Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-10-05 / 861. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1935 október 5. SZILÁNKOK Hosszú évekkel ezelőtt egy felolvasást hallgattam az ipar fejlődéséről. A felolvasó összehasonítást tett az emberi gondolkodás ütemével. Képzeletben egy gépet állított elénk, működésbe hozta s vázolta a dilemmát, melyben a komplikált gép feltalálója szenvedett: Nem bírta megállítani a gépet. A legügyesebb hajlékony kézmozdulatokat szabályos mozgásban megörökítette gépjében. Ennek kiviteléhez megvolt a technikai képzettsége, de hogy azt megállítsa, erre gyönge volt. Fogott egy dorongot s összetörte alkotmányát. Gépje megállításához nem volt elég elgondoló ereje, ez még nem lett volna nagy baj. Ami ennél sokkal rosszabb: nem tudta felfogni annak társadalmi értékét, azt a hatást, mely uj életviszonylatokat vált ki az emberi közösségben. Ösz- szetört gépjének darabjaiból voltak kik újabbat alkottak tökéletesebbet. Olyat, amit már meg is tudtak állítani. Technikailag tökéletes volt. A szükségletek termelését csodásán előre vitte ugyannyira, hogy a kezdetleges feltalálóhoz hasonlóan az egész társadalom bambán áll: nem tudják szabályozni, még kevésbé megállítani az iramot, melybe a csodás gép tolta az emberi közösséget. A gondolkozásra lusták készülnek összetörni a modern gépet, mások földi paradicsomot csikarnak ki puszta létezéséből; aztán van egy kis csoport, mely a csodás gépnek nemcsak technikai de társadalmi értékét és használhatóságát is megérti. A beállott dilemma pusztulással fenyegető réme a társadalom minden rétegéből milliókat vezet az eredeti kis csoport felismeréséhez. Különösen azokat, kik nem akarják passzívan megadni magukat. Kik hajlandók összemérni erejüket a tunyaság s annak vámszedőivel. Ilyenek ezreit láttuk a clevelandi gépszerszám kiállításnál. Maga a kiállítás páratlan volt a maga nemében. Óriási területen milliókat érő gépek és szerszámok voltak mozgásba hozva. A gépipar fejlettségét talán legjellemzőbb és egyúttal könnyen megérthető tényben a méretek tökéletesítésében találhatjuk. Mig a primitiv korszakban csak úgy találomra dolgoztak, vagy ha voltak is méreteik, azok idő és térben lazán voltak meghatározva, ma az egész világon ejfogadott és használt méretegységek milliomod részekig elképzelhetetlen pontossággal működnek. A legfrissebb méretegység mely közhasználatban van egyenlő egy hajszál vastagságnak háromezred részével. S ami a fő, ennek létezése és használhatósága mii- szerszámokban van megörökítve. Mennyire távol esik ez az ókoriak méretegységeitől, hol a mutató uj, .vagy a váltakozó nagyságú láb, vagy kar volt a távolság vagy hoszméret egysége. A mértékegységek történetét vizsgálva lekicsinylő mosolyra indit például az első ismert 20 inches méretegység, amely a könyöktől a középső ujj körömhegyéig nyulott. Nem kevésbé nevetséges a tizennegyedik század mérete, melyet első Henry király az ő orra hegyétől az ujja hegyéig hivatalosan egy járdban állapit meg. A tizennyolcadik század, mely egyúttal kezdete is az ipar nagyobb méretű fejlődésének szülte az első pontosságot lehetővé tevő méretegységet. Joseph Whitvorth találta fel az első gépet, mellyel az incs milliomod részét tudta meghatározni. Ezt nyomon követték J. R. Brown és mások a köny- nyen érthető és olvasható ezredrész mérőkkel. A kiállításnak érdekes része volt Fordnak a “Johansson kockák” bemutatása. Carl Edward Johansson 1896-ban találta fel és készítette ezeket a ma már az egész világon használt kockákat. Olyan természetű acélanyag ezen kockák összetétele, mely csodásán bírja a használatot, megtartva eredeti méreteit. A méretegységnek eme tökéletesítése a titka a nagyméretű tömegtermelésnek, hol a termék alkotó részei hajszálnál is finomabb méretű pontossággal készülnek, úgy hogy az összeépítés pászit- gatásai s az ezzel járó idő és anyagveszteség teljesen elkerülhető. Jó ha tudjuk, hogy ennek a hires és a tömegtermelésnél ma már nélkülözhetetlen méretegységnek a “Johansson blocks”-nak a mi autckirályunk Henry Ford a kizárólagos tulajdonosa. A kiállítás maga sok kissebb szerszámgyár kiállítása volt. A szerszám gép gyártása és fejlesztése nem annyira kifizetődő mint a tömegtermelés, ezért a “Johansson block” kivételével ezek többnyire kisebb tőkével rendelkező gyárosok kezében van. Viszont ezek létezése és egszisztenciája teljesen a nagytőkétől függ. Az utóbbi úgynevezett nehéz időkben ezek a kissebb szerszámgyárak sokszor üres hassal éjjel-nappal törték magukat valami uj, eddig soha nem látott gép, vagy szerszám feltalálásánál és kidolgozásánál s amikor áttekintjük féligmed- dig szakértő szemmel produktumaikat, bámulatba ej tők. A technikai értelem csodás fejlődésről tesz tanúságot. Ha az emberi értelem általánosságban lépést tartana velük, ha megértené