Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-11-09 / 866. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1935 november 9. Miegymás az állami munkákról Csecsemő az aktákon Azért adtam a fenti elneve­zést cikkemnek, mert hiszen majdnem valamennyien mun­kások vagyunk ottan foglalkoz­tatva, nem tudom azért, hogy mielőbb éhen pusztuljunk vala­mennyien, vagy pedig azért, hogy lassan egyenként pusz­tuljunk el. Azt Írtam fentebb, hogy munkások vagyunk ottan mind­nyájan valamennyien, azonban meg kell állapítanom, hogy nem éppenséggel ugyvan. Körülbelül ott dolgoznánk vagy négyszázan állami útépí­tési munkán, száznegyven órát havonta 55 dollár havi fizetés­ért. És éppen ez az, hogy csak dolgoznánk, mert bizony ottan az 55 dollár havi fizetésért nem igen akarózik senkinek sem dolgozni, de még nem is igen születet meg az a hajcsár, aki ezen az útépítési munkán meg­tudná dolgoztatni, azért az éh­bérért a munkásságot. Amit tapasztaltam az, hogy majdnem mindenki lehangolt, semmi életkedvet nem mutat­nak, nem törődnek semmivel, beszélhet nekik a hajcsár, vagy a legfőbb hajcsár, vagy talán az Egyesült Államok elnöke is, ők csak az övéket folytatják, alig-alig mozognak, mintha szu­rokban járnának, nem használ azoknak sem szépszó, sem pedig rossz szó, ígérhetnek nekik bár­mit is, nem hisznek senkinek sem, mindenféle hajcsárt, po­litikus strébernek neveznek. És miért? Amint mondtam vagy négy- zázan dolgozunk egy útépítésen és ahoz a négyzászhoz még hoz­zá adhatunk egyszázat, akik húzzák a nagy fizetéseket, és szintén semmit, de semmit nem dolgoznak. És ezeket úgy hív­ják, hogy politikusok. Legalább itt a munkahelyén mindenki úgy hívja őket. Különböző megjegyzéseket tesznek az 55 dollárosok azokra a politikusokra. Például megérkezik egy ilyen az autóján, kivasalt nadrággal, fehér gallérral és végigsétál az emberek között, senkihez egy szót nem szól, de nem is szól­hat, mert a mupkához nem ért semmit, életében soha sem dol­gozott, mert valahogyan rosz- szul spekulált, talán mindenét elvesztette, vagy valami meg- bukot ügyvéd, s igy került hoz­zánk és lett belőle egy nagy fizetésű semmihez nem értő és semmit nem tudó, csak politi­kus, nagy fizetést huzó. Tehát az “uj osztás” itt van és a pénzt szét fogják osztani a politikusok között, a munkás­ságod meg lassanként elfogja pusztítani az 55 dolláros havi kereset, ha csak a munkásság fel nem ébred és szervezkedni fog, úgy a politikusok, mint azok ellen akik a politikusokat pénzelik. Azt beszélik a rossz nyelvek, hogy vagy kétezer ember nem akarta felvenni az állami mun­kát, és még mindig vannak olyanok is, akik elhagyják a munkát, mert nem akarnak éhen felfordulni azt ut köveze­tén. Hogy hova fog fejlődni a do­log nem tudom, — mert az öt évi munkanélküliség, a mun­kanélküli munkásokat úgy le­nyomta testileg, lelkileg, hogy nem képes gondolkozni. Szomorú dolog, de azt megle­het állapítani a munkásságról, hogy a Welfare, a könyörado- mány, testileg és lelkileg is tönkre tette a munkásságot. Mondhatjuk úgy is, hogy any- nyia megszokta a koldulást és könyöradományokból élni, már nem is törődik semmivel, hogy vájjon, hogy is tudna a helyze­tén szervezetten segíteni. Szin­tén a nagytőkések igen jól tud­ják, hogy ez igy van és nekik igy van jól. Sajnos a dologban az, hogy a legeslegforradalmibb úgynevezett munkás szervezet, kommuinsta párt szintén nagy segítségére volt a tőkéseknek, hogy a munkásságot lebirja alázni ugyannyira, hogy kép­telen legyen gondolkozni a saját sorsa felől. Ezt a jobb sorsra érdemes munkástábort, most a ránkkö­vetkező tél próbára fogja tenni. Vagy fog szervezkedni egy for­radalmi ipari szervezetbe, vagy pedig elpusztul, a mindenféle és fajta politikusoknak nagyobb örömére. Detroit, Zsurzsa József. Sok-sok munkásnak adtak keserű leckét a mai rendszer urai, hogy milyen lehetőségek vannak, spórolni, otthont, biz­tonságot szerezni öregségünkre, bár soknak a lecke tanulságos volt, amint az alábbi levél bizo­nyítja, soknak még nem volt elég, még mindég szaladnak a délibáb után, még mindég gon­dolják, hogy otthont, biztonsá­got, nyugodt megélhetést biz­tosíthatnak maguknak. De beszéljen a levél mely egy a sok ezer közül: — “Két év óta hátralékban vagyok az elő­fizetésemmel, nem azért mint­ha nem akarnék fizetni, hanem 1933 julius óta munkanélkül vagyok. Meglevő otthonomat is elvették tőlem. Tehát igy kénytelen vagyok költözködni, éppen ma kaptam a Government munkából is, melyet WPA-nek neveznek, igy azon leszek, hogy az első fize­tésemből rendezni fogom az előfizetésemet. Igen köszönöm az eddigi bi­zalmukat velem szemben, ké­rem a Bérmunkást tovább is küldeni az uj címemre. Ez után már nincs több veszíteni