Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-10-19 / 863. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1935 október 19. AZ INTELEKTUELEK DIKTATÚRÁJA A Bérmunkás olvasóihoz Alig múlt el az a nagy zaj, melyet a technokraták keltettek a technikusok által való diktatúra érdekében, mely szerint a munkások csak mint negyedrendű osztály, kísérleti alany lett volna a technikusok kezei között, máris egy újabb és még munkásellenesebb theo- ria született meg, melyet Dr. Alexis Carrel egy könyv formájában bocsájt világgá. Amig a technikusok, leginkább a termelés és szétosztás irányítására szeretnének saját körükből diktátorokat felállítani, Dr Carrel már tovább megyen, ő super tudósokból, egy néhány emberből akar ösz- szeállitani diktátori hatalmat, akik még a lelkivilágát is diktálnák a népnek. Vagyis, mindent amit gondolni, beszélni, tanítani szabad, csak ezen legfelső tudóskliknek a megengedélyezésétől tesznek függővé, persze az ilyen beképzelt, magukat csalhatatlannak hivő doktorok volnának azok, persze már arról Dr. Carrel sem szólt, hogy csak is ő és egy pár társa volna hivatva arra. Mindkét elméletnek az a vezérfonala, hogy az embereknek nagyon kevés része bir gondolkozni, a helyet, hogy a többséget gondolkozásra, tervezge- tésre, szervezkedésre serkentenék, tanítanák, még azt a hitet igyekeznek beléjük vésni, hogy az nem lehet, csak a kiváltságosak a tudósok, a technikusok volnának képesek a tömegek érdekében, azok beleegyezése, megkérdezése nélkül jót cselekedni, őket az ígéret földjére bevezetni. Ezt hitte Mózes is, Hitler, Stalin és Mussolini is, de bizony nem úgy lett, amint ezek a magukat csalhatatlannak hívők beképzelték és beígérték. Éppen ezért nem hiszi az IWW, hogy akár a Technokraták, akár a tudósok, vagy politikai vezérek, képesek legyenek a tömegek nélkül megteremteni egy idealista társadalmi rendszert. Soha nem fog nyulat az olyan kutya, melyet erőszakkal zavarnak a nyúl után, nem lehet boldog és megelégedett az a munkás, akit lenéznek, akit negyedrendűnek soroznak be mint a technokraták vagy akiket nem tartanak gondolkozásra képesnek, mint az elbizakodott Megdöbbentő hirt hozott öt héttel ezelőtt hozzánk a posta. So. Bend, Ind.-i legaktívabb tagunkat Szüch Ferenc mtársat, agitációs útjában a Studebaker gyár előtt egy automobil elütötte oly szerencsétlenül, hogy majdnem egy hétig eszméletén kívül feküdt a kórházi ágyon, ahová a baleset után szállították. Feje, arca erősen összezúzva, bal lába térden felül eltörve; adta ki a jelentést a kórház a hogyléte utáni érdeklődőknek. Szüch Ferenc mtárs balesete annyira megrendített bennüntudósok, önhatalmi mámorba úszó diktátorok. Mi azt tartjuk, hogy a munkásság soraiban kell a tervet kidolgozni, és annak a végrehajtására a munkások gondolkozó részét megnyerni, melyhez föltétien szükséges azoknak a saját fejükkel való gondolkozásának megindítása, közös tervezés és azoknak a keresztülvitelére való megszervezése, begyakorlása. Ezt szervezi, tanítja az IWW azért szervezi meg az üzem tanácsot, hogy az üzemeket azok vezessék, akik benne vannak, hogy önfegyelemmel, odaadással végezhessék azt a munkát, melyről tudják, hogy el kell végezni. Ezért törekszik a tanítókat, nevelőket a saját üzem, vagy oktatási tanácsaik megszervezésére, hogy azt is azok tervezzék és végezzék, akik