ezen csodás termékek társadalmi értékét, menynyivel jobb, emberségesebb életet élhetnénk! S—n. A Munkás egyetem megnyitása A munkásiskola téli osztálya nagyon szépnek ígérkezik. A clubok, csoportok jelentése igen biztató. A megválasztott tanítók, Fred W. Thompson és Tor Cederval munkástársak. Mindkettőjük széles körben ismert szervezők és szónokok. F. W. Thompson már az elmúlt osztályokban is tanított sikeresen. A tanítás december 1-én kezdődik és jövő év márciusában fejeződik be, ára 28 dollár havonta teljes ellátással. Az érdeklődni akaró tanulók felvilágosítást kaphatnak a következő címen: Work People College, Box 9, Morgan Park Sta. Duluth Minn. A NORTH SIDE PITTSBURGHI “ÖSSZHANG” DALKÖR 1935 október 5-én, szombaton este pont 7 órai kezdettel nagyszabású SZÜRETI MULATSÁGOT rendez az International Socialist Lyceum termeiben, 805 James St. N. S. A “Körmagyar” táncot válogatott leányok és fiuk lejtik Kucher Olga közismert táncosnő tanítása és vezetése mellett. A zenét Nagy Árpád közkedvelt zenekara szolgáltatja. Belépti jegy előre váltva 35 cent, a pénztárnál 40 cent, adóval együtt. ÚTIRÁNY: Pittsburghból jövők vegyék a 2 vagy 3-as számú villamost a Penn Ave. és 7th Ave sarkán. Leszállás az E. Ohio és James St. sarkán. Onnan fel egy blockra van a terem. A TEKINTÉLY Irta: Léon Frapié. Roland Barginal huszonkét- éves volt. Apja elhelyezte a nagy kereskedelmi vállalatnál, amelynek igazgatója volt és szigorúan ellenőrizte Roland pontosságát és buzgóságát. Nem is talált kifogásolni valót. De azt már nem akadályozhatta meg, hogy Roland esti szabad óráit a múzsáknak áldozza. libben a korban a legtöbb fiú arra törekszik, hogy “valaki” legyen. Valaki, akiről beszélnek s akivé a saját erejéből és tehetségéből küzdi fel magát. Egyik napon az apja meg is kérdezte: — Mi az ördögöt körmölsz mindennap éjfélig a szobádban? — Egy regényt írok, papa. — Persze, szerelmi regényt? — hangzott a gúnyos apai kérdés. — Igen ... — Elfelejted, hogy az ^ írótól mindenekelőtt uj témát várnak. Nem mondhatnám, hogy ez a témád valami uj. Barginal többé aztán nem is érdeklődött fiának irodalmi tevékenysége iránt. Izig-vérig üzletember volt, ami nem azt jelentette, hogy az irodalom nem érdekelte. A komoly irodalom. Nemcsak a közgazdaság, de nagy, neves irók regényei is. Szeretett lépést tartani a korral, mindenről tájékozódni, mint a munkájában, úgy szórakozásaiban és az olvasásban is rendszert tartott. A rendszer, a tekintély!... Ez volt a vesz- szőparipája. Ennek a tekintélynek épentartása volt legféltőbb gondja. Főként a családi életben kínosan vigyázott, hogy az apai, a családfői tekintély meg ne csorbuljon. Diktátori alapon rendezte be családi életét. Ennek a családi életnek békés csendjét megzavarta egy váratlan esemény. Barginal felmondott Arthurnak, az irodaszolgájának, aki tizennyolc év óta volt nála. Arthur mint siheder fiú állt a szolgálatába, ma két iskolásgyermek apja. Megbízható, tisztességes ember volt, gazdájáért tüzbe ment volna, Barginal nem egyszer hangoztatta, hogy olvasatlanul rábízná minden pénzét. Csak egy hibája volt, szerette a szeszt és ha csak szerét ejthette, betért egy-egy útjába eső söntés- be. Egyszer aztán igy, italosán, valami szállításnál tévedett a vevő kárára. Barginal dühös lett és rögtön felmondott neki. — Keressen más helyet, Arthur! . . . elsején mennie kell. Barginal mingyárt másnap tapasztalhatta a felmondás hatását az otthonában. A felesége lehangolt volt, a fia is. Sejtette, hogy Arthur bánatával idemenekült és elpanaszolta nekik az őt ért váratlan csapást, őket kérte, hogy legyenek szószólói. Mert ő maga nem merte megkérni a szigorú főnököt, hogy ez egyszer még bocsásson meg neki. Szegény ördög, nem tudta, hogy a családtagok talán még kevésbé mernék megkörnyékezni a diktátort, hogy egy kimondott határozatát visz- szavonja. Barginal titkon már megbánta, hogy hűséges, régi emberét ilyen kurtán kidobta, de a világ előbb összedőlt volna, semhogy ő, a kemény határozottságáról hires Barginal, egy határozatát visszaszivja. így aztán az egész ház nyomott kedélyhangulatban volt. Egyik sem szólt, mindegyik igyekezett közvetlennek látszani, de az étkezéseknél a társalgás kínosan vontatott volt és alig birták legyűrni a falatot. * A hónap, vagyis inkább az elitéit utolsó napján, ebéd után, Barginal, mikor a feketénél szivarra gyújtott, odavetve megkérdezte a fiától: — Mennyire vagy azzal a te hires regényeddel ? Figyelmeztetlek, hogy regényed hősét csupa rokonszenves tulajdonsággal ruházd fel, hogy rögtön megnyerje az olvasók rokon- szenvét. És vigyázz, hogy ebből ki ne zökkenj. A hős mindvégig rokonszenves maradjon. Egy jó regénynek ez egyik alap- feltétele. Roland nagyon örült, hogy apja ennyire figyelmére méltatja az ő készülő irodalmi alkotását. — Igazad van, papa! — s