Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-11-09 / 866. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1935 november 9. Miegymás az állami munkákról Csecsemő az aktákon Azért adtam a fenti elnevezést cikkemnek, mert hiszen majdnem valamennyien munkások vagyunk ottan foglalkoztatva, nem tudom azért, hogy mielőbb éhen pusztuljunk valamennyien, vagy pedig azért, hogy lassan egyenként pusztuljunk el. Azt Írtam fentebb, hogy munkások vagyunk ottan mindnyájan valamennyien, azonban meg kell állapítanom, hogy nem éppenséggel ugyvan. Körülbelül ott dolgoznánk vagy négyszázan állami útépítési munkán, száznegyven órát havonta 55 dollár havi fizetésért. És éppen ez az, hogy csak dolgoznánk, mert bizony ottan az 55 dollár havi fizetésért nem igen akarózik senkinek sem dolgozni, de még nem is igen születet meg az a hajcsár, aki ezen az útépítési munkán megtudná dolgoztatni, azért az éhbérért a munkásságot. Amit tapasztaltam az, hogy majdnem mindenki lehangolt, semmi életkedvet nem mutatnak, nem törődnek semmivel, beszélhet nekik a hajcsár, vagy a legfőbb hajcsár, vagy talán az Egyesült Államok elnöke is, ők csak az övéket folytatják, alig-alig mozognak, mintha szurokban járnának, nem használ azoknak sem szépszó, sem pedig rossz szó, ígérhetnek nekik bármit is, nem hisznek senkinek sem, mindenféle hajcsárt, politikus strébernek neveznek. És miért? Amint mondtam vagy négy- zázan dolgozunk egy útépítésen és ahoz a négyzászhoz még hozzá adhatunk egyszázat, akik húzzák a nagy fizetéseket, és szintén semmit, de semmit nem dolgoznak. És ezeket úgy hívják, hogy politikusok. Legalább itt a munkahelyén mindenki úgy hívja őket. Különböző megjegyzéseket tesznek az 55 dollárosok azokra a politikusokra. Például megérkezik egy ilyen az autóján, kivasalt nadrággal, fehér gallérral és végigsétál az emberek között, senkihez egy szót nem szól, de nem is szólhat, mert a mupkához nem ért semmit, életében soha sem dolgozott, mert valahogyan rosz- szul spekulált, talán mindenét elvesztette, vagy valami meg- bukot ügyvéd, s igy került hozzánk és lett belőle egy nagy fizetésű semmihez nem értő és semmit nem tudó, csak politikus, nagy fizetést huzó. Tehát az “uj osztás” itt van és a pénzt szét fogják osztani a politikusok között, a munkásságod meg lassanként elfogja pusztítani az 55 dolláros havi kereset, ha csak a munkásság fel nem ébred és szervezkedni fog, úgy a politikusok, mint azok ellen akik a politikusokat pénzelik. Azt beszélik a rossz nyelvek, hogy vagy kétezer ember nem akarta felvenni az állami munkát, és még mindig vannak olyanok is, akik elhagyják a munkát, mert nem akarnak éhen felfordulni azt ut kövezetén. Hogy hova fog fejlődni a dolog nem tudom, — mert az öt évi munkanélküliség, a munkanélküli munkásokat úgy lenyomta testileg, lelkileg, hogy nem képes gondolkozni. Szomorú dolog, de azt meglehet állapítani a munkásságról, hogy a Welfare, a könyörado- mány, testileg és lelkileg is tönkre tette a munkásságot. Mondhatjuk úgy is, hogy any- nyia megszokta a koldulást és könyöradományokból élni, már nem is törődik semmivel, hogy vájjon, hogy is tudna a helyzetén szervezetten segíteni. Szintén a nagytőkések igen jól tudják, hogy ez igy van és nekik igy van jól. Sajnos a dologban az, hogy a legeslegforradalmibb úgynevezett munkás szervezet, kommuinsta párt szintén nagy segítségére volt a tőkéseknek, hogy a munkásságot lebirja alázni ugyannyira, hogy képtelen legyen gondolkozni a saját sorsa felől. Ezt a jobb sorsra érdemes munkástábort, most a ránkkövetkező tél próbára fogja tenni. Vagy fog szervezkedni egy forradalmi ipari szervezetbe, vagy pedig elpusztul, a mindenféle és fajta politikusoknak nagyobb örömére. Detroit, Zsurzsa József. Sok-sok munkásnak adtak keserű leckét a mai rendszer urai, hogy milyen lehetőségek vannak, spórolni, otthont, biztonságot szerezni öregségünkre, bár soknak a lecke tanulságos volt, amint az alábbi levél bizonyítja, soknak még nem volt elég, még mindég szaladnak a délibáb után, még mindég gondolják, hogy otthont, biztonságot, nyugodt megélhetést biztosíthatnak maguknak. De beszéljen a levél mely egy a sok ezer közül: — “Két év óta hátralékban vagyok az előfizetésemmel, nem azért mintha nem akarnék fizetni, hanem 1933 julius óta munkanélkül vagyok. Meglevő otthonomat is elvették tőlem. Tehát igy kénytelen vagyok költözködni, éppen ma kaptam a Government munkából is, melyet WPA-nek neveznek, igy azon leszek, hogy az első fizetésemből rendezni fogom az előfizetésemet. Igen köszönöm az eddigi bizalmukat velem szemben, kérem a Bérmunkást tovább is küldeni az uj címemre. Ez után már nincs