Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-10-05 / 861. szám
1935 október 5. BÉRMUNKÁS 5 oldal Munkanélküliség New Yorki Hírek EGY KIS TANULSÁG GÉN. E rovat olvasói elég jól ismerik Gén. Johnsont uj pozíciójában, mint a new yorki állami közmunkák diktátorát. Bemutattuk őt olvasóinknak amidőn ideérkezett, beszámoltunk “nagyszerű” munkájáról, most tehát amidőn távozik, illőnek tartjuk, hogy elbúcsúzzunk tőle. Mr. Johnson felvitte rangját egész a zupás generálisig de a diktátori rengnál már nem teljesíthetett ilyen hosszú szolgálatot. Sőt inkább azt mondhatjuk, hogy nagyon hamar kiszolgált. Mr. Johnson munkája nem volt más, mint a sok beszéd, ő reá még azt sem mondhatjuk, hogy sokat beszélt és keveset tett, mert csak beszélt de semmit nem tett. A new yorki munkanélküliek és a segélyen tengődök során semmi változás nem történt, minden maradt a régi. Tehát Johnson távozása tulajdonképpen nem is olyan nagyon észrevehető esemény éppen csak annyi mintha itt sem lett volna. Az egyik búcsúbeszédjéhez akarunk hozzá szólni, amit a minap mondott el az Advertising Club Park Avei bankettjén. Mivel ez az összes lapokban megint nagy esemény volt, csak azért kell, hogy egy kicsit észrevegyük. Meg aztán Johnson olyan hangon beszélt, mintha a harmadik Internacio- nale alaptéziseit indorszálta volna. Ugyanis az egybegyült üzletembereket arról próbálta meggyőzni, hogy mennyire fontos a munkanélküli segély, és ha az üzleti életet nem segítik fellendíteni, akkor a kormányt rákényszerítik arra, hogy állandósítsák a segélyezést. Már pedig nem volna ésszerű évenkint az 5 ezer millió dolláros segélyezés állandósítása. Ha pedig ezt visszavonják, két héten belül lázadás és forradalom törne ki az egész országban. Az üzletemberek zártkörű társaságában szabadon beszélnek az uralkodó osztály védnökei és ilyenkor úgy maguk között el-el szólják magukat, így történt az meg Johnsonnal is, hogy nyíltan megmondta társainak, ha a segélyezést megvonják “két héten belül lázadás és forradalom lesz az egész országban.” Johnson megállapítása nem valami uj dolog, már régen bebizonyítást nyert, a gazdasági berendezkedést valóban tudományosan ismerő egyénektől, hogy tulajdonképpen az uralkodó osztálynak van a legnagyobb szüksége a segély adásra, hogy további uralmát a feltörő forradalmaktól megmenteni tudja. A munkásosztály forradalmi harcának komoly hirdetői, éppen ezert nem állanak a segélyért óbégatck táborába, mert nem akarjak az uralkodó osztály ^ hatalmának további erősítését^ szolgálni. A politikus barátaink a kommunistákkal az élükön, ennél a sarkalatos pontnál, Johnson generálissal kerültek egy JOHNSON BUCSUZÁSÁNÁL. táborba, a kapitalizmus védelmében. Bármennyire túlzottnak látszik is ez a megállapítás de igy van. A társadalmi biztosítás és munkanélküli segélyezés munkás hirdetői, a szocialisták és kommunisták, közvetve az uralkodó osztály fizetetlen bérencei ebben a kérdésben. Próbálnak is mosakodni és erőlködnek azon, hogy bizonyítani tudják, hogy ők a forradalmárok, mert a segélyeket csak akkor adja az uralkodó osztály, ha arra a munkások rá kényszerítik őket. A valóság az, hogy még minden államban az uralkodók saját védelmük szempontjából adták a segélyeket a forradalmi hangulat