ahoz legtöbbet értenek és azt elvégzik. Ezért szervezi az IWW a szétosztásnál dolgozó munkásokat, mert azoknak kell azt a munkát elvégezni, azért kell nekik is a saját körükből megválasztani a szétosztást végző tanácsokat, hogy annak a munkának elvégzését, kitervezzék, az iparjukban dolgozó munkásokkal együttesen megtárgyalják és ha a többség elfogadja, akkor végrehajtsák. Mert mi tudjuk, hogy több szem többet lát, több fej többet gondol, de ami fő, azok tudják legjobban a munkát, akik csinálják, mert szükséges az elméleti tudás, de csak a gyakorlat teszi az embert. Az IWW a gyakorlat embereit szervezi, egész embereket, az ipari demokrácia rendszerében, a technokraták, tudósok csak mint tanácsadók, nem mint diktátorok szerepelhetnek és kell, hogy szerepeljenek. Azért hisszük mi ipari forradalmárok, hogy az ipari demokrácia legbiztosabb és legsimábban működő társadalmi rendszer lesz, mert nem erőszakon, hanem közös megegyezés alapján, nem parancsszóra, hanem önfegyelemmel fogjuk végezni a reánk eső munkát, melyben nem lesz megengedve, hogy ismét osztályok legyenek, melyek egyik a másikat lenézi, kihasználja és minden eszközzel elnyomja, ne hogy felbírjon emelkedni. Vi. két, hogy nem volt erőnk azt a Bérmunkás olvasóival közölni. Most reményteljes bizalommal értesülünk Stana György mtárstól, aki So. Bendben járt és a kórházban felkereste Szüch mtársat, aki bár még nem tudja mozgatni eltört lábát, de alig várja, hogy kint lehessen, hogy folytassa az agi- tációt az Ipari Unionizmus érdekében. Ez az óhaja és üzenete a Bérmunkás lapbizottságának is, amelyhez bizonyára azok is csatlakoznak, akik személyesen és munkálkodása révén ismerik So. Bend-i öreg harcosunkat. A Bérmunkás október 12-iki számában megjelent cikk, hogy “Hová lett a Yorkvillei, O. Tom Mooney mulatság jövedelme?” És a Mooney védelem leveléről fogok nyilatkozni. 1935 julius 7-én lementem Martins Ferry- be, hogy a General Defens Committee vagyis az Egyetemes Védelmet megszervezzem, ami pár megértő munkástársam közreműködésével sikerült is, de épp julius 7-én Martins Fer- ry-ből mindenki a pikniken volt, senkit nem találtam ott- hol. Kérdem, miféle piknik az, hogy senkit nem találok, úgy mondják, hogy Tom Mooney piknik Yorkvillen. Gondolkoztam akkor nekem is el kell menni, de előbb belenéztem a bukszámba, hogy futtja-e? ben volt 85 cent, amiből csak 35 cent volt az enyém, 50 meg az Egyetemes Védelemé. Odaérve látom elég szép tömeg volt jelen, szinte az arcukról lelehetett olvasni azt, hogy az igaz meggyőződés vitte oda őket, elősegíteni azt, hogy Tom Mooney vissza kapja a szabadságát. Megyek beljebb, látom Tom Mooney képét életnagyságba amint egyik karjával a vasrácsot markolja, feje fölött a kiirat “Free Tom Mooney.” Ahogy a szemem rávetem a képre és a föliratra, olyan érzet fogott meg, amit leírni nem lehet. Tovább megyek balfelől szól a zene, a tánc, jobbfelől meg ürülnek a söröshordók, költ a nép tudatába annak, hogy az elköltött pénz Tom Mooney védelmét szolgálja. Tovább vigyázva, látom a kommunisták osszák a Hinder károsultak röplapokat, a sok rohamista harcol azért a vörös mi rendszerben a gyilkosság és gyilkolás között külömbséget tesznek. Ha a meggyilkolt a kiváltságosok osztályának tagja és a gyilkos az elnyomottak osztályáé, úgy halálbüntetés jár a gyilkos számára. Ha