyira re­dukálták, hogy ma már annyit fizetnek napi hat óra után, mint azelőtt napi nyolc óra után fizettek. Bár itt a munkások nem szervezett erejükkel vívták ki a rövidebb munkaidőt, hanem a gyáros talán rájuk kényszeri- tette, mint annak ötesztendős gyakorlati eredménye mutatja elsősorban több munkást tudnak alkalmazni. Ezt hangoztat­juk hat esztendeje a depresszióval szemben, hogy a meglevő munkaalkalmakat úgy kell rendezni, hogy minden munkanél­küli munkához, keresethez jusson, olyan jövedelemhez, amely­ből megtudja vásárolni a maga és a családja szükségleteit, ami- által a termeltetés szükségessége is állandó működésben marad. De figyelemre méltó a jelentés egy másik tétele is, amely azt mondja, hogy a hat órás munkanapnak nagyszerű morális hatása is van. Ez azt jelenti, hogy a munkások nincsennek a munkán testileg összetörve, munkájukat figyelmesebben vég­zik, a balesetek a megbetegedések ritkábbak. Röviddel a clevelandi Ohio Foundry munkásainak az IWW-ba való megszervezése után a shop committeetől kaptuk a jelentést, hogy a darabszám munka eltörlésével és a munka­bér emelésével, olyan helyzet állott elő az Ohio Foundry tele­pén, hogy amig azelőtt tucatjával dobták vissza a megnemfe- lelő, hibás munkát a készítőjének, addig a megváltozott mun­ka mellett csak nagy ritkán jön vissza egy-egy darab. A szer­vezett munkások előtt tehát nem uj felismerés az, hogy a ter­meltetésnek is csak előnyére van, ha a munkások nem börtö­nüknek, de napi szükségletüknek tekintik a munka telepet. A fenti gyár jelentéséről szoló polgári híradás annak a reményének ad kifejezést, hogy az eset követésre talál a mun­kaadó körében, hogy elejét vegye azoknak a munkaviszály ok­nak, amelyeket a nagy munkanélküliség rövidesen kifog váltani A tőkés osztály természetrajzát ismerve — dacára a fenti kivételnek — mi tudjuk, hogy a rövidebb munkaidőért és az azzal járó morális és kulturális előnyökért a munkásoknak erős küzdelmet kell folytatni, amelyet sikeresen csak ipari szervezkedésükkel vívhatnak meg úgy, amint azt az IWW ta­nítja, az Egy Nagy Szervezet utján. Ezért nem lehet más szavunk úgy a munkán lévőkhöz, mint a munkanélküliekhez, hogy lépjenek be az ipari szerve­zetükbe, hogy mielőbb képviseljék azt az erőt, amely szüksé­ges ahoz, hogy a mai rendszer uraival sikeresen felvehessük a harcot szabadságunk, emberi jogaink megvédéséért. A politikai választási harcoknak legalább annyi hasznát veszi az öntudatos munkásság, hogy a pártok egymás közötti veszekedésének szenyesével (és van belőlük elég) igyekszünk ebből a tekervényes útvesztőből ki­józanítani jóhiszemű munkásokat. Az elmúlt napokban a republikánusok tartottak országos minőségben gyűlést Iowa államban, ahol részekre szedték a most uralmon levő demokraták cselekményeit, jövőbeni terveit. Határozatképen tizenkét pontban mondják meg, hogy mit nem helyeselnek és mit másképpen kell cselekedni, mint ahogy azt a demokrata kormányzat teszi. Arról mélységesen hallgat a tizenkét pont, hogy három esztendővel ezelőtt hosszú esztendőkig ők voltak az ország kor­mány-kerekénél, ahol semmit sem valósítottak meg abból a ti­zenkét pontos követelésből, amelylyel most állnak elő, hogy újból visszakerülhessenek. A munkásnépnek, amelyből minden ország lakosságának a többsége rekrutálódik, meg kell ismerni azt a valóságot, hogy egyetlen politikai párt sem szolgálhatja az ő érdekét, mert a politikai kormányzat bármilyen nevet visel a tőkésosztály szolgálatában van. Amikor erről az útról eltérni akar, már el is mozdítják a kormány kereke mellől. A munkásosztálynak a maga erejét kell megszervezni helyzete megváltoztatására és erre az egyedüli alkalmas esz­köz az ipari szervezet, amely a munkahelyen gyűjti össze az erőt, ott, ahol a tőkésosztály a legérzékenyebb, ahol a munkás mozgolódásáról nemcsak tudomást vesznek, de igyekeznek a panaszt rendezni, mert a rendszer alapja, a profit áll veszély­ben. Az ipari szervezet, amelyet az IWW épit nemcsak a napi szükségletek kielégítésére alakalmas szervezet, de fokozatos építése, minden ipari munkásnak a bevonásával alkalmas arra is, hogy a bérrendszer eltörlésével egy uj társadalmat való­sítsunk meg, amely az ipari demokrácia alapján mindenki­nek egyformán juttat az élet javaiból a technika vivmányaibóL ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, ami1 a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj tár ,<■! ■ szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL

Next

/
Oldalképek
Tartalom