lecsapolására, amelyhez a legnagyobb szolgálatot a szocialista és kommunista munkáspolitikusok tették nekik. A segélyezés ügye az mely a politikus fékereknek hangot ad arra, hogy a tömegek figyelmét maguk felé irányítva, híveket toborozzanak. Az ilyen tömeg körül most győzelmi táncot járnak a munkáspolitikusok, és nem látják azt, hogy tulajdonképpen az uralkodó osztálynak toboroztak híveket. Johnson generális már látja ezt, amint búcsúbeszédjében ki is tért rá. Most tehát már csak a Társadalmi Biztositó Egyletközi Bizottság disztag- jává kell kinevezni Johnson urat, mint a segélyezés ügyének egyik bajnokát. A politika posványán ilyesmi is előfordulhat. Milyen jó is az, hogy az IWW ettől annyira távol áll és attól nem kell félnünk, hogy Gén. Johnson az ipari szervezkedés érdekében fog nyilatkozni. Szegény szocialistákat és kommunistákat nagyon sajnáljuk, hogy Gén. Johnson a segélyezés kérdésében melléjük állt. Az Ifjú Munkások (IWW) New Yorkban a szervezési alapra SZINELŐADÁSSAL egybekötött TÁNTMUL ATSÄGOT rendeznek október 12-én. este 8 órai kezdettel a Masonic Temple-ben, 310 Lenox Ave. Belépő dij 35c., a pénztárnál 45c. A belépő jegyekhez tiz tárgy lesz kisorsolva. A Bérmunkás olvasóit ezúton is meghívja a Bizottság. AZ IWW CHICAGÓI MAGYAR TAGJAI 1935 október 5-én, szombat este 8 órai kezdettel nagyszabású SZEZONNYITÓ ÜNNEPÉLYT rendeznek elsőrendű műsor és tánccal egybekötve a Bérmunkás Otthonban 1604 N. California Avenue. Műsor után tánc jó zene mellett. Beléptidij 25 cent, mely a pénztárnál fizetendő. Négy éves nyomorúság, négy éves próbálkozás, kísérletezés, politikai handa-bandázás, munkanélküli biztosítási törvények, aggkori segély stb. hozatal, “Hunged marchok,” folyamodványok, kérvények özöne, gázbomba, fegyver, bikacsök, revolvergolyók, nem oldotta meg a munkanélküliség kérdését sőt nagyobb mértékben, még állandóbbá van téve. Ideje, hogy a mukásság megálljon ,egy ercre, gondolkozzon, hogy lehet-e törvényesen megoldani a helyzetet? Lehet-e a munkanélkülieket biztosítani, amig munkanélkül vannak. Le- hetnek-e biztosítva azok a munkások akik még a munkán vannak is amig 15 millió munkanélkül van ? Itt volna az ideje, hogy nem csak a politikusok, akik javaslatokba, a kapitalista osztály törvényhozó testületétől várják a gazdasági helyzet megjavítását, de azok az uniók is melyek kényszerítve vannak sokszor harcba szállni, hogy a munka- nélküliség által okozott alacsonyabb munkabérek, több vesztett sztrájk, uniók felbomlása, még akkor is sikertelen harcok vitele, ha magasabb munkabért képesek kivívni, mivel a megélhetési árakat is azonnal emelik, belátnák, hogy itten csak a rendszer megváltoztatásával lehet megoldani a helyzetet. Miden törvényjavaslatot ha még kedvező is volna a munkásság részére hamarosan megsemmisítenek, vagy érvénytelenné, betarthatatlanná teszik, kijátszák az iparok urai ha nekik úgy tetszik. Minden előnyt melyet egy sikeres sztrájkon keresztül szerez a munkásság, vissza vehetnek, ha nem elég osztálytudatosak, nem elég osztályharcosak és szervezettek a munkások. Be kell látni minden munkásnak, hogy a munkásvédő törvények nem hoznak semmi védelmet, azokért harcolni csak időpazarlás, munkás tömegek megtévesztése. Ha elfogadják is, vagy