a meggyilkolt munkásember a gyilkos pedig kapitalista úgy 99 száz közül “önvédelem” vagy magán vagyon védelme alapján felmentik s bocsánatot kérnek tőle, hogy az eset történetét kikérdezték tőle. A tízparancsolat hetedik szakasza s a törvény csak a bérrabszolgák a nincstelenek számára szól. Amikor a Lindbergh gyereket elrabolták a “törvény” nem kiméit fáradtságot, anyagi áldozatot, hogy a tetteseket kézrekeritse. Elfogtak egy embert, bünös-e vagy ártatlan egyik sem nyert kellő bizonyítást, de halálra ítélték. Néhány évvel ezelőtt egy orvtámadó Roosevelt elnökre lőtt, a golyó Chicago polgármesterét találta és ölte meg. A merénylőt néhány órán belül törvényes kereteken belül kivégezték. Számtalan ilyen esetet sorolhatnánk fel, de lássuk csak a törvényes gyilkolást. Ma már minden épeszű etnpelenkáért amit a detroitiak nyertek meg, avval is csak Mooney ünnepélyét szenyezték be. Három óra volt délután 15—20 percig beszélt 2 szónok, kik bejelentették, hogy York- ville, 0. és Warwood, W. Va., az UMWofAmerica 51-es lokálja rendezik e mulatságot, melynek haszna Tom Mooney védelmére lesz fordítva. És elbeszélték Tom Mooney múltját, ártatlanul való fogvatartását, a nép nagy figyelemmel volt. Mikor kinéztem a legforgalmasabb rendezőt, kérdőre vontam, hogy mint tudnék arról meggyőződni, hogy ez a haszon be megy-e a Mooney védelembe, hol birom én azt a nyugtát megnézni és mikor? Azt felelte semmi közöm hozzá, de hogy az Egyetemes Védelmi tagkártyám az orra alá tartottam, úgy elszalatt, hogy többé nem láttam. Én meg időt adva nekik, julius 7-től augusztus 27- ig, mikor írtam a Tom Mooney Molders’ Defense Committee irodába San Franciskóba, ahonnét a lapba leközölt tudósítást kaptam, hogy a fönt nevezett mulatságból Mooney védelme semmit nem kapott. Amiért nekünk mindent el kell követni, hogy ezt ne hagyjuk úgy semmibe, ne engedjük Tom Mooney-n élősdi kukacokat létezni, hanem fölkérem azokat a munkástársakat, akik személyesen is ismerik azokat a bitangokat, akik azon a vidéken tartózkodnak és a mulatság rendezésében voltak, adjanak nekem információt, mert annak a pénznek kell, hogy a rendeltetési helyére mennyen. GÉZA KOCHY. Box 40. Triadalphia, W. Va. bér előtt tudott dolog, hogy a háború, kizárólagosan kapitalista érdek. Törvényes keretek, formák között fegyvert nyomnak az ifjú proletár kezébe hangzatos frázisu jelszavakkal tüzelik, hogy lője, gyilkolja a németet, a franciát, az olaszt, ethiopiait s minnél hősiesebb elszántsággal, minnél többet legyilkol, annál nagyobb kitüntetésben részesül. De ha eme kapitalista érdekekért folyó gyilkosságban résztvételt megtagadja, börtönbüntetés, halál az osztályrésze annak, aki azt elköveti. Ja “fegyelemnek kell lenni.” Ez a kapitalista osztály tízparancsolata. A világháborúban több mint tiz millió proletár fiút öltek meg, egyetlenegy törzstiszt, főhadnagy, kapitány, ezredes nem fizetett életével. Tizenhat millió sebesült, egyetlenegy törzstiszt nincsen közöttük. Több mint öt millió süket, néma, vak, a háborúban megcsonkított proletár fiuk, egyetlenegy parazita osztálybeli nincsen közöttük. Ezek betartják a tízparancsolat hetedik szakaszát, nem ölnek, csak másokat biztatnak, hogy öljék egymást, mert az az ő számukra aranyat, kényelmet biztosit. Javulás utján az IWW öreg harcosa NE ÖLJ! (Folyt, az 1-ső oldalról.)