több veszíteni valóm. Csak egy a reményem és volt mindég: az IWW, amely elfogja seperni ezt a rabló bandát. Az egri vámnál a malomellenőrök feltartóztattak egy kocsit, amelyen Kelemen János fuvaros 220 kiló lisztet akart a városba szállítani. Kelemen nem tudta bizonyítani, hogy a liszt után befizették a forgalmiadót és hiába védekezett azzal, hogy a liszt nem is az övé, a malomellenőrök a jövedéki szabályok értelmében lefoglalták a kocsit, a lovat, a 220 kilogramm liszttel együtt'. Az akta az egri pénzügyigazgatóság palotájának malomosztályán egy íróasztalra került. Szép külalakja volt az aktának. A rovatokat szabályszerűen kitöltötték, hivatalos stílustól gőgösen duzzadó betűkkel, iktatószám, pecsét, aláírás, minden volt rajta. Egész könnyű volt megemelni. Hiszen csak papírlap volt. És a szent bürokrácia nevében dolgozó fináncok a paragrafusokhoz tartva magukat, nem is törődhettek vele, hogy milyen életsors zokog az irat mögött. Az élet és az akta. Az élet és az akta azonban mégis találkozott, a megélhetés nyomorúsága rátelepedett a betűkre és a jövedéki kihágások történetében példátlan eset lett belőle. Ugyanis’, amikor a pénzügyigazgatóság malomosztályának tisztviselője néhány percnyi távoliét után visszatelepedett asztalához, az akták teteEhez mi csak annyit teszünk, hogy sok ilyen munkástárs van, aki akarja a lapot, egyetlen reménye az IWW-ban van de már két-három év óta nem dolgozhattak, a lapunkra nem bírtak fizetni, de mi küldjük a lapot, mert tudjuk, megértjük helyzetüket, mi magunk is ugyan csak olyan helyzetben vagyunk. De azért a lapot kiadni nem lehet pénz nélkül, a munkákat, szerkesztést, ügykezelést eddig végeztük ingyen, még ezután is fogjuk ha kell, de a nyomda, a posta, készpénzt akar. Azért kell, hogy minden ilyen munkás, akik nem tudnak fizetni agitációval, munkával segítsen olyanoktól nyerni előfizetést, akik még tehetik. Most a naptárral nagyon jó alkalom van segíteni, ahoz nem kell nagy gyakorlat, csak- akarat, hogy ^ egy néhány Naptárt, egy-két előfizetőt felvegyen valaki, amit most a Naptár ajándékkal is megkönnyebbitünk. Tehát lássuk be, “nincs már mit veszítenünk” csak nyerhetünk, ha az IWW-t a nincstelen munkásság egyetlen reményét, segítjük, építjük támogatjuk, hogy a szervezéssel, tanítással, betölthesse hivatását, “el seperje ezt a rabló bandát.” jén egy öthetes siró-rivó kisbabát talált. Keservesen bömbölt az apróság és a szokatlan gyereksirásra az egész hivatal összeszaladt. A csecsemő mellett egy cédula hevert a- következő szöveggel: “Elvették a kocsit, a lovat, meg a lisztet, itt a gyerek is, tartsák el maguk.” Nem kellett nagy találékonyság megtalálni az összefüggést a friss akta és a szokatlan “jövedék” között. Megindult a tanakodás. Ezt az “ügydarabot” sürgősen el kellett intézni, mert jelenléte vészes következményekkel fenyegette a tintafoltoktól amúgy is tarka íróasztalon terpeszkedő akták fehérségét. A fontolgató huza-vona helyett most az egyszer rapid gyorsasággal dolgozott a bürokrácia. Átadták a gyereket a Stefánia Egyesület egri lelencházának. * i* m Megtorló lépés. A gyereknek hült helye támadt az aktákon, de ez a távoliét újabb ügydarabokat szült, átirat ment . a rendőrségre, amely kénytelen volt fölhívást közzétenni az anya fölkutatása érdekében. Mivel kézenfekvő volt, hogy Kelemen házatájé- káról való a gyerek, rendőrt küldtek ki oda és a fuvaros élettársa, Varga Mária a rendőrségen elmondotta, hogy Kelemennel együtt rendkívül elkeseredtek a malomellenőrök intézkedésén és ezért szánták el magukat a “megtorló” lépésre. ő kileste a pillanatot, amikor a tisztviselő elhagyta a szobát, beosont az üres helyiségbe s letette a kisbabát. Talán a csecsemő siránkozása hatotta meg a bürokráciát, mert egyezkedő tárgyalások indultak a pénzügyigazgatóság és Kelemen között. Belátták, hogy az élettárs a kisbabával együtt nagyon magukra maradtak a kocsi, meg a ló, meg a liszt hiányában és Kelemen visszakapta a kocsit meg a lovat. A lisztrakomány ott maradt a jövedéki raktárban, de most már van mivel tovább dolgozni. Varga Mária elment a lelencházba, karjára vette a kis életet és vitte haza a lisztnélküli házba. A kamra üres, a pénzügyigazgatóság irattárában egy aktával, a raktárban pedig négy zsák liszttel több van . . . A 440-ES SZERVEZÉSI ALAPJÁRA NEW YORKBAN november 9-én, szombaton este 8 órai kezdettel a Bérmunkás Hallban 1351 Third Ave. MŰSOROS ESTÉLY LESZ a jövedelem a connecticut-i szeryezési költségre lesz fordítva. Belépő dij a pénztárnál 35 cent. A MI SORSUNK > rnlyinnivuvw,lrmrl 11 -L-LI-uri1r.._.Jif Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