helyesebben mondva eltűrik az ilyen törvényeket, mindég kitudják a munkásság ellen használni, amint a 15 dollár heti fizetéses munkanélküli segélymunkákat is kihasználják. A mai jogi keretek, de leginkább a mai ipari kontrol keretein belül nem lehet sem jogi, sem erkölcsi megoldás. Itten csak a munkások a munkán való szervezkedése, a mun- kátlanokkal vállvetve egy Nagy Szervzetbe való megszervezés segíthet. És a segély munkákon dolgozóknak, éppen olyan szükségük van az Egy Nagy Szervezetre, mint a rendes ipari munkákon levőknek. A segélylistán levők is csak a rendszer megváltozásával lesznek védve, megélhetésük biztosítva, mint a munkán levőknek, mert ma egymás ellen tudják és fogják őket kihasználni, még a munkanélküli biztosítási törvényeknek a segítségével is. A munkásosztályt elszaggatni, munkanélküli és munkán levőkre osztani csak a mai rendszer urainak használ, mert könnyebben kihasználhatja egyiket a másik ellen. így is, úgy is csak a munkánlevőkkel fogja azokat eltartatni, akiket mint egy ostort, fog a mu.nkán- levők fölött suhogtatni. Ugyanakkor a munkánlevők között fog igyekezni a gyűlöletet, a megvetést szítani a munkanélküliek ellen, mivel fogják látni, hogy azokat is nekik kell eltartani. Ezt csak úgy lehet kikerülni, ha a munkásokat megszervezzük, ha különösen egymás segítségére megnyerjük, hogy erre képesek legyünk, az első és legfontosabb követelésnek kell, hogy minden sztrájknál legyen a munkaidő megrövidítése, hogy a munkanélkülieknek mentői nagyobb részét visszahelyezhessük az iparokba, mellénk segítőtársnak. Az ilyen követelések kivívására megnyerhetjük a munka- nélkülieket, ezért érdemes harcolni, ezért egybe kell, hogy tartozzanak velünk, egy sérelem, egy szervezet, egy cél, képes a munkásságot annyira összehozni, hogy megerősödve, együttes erővel nem csak a munkaidőt, hanem az egész társadalmi beosztást megtudjuk változtatni. Ez a végcél, ez a végcélja a munkánlevőknek, ez a végmegoldás a munkanélkülieknek, ezt kell minden harcnál, minden tanításnál szemelőtt tartani, erre kell szervezkedni, ezért kell harcolni. Ez az egyedüli ut melyen együtt járhatunk a munkanélküliekkel, ezen az utón kell találkozni minden radikális párt követővel, minden unionistával, ezt könnyen megértheti a rank and file, vagy a párthivő, ez biztosabb mint a törvény melyet a kapitalista berkekben hoznak. Ezt a cselekvést, törekvést nem másíthatja meg a “Suprem Court;” Ezt nem játszhat ják ki az ügyvédek, nem árulhatják el a vezérek a politikusok. De ezt nem Washington, nem a parlamentben kell és fogjuk hozni, ezt nem választáson keresztül, ugyszólva munkásképviselő urak beválasztásával tudjuk életbe léptetni, hanem csak a munkások Egy Nagy Szervezetbe való megszervezése és harcba vitele által, ez a harc már ma folyik, ezt kell együttesen vívni minden munkásnak. Ezt kell fokozottabban megszervezni az IWW-nak is, mivel csak ez az egyedüli osztályszervezet, mely nem csak az osztályharcot vívja, de mint egy vezér cillagot, úgy a végcélt is ismeri, erre a végcélra kell, hogy a munkásságot, munkán vagy munkánkivülieket megnyerje, hogy befejezhesse az osztályharcot, felépíthesse az uj társadalmi rendszert, melyben nem lesz munkanélküliség, nyomor, nélkülözés. Yi.