Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-11-23 / 868. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1935 november 23. mm r ■ ■■■« a Magyarorszagi Tűkor Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. GÖMBÖS: megállapítja (köny- nyü neki nem kerül pénzébe,) hogy “jelenleg Magyarországon van egész Európában a legli- berálisabb sajtótörvény.” Az Est megállapítja erre, hogy “Magyarországnak van Euró­pában a leglojálisabb sajtója.” MI PEDIG: Megállipitjuk, hogy “Magyarországon van az egész Európában a leglakájabb sajtója.” AZ UJ XI-IK kerületi elöljáró­ság: Amikor létesítették te- lekürtölték vele a fővárost, hogy milyen nagy előny szár­mazik ennek felállítása nyo­mán a Xl-ik kerületi (Lágymá­nyos) lakosaira. Az elöljáróság eltekintve attól, hogy egy cso­mó Gömbös élharcos firkász elhelyezése miatt állította fel ezt az elöljáróságot eddig sem­mit nem csinált. Most azután akcióba lépett. A Lenke u.ti volt katonai barakokat, ahol szegé­nyebb emberek laktak a hábo­rú után elhatározta, hogy le­bontja. Mivel ez nem ment simán gondolt egy merészet és na- gyott és e városi teleptől elzárta a vizet és kikapcsoltatta a köz­világítást is. Hogy ez mit je­lent a közegészségre azt ne fir­tassuk. Egy fabaraktelep ahol 90 család él, ott elzáratni a vizet méltó e csuhásokkal teletűzdelt Gömbös-féle keresztény-keresz­Nincs kegyelem. Beszélhet­nek faj védelemről, gyermekvé­delemről, üres frázis mindez. Az igazság az, hogy szívtele­nül és könyörtelenül az utcára rakják azokat, akik nem tud­ják a házbért fizetni. Nemcsak Budapesten, hanem az egész országban szivszaggató jelene­tek között teszik ki a lakásbért nem fizető családokat az utcá­ra. A jóérzésü emberek meg­döbbenve és megbotránkozva, de tehetetlenül állnak a töme­ges kilakoltatások előtt és ke­serűen gondolnak a “reform­kormány” népvédelmi ígéretei­re, amelyekből annyi sem va­lósult meg, hogy legalább ezek a szégyenletes és fölháboritó ki­lakoltatások megszűntek vol­na. Egymásután kapjuk a két­ségbeesett hangú híreket a ki- lakoltatottaktól és azoktól, akik tanúi a kilakoltatásoknak. A hírek közül egy Sárvárról ér­kezett és megrázó - szavakkal írja le Oláh János sárvári mun­kanélküli napszámos családjá­nak kilakoltatását. Oláh János betegeskedő fele­ségével és hat kisgyermekével Ács György ácsmester házában lakott. Oláh János már hat év óta munkanélküli, aki a néha- nap rá jutó inségmunkából ten­geti életét. Házbért nem tudott fizetni, hiszen gyermekei szá­mára még az ennivalót sem tyén mentalitásra, hogy a fő­városi tanácsról amelyben a szociáldemokraták is bent van­nak ne is beszéljünk. Hja a Lenke úti barakokban proletá­rok, mig a környéki villákban herék laknak, kiknek szemét zsenirozzák a félmesztelen és kiéhezett emberek és gyerme­kek látványa. Hát megoldás­nak a város részéről ez is meg­oldás ennek eltüntetésére az igaz. EGY MINDÉRT — mind egy­ért. Ezt a jelszót használja a “Népszava” most, hogy be- reklamázza azt, hogy előfizetőit biztosíttatja halálesetre ha az előfizetési dijjon felül havi 20 fillért fizetnek külön. Eltekint­ve attól, hogy pár pengős biz­tosításról van szó, de ezt az előfizetőket biztositó trükköt a polgári lapok régen bevezették, minden külön díjszedése nélkül. Hol van tehát itt a