valóm. Csak egy a reményem és volt mindég: az IWW, amely elfog­ja seperni ezt a rabló bandát. Az egri vámnál a malomel­lenőrök feltartóztattak egy ko­csit, amelyen Kelemen János fuvaros 220 kiló lisztet akart a városba szállítani. Kelemen nem tudta bizonyítani, hogy a liszt után befizették a forgal­miadót és hiába védekezett az­zal, hogy a liszt nem is az övé, a malomellenőrök a jövedéki szabályok értelmében lefoglal­ták a kocsit, a lovat, a 220 ki­logramm liszttel együtt'. Az akta az egri pénzügyigaz­gatóság palotájának malomosz­tályán egy íróasztalra került. Szép külalakja volt az aktának. A rovatokat szabályszerűen ki­töltötték, hivatalos stílustól gőgösen duzzadó betűkkel, ikta­tószám, pecsét, aláírás, minden volt rajta. Egész könnyű volt megemelni. Hiszen csak papír­lap volt. És a szent bürokrácia nevében dolgozó fináncok a pa­ragrafusokhoz tartva magukat, nem is törődhettek vele, hogy milyen életsors zokog az irat mögött. Az élet és az akta. Az élet és az akta azonban mégis találkozott, a megélhetés nyomorúsága rátelepedett a be­tűkre és a jövedéki kihágások történetében példátlan eset lett belőle. Ugyanis’, amikor a pénz­ügyigazgatóság malomosztályá­nak tisztviselője néhány perc­nyi távoliét után visszatelepe­dett asztalához, az akták tete­Ehez mi csak annyit teszünk, hogy sok ilyen munkástárs van, aki akarja a lapot, egyet­len reménye az IWW-ban van de már két-három év óta nem dolgozhattak, a lapunkra nem bírtak fizetni, de mi küldjük a lapot, mert tudjuk, megért­jük helyzetüket, mi magunk is ugyan csak olyan helyzetben vagyunk. De azért a lapot kiadni nem lehet pénz nélkül, a munkákat, szerkesztést, ügykezelést eddig végeztük ingyen, még ezután is fogjuk ha kell, de a nyomda, a posta, készpénzt akar. Azért kell, hogy minden ilyen munkás, akik nem tudnak fi­zetni agitációval, munkával se­gítsen olyanoktól nyerni előfi­zetést, akik még tehetik. Most a naptárral nagyon jó alkalom van segíteni, ahoz nem kell nagy gyakorlat, csak- akarat, hogy ^ egy néhány Naptárt, egy-két előfizetőt felvegyen va­laki, amit most a Naptár aján­dékkal is megkönnyebbitünk. Tehát lássuk be, “nincs már mit veszítenünk” csak nyerhe­tünk, ha az IWW-t a nincstelen munkásság egyetlen reményét, segítjük, építjük támogatjuk, hogy a szervezéssel, tanítással, betölthesse hivatását, “el seper­je ezt a rabló bandát.” jén egy öthetes siró-rivó kis­babát talált. Keservesen böm­bölt az apróság és a szokatlan gyereksirásra az egész hivatal összeszaladt. A csecsemő mellett egy cédu­la hevert a- következő szöveg­gel: “Elvették a kocsit, a lovat, meg a lisztet, itt a gyerek is, tartsák el maguk.” Nem kellett nagy találékony­ság megtalálni az összefüggést a friss akta és a szokatlan “jö­vedék” között. Megindult a ta­nakodás. Ezt az “ügydarabot” sürgősen el kellett intézni, mert jelenléte vészes következmé­nyekkel fenyegette a tintafol­toktól amúgy is tarka íróaszta­lon terpeszkedő akták fehérsé­gét. A fontolgató huza-vona helyett most az egyszer rapid gyorsasággal dolgozott a bürok­rácia. Átadták a gyereket a Stefánia Egyesület egri lelenc­házának. * i* m Megtorló lépés. A gyereknek hült helye tá­madt az aktákon, de ez a tá­voliét újabb ügydarabokat szült, átirat ment . a rendőrségre, amely kénytelen volt fölhívást közzétenni az anya fölkutatá­sa érdekében. Mivel kézenfekvő volt, hogy Kelemen házatájé- káról való a gyerek, rendőrt küldtek ki oda és a fuvaros élettársa, Varga Mária a ren­dőrségen elmondotta, hogy Ke­lemennel együtt rendkívül el­keseredtek a malomellenőrök intézkedésén és ezért szánták el magukat a “megtorló” lépés­re. ő kileste a pillanatot, ami­kor a tisztviselő elhagyta a szo­bát, beosont az üres helyiség­be s letette a kisbabát. Talán a csecsemő siránkozá­sa hatotta meg a bürokráciát, mert egyezkedő tárgyalások in­dultak a pénzügyigazgatóság és Kelemen között. Belátták, hogy az élettárs a kisbabával együtt nagyon magukra maradtak a kocsi, meg a ló, meg a liszt hiá­nyában és Kelemen visszakapta a kocsit meg a lovat. A liszt­rakomány ott maradt a jövedé­ki raktárban, de most már van mivel tovább dolgozni. Varga Mária elment a lelencházba, karjára vette a kis életet és vitte haza a lisztnélküli házba. A kamra üres, a pénzügyigaz­gatóság irattárában egy aktá­val, a raktárban pedig négy zsák liszttel több van . . . A 440-ES SZERVEZÉSI ALAPJÁRA NEW YORKBAN november 9-én, szombaton este 8 órai kezdettel a Bér­munkás Hallban 1351 Third Ave. MŰSOROS ESTÉLY LESZ a jövedelem a connecticut-i szeryezési költségre lesz fordítva. Belépő dij a pénz­tárnál 35 cent. A MI SORSUNK > rnlyinnivuvw,lrmrl 11 -L-LI-uri1r.._.Jif Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
Oldalképek
Tartalom