jelszó ér­téke, hogy egy mindért — mind egyért? Mikor ez közönséges biztosítási üzletnél nem egyébb. DEBRECEN: Matolcsy Má­tyás NÉP képviselő megálla­pítása, “az agrárlakosság fe­jenkénti jövedelme évi 50—60 pengő között váltakozik, de ez magában foglalja a természet­ben kapott javakat is. Három millió ebben a sorsban. A ma­gyar fegyházakban a raboknak napi 80 fillér a fejenkénti ellá­igen tudta megkeresni. Most aztán kilakoltatták. — Olyan lakót kell tartanom, aki megfizeti a házbért — mondta Ács György, a munka- nélküli házigazdája. — Nekem adót kell fizetnem, akár kapom a házbért, akár nem. Az egész Ferenc utca össze­futott Sárvárott, amikor ki­rakták az utcára Oláh János szegényes holmiját: néhány ko­pott bútort, néhány rongyos ruhadarabot és — hat siró-rivó gyermeket. Éles kifakadások. hangzottak el azok ellen, akik a sokgyerme­kes családot az utcára rakják, anélkül, hogy már előzőleg szük­séglakásról gondoskodnának. A közvélemény fölháborodásának hatása alatt Sárvár elöljárósá­ga intézkedett is, hogy a haj­léktalan család fedél alá jusson. Hogy milyen nyomorúságban vergődnek Sárvárott is a mun­kanélküliek, arra élesen rávilá­gít a kilakoltatott Oláh János válasza, amelyet az egyik ér­deklődőnek mondott: — Hogy miből élünk? Reg­gelire irót eszünk, mert annak két fillér literje. Ez a vacsoránk is. Délben legtöbbnyire gánca vagy krumpli az ebédünk. Bi­zony, legtöbbször éhesen fek­szünk le. így élnek a magyar munká­sok. És még a födelet is elve­szik a fejük fölül. tási költségük, annyi tehát, mint egy 5 tagú paraszt család­nak.” Ezzel fizet tehát a ma­gyar feudalizmus azoknak a ma­gyaroknak, akik közül 700.000« en estek el az “ősi föld” védel­mében a világháborúban. MAGYARORSZÁGON. Az el­múlt évben 10.100 métermá­zsával kevesebb cukrot fogyasz­tott a nép. A kincstári haszon- részesedés több mint 60 száza­lékát teszi ki a cukor árának, így a nép számára megfizethe­tetlen. MAJMOLÁS. Most már rend­szeressé vált az, hogy szep­tember hóban a cserkészek is hadijátékokat tartanak. Most Esztergom-Dorog között zajlott el a budapesti cserkészek nagy hadijátéka, melyben két ellen­séges haderő — mint jelentik a lapok — csapatai, mint angolok és afrikaiak ütköztek össze. A harc eldöntetlen maradt, de so­kan megkapták a “tigris-ren­det.” Kint vannak vele a vízből Budapest — az Olasz-Abeszin háború hatása alatt áll. Az újságpaloták előtt-éjjel nappal hatalmas tömegek állanak és lesik az ujabbnál-ujabb híre­ket. Az újságok egy kivételevei mind leleksedéssel állanak az olaszok mellett- (nyilván fel, sőbb nyomásra,) és a háború megindításakor óriási betűk­kel közölték az olaszoknak “győzelmét,” melyet a moder­nül felszerelt fascista hadsereg nem csak a katonaság, de abesszin gyermekek és anyák­nak repülőgépekrőli pusztítását, mint “hőstettet” tüntették fel. Az abesszinek hátrálása miatt drukkolt azomban a főváros népe és felháborodva tárgyal­ta az olaszok gyáva tömeggyil­kolását, mit 1000—2000 méte­res magasságban repülőgépek­ről való bombák ledobása fal­vakra és városokra jelentett. Objektiven meg kell állapítani, hogy a magyar nép még ma sem felejtette el a világháború alatt, hogy Olaszország pontos- san Mussolini sajtóuszitásának hatása alatt egyik napról a má­sikra felrúgva a velünk kötött szövetségesi szerződést hátba- támadta a háborúban álló mo­narchiái hadsereget. Az urak hiába fáradoztak tehát a fas- cizmus kitérése óta olaszbarát­ság megmentésén itt ezt iga­zolja az október 9-én, az újság­palotáknál történt események. Ugyanis amikor már nem lehe­tett tovább titkolni, hogy az Aduánál előretört “győzelmes olasz hadsereget” az abesszini- ak bekerítették, valóságos dia- dalorditásban törtek ki a hí­rek várók és pár pillanat- alatt ez a hir elterjedt Buda­pesten, ahol mindenütt ragyogó arcú és vitatkozó embereket le­hetett látni, akik, mintha leg­alább is abesszinek volnának, olyan örömmel állapították meg, hogy végre eléri ugylátszik az olaszokat hitszegésüknek a ju­talma és Mussolini bri hantijai majmok ugrasztottak be most már évről-évre ilyen hadijáté­kokba. NYUGTÁZÁS. Nov. 9-től — nov. 16-ig. Előfizetéseket küldtek: Mrs. Schneider, Detroit....... 2 L. Lefkovits, Cleveland....... 1 J. Herold, Bridgeport........... 1 J. Bodnár, Bridgeport........... 1 S. Varga, Buffalo—............. 3 P. Hering, Buffalo............... 1 J. Pallagi, Newark............... 1 J. Zára, Chicago................... 2 A. Kucher, Pittsburgh......... 3 J. Nyers, útról----------- 4 G. Bakos, Los Angeles......... 1 Chas Nagy, Fort Lauderdale 1 Chas Ruttkay, Philadelphia 3 A SZERVEZÉSI ALAPRA ADAKOZTAK. J. Herczeg, Cleveland---- 1.00 L. Ürge, Youngstown...... 1.00 J. Pozmar Youngstown.. —.25 J. Leisz, Cleveland.......... 1.00 megfogják, mint 1896-ban kap­ni megérdemelt jutalmukat ha nem is a magyaroktól, de he­lyettünk az abessziniektől. A mai napon a rikkancsok, nem ordítják tele a várost, mint ed­dig minden nap, a lapok újabb híreivel, szinte meglepő, hogy most délután 6 óráig egyetlen rikkancs sem kiabált ezen a környéken, ahol pedig tucatjá­val szokták mindennap ordítani eddig az olasz csapatok “győzel­meit.” Úgy látszik ez is felsőbb utasításra lett beszüntetve, mert csak nem fogják “izgatni” hagyni az embereket azzal, hogy az abessziniak Aduánál ismét elverik Magyarország “nagy barátjának?” Mussoli- ninek embereit. De az abesszi- niek mellett egyébbként is meg­nyilvánul a magyar népnek a szimpátiája. A Gömbös kormány pár nappal ezelőtt betiltotta az UFA által Abesszíniában fel­vett filmhíradót (még akkor nem tört ki a háború közöttük, mikor ezt felvették.) Mit csinál­tak erre a Pestiek? Az egyik orfeumban Négus címmel egy abesszin revüt játszottak, mely­ben kifigurázták az abesszinie- ket. A közönség amikor a film­nek betiltásáról értesült oly botrányt rendezett az orfeum­ban, hogy az igazgatóságnak azonnal le kellett venni a mű­sorról a Négus cimü revüt mert ha ezt nem teszi úgy szétrom­bolták volna az orfeumot. Ter­mészetes ez a botrány is az abessziniek mellett és azok ki­figurázása miatt tört ki. Ebből a rövid és dióhéjbani beszámo­lóban tehát bemutattuk a ma­gyar népnek jelenlegi gondol­kodását, mig a hivatalos vilá­gét, mely most már nem mér­vadó olaszbarátsága ellenére sem lehet ma megállapítani. Ugyanis mint a bomba úgy érte őket az abesziniek részéről va­ló elnadrágolása az olaszoknak. Megérdemlik. Sárvárott is hat kis gyermekkel az utcán azok a gyerekek, akiket felnőtt Cleveland W. S. csopart.. 10.00 Pest a magyar nép hangulata

Next

/
Oldalképek
Tartalom